BKV-figyelő

Több olvasótól is megkaptam az alábbi levelet, de az eset szemtanúja is elküldte. Noha már olvasható a BKV-figyelő Facebook-oldalán is, kiteszem a blogra, hadd kapjon nagyobb nyilvánosságot. Pechan Cecília, a levél írója az alábbiakat természetesen elküldte a BKK-nak is.

Kedd reggel (2013. január 15., 7 óra körül) a Batthyány téren a szemem láttára vertek meg egy embert a BKK hév biztonsági őrei. (A korrektség kedvéért tisztázzuk: a hévnél szolgálatot teljesítő biztonságiak nem a BKK, hanem egy alvállalkozó munkatársai - a szerk.)

Ráadásul úgy, hogy a hévtől elkísérték a vásárcsarnok felé vezető mozgólépcsőig, feljöttek vele a felszínre és a mozgólépcső tetején, ahol már nem veszi őket a kamera, hátulról az egyik elkezdte lökdösni. Én ezt még a 60-as buszról láttam, a lányommal voltam, mikor leszálltunk. Mire leszálltunk, az ember már a földön feküdt.

Azok közül akik felkísérték, ketten hév biztonsági őr feliratú kabátban voltak, egy pedig sima fekete kabátban volt. A fekete kabátos a férfi fölött állt és valamit mondott neki, a másik kettő mellettük figyelt. Mire az egész pontosan tudatosult bennem, ezek hárman visszamentek az aluljáróba, jól kihúzták magukat, hogy mindenki lássa, milyen nagy emberek is ők.

A Lipóti pékségben dolgozó lányok kint álltak a pult előtt, onnan figyelték az eseményeket és nevetgéltek. Én és egy középkorú nő odamentünk a még mindig földön fekvő emberhez. (A lányomat elküldtem az iskolába - nem akartam, hogy ezt végig nézze!) A szeme alól és a szájából ömlött a vér. Fel akartuk segíteni, de azt kérte, hadd álljon fel inkább ő. Ez kb. 10 percig nem sikerült neki.

Eközben én mentőt és rendőrt hívtam. A középkorú hölgy elment dolgozni, én ott maradtam, hogy megvárjam a rendőröket. Várakozás közben a Lipóti pékség dolgozói rendszeresen kinézegettek, hogy mi történik. Amíg vártunk a mentőre és a rendőrökre, kijött az aluljáróból két járőr. Odamentem, elmondtam, hogy mi történt és hogy már hívtam rendőrt. Ők beszóltak a központba, hogy ott vannak, felvették az adataim, a vallomásom, a személyleírást.

Senki nem ajánlotta fel, hogy menjünk le és mutassak rá, hogy ki volt. Ezek után, mondták, hogy mehetek, a többit ők elintézik. Kértem, hogy a pékségbe kérdezzenek be, mert ők látták az egészet. Megígérték, hogy megteszik. Mikor elindultam, odamentem a lányokhoz és kértem őket, hogy beszéljenek a rendőrökkel, mondják el a mit láttak. A válasz: ők nem láttak semmit, végig forgalom volt.

Ezek után félek, hogy az egész ügy el lesz tussolva. Ha a megvert ember valami bűncselekményt követett el, akkor a biztonságiaknak kötelessége lett volna megvárni a rendőrséget, ha nem volt jegye vagy bérlete, akkor max. arra van joguk, hogy a hév állomás területéről kivezetik. De ami történt az egyszerűen törvénytelen. Megverik és kinn hagyják a hidegben a földön. 

(Illusztráció: Budapest Tourist Guide)

A Kismamába kötött bele a faragatlan ellenőr című bejegyzésünkre a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) az alábbi tájékoztatást adta:

A Kismamába kötött bele a faragatlan ellenőr című poszttal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Budapesti Közlekedési Központ decemberben közleményben tudatta: 2013. január 1-jétől a közösségi közlekedés járművein újabb közterület-felügyelőkkel kiegészített jegyellenőri csoportok állnak munkába. Ennek keretében ez év elejétől a 173-as és 173E jelzésű autóbuszok több, nagyobb utasforgalmú szakaszán is megjelentek a közterület-felügyelők a jegyellenőrzés hatékonyságának javítása érdekében.

