BKV-figyelő

Információink szerint egyelőre még a BKV-nál is bizonytalanok abban, hogy sül el a pénteken bejelentett metrókocsikivonás. Csúcsforgalmi időszakban (reggel) 10-15 másodperccel hosszabbodik a menetidő követési idő, ami szakértők szerint nem vészes. Ám, ha egy szerelvénynek ki kell állnia hiba miatt - ez mostanában elég gyakori -, akkor jön a tumultuózus szcenárió, -olvasható az Indexen.

Mint arról a hírportál és a BKV-figyelő is beszámolt, Tarlós István főpolgármester pénteken bejelentette, hogy a metrótüzek után konzultáltak az orosz gyártóval, és kivonják a forgalomból a 40 évesnél öregebb metrókocsikat. Ez a 2-es és a 3-as vonalon összesen 43 kocsit jelent, ami az összes kocsi több mint tíz százaléka.

A városháza számításai szerint ez azt jelenti, hogy a 2-es metróvonalon 2 perc 20 másodperc helyett 2 perc 30 másodpercenként jár majd a metró, a 3-as vonalon pedig 2 perc 30 másodperc helyett 2 perc 45 másodpercenként.

Az áprilisi metrótűzzel kapcsolatban több olyan hiányosságra is felhívták a figyelmünket olvasóink, melyek azt bizonyítják, hogy nem csak az utasokra, a dolgozókra is magasról szarik tesz a BKV. Mivel a BKV-figyelőnek nem csak az utasok, a tisztességes dolgozók is fontosak, megosztjuk a nyilvánossággal ezeket a hiányosságokat, hátha valakit felelősségre vonnak végre a tűz és a sorozatos szabálytalanságok miatt...

2011. április 19-én kigyulladt egy metrószerelvény az Árpád híd és a Forgách utca között. Az eset idején a Forgách utcai állomáson épp két szerelvény tartózkodott. Mint azt olvasóink tudják, ezen az állomáson négy kijárat is van, tehát az állomás viszonylag gyorsan kiüríthető. Az éppen szolgálatban lévő forgalmi dolgozó példás gyorsasággal cselekedett, és az utasokat kiküldte az állomásról, majd mind a 4 kijáratot lezárta és a kulcsot magával vitte. Éppen csak az állomáson tartózkodó személyzetről feledkezett meg, így volt akinek ki kellett törnie az ajtón az üveget, hogy ki tudjon menekülni, ne fulladjon meg az akkor már gomolygó füstben. Az megborzasztóbb, hogy információink szerint volt olyan főnök aki mobiltelefonon azt kérte a Forgách utcánál álló metróvezetőtől, hogy szabályosan kapcsolja ki, áramtalanítsa, rögzítse a vonatot úgy, hogy már szinte semmit nem lehetett látni a füsttől.

Olvasónk kerékpárjával haladt Báthory utcában amikor a 151-es buszvezetője annak ellenére, hogy elfért volna az úton leszorította. Később a végállomáson próbálta rendezni a dolgot, de a buszvezető csak beszólogatott neki, normális kommunikációra képtelen volt. A biciklista a közlekedés felügyelethez fordult, onnan irányították hozzánk:

Tisztelt BKV-figyelő!

Történt ma (X. 10.) velem egy kis malőr és nem tudtam kihez fordulhatnék. Elsőnek felhívtam egyik ismerősömet aki a közlekedés felügyeletnél dolgozik annyira felháborított az eset, ő tanácsolta hogy írjak Önnek.

A következő történt:

Kőbánya kispest felől tartottam Csepelre, a Szabó Ervin utcán, elhaladtam a piac és a Kőbánya Üzletház (volt Centrum Áruház) mellett, át az üllői úton és folytattam volna utamat a Báthory utcán. Ez egy kétsávos egyirányú út, amiből a baloldali sáv a kereszteződés után röviddel (kb. 100 m) megszűnik. Itt egy 151-es busz hajtott mellém a bal oldali sávban majd nekiállt dudálni és közeledett felém (sebességem kb. 30-35 km/h lehetett). A sávom szélén haladtam így mellettem bőven volt még elég hely egy busz számára is (itt jegyezném meg hogy jómagamnak is több mint 5 éve van jogosítványom és a vezetek is rendszeresen).

