BKV-figyelő

Egyik olvasónk napi szinten tapasztalja, hogy a tizenéves diákok nem adják át ülőhelyüket a kismamáknak, nőknek, időseknek. Erre mondják: sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, látni bőven ilyet is, olyat is. Nektek milyenek a tapasztalataitok? (Olvasónk levelét szerkesztve közöljük.)

Pesthidegkút, 61-es villamos. Láthatóan drága ruhákban járatott, drága elektronikával felszerelt, ránézésre szimpatikus diákok foglalják el az ülőhelyek nagy részét. A megállókban felszálló, középkorú, munkába menő nőknek nem adják át a helyet.

Nekem ez furcsa. Egy nő mellettem áll a zötykölődő járművön, én meg ülök? Le se szoktam ülni, mert úgyis lesz olyan akinek átadnám.

Ma reggeli történet. A villamos első ajtójánál, ahol hármas ülés van, ül befelé fordulva egy tizenéves fiú. Megy iskolába. Drága cipő, drága kabát. Költenek rá a szülei, szeretik. A hármasban ül még két középkorú nő. Telik a villamos, gyűjti össze a munkába, iskolába menő embereket. A fiú továbbra is ül. Már tömve a villamos, történetesen nők állják körbe a srácot. Ez rendben van így. Nem gáz.

Felszáll egy olyan öthónapos-forma kismama; kabátja kigombolva, látszik hogy várandós. Éppen a fiú előtt tud megállni. A baba pont a srác fejével egymagasságban. Tiszta helyzet. Lehetetlen, hogy megfordult volna a fejében hogy esetleg felállhatna, mert akkor biztos megmozdult volna. Annyira egyértelmű helyzet, mintha megrendezték volna.

Az egyik középkorú nő áll fel, megjegyzi hangosan, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket. A srác csak ül. Kismama is ül, most a középkorú nő áll. A fiú győz. Lehet hogy sokkal egyszerűbb a dolog. Például a szüleivel csak autóval járt kiskorában.

Ez a fiú még nem tudja, milyen jó udvariasnak lenni a nőkkel. Csak úgy, önmagáért. Mindenhol. Amúgy ha valami, hát a nőkkel szembeni figyelmesség nagyon visszajön, sokszorosan. :)

Beérve a munkahelyemre gyorsan elmeséltem pár munkatársamnak, mit láttam, mondták, hogy ez mindenhol így van.

Jó, ez csak részben igaz. Ádám bérletét rosszul pecsételték le, ez nem jó. Az viszont igen, hogy a BKK elismerte a tévedést és megoldotta a problémát. Olvasónk írásával ellentétben a bérletek értékesítését a BKK végzi, nem a BKV, ennek tudatában olvassátok az alábbi levelet!

Történt az eset, hogy havi bérletet vettem a BKV-től. Kitől mástól? (A BKK-tól tehát - a szerk.) Ebben egyébként is már egész nagy rutinom van, hiszen három éve élek Budapesten, és öt éve járok ide egyetemre/főiskolára.

Teljesen gyanútlan voltam, mivel előttem mindenki havi bérletet vett, mint azt a hónap elején elég sokan teszik, így feltételeztem, hogy nem fog a pénztárosnak problémát jelenteni a helyes dátum felpecsételése. Gondolom, most már mindenkinek nyilvánvaló: tévedtem.

Ezzel ma reggel kellett szembesülnöm, amikor közölték velem a Keletinél, a metróból feljőve, ellenőrzésen, hogy a 6 napja vásárolt havi bérletem már nem érvényes. Két közelben álló rendőr figyelmét keltettem fel, ahogy első körben simán sétáltam tovább a felszólítások ellenére. Visszapillantva láttam csak, hogy a legtöbb ellenőr engem néz.

Sóhajtva visszatrappoltam, megadva magam állandó bandzsaságuk tényének, aztán pillanatokkal később már tátogtam, mint a hal, amikor konstatáltam, hogy a dátum szerint a bérletem tényleg lejárt.

