BKV-figyelő

Tisztelt BKV Zrt!

A mai nap (2008. 07. 07) egy megdöbbentő esetnek voltam fültanúja a 47-49-es villamospótló autóbuszon. Az egyik jegyellenőrük egy magyarul nem beszélő fiatal hölgytől próbálta elkérni jegyét vagy bérletét, aki ezt a kérést nem értette, legalábbis úgy tett, mint aki nem érti. Kollégájuk úgy vélte a hölgy magyar, csak tetteti, hogy külföldi, ezért magyarul kezdett hozzá beszélni, a hölgy persze erre sem reagált, mire kollégájuk szájából a következő mondat hangzott el: „Tán ezt tanítják a Lauderben? A Budakeszi úton nem tudják magyarul mi az, hogy jegy?” (A Lauder a budapesti zsidó gimnázium neve, mely a Budakeszi úton van) Erre én közbeszóltam, megkértem, hogy ne zsidózzon, ő azt válaszolta, hogy nem zsidózik, majd kikérte magának, hogy ő azt hitte, hogy ebben az országban szabad véleménynyilvánítás van. Tovább nem folytatom a beszélgetést, két további utassal közösen magyaráztuk el neki aztán, hogy miért nem szabad kisebbséget sértő megjegyzést tenni, pláne egy – többek között – adófizetők pénzéből eltartott cég alkalmazottjaként.

Kollégájuk sorszáma 935. volt, az eset ma, azaz 2008. július 17-én 15:55 és 16:00 között történt a 47-49-es villamospótlón az Astoria és a Deák tér között egy Nógrád Volános Volvo típusú csuklósbuszon.

Tisztelettel várom, milyen intézkedést tesznek annak érdekében, hogy ehhez hasonló eset soha többé ne történhessen meg a BKV hálózatán.

Válaszukat előre is köszönöm,

Üdvözlettel: Földiák János

Úgy tűnik tényleg divat. Nem tudom, hogy szórakozás, vagy unaloműzés, ha a buszvezető idős embereket, vagy babakocsis szülőket csuk oda az ajtóval, mindenesetre szemét egy elfoglaltság, az biztos.

Kedves figyelő!

Ma szép kis incidens történt a családommal, ha úgy olvasom a blogon ,el se hiszem. Íme hát egy levél:

Tisztelt BKV!

Eddig csak hitetlenkedő hallgatója, ma viszont elszenvedője voltam egy eddig általam is nehezen hihető BKV-s "történetnek". Azért tartom fontosnak hogy írjak, mivel az események során kisgyermek testi épsége került veszélybe figyelmetlenségből, gondatlanságból.

A történet: Ma, azaz 2008.07.10-én este 19.25 körül indult a mexikói úti végállomásról a BPO-055 forgalmi rendszámú sima 25-ös busz. A párommal és a 3 hónapos kisbabánkkal ültünk rajta hátul, babakocsival, a babakocsi az ajtóval szembeni üres téren állt. A Rákospatak utcai megállónál szálltunk le.

Elöl mentem a a kezemben a babakocsival. A nagy babakocsi (tehát nem sportkocsi) kézbe vétele időbe kerül, valamint egyáltalán a mozgatása is már csak akkor megy, ha megállt a busz. Tehát a busz lépcsőjére már leléptem, amikor a csengő megszólalt, majd  2 másodpercen belül babakocsistul rám csukta az ajtót a sofőr. A kéziféket már kiengedte, mert megindult kicsit a busz, de fékezett. Megpróbáltam kiszabadítani a kocsit, nem ment. Sem az utasok, sem a sofőr nem segítettek. Az ajtó végre nagy nehezen kinyílt, a kocsi és a feleségem kijutott, senkinek nem lett baja. A gyereknek azért nem, mert a folyamatos BKV-s rémtörténetek hatására nem alacsonypadlós járműveken minden ki- és  beszállásnál kivesszük a gyereket és az édesanyja kezében száll le vagy fel. Ezt találjuk a legbiztonságosabbnak. Ma beigazolódott.

Szeretném megjegyezni, hogy a leszállásunk folyamatban volt, amikor a csengő megszólalt, illetve a kezemben a babakocsival 2 másodperc alatt nehezen tudok lejutni a magas padlós buszról. Engem nem zárt oda, mert a becsukódó ajtó miatt már le kellett lépnem a megállóba, de a kocsit elkapta. Bele se merek gondolni, mi lehetett volna, ha benn van a gyerek. A leszállás után az ajtó becsukódott és a járat továbbhaladt. Sem a feleségem, sem én nem kiabáltunk, mert megijedhet a gyerek, és az nem jó neki, meg így nem alakult ki vészhelyzet. Azt, hogy senki sem segített, már nagyon szomorúnak tartom. A leszállás után azonnal megnéztem a busz rendszámát és az időt.

Tisztelettel kérdezném a BKV vezetését, hány ilyen incidens szükséges ahhoz, hogy legyen egy komoly baleset, ahol kisgyermek sérül meg, hogy végre történjen valami? Az üggyel kapcsolatban visszajelzésüket kérem, hozzátéve, hogy rendőrségi feljelentést vonnak maga után a történtek.

