BKV-figyelő

Két hete egy olvasónk arról írt, hogy a 70-es troliról leszállva rendszeresen "lecsúszik" az 1-es villamosról, mert átszálláskor a gyalogosoknak pirosat mutat a lámpa, és a várakozási idő pont elég ahhoz, hogy elmenjen a villamos. András néhány javaslatot is megfogalmazott; ezekre reagál most - általánosságban - egy autóbuszvezető.

Buszvezető vagyok, de utas is, nincs kocsim, tömegközlekedéssel járok magam is. A közelmúltban megjelent átszállós-megvárásos levél kapcsán írok. Pár napja jelent meg pont ehhez a témához kapcsolódva egy másik levél is, de már sok hasonló lejött már a BKV-figyelőn.

Itt egy örök, kibékíthetetlen ellentét feszül. Vannak utasok, akik már a buszon (villamoson, trolin) ülnek, és folyamatos haladást várnak, nem akarnak minden megállóban átszállókra várni, vannak pedig, akik nem a megállóban vannak, de elvárják, hogy megvárja őket a jármű.

Abban a pillanatban azonban, amikor egy utas eléri a buszt (villamost stb.), már ő is haladni akar, a következő megállónál már nem nagyon érdekli, hogy lemarad-e valaki. És hát ott a konkrét szituációban nem szereplő, de a történet szempontjából el nem hanyagolható többség, akik még nem szálltak fel, a vonal hátralévő megállóiban várják a járművet, és alighanem ők sem arra szavaznának, hogy minden megállóban ácsorogjon egy kicsit a busz, hogy bevárja a később érkezőket.

Ezt azért hívják tömegközlekedésnek, mert nem nagyon van mód arra, hogy egyéni igényeket kiszolgáljon, hogy egy-egy átszálló utas kedvéért megvárasson száz másikat. Az a sport, ahol erre lehetőség van, az az egyéni közlekedés: a saját autó, a taxi, a kerékpár stb.

Ezeket annak ellenére írom le, hogy értelmes körülmények és határok között megvárós típus vagyok, ha látom, hogy fut valaki a buszhoz, mindig megvárom, akkor is, ha távolról szalad (civilben nekem is jólesik, ha megvárnak). De ha nem fut, csak sétál, vagy álldogál a piros lámpánál, vagy más akadály miatt nem tud odaérni hamar, magam is úgy döntök, hogy a már fent lévő, és a következő megállókban várakozó utasok érdekeit tartom szem előtt, és indulok.

(Megérne egy külön posztot, itt csak röviden, zárójelesen említem, hogy a járművezető sokszor nem is tudja, hogy a piros lámpánál álló mondjuk kéttucat emberből egyáltalán van-e valaki, aki hozzá akar felszállni, mi több: a forgalomból kiálló, a megállóba beálló, manőverező, a járdaszegélyre, utasokra, visszapillantó tükörbe, műszerfalra néző, a figyelmét egészen mással lekötő vezető gyakorta észre sem veszi, hogy a megállón kívül kik mit csinálnak vagy akarnak.)

Észrevettem, hogy az időérzék is megzavarodik, mindig annak kedvez, aki akar valamit. Ha valaki az 1-es villamost akarja elérni az Erzsébet királyné úti megállóban, akkor számára a troliról leszállás, az úttesten áthaladás, a piros lámpa kivárása, a Hungária körúton való átkelés, a villamosra felszállás mind belefér 10 másodpercbe (legalábbis a levélíró ennyit említett).

Ha fönt ül a villamoson és sietne, akkor mindez a feleslegesnek és idegtépőnek tűnő várakozás percekig tartónak tűnik. A valóság a kettő között van, cirka egy perc lehet ennek a műveletnek a végrehajtása, de biztosat persze nem lehet mondani, hiszen a 70 éves nyugdíjas is el szeretné érni a villamost, a babakocsit toló, másik kezével gyereket vezető kismama is, és nekik bizony nem 10 másodperc, de nem is egy perc a várakozás, átkelés, felszállás kombó.

A BKV sem szab meg ilyen részidőket a forgalmi utasításban, tehát nincs leírva, hogy ha a vezetőfülkéből kitekintve látható, hogy 10 másodpercen belül felszállnak az utasok, akkor várni kell, ám ha 10 másodpercnél több idő kell, akkor ott kell őket hagyni. Ez a járművezetőre van bízva, aki mérlegel a pillanatnyi késése, sietése, az út hátralévő részén várható forgalmi helyzet, az adott időszakra meghirdetett járatsűrűség és még pár szempont alapján.

