BKV-figyelő

Magam ritkán járok külföldön, így a személyes tapasztalatom is kevés arról, hogy más nagyvárosokban milyen a tömegközlekedés. Kommentek között sűrűn olvashatók külföldön élő magyarok észrevételei, tapasztalatai, amiknek én nagyon örülök. Rékuc, a blog másik szerkesztője jelenleg Stockholmban él, és írt egy szép kis beszámolót nektek.

Mint újdonsült stockholmi lakos, érdeklődve figyelem a tömegközlekedést és folyamatosan párhuzamokat vonok a BKV-val. Ez nem mindig lehetséges, mert bár Stockholmban is kb. 2 millióan élnek, egészen más a város felépítése: egy része kemény sziklára, másik része apró szigetekre épült, ezáltal a kiterjedése is nagy és egészen különleges kihívásokkal kellett megküzdenie a közlekedési vállalatnak, amikor a múlt század során kiépítették a tömegközlekedési rendszert.

A közlekedés két nagy tengelyen folyik: metró és autóbusz. Ezen kívül megemlítendő még a helyi vasút, amelyből többfajta is van, és a hajózás azokra a szigetekre, ahova nem vezet híd. De a legtöbben metróval és/vagy autóbusszal utaznak nap mint nap.

A metró

Három fő metróvonal van: a piros, a zöld és a kék. Mindhárom vonal több ágra bomlik a külvárosokban, ami nagyon praktikus megoldás, hiszen ha csak a belső részeken mozgunk, akkor bármelyik zöld (vagy kék vagy piros) szerelvényre felülhetünk csak a külső állomásokon kell ügyelni, hogy melyik zöld vonalon utazunk.

 

Metrószerelvény az Universitetet állomáson

A metróban beléptetőkapu üzemel, jegyet és bérletet automatákban, trafikokban és az ügyfélközpontban lehet vásárolni. Nagy pozitívum, hogy sem az állomásokat, sem a szerelvényeket nem pakolták tele óriásplakátokkal és egyéb reklámmal az elviselhetetlenség határáig. A padló is reklámmentes.


A buszokról

Sokféle busz közlekedik a hatalmas kiterjedésű városban: piros ’normál’ és kék expressz buszok. Eddig Volvo, MAN és Scania gyártmányút láttam. Nagyon kényelmes, komfortos szekerek, az ülések rendesen párnázottak. Gyönyörű tisztaság uralkodik, a nap ellen védő függönyöket sem tépték le, nem koszolták össze. Annak ellenére, hogy a buszok nem járnak gyakran (csúcsidőben 10 perc a követési ideje a leggyakoribb járatoknak), soha nincs tömeg a buszjáratokon. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a vonalakat a budapesti 7es buszcsaládhoz hasonlóan osztották be: egy-egy területre sok járat megy, csak az utolsó néhány megálló és a végállomás van eltérő helyen. Ezzel a legyezőszerű hálózattal sikeresen megszüntették a tülekedést. Még csúcsidőben sem látni álló embert a buszon. Ami érdekes, hogy a svéd közbiztonság nem a legfantasztikusabb: nagyon magas a fiatalok körében elkövetett bűnözés: vandalizmus, kisebb rablások, verekedés. Ezért minden buszon dómkamerák figyelnek a rendre, és a sofőr kis LCD képernyőn figyelheti, hogy mi történik a buszon.  Az SL teljes területén videofelvétel készül az utasokról, pardon nincs. De nem is tüntetnek ellene; az utasok belátják, hogy saját védelmük érdekében történik mindez.

 

SL Volvo busz

Jegyek, bérletek

A metróhálózat egészére érvényes 1 órás jegy 30 korona (720 forint). Ez a városhatáron belül a buszokra és helyi vasutakra is érvényes. Bérletből 1 napos (2700ft), 3, 7 és 30 napos létezik, utóbbi 18.630 forintba kerül* és az egész városra érvényes. A bérlet egy kis kartonfecni, hátán mágnescsíkkal, ezt a beléptetőkapuban nyíló kis résen kell lehúzni és nyílik is. A bérlet elejére a lejárati dátumot nyomtatják, ezt felszálláskor a buszsofőrnek kell felmutatni. Érvényes jegy és bérlet nélkül tehát sehol nem lehet utazni.  A buszokra ezért csak elsőajtós felszállás van, ismétlem: kb. a budapestivel azonos lakossszám mellett ez nagyon jól működik. Minden állomáson van egy peronőr, akitől lehet jegyet vásárolni, valamint ha sok poggyásszal érkezel, megsérült a bérleted stb, segít kézzel kinyitni a kaput és beenged.