A tömegközlekedési eszközökön a jegyellenőrzésben részt vevő munkatársaink, illetve a kíséretükben lévő közterület-felügyelők is azt az elvet követik, hogy felszállás közben figyelemmel kísérik a velük együtt felszálló utasok jegyérvényesítését, és csak annak megtörténte után kezdenek ellenőrizni.

Társaságunk Üzletszabályzata az alábbiakat írja elő: Mindazoknak, akik a BKK által szervezett fővárosi tömegközlekedési közszolgáltatások bármelyikét igénybe kívánják venni, - ha a Díjszabás másként nem rendelkezik - a Szolgáltatók járműveire való felszállás (illetve ahol van peronzár-vonal, a peronzár-vonal átlépése) előtt rendelkezniük kell érvényesíthető és az adott járatra felhasználható jeggyel – amelyet az utazás megkezdésekor azonnal érvényesíteni szükséges –, érvényes bérlettel, utazási igazolvánnyal, vagy a díjmentességet igazoló okmánnyal.

Természetesen a blogon is taglalt körülményekhez hasonló esetekben munkatársaink minden esetben eltekintenek az azonnali érvényesítéstől. Éppen ezért csak a felszállók jegyérvényesítését követően végezhetik el saját próbajegyük érvényesítését, hogy addig minden, azon a megállóhelyen velük együtt felszállt utasunk ezt – amennyiben van ilyen irányú szándéka – szintén megtehesse.

Munkatársunk, aki immár 12 éve végzi munkáját panaszmentesen ebben a munkakörben, jegyzőkönyvi meghallgatása alkalmával határozottan kijelentette, hogy a blogon említett esetben is így jártak el. Emlékezett a történtekre, állítása szerint a Bosnyák térre érkező autóbuszon panaszos utasunk már fent tartózkodott (tehát nem ott szállt fel a jegyellenőrrel együtt), és a nála lévő tömbjegyből azután akart érvényesíteni egyet, amikor a jegyellenőrzéssel kapcsolatos felszólítást munkatársunk már megtette.

A panasszal ellentétben nem vette ki a készülékből a hölgy jegyét, mivel az még benne sem volt. Közölte az utassal, hogy a kezeletlen jegy miatt pótdíjat kell fizetnie, majd ismertette a pótdíjazás összes lehetőségét, és azok díjtételeit. A hölgy önként választotta a helyszíni pótdíj megfizetését, átadta munkatársnőnknek a pótdíj összegét, aki kiállította és odaadta részére a helyszíni pótdíjelismervényt. Utasunk az átvételt aláírásával igazolta.

A pótdíjazott hölgy akkor közölte áldott állapotát - amit kolléganőnk elmondása szerint nem vett észre, mivel a hölgy az intézkedés alatt mindvégig ült a járművön - amikor már határozott a helyszíni pótdíj megfizetéséről. Állítása szerint az utas minden kifogás nélkül tudomásul vette, hogy pótdíjat kell fizetnie, de azt kijelentette, hogy számára ez kellemetlen. Társaságunk szabályzatai szerint azonban az ellenőr nem gyakorolhat méltányosságot.

Kolléganőnk állítja, hogy intézkedését az előírásoknak megfelelően illemtudóan és határozottan végezte, nem bántó és kioktató hangnemben. Utasunk a helyszínen semmilyen kifogást nem emelt az intézkedés ellen. A jegyellenőr kolléganő elmondása szerint intézkedéséhez a járművön jelen lévő közterület-felügyelők segítségét nem kérte, hiszen arra nem is volt szükség.

A Budapesti Közlekedési Központ kiemelt figyelemmel kíséri jegyellenőrei tevékenységét, utasaink panaszát ezért minden esetben teljes körűen kivizsgáljuk. Amennyiben a vizsgálat során bebizonyosodik, hogy egy munkatársunk valóban nem az előírások szerint végezte a munkáját, haladéktalanul megtesszük a szükséges munkajogi lépéseket. Az elmúlt fél év során erre hat alkalommal került sor.

Az alábbi történetet sokan megosztották a BKV-figyelő Facebook-oldalán, így sokatoknak ismerős lehet. Miért teszem ki mégis a blogra? Mert ami Erzsébet nevű olvasónkkal történt, annyira felháborító. Jó lenne, ha minél többekhez eljutna. A cél nem az, hogy revánsot vegyünk az embertelenül viselkedő ellenőrön, hanem az, hogy a BKK-nál végre felfigyeljenek a minősíthetetlenül viselkedő ellenőrök/biztonsági őrök okozta problémára.

