BKV-figyelő

Anitának egy teljesen hétköznapi tapasztalata volt: késett a busz. A bosszankodás is a szokásos. Nem nagy ügy, csak bosszantó. Miért más mégis? Mert a később érkező busz vezetője tájékoztatta az utasokat arról, hogy mi történt, és elnézést kért. Ez már annyira nem mindennapos.

Azért írok, mert van egy jó, meg egy rossz élményem tegnapról. Tulajdonképpen elég hétköznapi eset. Április 4-én este szerettem volna hazajutni az Örs vezér teréről a 144-es busszal. A kiírás szerint 21:22-kor kellett volna indulnia az Örsről, de nem jött a busz. Innen sokan utaznak a Füredi úti lakótelepre is, nekik jó másik busz is, nekem sajnos más nem segít a hazajutásban.

Telt-múlt az idő, az utasok egy része nagy méltatlankodások közepette elszivárgott más busszal, de jópáran ottmaradtunk. Ilyenkor az a legidegesítőbb, hogy az ember nem tud semmit, jön-e egyáltalán, vagy csak a következővel (21:37-kor) tud elmenni. Nem mintha lenne más választási lehetőségem, de mégis negyed órát ott állni a hidegben...

Aki már járt így az Örsön, ismeri a helyzetet: ki lehet látni a Nagy Lajos király útjára, és ott fel is tűnt, hogy nagy sebbel-lobbal közeledik egy belül sötét busz. Egyébként nem onnan kellene érkeznie, hanem a Füredi úti lakótelep felől. Ilyenkor már reménykedik az ember, hogy hátha küldenek másikat.

A busz be is állt a megállóba, felszálltunk, direkt megnéztem az órámat, 21:28 volt, tehát nem 1-2 percet késett, bevallom nagyon ideges voltam. És láss csudát: elindult a busz, és a buszvezető a mikrofonban elnézést kért, ha jól értettem azt ecsetelte, hogy egy másik busznak kellett volna jönnie, de az elromlott, ő (ti. a mi sofőrünk) pedig nagyon messziről jött. Ilyet még nem tapasztaltam.

Utána végig mondta a megállókat, ami ezen a vonalon szintén elég ritka. A többi megállónál a felszállóknak már nem magyarázta a dolgot, csak a megállókat mondta. Nem egy nagy történet, az egésszel azt akarom csak mondani, hogy mennyire oldja a feszültséget egy ilyen bemondás, a mérgem zöme elpárolgott.

Én elhiszem, hogy ezekkel az öreg járművekkel nem lehet csodát tenni, de ami ilyenkor nagyon hiányzik, az a tájékoztatás. Még az lett volna a tökéletesebb, ha valaki szól, hogy várni kell, de ennyi és ennyi perc van hátra, amíg ideér egy másik busz. Tudom, hogy a helyzeten nem változtat, akár szólnak akár nem, mindenképpen késve indulunk, de azt az idegeskedést, bizonytalanságot oldhatná a tájékoztatás.

És szeretném azt is jelezni, hogy az Örsnek ezen a felén (a Sugárnál) azok a kijelzők, amik az indulásig hátralévő időt mutatják, általában rosszak. A 174-esnél egyáltalán nincs kijelző, a 144-esénél pedig az első számjegy mindig egy 8-as, tehát nem tudni, hogy ha a második számjegy például 2-es, akkor 2, 12 vagy 22 perc van hátra az indulásig.

Talán ha megjelenik a blogban, kijavíthatnák a kijelzőket és tehetnének valamit a szervezés tökéletesítéséért.

A frusztrációnak számos fajtája van, ahogyan a világra is rengeteg okból lehet haragudni. Ugyanakkor mindezt sokféleképpen le lehet vezetni. Megoldás lehet a sport, az olvasás, egy jó baráti beszélgetés, stb. A buszvezetővel való üvöltözés viszont biztosan nem az. Tibor tudja.