 

Kulturált megálló jegyautomatával

Érdekes megoldás, hogy a peronőrnél nem lehet bérletet venni és jegypénztárból is csak egy-kettő van a városban. Ellenben gyakorlatilag az összes trafikban, újságárusnál kapható jegy, napi- és hetijegy és havibérlet. Természetesen lehet kártyával fizetni, tehát a bérletvásárlás nagyon simán, sorbaállás nélkül megy. A buszmegállókban automatákból lehet jegyet vásárolni.

Biztonság

A metró területén biztonsági őrök is vannak, bár nagyon diszkrétek és nem keltenek feltűnést. Pont tegnap láttam kettőt, egy alkesz néni akart metrózni, de nem engedték be. A hölgy nagyon szövegelt az egyiknek, de a srác csak állt, karba tett kézzel, ’tornyosult’ és halkan beszélt a nőhöz, olyanokat mondott, hogy ’nincs vita, jegy nélkül nem mehetsz be, nem fogják kinyitni a kaput’ (Svédországban a királyi családot kivéve mindenkit tegeznek). Teljesen nyugodtan, halkan ismételgette ezt, a végét nem láttam, mert lementem a peronra. Lökdösődésnek, bunkózásnak nyoma sem volt.  Az őrök egyenruhája is korrekt: vastag sötétkék kezeslábas, mint egy gyakorlóruha, alatta pólóval, bakancs, baseballsapka, láthatósági csíkok vagy mellény. Tiszta, takaros, kulturált, tisztelelet parancsoló.

 

Beléptetőkapu

 

Egy nagyon érdekes dolog, hogy a megállókban a metróvezető kiszáll a helyéről, kiáll a nyitott ajtóba és figyeli a vonatot. Csak akkor kezdi el az ajtózárást, ha megtörtént az utascsere. Még kint áll az ajtóban, amikor beleszól a kezében tartott mikrofonba, hogy ’záródnak az ajtók, majd beül a helyére, csukja az ajtókat és indul.

Utastájékoztatás

Az utastájékoztatásra sokat adnak az SL-nél. Minden metróállomáson kint van egy kis plakát, az állomásfőnök arcképével, nevével, telefonszámával és egy kis bemutatkozó szöveggel: forduljunk hozzá bátran, ha kérdésünk vagy észrevételünk volna. Egy-egy állomásfőnök 4-5 metróállomásért felelős és egy kis csapat stábja van.

A weboldalon valós idejű információk szerepelnek a dugókról, elakadt buszokról és hasonló zavarokról. A megállókban is feltüntetik a különleges eseményeket, pl. most a Pride felvonulás miatti elterelésekről volt info. Ami nagyon tetszett, hogy minap meghibásodott az egyik mozgólépcső (4 van, tehát különösebb fennakadást nem okozott) és a fölötte lévő kis fényreklám-sávban azonnal kiírták, hogy ’Hibás, a szerelő úton van’. Tehát azonnali státuszjelentés is van, hogy az utas tudja, hol tart a javítás.

Újabban bevezették a személyes felvilágosítást is: a forgalmasabb állomásokon láthatósági mellényes fiatalok álldogálnak és segítenek az eltévedt utasokon. Kedvesek, szolgálatkészek, udvariasak. Egyelőre tesztüzemben megy ez a kezdeményezés, és ha az utasok megkedvelik, állandósítani fogják.

*A stockholmi átlagpolgár fizetésének 4 százalékát fizeti ki egy havibérletre (ára 690 korona, míg egy átlag nettó fizetés 17.000 korona).  Ha 100.000 forintos pesti nettó átlaggal és 8.250 bérletárral számolok, ez 8.25 százalékos arányt jelent.

Ami Pesten jobb

Igen, ilyen is van! Nekem pl. nagyon hiányzik, hogy a metróban sehol nem tüntetik fel a metró útvonalát, a szerelvényeken sincs az ajtó fölé rajzolva. Ugyanez a helyzet a buszoknál: a megállóban csak az aktuális megálló menetrendje van, útvonal, megállók listája nincs. Emiatt egy kicsit nehezebb tájékozódni, pedig beszélem a nyelvet. Ha pl. lekésem az egyik buszt, nem tudom megnézni a megállóban, hogy a másik vajon kb. ugyanoda megy. A másik negatívum a metróállomások sivársága. Ugyan megpróbálták feldobni mindenféle modern műalkotással, de ezáltal inkább rosszabb lett az összbenyomás. Még a 3-as metró is kedélyesebb az itteni állomásoknál, a gyönyörű 2-es és földalatti megállókról pedig ne is beszéljünk.
 

További képek: