BKV-figyelő

A napokban elterjedt egy fotó (forrás: VEKE) a neten a BKK ellenőreinek új karszalagjáról. A rajta lévő angol nyelvű felirat szerint nem a jegyeket és a bérleteket ellenőrzik majd, hanem a jövedelmet, el is indult a vita róla, jó-e így vagy sem. Majd kiderül.

Az mindenesetre biztos, hogy - ha nem is az angol nyelvű felirat miatt - a jelenlegi helyzet félreértésekre ad okot; ez itt, a blogon is téma volt. Az ellenőröket mindenki BKV-ellenőrnek nevezi, ma még a karszalagjukon is ez áll, noha hónapok óta a BKK alkalmazásában állnak. És akkor még nem említettük a külsős cégek által említett biztonsági őröket.

A fenti ellentmondásra hívta fel a figyelmet egy olvasónk, aki állítása szerint a BKV munkavállalója.

Ismeretes, hogy 2012 májusától a jegyellenőrök, jegyvizsgálók BKK-s munkavállalók lettek. Megkérdezném a kedves olvasókat, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy mind a mai napig a jegyellenőrök, jegyvizsgálók BKV-s, fényképes igazolvánnyal és BKV-s karszalaggal végzik munkájukat? PR hülyeségekre, autómatricákra van pénz, igazolványcserére nincs?

Úgy tudom, hogy jegyellenőri, jegyvizsgáló munkát csak fényképes igazolvánnyal és karszalaggal lehet végezni, és egy BKK-s munkavállalónak (akinek már nincs semmilyen jogviszonya a BKV-val) nem lehet BKV-s igazolványa és karszalagja.

Felmerül bennem tehát, hogy egy ekkora szolgáltató cég, mint a BKK, már régen rendezte volna ezt a problémát, tehát logikus következtetés, hogy ha egy BKV-s jegyellenőrt látok munkát végezni, az valamilyen kamu ellenőrzés lehet, aki alkalmasint saját zsebre dolgozik, hiszen BKV-s jegyellenőr már nincs.

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezt az anomáliát, valamint igyekszem mindenkit figyelmeztetni, hogy egy BKK-s szabadjegy (egyfajta utazási igazolvány) nem minősül fényképes jegyellenőri igazolványnak.

Amennyiben ezen kis levelem, figyelemfelhívásom nyilvánosságra kerül a figyelőben, kíváncsi leszek, mennyi idő kell elteljen ahhoz, hogy egy ekkora cég végre BKK-s ellenőri igazolvánnyal lássa el a munkavállalókat...

Mitől veszteséges a közösségi közlekedés? Veszteséges-e egyáltalán? Kinek a dolga finanszírozni? Ki profitál abból, ha az állam támogatja a tömegközlekedést? Ezeket a kérdéseket feszegeti levelében Gergely nevű olvasónk.

Hogy egy államnak mennyire kell/szabad belefolynia a gazdaság működésébe, politikai kérdés. Mást gondol e kérdésről a konzervatív, a szocialista, és mást a liberális. Hogy kinek van igaza, azt évtizedek alatt sem sikerült egyértelműen eldönteni. Demokráciában élünk, így mindenkinek meglehet a saját véleménye.

De akad egy közös pont. Ha valahol a piac nem működik hatékonyan, akkor be kell avatkozni. A legjobb tankönyvi példák között van az a helyzet, amikor a szolgáltatás haszonélvezői közvetlenül nem járulnak hozzá a költségekhez. Miért? Például azért, mert nem azonosíthatóak. Vagy mert nem lehet a nem fizető embereket kizárni a haszonélvezők közül. Vagy mert a haszonélvezők jelentős részén nehéz lenne behajtani a költségeket.

Legyen szó MÁV-ról, BKV-ról, fővárosi vidámparkról, s sok más dologról, nagyon sokszor halljuk, hogy egyik-másik állami/önkormányzati cég vesztességes. Sokszor halljuk, és a politika többnyire abban is egyetért, hogy rengeteget költünk ezek mindegyikére. Csakhogy van egy apró baj. Látott már valaki mondjuk nyereséges tűzoltóságot? Mert én még nem.

A közösségi közlekedés pedig pontosan ugyanúgy közfeladat mint a tűzoltóság. Egy közfeladatot ellátó szervezet nem lehet vesztességes csak alulfinanszírozott. Esetleg ezek mellett pazarló. Vagy felesleges. Vagy az adott feladat ellátására alkalmazott szolgáltató versenyképtelen, és ezért szükségtelenül drága.