Hozzáteszem, tömve van a postafiókom az alábbi sztorihoz hasonló esetet bemutató levelekkel, ami azt jelzi, hogy az utasoknak jelenleg az ellenőrökkel van a legtöbb konfliktusa. Ezeket a leveleket egymás után közölni fogom, így előbb-utóbb talán az illetékesek is ráébrednek, hogy nem lehet elmenni a panaszok mellett, nem lehet valami bikkfanyelven megfogalmazott közleménnyel elintézni az ilyen eseteket.

Fel kell hívni a BKK figyelmét arra, hogy a közösségi közlekedésben dolgozók közül az ellenőr az egyetlen, akivel az utas nap mint nap személyes kontaktusba kerül. Lehetnek bármilyen jók a járművezetők, a forgalmisták, a diszpécserek, a szerelők, a karbantartók vagy akár az osztályvezető-helyettesek, az utasok az ellenőrök viselkedése alapján mondanak ítéletet a BKK-ról, a BKV-ról, az alvállalkozókról, stb. Nem beszélve a turistákról, akik talán Budapestről, hovatovább Magyarországról alkotnak véleményt.

Hangsúlyozom: az ellenőrökkel nem az a baj, hogy ellenőriznek, hanem az, hogy miként. Természetesen ezúttal is kerüljük az általánosítást, hiszen bőven vannak a munkájukat tisztességesen végző, az utasokkal kulturált hangnemben kommunikáló ellenőrök és biztonságiak. De az, hogy ők normálisan viselkednek, nem menti fel a tahókat, és azokat sem, akik az utazók közé engedik ezeket az egészen furcsa embereket.

Mélységes felháborodásomat szeretném megírni Önöknek egyik alkalmazottjuk miatt. 40 hetes várandós kismama vagyok, mivel túlhordásos, így kétnaponta kell kórházba járnom. Hazafelé a Bosnyák téren várakoztam a 173-as buszra, és mivel a havazás miatt csúszósak az utak, egyensúly hiányában nem az volt az első dolgom, amikor a busz feltűnt, hogy előkészítsem a jegyemet.

Az első ajtónál szálltam fel, és mivel volt a sofőr mögött közvetlenül egy hely, hát leültem. Magyar ember nem szívesen adja át délután az ülőhelyét, én pedig kellően pocakos vagyok ahhoz, hogy szerettem volna leülni. Kiszedtem a jegyem a táskámból, az ajtó becsukódott, bedugtam a jegyet az érvényesítőbe, egy hölgy szólt, hogy "jegyeket, bérleteket", és azzal a lendülettel kihúzta a kezeletlen jegyemet a gépből. Majd kijelentette, hogy ezzel a művelettel már elkéstem.

Mondtam neki, hogy nem mozgok úgy mint rég, a kezem is vizesedik, de nem értem, miért ne érvényesíthetném a jegyemet. Egyből a magas "c"-t ütötte meg a hangneme, emberként is, és főleg nőként is méltatlanul beszélt velem. Egyből kijelentette, ha panaszom van, hívja a közterületest. Normális hangnemben válaszoltam neki, hogy erre nincs szükség, csak miért nem érti meg, hogy nem potyautas vagyok, csak kismama. Erre kijelentette, hogy ez nem betegség, csak állapot, és válasszak, helyszínen fizetek 8000-et, vagy csekken fizetek 16 ezret.

Így, a baba születése előtt pár nappal nem hiányozna egy 16 ezer forintos kiadás, így a helyszíni 8 ezer forintot választottam. Utastársaim szóltak már rá a végén, hogy egy kis emberség lehetne benne, és viselkedhetne szebben is, hiszen mondtam, hogy kifizetem a helyszínen a bírságot. Kifizettem (a mellékelt pótdíjszelvény alapján) a nem jogos büntetést, de sírva szálltam le a buszról, mert emberként úgy bántak velem, ráadásul egy nő, mint egy rühes kutyával.

Megjegyezném, hogy busz közepén a csuklónál két hajléktalan is tartózkodott, nem túl igényes ruházatban és nem túl kellemes illatfelhővel. Tőlük nem kértek se jegyet se bérletet! Mivel utólag láttam, hogy a helyszíni pótdíjfizetés esetén "reklamációnak helye nincs" (évek óta bérletet veszek, csak most járok jeggyel, amióta szülési szabadságon vagyok), amit ugye nem közölnek a helyszínen, szeretném, ha büntetésemből legalább egy illemtan órára elküldenék az 5168-as számú jegyellenőr kollégát, mert ez a hangnem nem méltó egy emberhez sem.

Egy olvasónk a közelmúltban kisebb expedíció eredményeképpen jutott hozzá 3 darab vonaljegyhez a kisföldalatti Mexikói úti végállomásánál. Az erről szóló bejegyzésünkre akkor a BKK is reagált; sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy olvasónk annak ellenére nem tudott az állomáson jegyet venni, hogy erre elvileg lett volna lehetősége.

A napokban ugyanott három külföldi fiatalnak gyűlt meg a baja a jegyvásárlással. Tamás, a BKV-figyelő egyik olvasója sietett a segítségükre, ha már az ott szolgálatot teljesítő ellenőrök nem erőltették meg magukat. A történet - amelyet olvasónk írt meg nekünk - ezzel még nem ért véget; sőt, tulajdonképpen csak ekkor kezdődött...

Az alábbi eset 2013. január 6-án este esett meg az M1-es metró Mexikói úti végállomásánál. Este negyed nyolc körül a metró lejáratához közelítve egy három fős külföldi társaság kért tőlem segítséget. Ebben nem találtam semmi meglepőt, a későbbiekben már sokkal inkább!

A fiatalok (semmi kirívó viselkedést nem tanúsítottak, csak utazni szerettek volna) egyszerű vonaljegyet szerettek volna vásárolni. Elmondásuk szerint a jegyek ellenőrzését végző ellenőrök az angol nyelv ismerete híján nem tudtak nekik segíteni, a fenti automata pedig nem működik.

Mivel számtalanszor láttam, hogy lent lehet venni jegyet az ellenőröknél, a társaságot magammal hívva elindultam, hogy segítsek nekik. Az első, aminek megörültem, hogy a lent várakozó három személy mindegyikén a válallat egyenruhája található, tehát ellenőrök. Ez azért is volt külön öröm, mert ennek hiányában meglehet, magam is visszafordulok, pedig erőm teljében levő, harmincas férfi vagyok. De nem a külső teszi az embert, hát segítsünk a külföldinek!

Az első komoly meglepetés akkor ért, amikor kérésem tolmácsoltam a hozzám legközelebb álló, meglehetősen ápolatlan személy benyomását keltő ellenőr felé. A "jó estét, ezt és ezt szeretném" után rögtön tiszta volt előttem, hogy nem csak az idegen nyelvet, de a magyart is alig beszélheti, ugyanis egy szót hallottam: Nincs! Mondva mindezt olyan hangsúllyal és oly gyűlölettől sugárzóan, hogy magamis egy picit hátrébb léptem, mintegy felkészülve a várható támadásra.

Segítségkérő tekintettel fordultam másik két kollégája felé, hogy hátha náluk, de megelégedett mosolyuk (!) tisztázta bennem, hogy tőlük is hiába várok segítséget, mind az eladó jegyeik száma, mind a színvonal az elsővel azonos. Mivel az első úrból egy szót már sikerült kihúznom, gondoltam, tovább folytatom a diskurzust, így jeleztem felé - hogy nehogy megerőltesse magát - tudom, hogy a fenti automata nem jó, de legyen segítségemre, a közelben hol tudnának jegyet venni alkalmi segítségkérőim.

A szavakat már bizonyosan sajnálta a válaszra, ugyanis egy vállhúzással egybekötött ajakbiggyesztéssel közölte a pontos GPS koordinátákat... Szóval ahol akarok, de tőle aztán ne várjak további segítséget. És nagyon szót se... És ekkor - valószínűleg a gondviselés - egy negyedik kollégájukat vezényelte oda, aki felé fejjel intve s "hosszas" fogalamzást követően "beszélgetőtársam" megjegyezte, hogy "Ahun gyön, majd nála."

Nem is foglalkoztam volna az esettel tovább, hiszen nem lehet egyszerű az ő munkájuk se, meg lehet rossz napja, stb., ha nem az történt volna, hogy ezen hármas odébb vonulva nem azt kezdi el tárgyalni, hogy mennyire nem érdekli, hogy nem volt jegy, meg különben is, ki nem... Szóval szóba hozva mindenféle salakanyagot, kifejtették a véleményüket az üggyel kapcsolatban.

A negyedik ellenőr a másik három szöges ellntéte volt, olyannyira, hogy nem okozott neki problémát a három külföldinek egyenként jegyet adni, annak minden járulékos nehézségével együtt.

Azután megvilágosodtam! A három ellenőr nem lehetett más, csak hagyományőrző! Nem vitás, ez indokolhatja foglalkoztatásukat is! Ugyanis hová tűnne a hosszú munkával felépített úgynevezett "bunkó ellenőr" kaszt, hogyha csupa olyan ember dolgozna a cégnél, mint az utoljára érkező ellenőr. Aki minden bizonnyal nem kevésbé vágyta és kívánta a jegyek kiadását, de a belégzés-kilégzés tudat mellett rendelkezett annyi - minimálisnak mondható intelligenciával - hogy tudta, hogyha nemtetszésének, véleményének hangot ad, akkor azt a környezete - zömében utasok - meghallják.

Mit várunk így, milyen kép fog kialakulni az országról, vagy akár a vállalatról? Mert a három ellenőr viselkedése még hzafias tettként sem nevezhető, ugyanis egy saját állampolgárral is ugyanolyan nemtörődömök és tahók voltak, mint a külföldivel. Vagy fogjam fel úgy, hogy ők a jó ellenőrök, mert nem részrehajlóak? Micsoda szükségállapot lehet a cégnél, ha csapatostól vesznek fel ilyen, véleményem szerint ezen munkára a legkevésbé sem alkalmas személyeket?

Nem arról van szó, hogy diplomásnak kell lenni, de talán - hangsúlyozom, talán - Európa szívében a XXI. században nem túlzott elvárás állomásonként egy fő, aki idegen nyelvet beszél, legalább egyet. És olyan személyek alkalmazása a nagyközönség részére is jól látható helyeken, forgalmasabb csomópontokban, akik maguk (külsőleg is) is mutatják, hogy a vállalat merre szeretne fejlődni.

Az pedig már csak egy utópisztikus elvárás, hogy ha ezen személyek megszólaljanak, akkor ne az utálat sugározzon a szavaikból. Ne legyen kedves, de ennél még a fásultabb hozzáállás is nagyságrendekkel jobb! Egyszerű emberként úgy gondolom, hogy majd ezek után lehet vitézkedni. Ugyankkor tudomásul vettem, hogy nekem ez jár! De köszönömöt azt hiába is várnának érte.

A BKV 2009-ben vásárolt 30 darab használt Van Hool buszt. Az eredetileg Brüsszelben futó alacsony padlós, csuklós járművek ma meglehetősen gyászos állapotban vannak. Már az is elég fapados megoldás volt, hogy a spórolás jegyében annak idején nem kapták meg a BKV színeit, de úgy tűnik, azóta sem nagyon foglalkoznak velük.

Különösen az a buszvezető nem, aki december végén áthajtott egy bukkanón, majd miután észrevehetően letört valami a buszról, gondolkodás nélkül továbbment. Olvasónk, Kristóf videóra vette az utat, a felvételen jól hallható, hogy valami lóg a buszról és karcolja az aszfaltot.

A mai napon (2012. december 18. - a szerk.) történt meg ez az eset: hazafelé tartottam a 138-as autóbusszal, amin napi rendszerességgel utazom. Az M0-s felüljárón haladtunk, amikor átment a busz nagyobb sebességgel egy bukkanón.

Hallatszott egy hatalmas reccsenés, és onnantól a csuklótól eszeveszett hangosan elkezdett valamit a busz húzni az aszfalton. Leszögezem, ez egy Van Hool típusú, alacsony padlós autóbusz volt.

A busz vezetője természetesen ment tovább, mintha semmi sem történt volna, pedig még hátra is nézett. Az utastársaimmal összenéztünk; többen, akik a busz hátsó felében voltak, előre mentek, attól tartva, hogy valami baj történik.

Nem tudom megérteni a BKV-t, hogy ezeket az autóbuszokat miért nem vizsgálják meg rendszeresen, szerkezeti hibák és egyéb hibák miatt. Az autóbusz rendszáma: LOV-858. Nekem halálfélelmem volt a buszon ezek után.