- De egy havit vettem. Hat napja! Nézze az árát! - magyaráztam a csajnak, aki sokkal többet nézte az arcomat, mint a bérletet.

- És hivatalos helyen vásárolta? - jött a válasz. Eh! Itt jön a fordulat: a nő csekkolta, hogy tényleg havit vettem, kikereste az adatait, hogy tényleg havit vettem, megállapította, hogy akkor tényleg ők cseszték el, megmondta, hogy mit tudok csinálni, hogyan kell megoldani a problémát, és a végén még elnézést is kért, amiért ilyen "tortúrának" lettem a részese.

Bakker! A BKV szerzett nálam egy pirospontot! Mondjuk rájuk fért már.

Talán a márciusi tél, talán csak az általános rosszkedv teszi, hogy bármilyen nehézség esetén megtaláljuk a bűnbakot, akit szidni lehet. Okkal vagy ok nélkül. Gyuri egy ilyen esetet látott; a felesleges verbális agressziónak ezúttal egy trolivezető esett áldozatául.

Azt persze ezúttal is fontos hangsúlyozni, hogy általánosítani nem szabad, vonatkozzon ez trolivezetőre vagy nyugdíjasra egyaránt. 

Egy furcsa jelenet szemtanúja voltam ma reggel, melynek kapcsán tényleg szeretnék elnézést kérni utastársaim nevében... Megpróbálok tárgyilagos lenni, de nem könnyű visszafogni magam az idősebb korosztállyal kapcsolatban.

Történt, hogy munkába jövet szokás szerint a 81-es trolival közeledtünk az Örs Vezér téri végállomás felé, amikor bekanyarodáskor az egyik áramszedő valamiért önálló életre kelt és leakadt a vezetékről.

Hozzáteszem, nem vagyok trolibusz vezető, de utasként azt tapasztaltam hogy a vezető teljesen normális sebességgel és kanyaríven fordult volna a végállomásra, így az ő felelősségét kizárnám az esettel, kapcsolatban. Számomra teljesen természetes volt hogy ez bizony a jármű hibája volt. Nem kell tovább gondolni, előfordul az ilyen.

Legalábbis ha az ember egy kicsit gondolkozik akkor erre a következtetésre jut. Igen, HA (!) gondolkozik. Sajnos a járművön tartózkodó többnyire idős utas egy pillanat alatt váltott át minősíthetetlenül bunkó stílusra a vezetővel szemben. Pár gyöngyszemet idéznék is: "Ez hülye!", "Nem normális!", "Az ilyet hogy engedhetik buszt vezetni!". Még sorolhatnám de nem teszem.

Az embernek egy pillanatra olyan érzése van hogy a vezető pillanatokon belül botokkal és kerekes szatyrokkal meg csirkefarháttal történő lincselés áldozata lesz. Ez így talán viccesen hangzik, de mégis, ott a helyszínen én szégyelltem magam utastársaim nevében is. Ezúton szeretnék elnézést kérni a járművezetőtől utastársaim nevében.

Egyúttal szeretném üzenni az ingyen utazó nyugdíjasoknak, hogy pont ők azok, akiknek semmi alapjuk arra hogy elégedetlenkedjenek a kapott szolgáltatással kapcsolatban! Talán ha egy jelképes összeggel, mondjuk 3000 forinttal hozzájárulnának havonta a közösségi közlekedéshez, akkor talán (legyünk optimisták) ennyivel több jutna a járművek karbantartására és nem pottyanna le az áramszedő a kanyarban.

Remélhetőleg eljut a sofőrhöz, aki nem érdemelte meg ezt a bánásmódot, hiszen csak a munkáját végezte!

Hétfőn megjelent, "Az agglomerációban is gondot okoz a kaotikus menetrend" című bejegyzésünkkel kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Központ az alábbi tájékoztatást küldte.

