BKV-figyelő

Amint arról korábban beszámoltunk, október 21-én a kora esti órákban megvertek egy embert a 3-as metró Lehel téri aluljárójában. Az esetre olvasónk, Csilla hívta fel a figyelmet, aki azt tapasztalta, hogy a metrólejáratnál szolgálatot teljesítő őrök nem nyújtottak semmilyen segítséget, sőt, meg is tagadták azt, amikor erre olvasónk felszólította őket.

Csilla panasszal élt a Budapesti Közlekedési Központnál, ezt a levelet közölte blogunk is. A napokban megérkezett a válasz a BKK-tól, amelyet azonban olvasónk nem fogadott el, így újabb levelet írt. Az alábbiakban a BKK levelét, illetve Csilla válaszát közöljük, mindkettőt olvasónk hozzájárulásával.

Elsőként a BKK válasza olvasónk októberi panaszára:

Tisztelt ... Csilla Úrhölgy!

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. október 22-én érkezett elektronikus levelére szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a metróállomásokon a Társaságunkkal szerződésben álló biztonsági cég, a DDTH Kft. "zöld karszalagot" viselő munkatársai látnak el beléptetéses jegyellenőrzést. Feladatuk ellenőrizni – a metró igénybevétele előtt – az utasok jegyének, bérletének érvényességét, hitelességét, illetve betartatni az Utazási feltételeket.

Társaságunk "kék karszalagos" jegyellenőrei a metróállomásokon a kijáratnál, a szerelvényeken, illetve a peronon teljesítenek szolgálatot. A DDTH Kft. a bejelentésben foglaltakat kivizsgálta. A vizsgálat során a munkáltatói jogkörgyakorló vezető az adott állomáson szolgálatot teljesítő biztonsági őröket meghallgatta az esettel kapcsolatosan, akik jól vissza tudtak emlékezni az esetre, de elmondásuk szerint, az nem a bejelentésben leírtak szerint történt meg.

A .......-es, valamint .......-es számú biztonsági őrök a Lehel téren, a Búcsú (helyesen: Bulcsú - a Szerk.) utcai metróbejáratnál teljesítettek szolgálatot. 19 óra körül hangos szóváltásra, kiabálásra lettek figyelmesek. Felállási helyükről látták, hogy kettő ismeretlen személy egy férfi után szalad. Tekintettel arra, hogy ezt követően a kiabálás, üvöltözés megszűnt, nem tulajdonítottak az eseménynek nagy jelentőséget, mivel sajnálatos módon elég sűrűn előfordul az állomás területén, hogy az emberek szóváltásba keverednek egymással.

Körülbelül 15-20 perc múlva utasok mentek a biztonsági őrökhöz és jelezték számukra, hogy a zöldséges előtt egy magatehetetlen ember fekszik a földön. A egyik biztonsági őr emlékezett Önre egy korábbi ellentét kapcsán, és elmondta, hogy Ön kérdőre vonta az őröket, hogy miért nem intézkedtek eddig. Ekkor az egyik biztonsági őr szolgálati helyét egy rövid időre elhagyva az üvegajtóig előrement, és látta, hogy valóban fekszik a földön egy férfi.

Ezt követően elindult visszafelé, hogy telefonáljon a mentőknek, de ekkor az utasok közül valaki jelezte számára, hogy már értesítették a mentőket, és a rendőrséget is. A rendőrök körülbelül 20 perc elteltével megjelentek, és kikérdezték az állomáson lévő biztonsági őröket, elkérték személyes adataikat, majd távoztak.

A .......-es számú biztonsági őr megjegyezni kívánta, hogy nem mondott olyat, hogy a "földön fekvő férfit két kopasz verte meg" a szemük láttára. Annyit láttak, hogy egy férfi után két másik ismeretlen személy szalad. A biztonsági őr elmondta, hogy Önnel szemben igyekezett udvariasan kommunikálni, annak ellenére, hogy Ön provokálóan viselkedett vele szemben. Ekkor, hogy a további konfliktusokat elkerülje, és nem azért, hogy Ön a kitűző számot ne tudja leolvasni, a biztonsági őr a kulcsmásoló, és a cipőjavító felé indult.

