BKV-figyelő

Tisztelt BKV Zrt!

Ezúton kezdeményezném az Önök Társasága utazási feltételeinek módosítását, a következők szerint.

Ez áll a jelenlegi szabályzatban:

"A rendőrségi, a mozgáskorlátozott személyt segítő és a vakvezető kutya utaztatása díjtalan. Egy járművön (szerelvényenként) csak egy kutya szállítható, szájkosárral, pórázon és tiszta állapotban."

Bizonyára Önök is értesültek arról a nemrég történt, sajnálatos esetről, mely során egy vak házaspárt nem akartak leengedni az ellenőrök a metróba, mivel vakvezető kutyáik nem rendelkeztek szájkosárral. Az esetről bővebben itt olvashatnak: http://bkvfigyelo.blog.hu/2007/09/20/vakokat_csesztetnek_az_ellenorok

A vakvezető és a mozgáskorlátozottakat segítő kutyákat zavarja munkájuk során a szájkosár. Ezeket a kutyákat hosszú éveken át képzik, nem agresszívak, az utazóközönségre nézve semmilyen veszélyt nem jelentenek. Ezért javasolnám, hogy rájuk nézve ne legyen kötelező a szájkosár.

A vakvezető kutyák számára ezenfelül a mozgólépcsők is gondot jelentenek. A vakok általában az álló mozgólépcsőn gyalogolnak le vagy fel kutyájukkal. Londonban a vakvezető kutyás vakok számára a személyzet leállítja a mozgólépcsőket azokon az állomásokon, ahol nincs lift vagy lépcső. Hasznos lenne a BKV számára is valamiféle hasonló belső utasítás.

Kérem, tájékoztassanak Társaságuk fentiekkel kapcsolatos álláspontjáról.

Előre is köszönöm

moon

Kedves Bkvfigyelő,

Egy bréking értékű hírrel szeretnék kedveskedni a blognak.
Ma reggel szokás szerint a kedves 26-os buszon ültem a Nyugatinál, indulásra várva. A sofőr bent ücsörgött a fülkében, mögöttünk már bent állt a következő 26-os, szintén sofőrrel (akkor érkezett a megállóba). Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a nemrég érkezett 26-osról leszállt csöves bácsi határozott léptekkel halad a 'mi' buszunk irányába, felszáll és a legnagyobb lelki nyugalommal leül. Nafene, gondoltam, most szállt le és megy is vissza - megint melegedőnek, taxinak használják a csövik a buszt, örüljek, ha csak ez az egy lesz rajta. (A bácsinál méretes szemeteszsák volt, benne kitudjamivel. A szaga is penetráns volt.)

Ekkor felszállt a buszra egy sofőr - mint kiderült, az előző buszt vezette -, és udvariasan, de erélyesen rászólt a csövesre, hogy szálljon le, mert ez nem melegedő, ne zavarja az utasokat a szagával. A bácsinak esze ágában sem volt leszállni, erre kisebb szóváltás kezdődött. A sofőr végig nyugodt, higgadt, udvarias maradt, de nem engedett a negyvennyolcból - csövesnek le kellett szállnia.
Én is odamentem, és felszólítottam a hajléktalant a leszállásra, mire azt a választ kaptam, hogy hívjak rendőrt. Fel is hívtam a 112-t, mire a bácsi belátta, hogy mégis jobb lesz leszállni, és továbbállt. Ekkor már a jelen busz sofőrje is ott volt, tehát hárman sikerült rávennünk a leszállásra.

Érdekes esetbe futottam (ismét) a minap, ennek történetét szeretném megosztani - ha érdemesnek találtatik - a nagyérdemûvel is:

2007.10.29-én (hétfõ) 13:10 körül hirtelen feltörő vágyat éreztem, hogy a BKV Vörösmarty utcai szentélyébe lépve a földalattin utazzam. Tettem ezt rendes (más olvasatban: balek) honpolgárként, érvényes bérlettel a zsebemben. Rosszul kezdõdik, mi?

A jegykezelõ automaták között elsétálva (nem õrizte egy ellenõr sem) megálltam a peronon és vártam, hogy kedvenc tömegközlekedési szolgáltatónk (áldassék a neve) enyhe sörhasamat (tömeg) eljuttassa a Bajza utcáig (közlekedés). Az egyik oszlopnak dõlve az élet értelmén (és egyéb fennkölt dolgokon) merengtem, hirtelen visszarántottak a nagybetûs Magyar Valóságba.

A visszarántás értendõ szó szerint: kabátom bal ujját hátulról megragadva és erõbõl rántva megérkezett fõvárosunk második számú kedvence: a jegyellenõr. A szemkontaktust ellenõrünk vállmagasságból megteremtette, kihúzta magát a neki megadatott teljes 165 centire, majd feldúlt arccal a baráti sörözések hangulatát idézve megszólított: "na, _mutasd_ a jegyedet!"