2013. március 8-án, pénteken a Törökbálint, Munkácsy Mihály út végállomásról a 272-es autóbusz járművezetője 6:43-kor jelentette a menetirányító diszpécsernek, hogy nem tud műszaki pihenőről beállni a 6:50-es indulására, mert a busz defektet kapott.

A végállomásról menetrend szerint 6:40-kor indult az előző autóbusz, így a műszaki hibás jármű után induló busz 7:00-ás menetrendi indulását 6:55-re módosította a menetirányító diszpécser, majd az azt követő busz 7:10-es indulásán pedig nem változtatott.

A Kosztolányi Dezső tértől az indulások már menetrend szerint történtek, mivel a műszaki hibás autóbuszt a Kelenföldi garázsból egy cserekocsi helyettesítette. Azonnal rendelkezésre álló tartalék jármű hiányában csak az indulási idők módosításával lehetett a zavart kezelni.

A 272-es viszonylaton 2013. március 1-jétől valóban volt menetrendváltozás, ahogyan erről korábban hírt is adtunk. Ez a változás érintett több olyan indulást is, amelyet az utas kifogásol: a korábban 7:13-kor induló autóbusz indulása 7:10-re módosult, valamint a korábbi 5:24-es végállomási indulás helyett most 5:22-kor indul a 272-es autóbusz.

Aznap ez utóbbi indulás nem lett módosítva, az utas férje erről maradhatott le: valóban korábban indult az 5:24-hez képest, de menetrend szerint és nem utasításra. A végállomási laptábla a jelenleg érvényben lévő menetrend szerint van kihelyezve, ahogy a panaszban szerepel, ezt egy járművezető jelezte is az utasnak.

A kellemetlenségek miatt ezúton elnézést kérünk.

Egy olvasónk a közelmúltban az alábbi kérdést vetette fel.

Vajon lehet kérni olyat a buszsofőröktől, hogy ha látnak a buszon aludni egy gyermeket, aki láthatóan egyedül van és valószínű iskolából megy haza hulla fáradtan, és még a buszvégállomáson is alszik, ahol a busz áll 10 percet vagy többet, hogy ébresszék már föl? Esetleg kérdezzék meg, hogy biztos nem kell-e leszállnia, vagy valami hasonló?!

Tudom, hogy egy alvó gyerek felébresztése nincs a munkaköri leírásukban, de talán az emberségi leírásukban ott lehetne...

Például a 169E busz sofőrjeitől lehet-e ilyet kérni? A másik végállomás 50 perc. Ha elalszik a gyerek, akkor már a második 50 perc környékén ébred fel, és így megint meg kell tennie az 50 perces utat. Ez a végállomásokon való várakozásokkal már három óra.

A gyerek felül a buszra mondjuk délután 2-kor és még 5-kor is a buszon van. Csak halkan kérdem, esetleg fel lehetne ébreszteni egy látszólag egyedül levő, alvó gyermeket a buszon vagy a végállomáson?

(...)

Magamból indultam ki, amikor ezt a kérést fel merészeltem tenni... Nekem nem lenne probléma. Ezt a bizonyos kisgyereket egy rakás orvos kivizsgálta, épp azért mert oly mértékben el tud aludni a járműveken, hogy állíthatod a telóját bármire, nem ébred fel rá. Állva is elalszik. Ez most komoly.

Sajnos (szerencsére) semmi problémát nem találtak. Azt mondták, hogy kinövi. Na most én dolgozom. Mert muszáj. Egyébként éhen halnánk. (Mondjuk így sem sokkal jobb...) Már nem alszik el oly mértékben mint 1-2 évvel ezelőtt, de még mindig előfordul. (1-2 évvel ezelőtt meg tudtam oldani, hogy együtt menjünk haza.)

Egyszerűen csak az a kérdés, hogy lehet-e figyelni a másikra, főleg, ha az gyerek??? A buszvezetőnek, amikor leparkolja a buszt a végállomáson, látnia kell, hogy ott maradt valaki a buszon. Vajon megnézi-e, hogy az a valaki miért maradt a tök üres buszon?