Üdvözlettel: T.GY.

Nem értem, és nem is akarom megérteni a BKV pótdíjazási rendszerét. Bonyolult, és tele van hülyeségekkel. Egy olvasónk arra hívta fel a figyelmünket, hogy ellenőrök üres sajtcédulákat íratnak alá az utasokkal, amelyeket a munka végén töltenek ki. Milyen jogon íratnak alá üres papírt bárkivel is? Kérdem én.

Kedves Blog!
 
A minap a 7-es buszon tanúja voltam egy ellenőrzésnek. A mellettem ülő kisasszony bérlete 1 nappal korábban lejárt és e miatt kapták őt el az ellenőrök. Nem is volt semmi vita, kisasszony átadta a személyi igazolványát (véleményem szerint nem kellett volna, mert az ellenőr jelen esetben nem hatósági személy, s az igazolványt - de lehet, hogy ezt rosszul tudom - csak rendőrnek lehet átadni.) Látható volt, hogy a hölgy nem akar feltűnést, balhét, még ő szégyellte magát.
 
Amikor az ellenőr megkapta az igazolványt, elővett egy toalettpapírra hajazó üres fecnit és arra kiírta a kisasszony adatait. Midőn ez megtörtént, a csekkhez tartozó fekete papírost üresen akarta aláíratni az utassal. Ekkor én - lehet, hogy nem kellett volna - annyit szóltam közbe, hogy az utas semmi esetre se írjon alá olyan papírt, amit nem töltöttek ki, azaz biankó. Hiszen ha ezt megteszi, később bármit rávezethetnek a papírra.
 
Az ellenőr - aki addig is elég fölényesen viselkedett, pedig nem volt rá oka - ekkor éktelen haragra gerjedt. Közölte, hogy én mit pofázok bele, stb. Nyugodt hangon mondtam neki:
 
1. ha aláíratnának vele egy üres papírt, hogy eladta a lakását nekem, mit tenne?

2. ha arra volt ideje, hogy egy sajtcédulára vezesse át a kisasszony adatait, miért nem töltötte ki egyből azt a papírt, amire ugyanezeket az adatokat kellett volna rávezetnie?
 
Ellenőr asszony közölte: ezt ők csak utólag szokták (!!!) ráírni, mert nincs idő erre a buszon! Ezt nem is értem. Arra van idő, hogy sajtcetlire írogassanak, arra nincs, hogy szabály szerint járjanak el?
 
Közben szépen elment az idő és a busz beért a végállomásra a Bosnyák térre. S nem fogjátok elhinni: happy end-del zárult ez a történet. A dühös, immáron két tagúra bővült ellenőri kiscsapat dúlva fúlva a kisasszony őlébe dobta a sajtcédulát, a kisasszony személyi igazolványát és elvihazott.
 
Bennem azóta is a következő kérdések motoszkálnak:
 
1. Miért járnak el így a BKV-ellenőrei? 2. Mi a cél a sajtpapírral és a biankó papírossal, rajta az utas aláírásával? 3. Miért viharzottak el az ellenőrök? 4. Miért büdös kurva anyáztak le engem?

Üdv: Kiss Botond

Ibigoo nevű olvasónk ezt a képet lőtte nemrégiben az Örsön, az egyik bérletárusító „kutyaól” elejéről. Elképzelem, ahogy a pénztáros megtervezte, hogy megcsinálja ezt. Fejben kigondolta a kinézetét, és gyermeteg örömmel nekiállt megszerkeszteni. Sok szabadideje lehet.

Ma félálomban utaztam a 4-es villamoson, amikor egy mosolygó, udvarias ellenőr hölgyet találtam magam mellett. Annyira meglepődtem, azt hittem, álmodok.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

2008. július 5-én, 16.00 körül utaztam a 4-es villamoson, a Fehérvári út felé. A Petőfi híd előtt egy hölgy állt mellém, aki elővette táskájából a karszalagját és a kitűzőjét, feltette, köszönt és kérte a bérletem. Köszöntem neki és elkezdtem keresni a bérletemet, amelyet megmutattam neki. Megköszönte, majd további jó utat kívánva tovább ment. Munkája közben végig mosolygott. Utánam egy idős hölgyet ellenőrzött, akinek elkérte a személyijét (ellenőrizte a születési évét), majd mosolyogva (az idős hölgy is mosolygott) megsimogatta a vállát és tovább haladt (természetesen neki is köszönt, udvarias, emberséges és barátságos volt).

Mai napon rácáfoltak arra, hogy csak tuskó, bunkó ember megy el BKV ellenőrnek, és arra is, a munkát nem lehet normálisan elvégezni.

Kérem a 994-es számú ellenőrt részesítsék munkáltatói dicséretben. Egy ilyen dicséret munkatársukra ösztönzőleg hatna, és látná, hogy amit csinál, az jó, pozitív visszajelzést kap. Önöknek ez semmibe nem kerül, neki viszont sokat jelenthet.

Várom visszajelzésüket!

BKV-figyelő szerk.