Az őr hozzátette továbbá, hogy természetesen intézkedett volna a rendőrség, illetve a mentők értesítéséről, abban az esetben, ha ezt más személy már ne tette volna meg, mivel ez állampolgársági kötelezettsége. A biztonsági őrök kihangsúlyozták, hogy szolgálati helyükről a zöldséges előterében történteket nem látják, így azt sem vették észre, hogy a földön egy magatehetetlen ember fekszik.

A fentiek alapján a biztonsági őrök a megfelelő módon jártak el, és értesítették volna a hatóságokat, amennyiben ezt egy másik személy nem tette volna meg hamarabb. Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását.

Csilla az alábbi levélben reagált a BKK írására:

Tisztelt ...!

Tájékoztatását nem tudom elfogadni. Sejtettem, hogy a válaszukban a biztonsági őröket fogják megvédeni, engem pedig meg fognak hazudtolni. Így is történt. Sajnos az említett biztonsági őr (aki szerint én provokatívan viselkedtem) nem mond igazat, mert:

1. A megvert férfi ugyan valóban a zöldséges előtt feküdt, de úgy, hogy a biztonsági őrök is látták. Javaslom, hogy menjenek ki helyszíni szemlére és nézzék meg, hogy ahol az őrök álltak, onnan meddig lehet a területet belátni. Ki fog derülni, hogy ahol a férfi feküdt, az jól látható az őrök helyéről. Több tanú van erre, pl. az az úr, aki mentőt hívott. Meg lehet őt is keresni, mármint ha tényleg ki akarják vizsgálni az ügyet, nem csak színleg.

2. Az említett biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, azt mondta nekem: "én leengedő vagyok, nekem nem dolgom, hogy mentőt hívjak, ha akar, hívjon mentőt maga".

3. Azt, hogy "két kopasz verte meg" az áldozatot, valóban nem az a biztonsági őr mondta, aki szerint én provokatívan viselkedtem, hanem a társa, a másik biztonsági őr. Azonban az említett biztonsági őr is hallotta, hogy a társa ezt mondta nekem.

Továbbra sem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy az a biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, miért nem engedte meg már két ízben (egyszer tavaly karácsony táján, egyszer meg most ebben az esetben), hogy leolvassam a számát? Kérem, hogy erre adjon nekem választ.

(Megjegyezném még, hogy amikor tavaly karácsonykor szerettem volna leolvasni a számát ennek a biztonsági őrnek és nem engedte, akkor én le szerettem volna fényképezni a mobiltelefonommal, mire ő a telefonom után kapott és el akarta venni tőlem. Ehhez van joga? Gondolom, erre az lesz a válasz, hogy: egyrészt nekem nincs jogom őt fényképezni, másrészt nem is akarta elvenni a telefont, hanem én voltam provokatív.)

Szeretném azt is megkérdezni, hogy Ön szerint "provokatív"-e a következő néhány mondat:

- hívtak mentőt ahhoz az emberhez?

- értem, hogy Ön itt "leengedő", de egyúttal ember is, nem? Emberi kötelessége, hogy mentőt hívjon egy sérülthöz.

- leolvashatom a számát a táblájáról? nem? miért nem?

- tavaly karácsonykor sem engedte leolvasni a tábláját.

Én ezeket a mondatokat intéztem az említett biztonsági őrhöz. Ha ez "provokatív", akkor vállalom, hogy provokatívan viselkedtem. Kérem, hogy válaszoljon a kérdéseimre, elsősorban arra, hogy van-e joga ISMÉTELTEN megtagadni az említett biztonsági őrnek a táblája leolvasását egy utas részéről. És kérem, írja meg nekem, hogy megnézte-e a BKK kivizsgálója a helyszínt. Ha megnézte, akkor látnia kellett, hogy az említett terület a metrólejárattól jól látható.

