BKV-figyelő

Tisztelt ügyfélszolgálat!

Az alábbi esetre szeretném felhívni a figyelmüket:

ahogy az elmúlt években mindennap, 48-as járatukkal szerettünk volna ma (péntek, január 25.) este hazajutni feleségemmel. A XXI. kerületben, a Szent Imre téren vártunk a buszra, nagyjából másfél méterre a padkától a mérsékelt távolság indokolt, ugyanis időről-időre kamionok tartanak  gyorsulási versenyt a buszsávban, az üvegezett váróval egy vonalban.

19.53-kor feltűnt a járat, mi készülődtünk a felszálláshoz, ám a busz nem állt meg, hanem gyorsított és megállás nélkül továbbhajtott. Meglepődtünk, akárcsak még két másik sorstársunk, akik a HÉV-megálló felől jöttek, s szintén szerettek volna utazni. A tévedés kizárva, a megálló jól ki volt világítva, mi úgymond ráutaló magatartást tanúsítottunk. Az eset annál is inkább furcsa volt,  mert az elmúlt években naponta használtuk a megállót, hasonlót soha nem tapasztaltunk, sőt, a sofőrök egy része korrekt módon megvárja a HÉV felől futva érkező utasokat.

A tíz perccel később érkező következő buszról a végállomáson leszállva bekopogtunk, hogy alkalmazottaik figyelmét felhívjuk  a meglehetősen furcsa eljárásra. Mint kiderült, a szóban forgó járat sofőrje nyitott nekünk ajtót, aki felvetésünkre azonnal kiabálni kezdett. Meglehetősen zavarosan, s nagy hangon előadott monológjából előbb arról értesültünk, hogy négy méterre voltunk a megállótól, ezért nem állt meg, a történet néhány perccel később már úgy módosult, hogy ott álltunk ugyan, de beszélgettünk, neki pedig "nem kötelessége leszállni megkérdezni, hogy befejeztük-e" mármint a társalgást.

Meglehetősen sokat fizetek havi bérletemért, ezért nem tartom lehetetlen elvárásnak azt, hogy feljussak egy BKV-járatra.

Kérem, hogy jelezzék alkalmazottjuknak, a szolgáltatásukat rendszeresen igénybe vevő utasként a továbbhajtást, s a kioktató, durva stílust egyaránt elfogadhatatlannak tartom.

Intézkedésükről legyenek szívesek engem tájékoztatni.

P.s.: Levelemet tájékoztatásul elküldöm a www.bkvfigyelo.blog.hu internetes oldalnak is.

Tisztelt BKV Ügyfélszolgálat!

2008. január 27-én, 14:24 körül szálltam fel az Önök 18-as villamosára a Móricz Zsigmond Körtéren. Úti célom a Déli pályaudvar volt. Felszállás után a jól „megszokott” helyemre ültem, zenét hallgattam, és néztem ki az ablakon. A Szent Gellért teret elhagyva egy -akkor még idegen- ember kopogtatta meg a vállamat. Mivel hasonló még nem fordult elő velem, természetes, hogy megijedtem. Elfordultam, majd láttam, hogy egy ellenőr az.

Kapucnis, jól öltözött figura, Adidas felszerelésben. Amíg a bérletem vettem elő, a villamos jobb oldalán lévő Úrnak nézte meg a jegyét, mellyel semmi probléma nem volt, betépte, visszaadta az utasnak, majd jó utat kívánt neki. Ezek után az én bérletemet nézte meg, mellyel szintén minden rendben volt, megköszönte, majd eltettem.

Mivel nem hangosan hallgattam a zenét, így halottam hátulról, hogy egy külföldi utas kicsit nagyobb hangerővel magyaráz, hátrafordultam. Az ellenőr az utastájékoztató táblán mutatta a külföldi utasnak, hogy hol kell leszállnia majd, és mire kell átszállni ahhoz, hogy elérje a célját. A beszélgetés a külföldi utas anyanyelvén zajlott, megértették egymást.

A hátam mögött lévő –körülbelül velem egykorú- fiatalember otthon felejtette a bérletét, az ellenőr kénytelen volt megbüntetni. Végig rendkívül segítőkész volt, mindent elmondott neki, hogy hol kell majd bemutatni a bérletet, és még azt is mondta, sajnálja, hogy meg kell büntetni. Az ellenőr a Dózsa György téren szállt le a villamosról.

Remélem az ellenőrt az útvonal/időpont, esetleg a ruházata alapján be tudják azonosítani. Kérem, köszönjék meg neki a munkáját.

A kérdésem a következő lenne: A metró területén miért nem hasonló felfogású ellenőröket alkalmaznak?

Várom mielőbbi válaszukat!

Üdvözlettel: G. M. BKV Figyelő

Tisztelt BKV figyelő!

Én egy 8-os fiú vagyok és most írom meg először önöknek levelet.Én előkészítőre járok szombatonként, és a múltkor egy furcsa eset történt velem. Reggel 8.27-kor sétálok az utcán, pár lépés múlva a sarkon túl megpillanthattam volna a buszmegállót, amikor is elment a busz.Csak néztem bambán, mivel az 51-esnek menetrend szerint 8.32-kor kellett volna elhagynia a megállót. Mondom magamban nem baj, ráérek, végülis a következő busszal is beérek 10 perccel kezdés előtt.(Épp emiatt megyek előbb.)

Leülök az egyik kerítés szélére nagy nehezen(mivel máshova nem lehet 4-5 megálló távolságban), és várom a buszt. Ránézek az órámra, és észreveszem, hogy már a következő busznak is el kellett volna mennie. Közben megettem két szendvicset, mikor ránézek az órámra. Te jó ég, már 8.54 van, 6 perc múlva kezdődik az órám! Ebben a pillanatban észreveszem, hogy a lámpánál lassít az 51-es busz.(Megjegyzésképpen Volvo, inkább mentem volna a régi Ikarus-szal, mert azt nem kímélik annyira, s gyorsabban mennek vele.) Megáll a megállóban, felszállok, látom a férfi nagyon ráér.Szépen lassan becsukja az ajtókat, indul. Nem sietne az égvilágon sehova sem. Szépen lassan megáll abban a megállóban, ahol le szeretnék szállni, lassan kinyílnak az ajtók, és futás 3 utcán keresztül, hogy beérjek. Rápillantok közben az órámra, és észreveszem, hogy már semmi esély. Öt perccel múlt kilenc. Azon kezdek gondolkodni, hogy mit mondjak a tanárnak. Itt az iskolaajtó, belököm bevágtatok az osztályterembe, észreveszem, hogy még nincs bennt a tanár. Mekkora szerencse. Lehet, hogy ő is ezzel jött, mivel két perccel később, kabátban nyit be a terembe, és enyhén feldúltan. Mekkora szerencse!:)