A blogon eddig megjelent BKV busz vs. kerékpáros történetekből szinte mindig a kerékpáros jött ki jól. Eddig. McFigyeltem egy olyan hülye biciklissel találkozott, aki a piroson telefonnal a kezében akart behajtani a busz elé, majd pampogott, mikor rádudált a busz.

Kedves BKV-figyelő!

Autózom is, tömegközlekedek is, ha az időjárás engedi, bringázom is, úgyhogy szerintem viszonylag középen állok a három - nem ritkán egymást szapuló - csoport között. A mai sztorimnak viszont van egy objektív szemszöge, ami alapján könnyű megítélni, hogy ebben az esetben ki merre hány méter. Ugyan a történet csak egy biciklisről és egy BKV-buszról szól, azért az autósok számára is tanulságos lehet, hogy ismét bebizonyosodott: vannak olyan bringások, akik azt sem tudják, mit csinálnak, hogy önmagukat is feleslegesen sodorják életveszélybe, és tesznek magasról a KRESZ-re. Bringás blogot viszont nem ismerek (jó, ANNYIRA nem vagyok bringás); ha ti tudtok ilyet, esetleg továbbítsátok oda is.

Adott a 7-es busz, amin ma reggel a Bartók Béla úton a vezető fülkéje mellett állva utaztam a Tétényi út felől a Kosztolányi Dezső tér irányába. A busz ezen a szakaszon a villamossíneken repeszt végig a dugó mellett, majd a Kosztolányi Dezső tér előtt, az Ulászló utca lámpájánál külön jelzésre tud besorolni a sínekről a Bartókon pirosat kapó autósok elé a forgalmi sávokba. Ez történt ma reggel is, azonban a szabad jelzését lendületből elérő busz sofőrje időben észrevette, hogy a pirosnál álló autósokat az út jobb szélén egy fiatal bringás srác előzi. A buszvezető azt is látta, hogy a gyerek fél kézzel fogja a kormányt, a másik kezével ugyanis a mobilját szorította a füléhez. A srác nem lassított a pirosnál, hanem ahogy az egyes bringásoknál szokássá vált, simán ment át a tilos jelzésen. A sofőr minden indulat nélkül rádudált két kicsit, hogy biztos legyen benne, a gyerek észrevette az érkező buszt, majd beállt elé a Kosztolányi tér lámpájának pirosához. Nem húzta rá a kormányt, nem akart kiszúrni vele, csak közlekedett, ahogy neki azt kell. A srác közben felkarikázott a járdára, és amikor elment az úton a pirosnál álló busz mellett, akkor kb. egy "Mit dudálsz, bazmeg?" jellegű szájmozgást és vigyort eresztett meg a sofőr felé, aki látta ezt, de nem reagált semmit.

A bringás válasza már csak azért sem volt könnyen dekódolható, mert úgy tűnik, nem fcsak a KRESZ nem érdekelte, hanem azt sem fogta fel, hogy néhány buszjárat a sínekről egyenesen az Ulászló utcába kanyarodik, ami neki - a tempójából és a fülén lévő telefon okozta figyelemelterelésből adódóan - jelen esetben evilági tekeréseinek végét is jelenthette volna.

De ha mindez nem elég: a Kosztolányi téri kereszteződés után a közben előre került bringás megint az úttestre hajtott - a busszsávba. Itt érte utól a buszunk, amit a biciklis lassabb tempója így felesleges araszolásra kényszerített. A buszvezető ezt megint két rövid dudálással honorálta, amire a srácnak ismét a méltatlankodó hátranézés és fenti szájmozgás volt a reakciója, és még látványosan be is lassított egy kis időre a busz előtt. Erre már a sofőrünk is kitért a béketűréséből: nem üvöltve, de a közelben lévő utasok számára is hallhatóan megjegyezte, hogy "Mit dumálsz? Kiszállok..." Persze bringás el, busz megállt a megállóban, és ennyi.

Dióhéjban: bringás át a piroson, közben telefonál, aztán a buszsávban teker, ahol semmi keresnivalója nincs (hozzáteszem: a Bartók Béla úton jó széles a járda, az értelmesebb bringások általában végig azt használják), és még neki áll feljebb.

Besenyő Pista bácsi, ez nooooooormális?

Üdv, McFigyeltem