Kisebb videót sikerült készítenem róla, amin hallani a hangot, amit az autóbusz produkált, illetve mellékelem a busz legundorítóbb részéről készült fotót.

Frissítés

Az esettel kapcsolatban a BKV Zrt. a következő tájékoztatást adta:

A bejelentésben érintett 32 db csuklós alacsonypadlós Van Hool AG300 típusú autóbuszok csuklójának alsó harmonikája konstrukciójából adódóan alacsonyan van, az útfelülethez közel. Az autóbuszok korábban Belgiumban közlekedtek, a harmonika alsó része ott nem volt kiépítve, ezeket a BKV a jármű honosításakor szereltette fel.

Sajnos a budapesti utakra jellemző úthibák miatt – különösen magasabb utasleterheltség esetén – gyakori, hogy a csukló harmonikájának alsó része érintkezik a bukkanókkal, kiálló úthibákkal, de akár egy kiálló csatornafedél is elegendő lehet a sérüléshez.

A bejelentésben érintett LOV-858 forgalmi rendszámú Van Hool AG300 típusú autóbusz karbantartási előzményei alapján 2012. december 24-én éjjel volt javítva ilyen problémával; a csukló harmonika alsó merevítő pálcája valamiben fennakadhatott, leszakadt és a kocsi a földön húzta azt. A posztban szereplő napon (2012. december 18.) dolgozó autóbuszvezetőt az illetékesek megkérdezték, a bejelentésben leírt esetre nem emlékezett.

A bejelentésben leírt kritikát, miszerint: "Nem tudom megérteni a BKV-t, hogy ezeket az autóbuszokat miért nem vizsgálják meg rendszeresen, szerkezeti hibák és egyéb hibák miatt" messzemenőkig elutasítjuk, hiszen az üzemegység (és természetesen a társaság valamennyi üzemegysége) szigorúan ütemezett karbantartási technológia szerint működik, melynek valamennyi járműtípus – értelemszerűen a bejelentésben érintett autóbusz is – része.

Költségtakarékossági szempontból az érintett autóbuszokat a honosításkor valóban nem fényezte át a BKV, de terveink szerint az idei év arculatfelújítási programjának része lesz a Van Hool AG300 típusú járműpark egységes átfényezése is. Az AG300 típusú csuklós autóbuszok honosítási eljárása akkor többek között a BKV Zrt. szűkös anyagi helyzete miatt maradt el.

A BKK és a BKV Zrt. a 2013-ban tovább folytatja a tavalyi évben megkezdett arculati egységesítést (használt Mercedes Citarok, használt szóló Volvok és néhány felújított Ikarus 412-es) és kisebb műszaki jellegű beavatkozások mellett a 32 db Van Hool autóbuszt is lefényezi az új flottaszínre.

Az átalakítás azonban nem a fényezésről szól, lényege a mostanra már több járműnél kritikus állapotba került utastér esztétikai megújítása, az utastér felújítása. Ezért az év folyamán lezajló átalakítások során az utastér teljes belső felülete új, barátságosabb színezést kap, valamennyi ülés és egyéb kárpitozott felület megújul, az autóbuszok csuklószerkezetének környezete megváltozik, valamint a fent említett típusokhoz hasonlóan a megújult utastér karcolás- és graffiti védelmet kap.

A változtatásoktól Társaságunk azt várja, hogy Utasaink nagyobb megelégedéssel használják járműveinket, melyek utastere jobban átlátható lesz és az esetlegesen keletkezett rongálások is könnyebben eltávolíthatóvá válnak.

A posztban mellékelt fotón található szennyeződés sajnálatos módon része az üzemeltetésnek, hiszen az utazóközönségünk egy – vélhetően nagyon szűk - része nem vigyáz megfelelően a forgalomba részt vevő járművek tisztaságára, de ez is elegendő ahhoz, hogy a graffitik folyamatosan újratermelődjenek a járműveken.

A fotóról ugyan nem megállapítható, hogy a szennyeződés mikor és milyen módon keletkezett, de a járművek belső tisztítása – külső vállalkozó igénybevételével – folyamatos: napi szinten száraz söprés, heti szinten nedves takarítás, egyedileg pedig – graffitire is vonatkozóan – teljeskörű nagytakarítás.