Olvasónk, Ágnes május 3-án a 29-es busszal utazott. Leszálláshoz készülődött, megnyomta az első ajtónál lévő gombot, majd a háta mögül irdatlan szitkozódást hallott. Ránézett a vezetőre, ekkor tudatosult benne, hogy a BKV-s az ő anyját szidja, és vele baszdmegel. Részletek alább a levélben:

Tisztelt BKV-figyelő!

Családom és barátaim határozott unszolására rávettem magam, hogy megírjam Önöknek cseppet sem kellemes kalandomat. Előre is elnézést kérek a vulgáris kifejezésekért, kipontozom. Május 3-án, kora délután utaztam a 29-es buszon. A vezető kopasz, kigyúrt, kb. negyvenes ( ha korán kezdem,  a fiam is ennyi idős lenne ), fülhallgatóval zenét hallgatott (ez szabályos??). Elértünk a Felsőzöldmáli- Szépvölgyi úti kereszteződéshez. Az első ajtónál megnyomtam a leszállás jelző gombot. Egyszer csak hallom: "Mit csinálsz, bmeg?"

Én csak álltam, fogalmam sem volt, hogy ezt nekem címezték, mígnem jött a következő "kedves" mondat: "Menj má' onnan a kva anyádba, nem látok tőled! Ha belénk jön valami, te leszel az oka bmeg!" Ekkor jöttem rá, hogy a buszvezető nekem intézte eszmefuttatását. Az első döbbenet után higgadtan elnézést kértem, közöltem a sofőrrel, hogy ne tegezzen és udvariasabban is odébb terelhetett volna ( egyébként nem álltam el a kilátást, hosszú évek óta ezen a járaton utazom, tudom, hogy nehéz kikanyarodni a Felsőzöldmáliról). Erre kitépte a füléből a fülhallgatót, és válogatott szókinccsel üdvözölte egész családomat, a dédszüleimig bezárólag. Annyira felspannolta magát a szidásommal, hogy nem figyelt a vezetésre és a Csalit utcai megállóban lévő buszjelző táblát, a rajta lévő narancssárga szemetessel együtt "megkóstolta". Természetesen ennek is én voltam az oka, és a csöppnyi agyában fellelt még néhány szaftos kifejezést, miközben a feje céklaszínben pompázott. Talán még egy-két sallert is kapok, ha nem iszkolok el a tetthelyről, ugyanis ahogy leszálltam, nyomban utánam indult, ám szerencsére észrevette, hogy a külső tükör is behajlott a "kóstolásnál", és további káromkodások közepette nekiállt visszahajlítani az "ojjektumot". Elgondolkodtam néhány dolgon az esettel kapcsolatban...

Ma Magyarországon szinte mindenkinek tele a hócipője, de ez senkit nem jogosít fel arra, hogy durván bánjon a másikkal. Ha valaki, akire emberek ezrei vannak naponta bízva, nem képes kontrollálni önmagát, mi a frászt keres ott, ahol van? Nem volt jó a zene, amit hallgatott? Ő töltötte le, semmi közöm hozzá. Az volt a baja, hogy nem vettem fel a kesztyűt, nem ordítottam le a fejét, csak higgadt  és udvarias voltam, egyetlen humorosnak szánt mondatom ajzotta ennyire fel, miszerint "ne tegezzen, mert nem itta meg a lábvizemet"? Összeveszett a feleségével/barátnőjével/barátjával? Semmi közöm hozzá. Én ugyanannyit szívok, mint ő, ráadásul az többek között az én adómból tartják fenn az ő munkahelyét. Legközelebb az összes utast kiosztja, mert keresztbe áll benne a levegő? Ezt az embert sürgősen pszichológiai vizsgálatra kéne küldeni - az utasokkal egyetemben, mert egyetlen hímnemű egyednek sem volt vér a pucájában, hogy megrendszabályozza a vezetőt.

Sajnos, iszkolás közben nem volt alkalmam felírni a busz rendszámát, de nyilván a 29-esen nem tobzódnak a kopasz, kigyúrt, vezetés közben zenét hallgató agresszív állatok, be lehet azonosítani a fickót. Nem tartok igényt sem bocsánatkérésre, sem arra, hogy elbocsássák a nyomorultat, csak vigyék pszichológushoz, mert valami nagyon nem kóser azzal a pasassal!
 
Üdvözlettel: M. Ágnes