BKV-figyelő

Csúnya történetet mutattunk be a napokban (Durva inzultus a 2-es villamoson), amely egyik olvasónk barátnőjével esett meg a 2-es villamoson. Ugyanaz a vonal, de egészen más élmény. Attila levele következik.

A többnyire negatív hangnemű levelek mellé szeretnék egy pozitív élményt is megosztani veled, illetve a tömegközlekedőkkel. Hetente átlag 2-3 alkalommal a Jászai Mari térről 2-es villamossal haladok hazafelé, ezért azt a tényt már magam is bizonyítottnak vélem, hogy a világ egyik legszebb útvonalú járata.

Ma délután viszont (2012.11.05., hétfő), nagyjából fél 4 körül a 1340-es jelzésszámú járművet vezető, kb. 40-50 év körüli, sötétvöröses hajú vezetőnő olyan hibátlan érzékkel vette az egyébként nem kevés pályahiba okozta akadályokat, amilyennel még talán sosem találkoztam.

A jól megrakott szekérre úgy adagolta az áramot, s olyan finoman fékezgette, hogy kapaszkodás nélkül teljes nyugalommal lehetett állni rajta még a kanyarokban is, anélkül, hogy a benne utazó heringek között kialakulhatott volna bármilyen, előre nem tervezett testi kontaktus.

A le-, és felszállóknak adott kellő időt helyet cserélni, az egyébként vezetőkedvenc "gyorsulási" szakaszokon (Kossuth tér és az Akadémia között; Belgrád rakpart) nem rángatta rommá az öreg Ganz villamost, s mindehhez képest egy pillanatig sem lehetett érezni, hogy bármiféle menetrendbeli csúszásban lennénk.

Azt hiszem, erre mondják, hogy tökéletes kanyar volt, le a kalappal a vezetőnő előtt, és a többi kollégának tessék járni hozzá korrepetálásra.

Mindig öröm, ha egy témában több álláspontnak is teret tudunk adni. Egyik olvasónk néhány napja egy agresszív autóbuszvezetőről írt levelet (Csuklós busszal a biciklis ellen), aki "sajátos" magatartásával veszélyeztette egy az utcán közlekedő kerékpáros biztonságát.

Tudjuk: a buszvezetők többsége nem ilyen, tisztességesen, megbízhatóan végzi a munkáját, és tisztában van a felelősségével. A felvetett témára reagált levelében a BKV egyik járművezetője, aki a saját szemszögéből közelítette meg a szituációt.

Azt kérte, ne írjuk le a nevét, mert továbbra is a cégnél szeretne dolgozni.

Sajnos a kerékpárosok nem miden esetben tudják a KRESZ előírásait, és azt gondolják, hogy a buszsávot ők is mindenhol használhatják. De ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha ezt külön tábla jelzi. A Soroksári úton pedig semmi sem engedélyezi a kerékpárosok buszsávban történő haladását, ennek ellenére tejes nyugodtsággal tartják fel a több mint száz embert szállító tömött csuklós buszokat.

Semmi bajom a kerékpárosokkal és nem kívánok részt venni a buszos-kerékpáros harcban sem, mert primitív dolognak tartom, hogy harcoljunk egymással. De azért csúcsforglomban igazán mehetnének a járdán, ami olyan széles, hogy azon még két személygépkocsi is elférne.

Többször előfordult velem, hogy este, amikor már nem volt forgalom, minden incidens nélkül megelőztem a buszsávban szabálytalanul haladó kerékpárost, de az kicsit bosszantó, ha áll a Soroksári út és úgy kell a kerékpáros után szinte lépésben haladni abban a sávban, ami arra van kitalálva, hogy tudjanak haladni a teljesen kitömött autóbuszok.

Ha ilyenkor jelzem a dudával, hogy nem jó helyen jár, akkor én vagyok a szemét, és mit képzelek én hogy busszal a buszsávban kívánok haladni...

Én soha nem szorítottam le kerékpárost és nem is fogok, mert esélytelen lenne az életben maradásra. De ezúton kérem kerékpáros útitársaimat, hogy ha jön mögöttük a busz, legalább álljanak félre, amíg elmegy, és utána ők is nyugodtan tudnak a buszsávban kerékpározni. A segítséget előre is köszönöm.

Kedves Olvasók!

A BKV-figyelő mobil verziója jelenleg nem elérhető, de hamarosan ismét a rendelkezésetekre áll. Türelmeteket kérjük, köszönjük!

Üdv:

a Szerk.

Keresetlen szavakkal írta le Márton azt az esetet, amely a barátnőjével történt meg a minap a 2-es villamoson. Ezt a vonalat a közelmúltban a világ hetedik legszebb vonalának választották. A levél tartalma azonban azt mutatja: a modortalanság versenyében ennél is előkelőbb helyezést érne el.