Szomorú, hogy a BKK ilyen embereket (is) foglalkoztat, akik az utasokkal szemben jogszerűtlenül járnak el, pökhendiek, durvák, de a BKK minden esetben a dolgozóit védi meg, csak nekik hisz és esze ágában sincs soha, hogy az utasokat megvédje az ilyen alkalmazottaitól. Most is, egyoldalúan, Önök azt fogadták el, amit a dolgozójuk mondott, amit én mondtam, azt valótlannak állítják.

Ön személy szerint miből gondolja, hogy az alkalmazottaik mondanak igazat és én hazudok? Abból, hogy mindkét őr ugyanazt mondta? Hiszen mindenki tudja, hogy a biztonsági őrök és az ellenőrök mindig megvédik egymást, ami érthető, mert ezt diktálják az érdekeik. Várom szíves válaszát.

Dánielnek 320 forintba, egy vonaljegy árába került, hogy nem tudott napjegyet venni a BKK egyik jegypénztárában. Olvasónk vélhetően nem ettől fog éhen halni, de felvetése jogos: miért nincs a közlekedési központ felkészülve arra az esetre, ha elfogy egy bizonyos jegy- vagy bérlettípus.

Sosem hittem, hogy egyszer írni fogok Nektek. Most mégis megteszem. 2012. november 15-én 17 órakor a Gyöngyösi utcai megállónál szerettem volna napijegyet vásárolni.

- Jó napot kívánok, egy 24 órás jegyet kérnék mostantól.

- Nincs.

Ezután buta vidékiként feltettem egy ártatlan kérdést:

- Ilyen kis jegypénztárakban nem árulnak napijegyet?

A flegmán (bunkón???) érkező válasz nem csak a hangsúly miatt lepett meg:

- Azért nincs, mert elfogyott!

Kínomban felnevettem, és lyukasztottam a nálam lévő vonaljegyet, majd eredeti terveimtől eltérően a Deák térig mentem, mert bíztam abban, hogy ott lesz napijegy. Szerencsém volt, tudtam vásárolni. Két napot vártam, de a kérdések azóta sem hagynak nyugodni:

- Hogy engedheti meg magának egy naponta több millió ügyfelet kiszolgáló cég, hogy ilyen előforduljon?

- Akkora szervezést igényel néhány tömb leszállítása?

- Vagy esetleg senki nem törődik vele, ha fogyóban van a készlet?

- Milyen gyakran fordul ez elő?

- Ha mondjuk ez történetesen 2 külföldi házaspárral történik meg, akkor ők milyen hír visznek rólunk, országunkról?

És végül:

- Ha én jegy nélkül utazom, és így megkárosítom a közlekedési vállalatot 320 forinttal, akkor nekem több ezer forintos büntetést kell fizetnem. Most, hogy a cég károsított meg engem 320 forinttal, milyen kártalanításra számíthatok?

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de az elmúlt napokban több pozitív hangvételű levelet kaptam, mint panaszt. Mivel ez a blog elsősorban utasészrevételekkel foglalkozik, s mivel ragaszkodom az értékelvűséghez, nem is kérdés, hogy ezeket is közlöm.

Sosem akartam írni ilyen jellegű blogoknak/ra, de az utóbbi 1-2 hónapban olyan észrevételeket osztanak meg, amelyek sajnos jellemzik a jelenlegi, átlag magyar társadalmat. Itt most a BKV-dolgozókra és az utasokra egyaránt gondolok.

Egyik téma, amely állandóan visszatér, hogy egy szituációt a jármű vezetője rosszul reagál le. Üvölt, kiabál, nem vár meg, stb. Én is szembesültem már ilyennel. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy (tisztelet a kivételnek) ezek az urak/hölgyek valószínűleg nem sokat visznek haza, a beosztásuk változó, és azt is valószínűnek tartom, hogy aznap már nem az első k. anyázást kapja meg valakitől és már nem bírja tovább. Siet, mert köti a menetrend, ha nem pontos, kereshet másik állást.

