BKV-figyelő

Vajon mi járhat annak az ellenőrnek a fejében, aki rögtön a felszálláskor kéri az utas jegyét, noha az még a lyukasztóig sem jutott el? (Ha egyáltalán van a szerelvényen ilyen.) Így járt pórul olvasónk, és így kerekedett balhé teljesen feleslegesen a HÉV-en. Íme.

Munka után igyekeztem a Közvágóhíd HÉV-megállóhoz, s mire beértem a megállóba, pont jött is a vonat. Velem együtt szálltak fel az ellenőrök és a közterület-felügyelők is. Épp, hogy felszálltam, illetve még csak fél lábbal voltam fenn, elém pattant az egyik ellenőr, hogy mutassam a jegyemet vagy bérletemet.

Odaadtam neki a jegyemet, és elkezdte, hogy érvénytelen, mert nincs kilyukasztva (eközben még mindig szálltak fel az utasok). Hát, mondom, valóban, mert még nem fértem a lyukasztóhoz.

Azt mondta, hogy őt ez nem érdekli, eddig a megállóban voltam, lett volna időm rá. Hiába kérdeztem rá, hogy ott, a megállóban ugyan hol lyukasszak, nem érdekelte, és kérte az irataimat. Természetesen nem adtam, erre hívta a közteres kollégáját, aki megkérdezte, mi a probléma. Az ellenőr mondta, hogy nem akarom odaadni az irataimat, én pedig felvilágosítottam, hogy mégis miért nem.

Ekkor záródtak be az ajtók, és indult el a HÉV. Aztán elkezdett hangosabban, durván beszélni, hogy na persze, ha nem azonnal kérte volna tőlem a jegyet, akkor nem is lyukasztottam volna ki és hasonlók. Ekkor már a mellettem álló hölgy is beszállt, és mondta, hogy tényleg ahogy felszálltam, már rögtön rám ugrott, és még egy úr is, hogy azért kicsit vegyen vissza, és gondolja már át, ha lehetőséget sem kaptam arra, hogy eleget tegyek a dolgoknak.

Erre az volt a válasza, hogy ne szóljon bele, mert nem telefon! Az úr ekkor mondta, hogy akkor most igazolja magát, ugyanis feljelentést fog tenni, mert milyen hangnemben beszél az utasokkal, és a közteres úr lesz a tanú. Erre az volt a válasz, hogy "hidegen hagy, nyugodtan lehet feljelentgetni", max. munkaidő után megkeresi a lakásán, és utána többet nem fog beledumálni semmibe, mivel a feljelentésnél meg lesz a címe...

Ezután rákérdezett az úr, hogy ezt most komolyan gondolta egy hivatalos személy előtt? De akkor már megint én voltam a célpont, és nem hagyott békén, végül kínomban már mondtam neki, hogy magánál van a jegy, felőlem lyukassza ki vagy amit akar, csak hagyjon már békén. Erre megint csak megkaptam, hogy ő nem a csicskásom...

Eltépte a jegyemet visszadobta, és megint kezdődött a veszekedés, hogy miért fenyegeti lakáslátogatással az utasokat. Itt már nem bírtam tovább, és inkább leszálltam egy megállóval hamarabb, mert már nem bírtam idegekkel, így nem tudom, mi lett a vége az ügynek.

De azért nagyon szépen köszönöm az említett úrnak és a hölgynek is, hogy segítségemre voltak az igazam bizonyításában! Nem tudom, hogy a nevemet le merjem-e írni, mert még a végén házhoz jön a kedves ellenőr úr...

Igazán ocsmány, bicskanyitogató jelenetnek volt szemtanúja pénteken reggel Bence. Nem igényel részletes kommentárt a részemről.

November 23-án, reggel fél 8 körül felszállok a 22-es buszra a Budagyöngyénél, és még épp eléri egy srác is, aki szintén az első ajtónál száll fel, majd hátra szól a haverjának, aki a középsőnél szállt fel, hogy ez nem az a busz, de a másik mutatja neki, hogy de.