Ezzel a levéllel sem a megvárás ellen, sem mellette nem akarok állást foglalni. Van, amikor megoldható, van, amikor nem. Azt akarom mondani, hogy amikor egy ilyen szituáció felbosszant valakit, mindig gondoljon arra, hogy rajta kívül még van a járművön pár tucat (pár száz) utas, valamint az útvonalon további jónéhány, akiknek az érdekeik messze nem egyeznek az övével.

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de az elmúlt napokban több pozitív hangvételű levelet kaptam, mint panaszt. Mivel ez a blog elsősorban utasészrevételekkel foglalkozik, s mivel ragaszkodom az értékelvűséghez, nem is kérdés, hogy ezeket is közlöm.

Sosem akartam írni ilyen jellegű blogoknak/ra, de az utóbbi 1-2 hónapban olyan észrevételeket osztanak meg, amelyek sajnos jellemzik a jelenlegi, átlag magyar társadalmat. Itt most a BKV-dolgozókra és az utasokra egyaránt gondolok.

Egyik téma, amely állandóan visszatér, hogy egy szituációt a jármű vezetője rosszul reagál le. Üvölt, kiabál, nem vár meg, stb. Én is szembesültem már ilyennel. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy (tisztelet a kivételnek) ezek az urak/hölgyek valószínűleg nem sokat visznek haza, a beosztásuk változó, és azt is valószínűnek tartom, hogy aznap már nem az első k. anyázást kapja meg valakitől és már nem bírja tovább. Siet, mert köti a menetrend, ha nem pontos, kereshet másik állást.

Őket is meg kell/meg lehet érteni, sokszor nem bírják a nyomást. Meg kell érteni őket, de nyilván nekik kellene változtatni saját magukon. Azért, mert nekem ... napom van, nem kell, hogy a másiknak is az legyen. Nyilván akik nem így viselkednek, azok valószínűleg nem olvasnak ilyen blogot, hanem éppen a 6. sörüket isszák a tévé előtt, de talán valahogy ők is rájönnek erre egyszer.

A másik téma általában az, hogy a menetrend nem a legmegfelelőbb. Sokan vannak az adott járaton, pont lekési, pont így, pont úgy, így meg úgy lehetne jobb. Többször írták már kommentben, ami nagyon is igaz, hogy ez egy szolgáltatás, amit nem kötelező igénybe venni. Nem számít, hogy monopol helyzetben van. Lehet biciklizni, lehet autót bérelni (hamarosan szerencsére biciklit is). Félre értés ne essék, én is BKV-zom, minden reggel másfél órát, 3 átszállással. Még a bérletet is drágállom.

Sokszor tumultus van a buszon/villamoson, lekések egy-egy járatot én is. DE, amit itt fontosnak tartok, hogy nem állok neki panaszkodni, hogy mekkora ... valami, mert panaszkodni könnyű, de megoldani a helyzetet már nem. Én például, amikor elkezdtem ezen az útvonalon járni, két hétig tökéletesítettem, hogy melyik átszállás, pontosan mikor, melyik megállóban a legoptimálisabb. Így a fentebb írt 1másfél órát sikerült 1 óra-1 óra 10 percre szorítani. Igényelt egy kis odafigyelést, de nem lehetetlen. Ha a bérletem pénteken jár le, nem veszek hétvégén és nem megyek sehova, így nyerve két napot.

A harmadik, számomra legfájdalmasabb téma pedig, hogy mindenki siet. Könyörgöm, miért? Hova? Tudom, hogy sokan vannak, akik ha nem érnek be időre, akkor kirúgják. Miért nem indulnak el hamarabb? Állandóan látom az embereket, hogy szaladnak a villamos/busz után. Én is szoktam néha szaladni, de csak akkor, ha a következő minimum félóra múlva jön. De az 1-es villamos vagy a 4/6-os vonalán mégis minek? Be se jött az egyik, már jön a másik.

Ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy milyen stressznek teszik ki magukat az állandó sietséggel? Nem gondolnak bele abba, hogy ezzel éveket veszítenek az életükből? Mindenki tudja, hogy a stressz nem jó, a sietség pedig stresszhez vezet.