Hiába kutattam kihagyó emlékezetemben, sehogy sem tudtam felidézni, hogy ezzel az úrinak kevéssé nevezhetõ (nálam jó 10 évvel fiatalabb) emberrel hol is ittuk meg a pertut, esetleg a múlt ködébe veszõ zsenge ifjúságomban merre is õriztünk együtt disznót, de ugye, ahogy öregszik az ember, úgy felejt egyre többet. Bérletemet elõhalászva meg is érdeklõdtem tõle, hogy hol tegezõdtünk így össze, de a helyet ellenõrünk sem tudta megmondani. A mások által már rendesen felbosszantott ifjú csak annyit jegyzett meg, hogy: "nem tetszik? Járj autóval, _köcsög_!"

Tisztelt Gál Mihály (BKV Figyelő)!

Az október 30-án a BKV Figyelő internetes oldalon megjelent „A szabályt csak a látássérültekkel tartatják be” című hozzászólás, valamint az ahhoz tartozó fénykép szerint harci kutya szájkosár nélkül állt gazdájával a 2-es metró Keleti pályaudvar állomáson, annak peronján.

Az esettel kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a metró területén a bejárati ellenőrzéseket a biztonsági szolgálatok őrei látják el. A kiképzett őrök az utast és kutyáját, amennyiben szájkosár nélkül vezeti azt, nem engedhetik be az állomás területére. A cikkben leírtak alapján az érintett biztonsági szolgálatok vezetőivel a BKV Zrt. illetékesei a kapcsolatot felvették, és amennyiben bebizonyosodik, hogy a szabályzat ellenére valóban szájkosár nélkül engedték be az ebet a metróállomásra, úgy természetesen felelősségre vonják az őröket. Ezen kívül soron kívüli oktatást kért a BKV Zrt. arra vonatkozóan, hogy a biztonsági őrök az utazási feltételek szerint csak érvényes jeggyel vagy bérlettel, illetve szájkosárral engedjenek kutyát a metró területére.

Ezen kívül tájékoztatjuk, hogy a BKV Zrt. mihamarabb intézkedik arról, hogy az Utazási Feltételek között a vakvezető kutyák esetében enyhítsük a szállítási megszorításokat.

Természetesen a Társaság arra törekszik, hogy az Utazási Feltételekben rögzítetteknek megfelelően mindenki biztonságban utazhasson a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság járművein.

2007. november 5.

BKV Zrt. Sajtóiroda

Tisztelt BKV ZRt,

a mai napon (2007.11.04.) délután, 14:15 körül megdöbbentő eseménynek voltam tanúja és sajnos szereplője is.

A Deák téren, a 2-es metró mozgólépcsőjénél dolgozó két női ellenőr horgára akadt két angol turista. Bűnük az volt (mint az a későbbi "társalgás" során kiderült), hogy csak két jegyet váltottak, amikor az M3-as és az M2-es használatával próbáltak eljutni úticéljukhoz.

Amire figyelmes lettem: a korábban igen szorgalmasan, azaz embereket a mozgólépcsőről visszahúzó kolléganőjük (körülbelül 160 centi, középhosszú szőke hajú, szemüveges, foghíjas; az azonosítószámát nem figyeltem meg, talán nem is volt látható) emelt hangon beszél a két turistával. Egy lépéssel közelebb húzódva már azt is hallottam, amit azok mondtak: hogy a jegyek vásárlásakor megkérdezték az árust, hogy mire van szükségük, és szabálytisztelő emberekként meg is vásárolták a kapott információk szerint megfelelő mennyiségű (4db) jegyet, majd abban a boldog (naiv) hitben kezdték meg utazásukat, hogy az a négy jegy elég is lesz az oda-vissza útra. Mivel kolléganőjük csak az oszlopra kifüggesztett Utazási feltételekre mutogatott nekik bőszen, gondoltam, hátha a nyelvi nehézségek leküzdésével megoldható lenne ez a kis vita. (Nem csak a turisták lehetnek naivak.)

Már amikor megkérdeztem, hogy segíthetek-e, modortalan elutasításban részesültem (nem emlékszem a rám zúdított durvaságok mindegyikére, de néhány kifejezés megragadt): "Mit akar itt maga, menjen a dolgára", és "Menjen innen, nem kell az okoskodása", illetve egypár apróbb káromkodás. Valamivel udvariasabb válaszra számítottam, ám sebaj, a két turista örömmel fogadott. Nekem is elmesélték pár szóban kalandjukat, illetve hogy ők jóhiszeműen vették volna igénybe a 2-es metrót is, és a helyzet megoldásaként nagyon szívesen felmennek a jegykezelő gépekhez, hogy érvényesítsék a maradék két jegyüket. (Hogy ezt miért nem tehették meg: az ellenőrnő kezében volt mind a négy jegy, a két kezelt és a két kezeletlen is.)