Majd a János kórháznál a srác behajol a sofőrfülke felett, és azt mondja a sofőrnek: "Anyád hogy van?", aztán úgy arconköpi, hogy a buszvezető köpni-nyelni nem tud, majd a srác leszáll. Látszott a sofőrön hogy nem kicsit felment benne a pumpa.

Mit kellett volna reagálnia? Kiszáll, és leordítja a fejét a parasztnak? Vagy esetleg ő is arconköpi? Ehelyett csak annyit tudott kinyögni, hogy "de é..." Nagyon sajnáltam szegény ürgét, mert rohadt megalázó, hogy arconköpik, mert egy retardált nem látta hanyas busz az, ami után fut, de ha busz, akkor biztos jó lesz... és ezek szerint nem volt jó.

Figyeltem a Moszkváig a sofőrt, és látszott rajta, hogy majd felrobbant idegességében. Mert ilyen esetekre nem sok eszköz lehet a kezükben, feltéve, ha nem akarnak 60 embert feltartóztani, amíg ők elkapják és kivárják, míg jön a yard.

Szinte minden nap megkapom, hogy nem látjuk a jót, csak a rosszat, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire örülök egy-egy pozitív hangvételű levélnek. A helyzet persze nem ennyire fekete vagy fehér, nyilván az általunk közölt kritikák többsége jogos. De most essen pár szó azokról a BKV-sokról, akikre nem lehet panasz. Névtelenséget kérő olvasónk levele következik.

Tisztelt Utastársaim!

Mindannyiunknak vannak jó és rossz napjai. Sőt. Vannak olyan napok, amik úgy kezdődnek, hogy az ágyból felkelve a papucsunk mellé lépünk, a kávéfőzőbe nem öntünk vizet, amikor erre rájövünk gyorsan pótoljuk, viszont a kávékiöntőt nem tesszük a kávéfőző alá.

Na, ezek azok a napok, amikor bármit teszünk, rosszul sül el. Orrunk előtt megy el a BKV, így már eleve frusztráltak vagyunk. Mire végre megjön a következő busz/villamos/troli/hajó, már utáljuk a világot. Az élő fába is belekötünk. Dühünket valahogy le kell vezetnünk, hogy egy még nagyobb bajt - szívinfarktus/gyomorfekély/magas vérnyomás stb. - megelőzzük.

Az első emberközeli kapcsolat a BKV. A jármű vezetője mit sem tud arról, hogy nekünk már nem is lett volna szabad elindulnunk; mindenki számára (elsősorban a magunk számára) jobb lett volna, ha otthon maradunk.

Jobb napjainkon értékeljük, hogy a villamosvezető, látván, hogy egy bottal lassan járó öreg ember "futni" igyekszik, hogy felszálljon, megvárja. Jobb napjainkon beájulunk, ahogy a trolibuszvezetők a szabálytalanul parkoló BMW- és Mercedes-tulajdonosok autóit kímélve szlalomozik vagy békésen megáll.

Ahelyett, hogy normális emberi reakcióval kivárva a sofőrt: pofán vágná, megvárná, amíg a tisztelt utazóközönség is egyenként megtenné, mind a 67/143/18-an, akik emiatt elkésnek; és kúszik fel a vérnyomásuk egy bunkó miatt. És jobb napjainkon értékeljük, hogy amikor a KRESZ-t betartva az indexelő buszt beengedjük a sorba: a vezető mindig megköszöni a gesztusunkat.

A járművezetők nem tehetnek arról, hogy a főnökeik hogy kommunikálnak, nem ők választják őket, hanem mindenki számára titokzatos módon kerülnek felelős, jól fizető állásaikba. A szakértelem csak zavaró tényező lehet a válogatásban. Nem ők szabják meg a jegyárakat, nem ők állítják össze a menetrendet, nem ők találják ki az utazási szabályokat.

Viszont elviselnek minket a rossz napjainkon is, lenyelik gorombaságainkat, amit gyakran érdemtelenül rájuk zúdítunk. Szó nélkül kerülgetik tovább a szabálytalanul parkolókat és elviselik a cégvezetés összes hülyeségét és bakiját, ami mindig rajtuk csapódik le.