Szerdán a 08:22-es/08:37-es (pontosan nem is emlékszem, de valamelyik a kettő közül) 114-es járattal utaztam. A Tétényi úti megállónál, vagyis az első megállónál arra lettem figyelmes, hogy valaki ordibál. Mivel hallgattam a zenét, nem hallottam nagyon jól, ezért kivettem a fülemből a fülhallgatót és tényleg ordított valaki.

Egy, a busz elején ülő öregember volt az, aki azt kifogásolta heves káromkodás közepette nagy hangerővel, hogy miért megy olyan lassan a busz. Mindőnk tudjuk, hogy a reggeli forgalmat a tumultus jellemzi, ezért még sohasem tapasztaltam, hogy egy busz százhússzal repesztett volna az utcákon, természetesen ez sem tette.

A Szent Imre Kórház megállónál a nyugdíjas utas tovább tajtékzott, ezúttal nem értette, miért állt meg a busz, ha üres a megálló. Nos, nem volt üres, egy hölgy szállt fel a hátsó ajtón, csak éppen ezt ő nem vette észre.

Ekkor a buszvezetőnek már elege lett a dologból és félreindexelt, leállította a buszt és vitába keveredett az öregemberrel, aki tovább forrt a dühtől. A buszsofőr viszonylag higgadtan kezelte őt, az öregember pedig el is hallgatott utána, ahogy több és több ember szállt fel a buszra.

Felháborítónak tartom egyes nyugdíjasok viselkedését a tömegközlekedési eszközökön. Ha legközelebb belefutok egy ilyen szituációba, csak annyit fogok mondani az elégedetlenkedőnek, hogy "Asszonyom/uram, maga ingyen utazik, ezért maradjon csendben és élvezze az utazást!"

Vitán felül áll, hogy a budapesti tömegközlekedés a rendszerváltás vesztese. Évtizedek óta nem költöttek rá annyit, amely legalább a szolgáltatás vagy az infrastruktúra állapotának szinten tartásához kellett volna. Ennek jelentőségét ritkán ismerték fel, s ha mégis, gyakran későn vagy rosszul.

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben is voltak nagyobb fejlesztések (2-es metró felújítása, 4-es metró építése, Combino villamosok, Volvo buszok - hogy csak a legfontosabbakat említsem), ma is vannak. Az enyészet azonban egyelőre nagyobb úr, amivel nehéz felvenni a versenyt. Erről szól olvasónk levele is.

Az én problémám nem kicsit bosszantó, és elgondolkodtató… Ugyanazzal a járattal járok 20 éve és mostanra alakult ki az az állapot, ami a BKK számára figyelmeztető kell hogy legyen.

A 14-es villamos vonaláról van szó, amivel 20 évvel ezelőtt hamarabb beértem ugyanarra a munkahelyre, tehát a távolság nem változott, csak az erre költött idő! (20 éve 25 perc alatt beértem a munkahelyemre, most 45 perc szükséges hozzá!)

A mostani járatok (én a Rokolya utca és Lehel tér közötti 8 megállóról beszélek) csigalassúsággal teszik meg ugyanazt a távolságot, amit akár 10-20 évvel ezelőtt megtettek! A sínpályán érezhetően visszafogja a vezető a járművet, tehát valószínűleg utasításba kapták a lassú menetelést…

Szégyen, hogy a XXI. században nemhogy csökkenne a menetidő, hanem minden utazás hosszabb ideig tart…

Azt még nem is említettem, hogy utána metróra ülök, ami szintén lassúbb, mint évekkel előtte (bár ennek okát nap mint nap halljuk rádióból, tévéből) és hogy még jobb kedvvel induljon az ember napja, a mozgólépcsőből is csak egy üzemel; például a Kálvin téri megállóban a legnagyobb reggeli csúcsforgalomban, kígyózó sorban kell várni az egyetlen mozgólépcsőre való feljutást, ahelyett, hogy a másikat is elindítaná a helyzet magaslatán álló szolgáltató!