De mitől is közfeladat a tömegközlekedés, miért kell állami beavatkozás, állami finanszírozás akkor, ha a világban van rá profitorientált megoldás. Miben más a Budapesti HÉV mint egy profitorientált magánvasút által kiszolgált vasútvonalon folyó elővárosi közlekedés? Mert a tömegközlekedés haszonélvezői között olyanok is szerepelnek, mint a plázák (jó a közlekedés), vagy az autósok (kisebb a dugó, kevesebb üzemanyagot égetnek el), vagy a cégek, befektetők, alkalmazottak. Vagy éppen az önkormányzat, az állam.

Ha nem lenne tömegközlekedés, több iskola kellene, vagy azokat drágább lenne üzemeltetni (iskolabusz). Ha nem lenne tömegközlekedés, drágán autóznánk a dugóban, akkor bizony drága lenne munkába jutni. Sokan nem is mennének dolgozni. A strukturális munkanélküliség, a romló volumenhatékonyság csődhullámot indítana el.

Az Audiban ülő manager is elveszthetné a munkáját, lakását, stb. Vajon ő vesz bérletet? Vagy a saját hasznával arányosan vesz bérletet a Mammut, a Westend? Nem csak a BKV kapcsán merül fel az, hogy a felhasználó nem fizet. Vajon melyik Budapesti szállásadó fizetett a vidámparknak, hogy valaki a bécsi Práter helyett Budapestet választotta, és nála szállt meg?

Hogy fizetne az egészségügyért az, akit azért nem ér el és öl meg egy járvány, mert az első betegeket kezelik (ezért a kötelező egészségbiztosítás). Azt, hogy aki profitál az adott szolgáltatás létéből, az a költségeihez is hozzájáruljon jelenleg csak az adórendszeren keresztül lehet megvalósítani. Ez klasszikus állami feladat, és ez lenne az adózás célja. Erről az újraelosztásról kell beszélnünk.

Ugye nem lep meg, ha ez után azt mondom: elvárás az, hogy a BKV működése az adóbevételekből az államnak, a fővárosnak és a kerületeknek pénzbe kerüljön. Hiszen a tömegközlekedés haszonélvezőitől a szolgáltatóig az ő feladatuk eljuttatni a pénzt. Első körben a BKV vesztességéből rögtön felejtsük el a kamatokat. Ha a finanszírozás rendben lenne, ezeket a BKV nem fizetné. A finanszírozó (az állam) esetleg igen.

Második körben: Az árkiegészítés nem a BKV-nak, a MÁV-nak adott pénz, hanem az ingyen/kedvezménnyel utazóknak adott juttatás. Csakhogy itt az állam nem fizeti ki annak a teljes piaci értékét. Azaz tulajdonképpen itt elvonás is jelentkezik. Felejtsük el az infrastuktúra fejlesztésre való nagyberuházásokat, stb., csak az üzemeltetésre figyeljünk. És olyan évet figyeljünk meg, amikor éppen nem több év vesztességét fizetik ki, hanem azokat az éveket, amikor összegyűlik a hiány, mert nincs rendkívüli támogatás.

Tudom, még mindig van normatív támogatás az államtól, akad pár kerületi és agglomerációs megrendelés, stb., de látszik, hogy a főváros már problémás. De van más is. A BKV önkormányzattól bérel ingatlanokat, sőt a kapott támogatásból ki kell gazdálkodni a BKV és az alkalmazottai által befizetett adókat is. Igen, tranzakciós adóstól, mindenestől.

4 eset lehetséges:

1. A BKV többet tesz bele a közösbe, mint amit kivesz. Ez esetben messze nem pénznyelő, hanem az állam a tolvaj, a politikusok hazudnak.

2. A BKV ugyan többet vesz ki a közösből, mint amit beletesz, de(!) ha sok BKV alkalmazottból hirtelen munkanélküli lenne a segélyezésük még rosszabb lenne. Így foglalkoztatásra költünk segélyezés helyett. Ekkor a politikusok még mindig csúsztatnak, cseppet sem pénznyelő a BKV.

3. A BKV ugyan valóban támogatást kap, de ez nem éri el az EU-ban megszokott szintet (bevételek eloszlása: 1/3 az utasoktól, 1/3 az államtól, 1/3 önkormányzatoktól). Ekkor a politikus még mindig hazudik.

4. A BKV ennél több pénzt nyel el. Ekkor mondana igazat a politikus, aki pénznyelőnek mutatja be a tömegközlekedést. Sok szerződést, stb. kellene átnézni, hogy el tudjuk dönteni, éppen egy adott évben az első vagy a második helyzet az igaz.