A buszvezető még csak mentőt sem hívott ahhoz az utashoz, akinek néhány napja egy, a busz végénél az utasteret és a motorteret elválasztó fedlap a lábára esett. Az utas épp leszálláshoz készülődött, amikor a busz végében a többkilós elem a lábára esett, ennek következtében az MP3 lejátszója tönkrement, cipője elszakadt és sérülései miatt munkába se tudott menni. A lenti levél jó példa arra, hogy balesetveszélyes járműveket miért nem szabad kihozni a garázsból:

Tisztelt Budapesti Közlekedési Vállalat!

Becsületes embernek tartom magam, aki tiszteli, és betartja a törvényeket. 2009. szeptember hó 11-én a délutáni órákban dolgozni indultam. A XIX. kerületben lakom, ezért rendszeresen a 282E illetve a 182 es járatok valamelyikét választom. Ezen a napon is így tettem. A Tarkő utcai megállóba egy alacsony padlós busz érkezett meg, BPO-218 rendszámmal, én pedig a Felsőcsatári útig szerettem volna elmenni. Mikor a busz közeledett a piros lámpához, felálltam, és a hátsó ajtóhoz mentem; ahol a motor is van. Általában, -mint én is a fiatalok többsége zenét hallgatok a járműveken. Ez ugye nem szokatlan.

Olvasónk a minap a 9-es busz vonalán utazott, ahol az ajtó (leszállásjelző) hibája és a járművezető figyelmetlensége miatt igazi kalandokban volt része. Az utasok hiába jeleztek, hogy le akarnak szállni, a busz ajtaja egyik megállóban sem nyílt ki egyből. Derék utasunk addig nyomogatta a gombokat, amíg az ajtó kinyílt, ám hiába kezdte meg a leszállást, a busz derék vezetője már zárta is az ajtókat és indult volna ki a megállóból. Az utas kapálózott, szenvedett az ajtók között, de a buszvezető csak későn vette észre, hogy egy utas félig a buszon maradt.

Mai rohanó világunkban már a buszról való leszállásra sincs idő. A busznak menetrendje van, azt tartani kell minden áron:

Kedves BKV Figyelő!

Ma az életemre tört egy buszajtó. Előrebocsátom, semmi olyat nem csináltam, amiért rászolgáltam volna a leckéztetésre a buszsofőr részéről, szabályosan próbáltam meg elhagyni a járművet.

Történt ugyanis, hogy a 9-es vonalán újabban közlekedő régebbi típusú autóbusz érkezett a megállóba. Eleve ki sem nyílt a hátsó ajtó, pedig egy utas már odabent várta, hogy leszállhasson, ezért megnyomtam a külső ajtónyitó gombot, majd felszálltam pár utastársammal.

A következő megálló előtt egy fiatal férfi nyomta meg a leszállásjelző gombot, majd amikor megállt a busz, az ajtó (csakúgy mint az előző megállóban) nem nyílt ki. A fiatalember rögtön pánikba esett, de a gomb újra megnyomására kinyílt az ajtó, ami az utas leszállása után, alig fél másodpercnyi figyelmeztető hang után villámgyorsan bezárult.

A következő megálló előtt én jeleztem leszállási szándékomat, számítottam arra, hogy nem fog kinyílni az ajtó, ezért a megállóba érkezés után már nyomtam is az ajtó fölötti gombot (ami nem világított). Az ajtó nem reagált, ezért a tőlem távolabbi, a kapaszkodón lévő gombbal próbálkoztam. Az ajtó kinyílt, meg is kezdtem a leszállást. Viszont én már nem jártam olyan szerencsével, mint az előző leszálló, a figyelmeztetéssel egy időben csukódott az ajtó, aminek eredményeképpen a négyből három végtagom és a fejem szorult be a villámgyorsan záródó ajtóba.