Gyakran olvasom ezt a blogot és régóta érett már bennem, hogy vállalom: ELÉGEDETT VAGYOK ezzel a szolgáltatással. Én köszönöm a BKV dolgozók türelmét és szakértelmét.

Mindenkinek van sztorija arról, amikor a bottal is csak alig csoszogó anyókák a buszt/villamost meglátva kézbe kapják az orvosi segédeszközt, és olimpiai bajnokokat megszégyenítő sprinttel legyorsulják a járatot. Ezek kedves történetek, nincs bennük semmi bántó.

Olvasónk, Kamilla is tiszteli az időseket, de voltak negatív tapasztalatai. Alább az ő levelét közöljük; kérek mindenkit, hogy közelítsen ironikusan a témához, és mellőzze az agresszív nyuggerezést. Köszönöm.

Hosszú évek óta használom a tömegközlekedést, mindig érvényes jeggyel vagy bérlettel utazom. Igyekszem megadni a tiszteletet minden utastársamnak. Nálam alap, ha tele van a busz, akkor sem ülök le, mert azon a vonalon, ahol napi szinten utazom, rendszeres az idős, beteg vagy terhes/kisgyerekes anyuka.

A vezetők sokszor fel is hívják az utasok figyelmét, ha idős vagy tolókocsis utas készül felszállni, hogy segítsék, adják át az ülőhelyet számukra!

Sajnos, ez az udvariasság sokszor csak a fiataloktól van megkövetelve. Rendszeresen utazom és tapasztalom a 7-173-as buszon a Bosnyák térnél, hogy jórészt az idősebb korosztály - általában a piac felől érkezők - meg sem várják, amíg az utasok leszállnak, egyből furakszanak fel a buszra.

Vasárnap reggel Újpalota felé arra lettem figyelmes a leghátsó ajtónál, hogy egy idős néni a botját maga elé tartva próbálta visszatuszkolni az épp leszállni készülő gyerekes anyukát. Mikor a fiatal anyuka szóvá tette, az idős nő nyomdafestéket nem tűrő modorban válaszolta, hogy neki elsőbbsége van, és hogy a fiatalok menjenek gyalog, mert nekik még van két ép lábuk. Szerinte a tömegközlekedés az időseknek van.

Felszállva a buszra szerencsésen végighúzta a lábamon a húzós kocsiját. Véletlenül sem nézett körbe és kért elnézést. Két napja annak voltam szem- és fültanúja, hogy egy szintén a piacról érkező idős néni beleköt egy fiatalemberbe, aki az egyik dupla ülés belső székén ült. A problémája az volt, hogy mindkét ülőhelyre szüksége volt a néninek, mivel sok cucca volt és nem tudta mind a földre rakni. A fiatal srác nagy nehezen felállt, ekkor derült ki, hogy el van törve a lába.

Tegnap pedig az első ajtónál szorult be egy idős úriember húzós kocsija a korlát és az ajtó közé, pedig a második ajtónál alig álltak és még ülőhely is volt. Természetesen az anyázás nem maradt el és a buszvezető, illetve az utasok voltak a hibásak.

Maximálisan egyetértek azon idős utastársaimmal akik arra panaszkodnak, ha a fiatal nem adja át nekik a helyüket és udvariatlanok, modortalanok, de szerintem ennek az udvariasságnak oda-vissza kellene működnie. Az említett három eset sajnos mindennapos a 7-173-as vonalon.

Esetleg fel lehetne tüntetni a buszok külső ajtaján, hogy a leszállóknak van elsőbbségük, hol lehet nagyobb csomaggal felszállni és hogy mindenkinek csak egy ülőhely jár.

Amint arról korábban beszámoltunk, október 21-én a kora esti órákban megvertek egy embert a 3-as metró Lehel téri aluljárójában. Az esetre olvasónk, Csilla hívta fel a figyelmet, aki azt tapasztalta, hogy a metrólejáratnál szolgálatot teljesítő őrök nem nyújtottak semmilyen segítséget, sőt, meg is tagadták azt, amikor erre olvasónk felszólította őket.