De jelenleg ezen a határon van a BKV. A politika itt hazudik. De ettől még tény marad: A BKV válságban van. És ezért csak részben felel az, hogy az állam, az önkormányzat nem biztosít elég forrást, s szintén csak kis részben felel ezért a bliccelők hada. Ezek a problémák, és a vezetőség körüli botrányok a jobban működő vidéki szolgáltatóknál is megvannak.

A témát folytatjuk.

Mai bejegyzésünk némileg eltér a szokásostól; ezúttal nem fogyasztóvédelmi szempontból figyeljük a BKV-t/BKK-t. Levente nevű olvasónk a 69-es villamos vonalának műszaki állapotát mutatja be levelében.

Azért írok, hogy megtudjátok, hogy milyen állapotba van a pálya, és milyen terhelések érik. (A problémákat sorrendben írom.)

1. Az Erdőkerülő utcai "gazosított pálya" és a Erdőkerülő utcai kanyar (a toronyház előtt): a pálya borzasztóan néz ki, gazos, kavicsos, süllyed, kiszélesedett és elferdült a nyomtáv, és karélyosodik. Az alap sínnek a magassága 1 cm-rel rövidebbé kopott. Ha figyelmesen nézzük, néhány szakaszon 1975-ös sínek vannak. De csak elvétve néhány kurta méterig. A sín a kavicsok miatt elrohadt, átlyukadt néhány helyen.

A kanyar állapota: a pálya alámosódott, a megengedett maximális sebesség 15km/h, de annál a sebességnél már a székben ülve is dülöngélek. A pálya mocsaras, süppedős földbe van beágyazva, mondanom sem kell tovább...

2. Kolozsvári úti szakasz: a sín elsüllyedt a földben (MÁV telep utáni részlegesen bazaltkockás rész), úgy néz ki mintha az életmentő vázon futna a villamos (azt nem kell mondanom, hogy az ott ragadt esővíz folyamatosan mossa a pályát). A villamos dülöngél, lehet hallani, érezni, ahogy a villamos nyomkarimája érintkezik a pályával (azegész szakaszon).

Most beszéljünk a terhelésről. Csúcsidőben a 69-es 10 percenként jár, a 62A szintén 10 perc körül, a 62-es elég ritkán, 20-25 percenként. A pályán halad még az 5-ös busz, rövid szakaszon a 125-ös, 124-es, 224-es, az autókról már nem is beszélve. Tehát nagy terhelés alatt áll.

3. A legnagyobb probléma, a Mexikói út: az aljzat hiányos a régi 65-ös, 67-es villamos váltójánál. A kanyarban 2,5 centit darált le a villamos. A magasság kb. 1,5 centivel rövidült. A váltómű régi, elavult, kopott, a villamos már nem törheti be a váltót, annyira katasztrofális. A kikopott váltósín képes kettészelni egy papírt.

Milyen állapot ez, kérdem én? Tenni kéne valamit.

Biztosan sokan láttatok már nyugati turistát, aki lelkesen tuszkolja a jegyét a régi, "manuális" lyukasztóba, de az mégsem akar kilyukadni. Aztán jön egy tappasztalt hazai utas, aki egy erőteljes mozdulattal megrántja a muzeális értékű piros szerkezetet, és íme, a jegy érvényesítve. Általában röhögés a vége.

Az viszont nem ennyire mókás, ha még egy ilyen szerkentyű sincs a járművön. Az utas lyukasztana, de nem tud, így bliccel. Pedig tudjuk: bliccelni rossz. Olyan szolgáltatás igénybe vétele, amit nem fizettünk ki. Lopás. aki nem akar jegyet vagy bérletet venni, illetve nem érvényesíti a jegyét, az utastársait lopja meg.

De más a helyzet, amikor valaki nem tud érvényes jeggyel utazni. Zárva a pénztár, az automata nem működik, a járművezető nem árul, ellenőr, kalauz nincs. Esetleg az utasnak van jegye, de nem tudja érvényesíteni. Így lett kényszerbliccelő Péter nevű olvasónk.

Ezennel szeretném megosztani az olvasókkal új felfedezésemet, a lyukasztó nélküli HÉV szerelvényt, melyen bérlet és kalauz nélkül csak bliccelve lehet utazni.

2012.október 25-én, 19 órakor Árpádföldön felszálltam az Örs Vezér Tere irányába tartó 937-es sorszámú HÉV motorkocsiba. Kerestem a lyukasztót. Olyan már többször előfordult, hogy egy hiányzott a 3 közül, de most mindegyik ajtónál csak a hűlt helyét találtam ennek az ódivatú jegykezelő készüléknek.