A barátnőm kilenc óra előtt kb. 10 perccel szállt fel a Kossuth téren a 2-es villamosra november elsején. Volt jegye, de elmulasztotta kilyukasztani, ez idáig az ő felelőssége. A következő megállónál csatlakozott a történethez két ellenőr "kolléga".

Barátnőm felállt és a lyukasztóhoz lépett, mire az egyikük, alacsony, széles, köpcös, csíkosra borotvált szakállú, nagyjából öt ujjából négyen gyűrűt viselő baromállat, odaugrott, és "udvariasan" megkérdezte, hogy mi a francot képzelsz? Erre a sajátjánál kulturáltabb választ kapott, miszerint a dolog az, aminek látszik, és hát bizony lyukasztana egy jegyet, vagy ha ez nem lehetséges, szeretne leszállni.

Aláírom, hogy ezt az ellenőrnek van joga nehezményezni, azt viszont már nem, hogy a kolléga megpróbálja elszedni a barátnőmtől a lyukasztatlan jegyét, majd mikor az érthető okokból felzaklatva a történtek miatt, megpróbál leszállni, könyökkel izomból oldalba veri, majd utánamegy, nekilöki a villamos oldalának, és közli, hogy a f*szát belerakja a szájába, egyébként meg "egy ribanc vagy".

Nemigen hatotta meg az urat az sem, hogy szegény lány zokogógörcsben tör ki emiatt a bánásmód miatt, és végül, miután még a tisztelt ellenőr rántott egyet-kettőt a kabátján, ki tudja, miben reménykedve, elszaladt, majd végül biztos távolból hívott egy taxit (ami egyébként nagyjából egy vonaljegy árából el is vitte a munkahelyére).

Szeretném közölni, hogy ha legközelebb együtt utazom a barátnőmmel, és találkozunk ezzel az úrral valamilyen járaton, vélhetőleg a földdel teszem egyenlővé, de legalábbis megpróbálom, magam sem vagyok kicsi, és ha neki néhány foggal kevesebb lesz, már boldogabban fekszem le éjjel.

De esetleg, hogy ezt megelőzzük, kérem, vizsgálják ki, ki volt akkor "szolgálatban", és ha sikerült lokalizálin a parasztját, barátnőm örömmel vállalja a szembesítést.

Néhány éve kezdtem biciklizni Budapesten. Eleinte tartottam a forgalomtól; buszok, villamosok jönnek mennek, a körút keskeny, a sebességhatár csak papíron 50 km/óra. Aztán rájöttem, hogy a legkevésbé a buszoktól kell félni, hiszen vezetőik profik, tapasztaltak, óvatosak. Nem is lehetne ez másképp, hiszen hatalmas a felelősségük.

András nevű olvasónk a napokban volt tanúja az alábbi esetnek. A történetben szereplő buszvezető szakértelmét levélírónk sem vitatja, a hozzáállása viszont felvet kérdéseket.

2012. október 30-án egy 97E jelzésű, csuklós Volvo buszon utaztam, ami 18:05-re érkezett be az Örs vezér terére. Rendszáma FJX-190 volt. A buszt egy ősz fickó vezette, aki a gyógyszergyár előtt eszeveszett tempóba kezdett és lassítás nélkül ért a kanyarokba. Mondanom sem kell az utasok csak úgy csüngtek a kapaszkodókon.

Ez így ment egészen addig a kereszteződésig, ahol a busz találkozik a 3-as villamos vonalával. Ugyanis itt a buszt beérte egy kerékpáros, akit az utolsó kanyarban majdnem eltiport a vasbehemót. A bringás kérdőre vonta a sofőrt, idézem: "Te állat! 70-nel vetted be a kanyart! Leért a busz alja!" Itt hagy jegyezzem meg, majdnem derékszögű kanyarokról beszélünk.

A lényeg, hogy a bringás mondta volna tovább a magáét, de buszvezető közbevágott, mégpedig olyan alpári módon, hogy azt már nem idézném, mert nem tűrné a nyomdafestéket. A szócsata után a bringás tovább haladt, a sofőr pedig a piros jelzés ellenére követte a kerékpárost a kereszteződésbe, és támadó, morgó hangot kiadva többször ráhúzta a kormányt.

Szerencsére a bringás balra kanyarodva elmenekült, a busz meg jobbra fordult, igaz már jócskán átlógott a másik sávba, ahol az út többi részén előszeretettel haladt a záróvonalat semmisnek véve.

Kérem továbbítsák a levelem oda, ahova kell, és remélem levelemmel hozzájárultam ahhoz, hogy az ilyen embereket eltüntessék az utakról, főleg a tömegközlekedési eszközök volánjai mögül.