Őket is meg kell/meg lehet érteni, sokszor nem bírják a nyomást. Meg kell érteni őket, de nyilván nekik kellene változtatni saját magukon. Azért, mert nekem ... napom van, nem kell, hogy a másiknak is az legyen. Nyilván akik nem így viselkednek, azok valószínűleg nem olvasnak ilyen blogot, hanem éppen a 6. sörüket isszák a tévé előtt, de talán valahogy ők is rájönnek erre egyszer.

A másik téma általában az, hogy a menetrend nem a legmegfelelőbb. Sokan vannak az adott járaton, pont lekési, pont így, pont úgy, így meg úgy lehetne jobb. Többször írták már kommentben, ami nagyon is igaz, hogy ez egy szolgáltatás, amit nem kötelező igénybe venni. Nem számít, hogy monopol helyzetben van. Lehet biciklizni, lehet autót bérelni (hamarosan szerencsére biciklit is). Félre értés ne essék, én is BKV-zom, minden reggel másfél órát, 3 átszállással. Még a bérletet is drágállom.

Sokszor tumultus van a buszon/villamoson, lekések egy-egy járatot én is. DE, amit itt fontosnak tartok, hogy nem állok neki panaszkodni, hogy mekkora ... valami, mert panaszkodni könnyű, de megoldani a helyzetet már nem. Én például, amikor elkezdtem ezen az útvonalon járni, két hétig tökéletesítettem, hogy melyik átszállás, pontosan mikor, melyik megállóban a legoptimálisabb. Így a fentebb írt 1másfél órát sikerült 1 óra-1 óra 10 percre szorítani. Igényelt egy kis odafigyelést, de nem lehetetlen. Ha a bérletem pénteken jár le, nem veszek hétvégén és nem megyek sehova, így nyerve két napot.

A harmadik, számomra legfájdalmasabb téma pedig, hogy mindenki siet. Könyörgöm, miért? Hova? Tudom, hogy sokan vannak, akik ha nem érnek be időre, akkor kirúgják. Miért nem indulnak el hamarabb? Állandóan látom az embereket, hogy szaladnak a villamos/busz után. Én is szoktam néha szaladni, de csak akkor, ha a következő minimum félóra múlva jön. De az 1-es villamos vagy a 4/6-os vonalán mégis minek? Be se jött az egyik, már jön a másik.

Ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy milyen stressznek teszik ki magukat az állandó sietséggel? Nem gondolnak bele abba, hogy ezzel éveket veszítenek az életükből? Mindenki tudja, hogy a stressz nem jó, a sietség pedig stresszhez vezet.

Azt már meg se említem, hogy az emberek legalább 70 százaléka úgy néz a másikra, mintha potenciális gyilkos lenne. Tudom, hogy sokan nem így teszik, illetve biztos egy-kettőnek megvan az oka is rá, de higgye el mindenki, az emberek döntő többsége kedves, segítőkész, nem az ördög bérence. Lehet mosolyogni is. Kérem, ne értsenek félre, nem fikázni akarom az embereket, inkább "segíteni", ha egy magamfajta átlag ember tud ilyet.

Jogosnak tűnik András felvetése, aki rendszeresen lemarad az 1-es villamosról, mert az épp akkor indul, amikor az ugyanott megálló troli beér a megállójába. Elképzelhető, hogy a probléma minimális menetrendhangolással, a lámpa átállításával, vagy csak egy felsőbb utasítással megoldható lenne. Nem biztos, persze, de nem tűnik irreálisnak.

Olvasónk az alábbi levelet juttatta el a BKK-nak:

Kis dolog, nagy dolog, bosszantó dolog.

Úgy van, hogy gyakran utazom a 70-es trolival az aluljárói végállomásig, hogy azután átszálljak az 1-es villamosra. A közlekedési lámpák úgy vannak beállítva, hogy amikor a trolibusz áthalad a körúton, utána a villamos szinte azonnal át tud haladni a megállójába. A villamos felszedi az ott várakozókat és kihúz.