Csilla panasszal élt a Budapesti Közlekedési Központnál, ezt a levelet közölte blogunk is. A napokban megérkezett a válasz a BKK-tól, amelyet azonban olvasónk nem fogadott el, így újabb levelet írt. Az alábbiakban a BKK levelét, illetve Csilla válaszát közöljük, mindkettőt olvasónk hozzájárulásával.

Elsőként a BKK válasza olvasónk októberi panaszára:

Tisztelt ... Csilla Úrhölgy!

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. október 22-én érkezett elektronikus levelére szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a metróállomásokon a Társaságunkkal szerződésben álló biztonsági cég, a DDTH Kft. "zöld karszalagot" viselő munkatársai látnak el beléptetéses jegyellenőrzést. Feladatuk ellenőrizni – a metró igénybevétele előtt – az utasok jegyének, bérletének érvényességét, hitelességét, illetve betartatni az Utazási feltételeket.

Társaságunk "kék karszalagos" jegyellenőrei a metróállomásokon a kijáratnál, a szerelvényeken, illetve a peronon teljesítenek szolgálatot. A DDTH Kft. a bejelentésben foglaltakat kivizsgálta. A vizsgálat során a munkáltatói jogkörgyakorló vezető az adott állomáson szolgálatot teljesítő biztonsági őröket meghallgatta az esettel kapcsolatosan, akik jól vissza tudtak emlékezni az esetre, de elmondásuk szerint, az nem a bejelentésben leírtak szerint történt meg.

A .......-es, valamint .......-es számú biztonsági őrök a Lehel téren, a Búcsú (helyesen: Bulcsú - a Szerk.) utcai metróbejáratnál teljesítettek szolgálatot. 19 óra körül hangos szóváltásra, kiabálásra lettek figyelmesek. Felállási helyükről látták, hogy kettő ismeretlen személy egy férfi után szalad. Tekintettel arra, hogy ezt követően a kiabálás, üvöltözés megszűnt, nem tulajdonítottak az eseménynek nagy jelentőséget, mivel sajnálatos módon elég sűrűn előfordul az állomás területén, hogy az emberek szóváltásba keverednek egymással.

Körülbelül 15-20 perc múlva utasok mentek a biztonsági őrökhöz és jelezték számukra, hogy a zöldséges előtt egy magatehetetlen ember fekszik a földön. A egyik biztonsági őr emlékezett Önre egy korábbi ellentét kapcsán, és elmondta, hogy Ön kérdőre vonta az őröket, hogy miért nem intézkedtek eddig. Ekkor az egyik biztonsági őr szolgálati helyét egy rövid időre elhagyva az üvegajtóig előrement, és látta, hogy valóban fekszik a földön egy férfi.

Ezt követően elindult visszafelé, hogy telefonáljon a mentőknek, de ekkor az utasok közül valaki jelezte számára, hogy már értesítették a mentőket, és a rendőrséget is. A rendőrök körülbelül 20 perc elteltével megjelentek, és kikérdezték az állomáson lévő biztonsági őröket, elkérték személyes adataikat, majd távoztak.

A .......-es számú biztonsági őr megjegyezni kívánta, hogy nem mondott olyat, hogy a "földön fekvő férfit két kopasz verte meg" a szemük láttára. Annyit láttak, hogy egy férfi után két másik ismeretlen személy szalad. A biztonsági őr elmondta, hogy Önnel szemben igyekezett udvariasan kommunikálni, annak ellenére, hogy Ön provokálóan viselkedett vele szemben. Ekkor, hogy a további konfliktusokat elkerülje, és nem azért, hogy Ön a kitűző számot ne tudja leolvasni, a biztonsági őr a kulcsmásoló, és a cipőjavító felé indult.

Az őr hozzátette továbbá, hogy természetesen intézkedett volna a rendőrség, illetve a mentők értesítéséről, abban az esetben, ha ezt más személy már ne tette volna meg, mivel ez állampolgársági kötelezettsége. A biztonsági őrök kihangsúlyozták, hogy szolgálati helyükről a zöldséges előterében történteket nem látják, így azt sem vették észre, hogy a földön egy magatehetetlen ember fekszik.