Felhívom a tisztelt BKK, BKV figyelmét, hogy lyukasztó nélkül a jeggyel rendelkező utasok mindannyian bliccelni kényszerülnek.

Amennyiben a vonaton ellenőrrel találkoznék, úgy a kezeletlen jegyemet átadnám számára, és ő lyukasztaná ki, de az esti órákban nem jellemző a HÉV-en a jegyvizsgáló vagy a kalauz.

Csilla levele önmagáért beszél. Annyit jegyeznénk meg, hogy az írásból nem derül ki egyértelműen: a történetet végignéző férfiak a BKK által foglalkoztatott ellenőrök, vagy szerződéses vagyonőrök voltak. Ebből a korábbiakban is sok félreértés volt, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy jobban meg kellene őket különböztetni. No, de lássuk, mi is történt a napokban a Lehel téren.

Az alábbi eset a Lehel téri metróaluljáró Bulcsú utca felőli végén október 21-én, 18:45-kor történt velem, amikor is lementem a mondott aluljáróba, hogy keresztülhatoljak rajta.

A(z akkor éppen) teljesen néptelen aluljáróban némileg megdöbbentő látvány fogadott: a placc kellős közepén egy normális öltözetű, barna arcbőrű (talán indiai, vagy pakisztáni) férfi feküdt a földön hanyatt, szétvetett karokkal-lábakkal, nagyon gyorsan kapkodta a levegőt, hangosan nyöszörgött és véres volt az arca és a ruhája.

Tőle kb. 20 méterre angyali nyugalommal álldogált a metróbejáratnál két jegyellenőr. Szóltam nekik, hogy mentőt kellene hívni. Azt válaszolták, hogy a földön fekvő férfit két kopasz ember verte meg a szemük láttára, de nekik nem dolguk, hogy intézkedjenek, ezért nem tesznek semmit.

(A magasabbik ellenőrrel tavaly karácsonykor már volt szóváltásom, amikor is szépen megkértem őt valamire, mire ordítani kezdett velem, hogy azonnal menjek innen, ekkor le akartam olvasni a karján levő tábláról a számot, erre a táblát levette a karjáról és eltette, hogy ne lássam és kiabált velem, hogy azonnal menjek innen és felém nyomult fenyegetően. Akkor azt mondtam neki, hogy ha megüt, feljelentem, ez kicsit visszafogta.)

Ugyanez az ellenőr (vagy "vagyonőr"? mintha ez lett volna a táblácskájára írva, de ismét nem tudtam elolvasni), most azt kiabálta dühösen, hogy ez nem az ő dolga, mert ő csak leengedő, semmi köze a földön fekvő férfihoz. Ekkor el akartam olvasni a karján levő táblát, de megint nem engedte, még dühösebben ordibált és gyorsan arrébb ment, a kulcsmásoló-cipőjavító bódéja mögé, hogy ne tudjam elolvasni a táblát.

Eddigre már páran összegyűltek a sérült körül, egyik utas hívta a mentőket, a másik stabil oldalfekvésbe tette az áldozatot, másvalaki vizet hozott, én hívtam a rendőrséget. (Az ellenőrökkel való szóváltásomnak már az elején szólt nekem egy időközben odaérkezett utas, hogy majd ő hívja a mentőket, úgyhogy ez nem szenvedett késedelmet a vita miatt.) Ezután kijött a mentő és a rendőrség és az áldozatot elvitték. A rendőrök kikérdezték az ellenőröket.

Kérdéseim:

1. Nem kötelessége-e minden állampolgárnak, hogy ha sérült embert lát, akkor segítséget nyújtson neki (mentőt hívjon)? Nem kötelessége-e ez még inkább egy szolgálatban levő jegyellenőrnek? És a segítségnyújtás elmulasztása nem vétség-e, sőt bizonyos esetekben bűncselekmény?

2. Nem kötelessége-e egy szolgálatos ellenőrnek, sőt vagyonőrnek, hogy ha a szeme láttára vernek félig agyon valakit, akkor kihívja a rendőrséget? Legalább utólag? Ha már ő maga nem mer közbeavatkozni, mert csak a magamfajta gyenge nőkkel szemben erős?

3. Joga van-e egy ellenőrnek-vagyonőrnek, aki a metróban teljesít szolgálatot, hogy ne engedje leolvasnia egy utasnak a karjára erősített azonosító táblát? Ha igen, akkor minek a tábla?

Üzenném előre is azoknak a kommentelőknek, akik majd kétségbe vonják a szavahihetőségemet, hogy ne fárasszák magukat, minden szóról-szóra így történt, tanúm rá az a hat-hét utas, aki részt vett a segítségnyújtásban.