A troliról leszálló és villamossal tovább utazni vágyó utasok - akik természetesen ekkor már az áthaladást tiltó piros lámpát kapnak - két dolgot tehetnek: vagy átszaladnak a piroson, vagy bosszankodnak, hogy elment az orruk előtt a villamos és várhatnak a következőre.

Kérdésem a következő: miért nem lehet megmondani a villamost vezetőknek, hogy várják meg az átszálló utasokat is? Lehet, hogy ezzel mintegy 10 másodperccel megnövekedne a menetidő, de tapasztalatom szerint a villamosok követési távolságában ennél nagyobb a bizonytalanság.

Ezzel a tárggyal kaptunk levelet Norbert nevű olvasónktól, aki védelmébe vette a közlekedési vállalatot. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartok leszögezni néhány dolgot.

1. Nem utáljuk a BKV-t. A BKK-t sem.

2. Ennek a blognak a célja nem a budapesti közösségi közlekedés szapulása, sőt. Elődöm, Gál Mihály és magam is azzal a céllal szerkesztettük/szerkesztjük a blogot, hogy a felvetődő problémák bemutatásával - szerény eszközeinkkel - jobbá tegyük Budapest tömegközlekedését. Miért? Mert szeretjük azt.

3. Meggyőződésem, hogy a blog olvasóinak, az utasészrevételek beküldőinek és a kommentelők többségének sem a panaszkodás az elsődleges célja.

4. Nyilvánvaló, hogy a főváros közösségi közlekedéséért dolgozók döntő többsége - menedzsertől karbantartóig - tisztességesen végzi a munkáját; mindannyiunk közös célja érdekében.

5. Ugyanakkor az is tény, hogy nemigen kapunk olyan levelet, hogy "ma utaztam a 7-es busszal, és minden rendben volt", hiszen ezt tekintjük az alapnak. (Bár volt már példa hasonlóra.)

Elöljáróban ennyit, most következzen olvasónk levele:

Tudom, hogy a BKV nem tökéletes, de melyik szolgáltató cég az? Tudom, hogy vannak hibái, mint mindenkinek, vagy mindennek. Amit én köszönhetek ennek a cégnek, hogy mikor dolgoznom kell menni, ők segítenek ebben. Hálás vagyok a hajnal 2-3 órakor felkelő járművezetőknek, akik nagy valószínűséggel lemaradnak az esti filmről, az esti gyermekfürdetésről, stb.

Sokáig lehetne sorolni, hogy ők miről mondanak le. Mi azt felejtjük el sokszor, hogy ők is emberek, akik néha hibázhatnak. Azt is mondom, hogy van néhány alkalmazottuk, akik alkalmatlanok a rájuk bízott feladat elvégzésére. Ezt is megtaláljuk mindenhol.

Remélem, azok az "esetbeküldők" és kommentelők, akik így szapulják céget, azok ugyanígy kinyitják a szájukat az egyéb szolgáltatócégeknél. Véleményem szerint, ha egy szolgáltatással nem vagyok megelégedve, akkor nem használom. Vagy mégis? Ha azt mondom szerintem drága a gáznak köbmétere, akkor ne fizessem?! Ja! Azt kikapcsolják?

Azt miért nem hallom egyetlen bevásárlóközpontban sem, hogy: "Ezt hogy képzelik, hogy a kenyér ára 220 forint?! Ha ezt kifizetem, hogy járok dolgozni?" Továbbá a kommentelőknél (főleg akiknek drága az utazás) azért ott figyel a megélhetéshez elengedhetetlen internetelőfizetés is.

Az hogy lehet, hogy nekem még nem volt konfliktusom BKV-ellenőrrel? Én ezúton köszönöm minden dolgozónak a szolgálatát, aki segít a munkába járáshoz. A járművezetőknek, a diszpécsereknek, a bérletpénztárasoknak, a jegyellenőröknek, akik azért vannak, hogy ha én fizetek valamiért, akkor azt más ne használja ingyen!