BKV-figyelő

Kedves BKV Rt.!

A minap - a médiában olvasottakhoz hasonlóan - magam is döbbenten tapasztaltam, hogy a jegy és bérletpénztáraknál kilométeres sorok kígyóznak. Természetesen erről senki nem tehet, hiszen Önök szerint miért nem veszi meg a kedves utas a bérletét pl. halottak napján, hiszen Önök nyitva tartanak, ráadásul teljes kapacitással. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezettem meg a következőket (amellett, hogy rossz nyelvek azt mondják, szolgáltatni akkor kellene, amikor van rá igény...):

- a Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden mind a két automata rossz volt (a Blaha Lujza téren meg már hetek óta az, de feltehetően ez senkit nem érdekel).
- előbb említett Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden, a 4 ből mindössze 2 pénztár üzemelt, minek is több :)
- ami azonban a legmegdöbbentőbb volt számomra, az ma délelőtt 10 óra 10 perckor fotóztam ugyanitt. Nem tudom, ki készíti a pénztárosok beosztását, de vajon normális? :)

Részemről - a belvárosi parkolóház bérletem elkészültétől a BKV szolgáltatásainak igénybevételétől sajnos kénytelen vagyok eltekinteni, különös tekintettel a metró területén zajló már-már hisztérikus jegyellenőrzésekre. (Javaslom tegyenek egy sétát a Blaha Lujza térre, ahol már intézményesült a tömeges sorbanállás a lefelé működtetett egy darab mozgólépcsőnél).

További kellemes közlekedésszervezést kívánva,

Molnár Ákos

Kedves Bkvfigyelő,

Egy bréking értékű hírrel szeretnék kedveskedni a blognak.
Ma reggel szokás szerint a kedves 26-os buszon ültem a Nyugatinál, indulásra várva. A sofőr bent ücsörgött a fülkében, mögöttünk már bent állt a következő 26-os, szintén sofőrrel (akkor érkezett a megállóba). Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a nemrég érkezett 26-osról leszállt csöves bácsi határozott léptekkel halad a 'mi' buszunk irányába, felszáll és a legnagyobb lelki nyugalommal leül. Nafene, gondoltam, most szállt le és megy is vissza - megint melegedőnek, taxinak használják a csövik a buszt, örüljek, ha csak ez az egy lesz rajta. (A bácsinál méretes szemeteszsák volt, benne kitudjamivel. A szaga is penetráns volt.)

Ekkor felszállt a buszra egy sofőr - mint kiderült, az előző buszt vezette -, és udvariasan, de erélyesen rászólt a csövesre, hogy szálljon le, mert ez nem melegedő, ne zavarja az utasokat a szagával. A bácsinak esze ágában sem volt leszállni, erre kisebb szóváltás kezdődött. A sofőr végig nyugodt, higgadt, udvarias maradt, de nem engedett a negyvennyolcból - csövesnek le kellett szállnia.
Én is odamentem, és felszólítottam a hajléktalant a leszállásra, mire azt a választ kaptam, hogy hívjak rendőrt. Fel is hívtam a 112-t, mire a bácsi belátta, hogy mégis jobb lesz leszállni, és továbbállt. Ekkor már a jelen busz sofőrje is ott volt, tehát hárman sikerült rávennünk a leszállásra.

Tisztelt BKV Figyelő! 

Köszönjük, hogy észrevételével ismét megtisztelte Társaságunkat.

Az Ön által leírt jelenséget, vagyis azt, hogy néhány Combino villamos homloklemezének fényezésén hajszálrepedés jelent meg magunk is észleltük, és természetesen jeleztük a gyártó felé. A rugalmas műanyagból készült fedél fényezésén keletkezett hajszálrepedés semmilyen szerkezeti hibát nem jelent, de esztétikailag természetesen egy új, nagy értékű jármű esetében kifogásolható. A repedések kialakulásának okát a gyártó vizsgálja, és a szükséges technológiai módosításokat követően legyártott új homlokelemekkel a teljes Combino villamos járműpark homloklemezeit le fogja cserélni.

Köszönjük, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánunk Önnek.

Budapest, 2007. október 31.

Üdvözlettel:
Szüts Katalin
ügyfélszolgálat-vezető

Érdekes esetbe futottam (ismét) a minap, ennek történetét szeretném megosztani - ha érdemesnek találtatik - a nagyérdemûvel is:

2007.10.29-én (hétfõ) 13:10 körül hirtelen feltörő vágyat éreztem, hogy a BKV Vörösmarty utcai szentélyébe lépve a földalattin utazzam. Tettem ezt rendes (más olvasatban: balek) honpolgárként, érvényes bérlettel a zsebemben. Rosszul kezdõdik, mi?

A jegykezelõ automaták között elsétálva (nem õrizte egy ellenõr sem) megálltam a peronon és vártam, hogy kedvenc tömegközlekedési szolgáltatónk (áldassék a neve) enyhe sörhasamat (tömeg) eljuttassa a Bajza utcáig (közlekedés). Az egyik oszlopnak dõlve az élet értelmén (és egyéb fennkölt dolgokon) merengtem, hirtelen visszarántottak a nagybetûs Magyar Valóságba.

A visszarántás értendõ szó szerint: kabátom bal ujját hátulról megragadva és erõbõl rántva megérkezett fõvárosunk második számú kedvence: a jegyellenõr. A szemkontaktust ellenõrünk vállmagasságból megteremtette, kihúzta magát a neki megadatott teljes 165 centire, majd feldúlt arccal a baráti sörözések hangulatát idézve megszólított: "na, _mutasd_ a jegyedet!"

Hiába kutattam kihagyó emlékezetemben, sehogy sem tudtam felidézni, hogy ezzel az úrinak kevéssé nevezhetõ (nálam jó 10 évvel fiatalabb) emberrel hol is ittuk meg a pertut, esetleg a múlt ködébe veszõ zsenge ifjúságomban merre is õriztünk együtt disznót, de ugye, ahogy öregszik az ember, úgy felejt egyre többet. Bérletemet elõhalászva meg is érdeklõdtem tõle, hogy hol tegezõdtünk így össze, de a helyet ellenõrünk sem tudta megmondani. A mások által már rendesen felbosszantott ifjú csak annyit jegyzett meg, hogy: "nem tetszik? Járj autóval, _köcsög_!"