Azt már meg se említem, hogy az emberek legalább 70 százaléka úgy néz a másikra, mintha potenciális gyilkos lenne. Tudom, hogy sokan nem így teszik, illetve biztos egy-kettőnek megvan az oka is rá, de higgye el mindenki, az emberek döntő többsége kedves, segítőkész, nem az ördög bérence. Lehet mosolyogni is. Kérem, ne értsenek félre, nem fikázni akarom az embereket, inkább "segíteni", ha egy magamfajta átlag ember tud ilyet.

Az alábbi levelet olvasva azon gondolkodtam, elvárható-e valakitől a segítségnyújtás, ha azzal bizonyos szabályokat át kell hágni, illetve fordítva: megtagadható-e a segítségnyújtás, ha azzal csak egy picit kell eltérni az előírtakról.

Lászlóval semmi komoly nem történt, nem volt életveszélyben, csak egy kis szívességet kért, amelyet - mint az leveléből kiderül - korábban nem egyszer teljesítettek is. Ezúttal nem. Ti mit gondoltok?

Hangsúlyozzuk: a buszvezető nem járt el szabálytalanul azzal, hogy leszállította az utast, más kérdés, hogy ezt milyen hangnemben tette. Íme, olvasónk levele.

2012. november 11-én az 5-ös busszal érkeztem a Rákospalotára, a Kossuth utcai végállomáshoz, kb. 16 óra 55 perckor. Sok csomagom volt, s megkértem szépen a vezetőt a végállomáshoz érve, hogy vigyen el az ún. Műszaki Tárolóig, mivel abban az irányban lakom, s a buszok ott vesztegelnek, amíg az újbóli indulásig ismét rájuk kerül a sor.

A válasz: "Szálljon már le azonnal, mert már nagyon kell hugyoznom, s ha nem száll le, mindjárt idehugyozok". Hivatkozni merészeltem, hogy a kollégái kérésemre már többször elvittek odáig (ez kb. 100 méter könnyebbséget jelentett volna számomra a kb. 6-8 kg-os csomagjaim cipelésben).

Végül rossz szájízzel leszálltam, s elgondolkodtam, hogy egy közfeladatokat ellátó cég gépkocsivezetőjének így kell-e viselkednie, s ilyen hangnemben kell-e az utassal bánnia...

Ötven százalékos esélye volt a BKV hajnali utasainak a napokban arraa, hogy a megfelelő villamosra szálljanak fel a Móricz Zsigmond körtéren. Megfelelő tájékoztatás hiányában több tucat utas maradt a megállóban, miközben egy Combino üresen idult el. Olvasónk, Álmos osztotta meg velünk az alábbi történetet.

2012. november 9-én, pénteken hajnalban utaztam a Móricz Zsigmond körtéren keresztül, a 6-ossal szerettem volna a Corvin-negyedig menni. Reggel 4:45-kor értem oda a villamos peronjához, ahol mindkét vágányon állt bent szerelvény.

Az egyiken (a 7-es buszok felől nézve a bal oldalin) a lámpák le voltak kapcsolva, az ajtók zárva voltak és a kijelzőn is csak a jármű sorozatszáma volt látható, míg a jobboldali szemmel láthatóan indulásra készen volt. A peron elején lévő kijelző - mely a következő induló villamost és indulásának idejét jelzi - ekkor még nem mutatott semmit.

Mint a többi 40-60 utastársam, én is felültem a jobb oldali villamosra, amikor többen is láttuk, hogy a másik szerelvényen is felkapcsolták a lámpákat. Ránézve újra a visszaszámolós kijelzőre, a másik villamos felé mutatott a nyíl. A peronon volt néhány biztonsági őr (akik vélhetően az éjszaka folyamán utaztak a villamosokon), így néhányan tőlük próbáltak érdeklődni, hogy akkor most melyik fog elindulni? De ők csak a sokszor hallott "nem tudom" válaszra méltattak.

Érdekesség, hogy 1-2 perc múlva ők már a másik, bezárt ajtós villamoson ültek (a vezető mögötti ajtón kérezkedtek fel). Eljött az utolsó perc (4:52), a sok utas a peronon állt, próbálták kinyitni a nyíl által jelölt villamos ajtajait is, illetve néhányan a másik villamos kinyitott ajtajait "őriztük", hogy ha az indulna, még gyorsan felszállhassunk...

