BKV-figyelő

Netti kisgyerekes anyuka, Zuglóban lakik. Rendszeresen jár babakocsival az Örs vezér terére, ami a hivatalos menetrend szerint több módon is megközelíthető alacsony padlós járatokkal. A hivatalos menetrend szerint, de mint azt számtalan korábbi levél bizonyítja, a valóság gyakran mást mutat.

Újdonsült anyukaként tapasztalom igazán, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie Budapesten a gyermekekkel közlekedni vágyóknak. Az eredmény sokszor elképesztő.

Mi Zuglóban lakunk, az Amerikai és a Róna utca között. Innen az egyik legközelebbi központ az Örs vezér tere, ahová babakocsival eljutni igencsak nagy nehézségekkel jár - mint kiderült.

A legközelebb a 82-es troli, vagy messzebb a 3-as villamos, illetve - mint megtudtam - a 32-es busz megállója van, amelyek abba az irányba visznek. Úgy hallottam, hogy a troli vonalán alacsonypadlós járműveket indítanak végre, és naivan nekivágtam az útnak babakocsival.

A Szugló utcai megállóban 50 percet vártam - magam sem tudom miért -, de nem jött egy sem... Ez nemcsak azért kellemetlen, mert a találkozómat lekéstem - létre sem jött -, de egy pár hónapos babával az etetési időkkel is kalkulálni kell, ha az ember útra kel.

Mindez két hete csütörtökön (2013. február 21. - a szerk.) történt, 13 és 14 óra között, amikor a menetrend szerint 2 darab alacsonypadlós troli is járt volna a nagyérdeműnek.

A villamosra egyértelműen lehetetlen felszállni a magas lépcsők és a korlátok miatt, a 32-es buszt néha szoktam látni, az többnyire alacsonypadlós, szóval feltehetőleg azt kell majd választanom a későbbiekben.

Nem tudom, lehet-e az ilyen és hasonló információkkal mit kezdeni, de úgy gondolom, ha nem beszélünk ezekről az "apróságokról", nem is fog változni semmi. 

(A kép illuszráció; forrás: BKK)

Vajon ellenőrnek minősül-e az az önmagát ellenőrnek nevező ember, akin csak karszalag van, azonosító nincs. Ezt a kérdést vetette fel olvasónk, László.

Pár nappal ezelőtt épp hazafelé tartottam munkából, mikor hőn szeretett ellenőreink is megjelentek a buszon. Hál'istennek én azon szerencsések közé tartozom, akinek a munkahelye kifizeti a bérletet. (Amit - jegyzem meg - saját kasszából nem igazán tudnék finanszírozni.) Szóval előkerestem a bérletemet, és vártam az ellenőr érkezését.

Ilyenkor általában az ember akaratlanul is szem- és fültanúja lesz az ellenőr vs bliccelő utas jelenetnek. Természetesen mindig az "ártatlan" utas van felháborodva, hogy mit képzel az átkozott ellenőr, hogy dolgozni mer?! Most mondjuk ki őszintén! Bemész egy boltba, odaérsz a kasszához, és mikor ez eladó azt mondja, hogy fizess, te leordítod a boltost, hogy miért dolgozik? Na ugye, hogy nem.

De térjünk vissza kedves utastársunkhoz. Miután kiderült, hogy kedves utasunk nem kezelt jegyet, és bérlete sem volt, az ellenőr tájékoztatta, a pótdíjazásról. Erre az utas kikelt magából, hogy ő nem ír alá semmit és nem is fizet, és különben is: igazolja magát az ellenőr. És itt lett érdekes a történet...

Az ellenőrnek, bár karszalagja volt (csini lila), kitűzője nem volt. Természetes itt többen is felhorkantunk, hogy most akkor mi van... Álellenőrők vannak velünk? Aztán végül kiderült, hogy ezektől a jegyellenőröktől elvették a kitűzőket minden indoklás nélkül, és nekik így kell tovább dolgozni. Természtesen ez így jogsértő és ellehetetleníti a munkájukat, mivel így az utas nem köteles együtt működni vele.

