BKV-figyelő

Olvasónk felesége két gyermekével a városba indult. Autó helyett trolival mentek, mert nagy volt a dugó a városban. Anyuka feltette a nagyobbik gyereket a buszra, fordult vissza a babakocsiért, ám a troli ajtajai bezáródtak, és elindult:

Kedves BKV-figyelő!

Feleségem úgy járt, hogy vette a bátorságot, és két gyerekkel elindult a városba. Nem autóval ment, mert nagy volt a forgalom abban az időben, és a nagyobbik gyerek szereti is a trolit, villamost és metrót. Asszony áll a megállóban, troli megjön, kinyílik az ajtó, felteszi a nagyobbik gyereket hátul, mert csak ott lehet babakocsival mozogni, visszafordul a második gyerekért, majd közben troli ajtó becsuk, és elindul.

Emléktáblát avattak elhunyt kollégájuk tiszteletére a Milleneumi Földalatti Vasút dolgozói és a Metró Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének tagjai 2009. október 19-én a BKV Zrt. Mexikói úti járműtelepén. A táblával munkatársai és barátai Pál Sándornak állítottak méltó emléket, így köszönve el Sanyi bácsitól, aki 54 éven keresztül dolgozott a társaságnál.

A Millenniumi Földalatti Vasút történetében egy korszak ért véget 2009 augusztusában, amikor Pál Sándor, nyugdíjas térfelvigyázó, mindenki "Sanyi bácsija" 75 éves korában elhunyt.

Olvasónk tegnap a Batthyány téren szóváltásba keveredett 5 biztonsági őrrel. A szekusok éppen egy hajléktalant és annak csomagját rángatták, rugdosták ki az állomás területéről, ez nem tetszett az utasnak. Olvasónknak nem az eljárással, hanem az erőszakkal volt baja. A mosdatlan, büdös embereknek semmi keresnivalójuk a járműveken és az állomásokon, de egy legyengült, alig élő embert miért nem tudnak erőszak nélkül eltávolítani?

Kedves BKV-figyelő!

Bár már unalomig lerágott csont a BKV-s biztonsági emberek stílusa és viselkedése, nekem mégis ma volt az első nagyobb kalandom velük, ezért szeretném megosztani veled is és a blogolvasókkal is. Imént írtam panaszlevelet a BKV ügyfélszolgálatának e-mail címére az esettel kapcsolatban, nagyon kíváncsi vagyok, foglalkoznak-e majd vele, vagy csak automatikus válaszlevelet kapok: "A biztonsági szolgálattal kapcsolatos panaszokat befogadó postaláda betelt, üzenetét sajnos nem tudtuk kézbesíteni. Észrevételével forduljon kérem közvetlenül az érintettekhez."

Sosem értettem, hogy a földalatti vezetői hová sietnek. Beállnak az állomásra, nyitják az ajtókat, és már szól is az indulásjelző, a szabályszerű le- és felszállásra alig 2-3 másodpercet adnak. Ha pedig valaki az ajtók között marad, mindig az "Indulásjelző megszólalása után nincs le-, felszállás szabályra hivatkoznak, ami betarthatatlan.

Olvasónk kisfiával utazott vasárnap a földalattival. Éppen a babakocsit tolta ki a peronra, amikor a vonatvezető jelzett, és rácsukta az ajtót a babakocsira és a benne ülő 11 hónapos gyerekre. Az ajtó később kinyílt, anyuka a gyerekkel együtt a peronon landolt. Később megpróbált panaszt tenni, de senki nem segített neki.

Tisztelt Gál Mihály!

Szeretnék egy esetről beszámolni, bár nem vagyok feljelentgetős típus, de mindennek a legalja, ami történt kicsi fiammal és velem vasárnap 12.10 perckor, a Vörösmarty téri kéregalatti végállomásánál.

Az állatkertbe tartottunk, éppen kiszállni készültem 11 hónapos, babakocsiban üldögélő Misó fiacskámmal, amikor a tisztelt vezető rácsukta a gyermek fejére az ajtót. Ahelyett, hogy kiszállt volna, nemes egyszerűséggel kinyitotta az ajtót, majd tovább hajtott. A hirtelen kinyílt ajtó pedig azt eredményezte, hogy a gyermek babakocsistól (könnyű szerkezetű, könnyen mozgatható kocsiról van szó), anyukástól együtt arccal a peron kövére zuhant. ha nincs a helyszínen két kedves, KÜLFÖLDi hölgy, a gyermek még percekig a földön feküdt volna. Én első ijedtségemben bekopogtam (dörömböltem) azon a kis ajtón, ahol az ügyelet üldögél, majd előadtam - elkiabáltam, hogy mi történt.

Az utóbbi hetekben nagyon népszerű lett a bliccelés. A BKV szerint a válság miatt csökkent nagyot a bevétel, az interneten szerveződő kis társaságok szerint a bojkott miatt fogy kevesebb jegy és bérlet. Olvasónk is bérlet nélkül utazik mióta kiderült, a pénzét talicskán tolják ki az Akácfa utcából. Tegnap találkozott először ellenőrrel:

Tisztelt BKV-figyelő!

Körülbelül egy hónapja döntöttem úgy, hogy nem veszek se jegyet, se bérletet, bliccelni fogok a BKV-n. Elegem lett abból, hogy azt a pénzt, amit én költhetnék kajára, ruhára, akármire mások teljesen felesleges dolgokra költik el, nem láttam értelmét a bérletvásárlásnak, így a havi majd' 10 ezer forintot inkább magamra költöm.