Sok változás nem történt egészen addig, amíg a 00:00 villogni nem kezdett a kijelzőn, majd ekkor - a nyíl igazat nyerve - a bezárt ajtós villamos elindult, rajta a két biztonsági őr (akik 2-3 perce még "nem tudták", melyik villamos fog indulni). Így egész egyszerűen a munkába, vonathoz, időpontra siető emberek ott maradtak a peronon (én személy szerint a repülőtérre tartottam, így nekem az érvényes bérletem mellé taxit kellett fizetni), és újabb 10 perces várakozásra kényszerültek a következő, 5:03-as villamosig.

Két lehetőség jutott eszembe: vagy az elindult villamos vezetőjének hanyagsága/önfejűsége miatt történt az eset, vagy pedig egyéb, például műszaki okból az a villamos nem szállíthatott utasokat. De ez esetben egyrészt a villamos kijelzőjén nem a szokásos '6 Széll Kálmán tér' feliratot kellett volna megjeleníteni, másrészt adhattak volna valami tájékoztatást vagy az őrök, vagy a villamosok vezetői, harmadrészt akár a másik villamossal lehetett volna pótolni a kimaradt járatot.

De azt hiszem, az első lehetőségnek van a legnagyobb esélye! A nagyobb hangú utasok felháborodva mentek a váltónál lévő BKV-s pihenőhelyhez, ahol a - gondolom - másik villamos vezetője itta volna reggeli kávéját, mit sem sejtve kollégája utasbarát viselkedéséről, illetve a történtekről, és rajta kérték számon, hogy miért nem tudja, hogy mi történt, hiszen ő is BKV-s!

Természetesen ez nem megoldás, hiszen ő nem volt ott, ő nem vett részt ebben. Viszont a 4:53-as villamos vezetőjét és a biztonsági őröket, azt gondolom, számon kell kérni a történtekről, mert nem elfogadható viselkedést tanúsítottak. Megvárakoztattak 50-60 utast, nem tájékoztattak megfelelően és talán szándékosan nem végezték megfelelően a feladatukat (utasok elszállítása).

Olvasónk, Gábor, szeptember 20-án a 99-es buszon utazott. A járműről a Delej utcánál szeretett volna leszállni, de az ajtónál beakadt az diplomatáskája, ezért a leszállás egy kicsit lassúra sikeredett. A sofőr a annyira elbambult, hogy az ajtókat a leszálló utasra rácsukta, akinek megsérült a lába, és elesett. Az alábbi levelet küldte a BKV-nak:

Tisztelt BKV!

Nem szoktam embereket beárulni a munkaadóknál, de annyira felháborított ennek az embernek a viselkedése, valamint az a tény , hogy csaknem maradandó sérülést okozott, hogy most mégis megteszem.

Szeptember 20.-n kora délután 1/2 1 körül a Népszínház utcában szálltam fel a 99-s buszra. A Delej utcánál leszállás közben valószínűleg kicsit lassabb voltam a kelleténél mivel diplomatatáskám beakadt és ez lelassított. A sofőr annyira el volt foglalva a hölgy utas nézésével, hogy nem figyelte az ajtót és azt rám-csukva nagyon csúnyán megütötte a lábam és a fájdalomtól elestem.

Nagyon mérges lettem és még a fájdalom is rátett a dühömre ezért kiabálni kezdtem neki, hogy legalább álljon meg és kérjen elnézést vagy ilyesmi! A még továbbutazó egyik ismerősömtől hallottam, hogy a buszsofőr  azt mondta jó hogy a vén hülye nem a busz alá esett mert akkor le sem tagadhattam volna.

Felháborító, hogy amikor emberek ezreinek nincs munkája ilyen teljesen alkalmatlan embert alkalmaznak erre a felelősségteljes munkára! Jelenleg is betegállományban vagyok és amennyiben nem javul a lábam az igen komoly anyagi kiesést jelentene nekem. Követelem, hogy kellőképpen vonják felelősségre ezt az embert, és minderről tájékoztatást kérek Önöktől. Azt hogy bepereljem- e ,még az állapotomtól teszem függővé. Amennyiben nem kapja meg a megfelelő büntetést úgy felsőbb fórumokon fogok érvényt szerezni igazamnak és nem nyugszom amíg ezt az embert el nem távolítják ebből a bizalmi állású munkakörből vagyis ki nem rúgják!

A busz rendszáma ez volt: BPI-293

Rengeteg igazán alkalmas ember szívesen töltené be ezt a munkát!

Tisztelettel: B. Gábor