Nos, ebből megint levonhatjuk a konzevekvenciát erről a jól működő rendszerről, ahol korrupt ellenőrökről és bliccelő utasokról hallunk. Most már azon se lepődjünk meg, hogy az ellenőr nem tudja azonosítani magát, mert a felettes vezetés ilyen abszurd helyzetbe hozza őket!

Lóránd állásfoglalást kért tőlem. Lobogtatni ugyan nem tudja, de legyen: álláspontom szerint aminek egy kereke van, annak nem két kereke van.

Szeretném elmesélni egyik régebben történt esetemet a BKK-ellenőrökkel. Az eset egy hétköznap késő délután történt a 4-6-os villamoson. Felszálltam az uniciklimmel (monocikli vagy egykerekű) - akkoriban tanulgattam egykerekűzni - a Margit híd budai hídfőjénél majd helyet foglaltam az ajtó mellett lévő kis "beugróban" az egykerekűmön.

A gumijára ültem szóval nem volt "működőképes" állapotban. Közben a Margitsziget megállónál felszálló ellenőrök elkezdték a jegyek és bérletek ellenőrzését. Nálam (mint mindig) volt érvényes diák bérlet. Az ellenőr odalép hozzám és közli velem hogy száljak le a villamosról mert kerékpárral - igen, jól olvastátok: kerékpárral - nem lehet felszállni a villamosra.

Úgyhogy leszállítottak a villamosról. Ezzel nem is lenne semmi gond mert egyszer már minden monociklis ismerősömmel megtörtént. Csak később is, amikor a metróra szerettem volna felszállni a Nyugati pályaudvarnál, akkor sem engedték a felszállást, mert - idézem -kerékpárral nem lehet felszállni.

Valamiféle állásfoglalást szeretnék kérni a BKV-figyelőtől, amit lobogtathatok az ellenőröknek hogy ez NEM kerékpár!

Egy kis kiegészítés a Wikipedia monocikli szócikkéből: "Mint mindent ezt is nevezni kell valahogy: három megnevezéssel találkozhatunk: 1. Egykerekű – néhányan hibásan hozzáteszik a bicikli jelzőt. 2. Monocikli – ez a 'mono' ill. a ciklikus mozgás szóból ered 3. Unicikli – az angol név (unicycle) magyarosításából született."

András azt hitte, hogy a 15 kilométeres hévjegyet bármelyik irányba felhasználhatja. Tévedett.

Tegnap (február 5.) Szentendrén jártam biciklivel. Az Árpád hídnál néztem, hogy mindjárt jön egy HÉV, és vettem rá jegyet. A HÉV közben elment, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább kitekerek.

Megnéztem azért a jegyemet, megnyugodtam, hogy aznap "egyszeri, útmegszakítás nélküli utazásra" érvényes 15 km távon – tehát jó lesz hazafelé.

Ehhez képest a visszaúton (17:06) a kalauz tájékoztatott, hogy a megváltott jegyem visszafele irányba nem érvényes (sőt először megvádolt, hogy biztos csak nem kezeltettem idefelé – de végül elhitte, hogy nem használtam). Így választhattam, hogy megveszek még egy jegyet, vagy pótdíjaz, vagy leszállít.

Hál’Istennek 155 forintot kibír a zsebem, úgyhogy rövid zsémbelődés után vettem még egy jegyet. Még eszemben volt, hogy leszállás után a jegypénztárnál eladom valakinek, de nem akartam, hogy csalónak nézzenek, meg inkább siettem.

Az ellenőr amúgy korrektnek tűnt, viszont azt továbbra sem értem, hogy nekem honnan kellett volna tudnom, hogy a jegy adott irányba szól – se a jegyemen, se az utazási feltételekben nem találtam erre utaló szöveget. Köszönöm, ha kapok választ.