A fentiek alapján a biztonsági őrök a megfelelő módon jártak el, és értesítették volna a hatóságokat, amennyiben ezt egy másik személy nem tette volna meg hamarabb. Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását.

Csilla az alábbi levélben reagált a BKK írására:

Tisztelt ...!

Tájékoztatását nem tudom elfogadni. Sejtettem, hogy a válaszukban a biztonsági őröket fogják megvédeni, engem pedig meg fognak hazudtolni. Így is történt. Sajnos az említett biztonsági őr (aki szerint én provokatívan viselkedtem) nem mond igazat, mert:

1. A megvert férfi ugyan valóban a zöldséges előtt feküdt, de úgy, hogy a biztonsági őrök is látták. Javaslom, hogy menjenek ki helyszíni szemlére és nézzék meg, hogy ahol az őrök álltak, onnan meddig lehet a területet belátni. Ki fog derülni, hogy ahol a férfi feküdt, az jól látható az őrök helyéről. Több tanú van erre, pl. az az úr, aki mentőt hívott. Meg lehet őt is keresni, mármint ha tényleg ki akarják vizsgálni az ügyet, nem csak színleg.

2. Az említett biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, azt mondta nekem: "én leengedő vagyok, nekem nem dolgom, hogy mentőt hívjak, ha akar, hívjon mentőt maga".

3. Azt, hogy "két kopasz verte meg" az áldozatot, valóban nem az a biztonsági őr mondta, aki szerint én provokatívan viselkedtem, hanem a társa, a másik biztonsági őr. Azonban az említett biztonsági őr is hallotta, hogy a társa ezt mondta nekem.

Továbbra sem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy az a biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, miért nem engedte meg már két ízben (egyszer tavaly karácsony táján, egyszer meg most ebben az esetben), hogy leolvassam a számát? Kérem, hogy erre adjon nekem választ.

(Megjegyezném még, hogy amikor tavaly karácsonykor szerettem volna leolvasni a számát ennek a biztonsági őrnek és nem engedte, akkor én le szerettem volna fényképezni a mobiltelefonommal, mire ő a telefonom után kapott és el akarta venni tőlem. Ehhez van joga? Gondolom, erre az lesz a válasz, hogy: egyrészt nekem nincs jogom őt fényképezni, másrészt nem is akarta elvenni a telefont, hanem én voltam provokatív.)

Szeretném azt is megkérdezni, hogy Ön szerint "provokatív"-e a következő néhány mondat:

- hívtak mentőt ahhoz az emberhez?

- értem, hogy Ön itt "leengedő", de egyúttal ember is, nem? Emberi kötelessége, hogy mentőt hívjon egy sérülthöz.

- leolvashatom a számát a táblájáról? nem? miért nem?

- tavaly karácsonykor sem engedte leolvasni a tábláját.

Én ezeket a mondatokat intéztem az említett biztonsági őrhöz. Ha ez "provokatív", akkor vállalom, hogy provokatívan viselkedtem. Kérem, hogy válaszoljon a kérdéseimre, elsősorban arra, hogy van-e joga ISMÉTELTEN megtagadni az említett biztonsági őrnek a táblája leolvasását egy utas részéről. És kérem, írja meg nekem, hogy megnézte-e a BKK kivizsgálója a helyszínt. Ha megnézte, akkor látnia kellett, hogy az említett terület a metrólejárattól jól látható.

Szomorú, hogy a BKK ilyen embereket (is) foglalkoztat, akik az utasokkal szemben jogszerűtlenül járnak el, pökhendiek, durvák, de a BKK minden esetben a dolgozóit védi meg, csak nekik hisz és esze ágában sincs soha, hogy az utasokat megvédje az ilyen alkalmazottaitól. Most is, egyoldalúan, Önök azt fogadták el, amit a dolgozójuk mondott, amit én mondtam, azt valótlannak állítják.

Ön személy szerint miből gondolja, hogy az alkalmazottaik mondanak igazat és én hazudok? Abból, hogy mindkét őr ugyanazt mondta? Hiszen mindenki tudja, hogy a biztonsági őrök és az ellenőrök mindig megvédik egymást, ami érthető, mert ezt diktálják az érdekeik. Várom szíves válaszát.