A Budapesten a közelmúltban forgalomba állított használt Volvo, Mercedes és Van Hool buszok ugyan nem oldják meg az állomány minőségével kapcsolatos problémákat, de kétségkívül magasabb színvonalú szolgáltatást tesznek lehetővé, mint a 20-30 éves járművek.Már amikor közlekednek.

Az éjszakai járatokon azonban jellemzően a régi, bőven csereérett autóbuszok járnak, ezek pedig nagyobb eséllyel romlanak el. Ez történt Bálinttal is, aki alatt egy 280-as Ikarus adta fel. Felvetése jogos, hiszen különösen éjszaka nem mindegy, mennyit kell várni egy (működőképes) buszra.

Pár napja éjszakai fürdőzés után indultunk haza. Február 16-án hajnalban kisétáltunk Káposztásmegyerre, és vártuk a 914-es indulását. Az viszont nem tudott elindulni, nem indult be a motor.

Az utasok természetesen egyből méltatlankodni kezdtek, hogy ezért fizetnek ki 5-10 ezer forintot, hogy éjszaka nem jutnak haza időben, lekésik a csatlakozást, stb., – teszem hozzá – jogosan.

Az eset egyébként a hajnalban 1:42-kor induló Ikarus 280-as busszal történt. Jogosan merült fel bennünk a kérdés, hogy ha a közlekedési társaság most szerzett be régi-új, jól, vagy legalábbis jobban működő buszokat, akkor nekünk éjszaka miért kell a régi Ikarusokkal utaznunk.

Éjszaka már nem jár annyi busz, simán be lehetne állítani pár újabb járművet. Szerencsére 10 percen belül jött a soron következő. Szegény vezetőnek nem volt ideje pihenni sem, azonnal indult tovább a hosszú útra, a 914-es keresztülmegy a városon.

A BKK javára legyen mondva, hogy mire beért a végállomásra a busszal, már tudta, hogy tovább kell indulnia.

Meggyőződésem, hogy sok budapesti közterületen nem azért van elszórva a szemét, a cigarettacsikk, mert az emberek semmivel sem törődve eldobálnak mindent, hanem azért, mert sok helyen egyszerűen nincs elegendő szemetes.

Sajnos a felújításoknál, átépítéseknél is gyakran előfordul, hogy kevés kukát helyeznek ki. Csak egy példa: a VII. kerületi Síp utcában a felújítás előtt több szemetes volt, mint most van, de saját tapasztalatom szerint a Belváros új Főutcáján sincs elegendő hulladékgyűjtő. 

István nem volt rest, levelet írt a BKV-nak a témában, ő egy buszmegállóból hiányolta a kukát, és láss csodát, azóta kihelyeztek egyet. Ez azt mutatja, hogy azért érdemes jelezni, ha valami nem megfelelő, hátha...

Körülbelül három hónapja küldtem a BKV-nak az alábbi e-mailt. Megkértem őket, hogy a 224-es busz, Áruházak nevű megállójába tegyenek egy szemetest, mert sok a környéken a szemét. Ugyan nem reménykedtem benne, hogy lesz hatása, de azért mégis elküldtem, hátha reagálnak rá valamit.

"Tisztelt BKV Zrt.

Szeretném megkérni önöket, hogy a 224-es busz Áruházak nevű megállójához legyenek szívesek egy szemetest kirakni. Sajnos a buszmegálló kőzelében nincs egyetlen kuka sem, így sok a gondatlanul elhajigált szemét a környéken. Ha már a megállónál levő Praktiker áruház nem biztosít szemetest a parkolója környékén, legalább a megállóban legyen egy. Busszal is elég sok ember jár arra. Tisztelettel:

..."

Csak egy automatikus választ kaptam, és elkönyveltem magamban azt, hogy valószínűleg nem lesz az egészből semmi, de ma nagy meglepetés ért. Mikor munka után kimentem a megállóba, észrevettem hogy egy új kuka van a tábla póznájához rögzítve. Nem vagyok benne biztos, hogy az én bejelentésem hatására került ki, de azért örülök hogy egy ilyen isten háta mögötti megállót sem hanyagolnak el.