Jogszerűség vagy méltányosság? - erre a kérdésre kerestük a választ múlt héten, amikor az ellenőrök pótdíjaztak egy bérlettel, diákigazolvánnyal rendelkező utast, aki elmulasztotta ráírni a szelvényre az igazolványszámot. Mai történetünk is hasonló.

Olvasónk - állítása szerint - véletlenül kétszer érvényesítette ugyanazt a jegyet, hibáját elismerte. Mint írja, nem vette észre, hogy gyűjtőjegye egyik darabját már kezelte. (Ilyen előfordul, van, hogy a gép halványan nyomtatja rá a számot.)

Történetünk névtelenséget kérő szereplője felajánlotta, hogy újat lyukaszt, illetve egy kezeletlen jegy kitépését a tömbből. Ezt az ellenőrök - egyébként a szabályzatot betartva - nem fogadták el.

A kérdés most is ugyanaz: gyakoroljon-e a BKK valamilyen módon méltányosságot azokkal az utasokkal szemben, akik nem akarnak bliccelni, csak figyelmetlenek. A bizonyítás kétségkívül nehéz...

Friss nyugdíjas vagyok, 2012 december 21-én megszűnt a munkaviszonyom és kértem nyugdíjazásomat. 40 évet becsületesen ledolgoztam. A Nyugdíjbiztosító megküldte a határozatot, a Nyugdíjfolyósítótól még várom a nyugdíjas igazolványt. Nyugdíjas bérletszelvényt addig nem vettem, míg nem tudom igazolni. Mindezt azért írtam le, hogy értse a problémámat.

Decemberre vettem bérletet, gondoltam a januárt átvészelem tömbjeggyel, míg az igazolványom megérkezik. Közelebbi helyekre meg gyalog járok. Történetem a következő.

2013. január 21-én reggel 8 órakor férjemmel szemvizsgálatra mentünk. Az Arany János utcai megállóban szálltunk fel a metróra. Kezeltem a tömbjegyből a következőt, amit felszálláskor egy köszönömmel nyugtáztak.

Leszálláskor a Corvin-negyednél ellenőrök vártak. Gyanútlanul mutatom a jegyet. Itt kiderült, hogy az előzőleg egy trolin kezelt jegyet kezeltem újra. Az ellenőrnő látta a jegyen, hogy az Arany János utcánál szálltam fel. Szándékom, hogy kezelek jegyet, ott volt. (A BKK automatái hol bélyegeznek, hol lyukasztanak, hol pedig bélyegeznek és kiharapnak a jegyből. A trolin a gép csak bélyegez.)

Figyelmetlen voltam, az előttünk álló vizsgálat miatt talán feszültebb is. Elismertem a hibámat, kértem hadd lyukasszak ott egy jegyet vagy tépjen ki egy kezeletlent. "Nem fogadhatom el" - volt a válasz. Akkor fizessek. Mondtam neki, nincs nyolc ezer forintom. (Nem volt sem a pénztárcámban, sem a zsebemben, sem a táskámban. Nem hordok magamnál készpénzt, csak bankkártyát.)

Máris odaintette a sárga mellényeseket, a biztonság kedvéért kettőt! Ekkor - a mellényesek szerint - már háromszor kezelt jegyem volt, bár nekik nem az a feladatuk, hogy az utast, engem szapuljanak. Nekik is említettem nincs nyolc ezer forintom. Ekkor a nő már rendőrrel fenyegetett. Mutassam az igazolványomat, vagy hívja őket is!

Nem tudom mi ilyenkor a teendő! Nyilván a nőnél nem tudok kártyával fizetni és nincs minden állomáson bankautomata! Nem kaptam felvilágosítást! Csak megvetést és fenyegetést. Fizettem volna, de nem volt nálam készpénz. A megoldás: kiállított egy csekket 16 ezer forintról!!!

Mélységesen felháborít az, ahogy bánt/bántak velem. Az első pillanattól ellenségesen viselkedett az ellenőr. Ezek szerint én egy gonosz, szándékomat előre kitervelő, galád ember vagyok...