BKV-figyelő

Új típusú BKV sofőr jelent meg a 25-ös busz vonalán. Nem lég, hogy türelmetlen (rácsukja az utasra az ajtót) még magával is rántja a kapálózó utast. Amikor az idős hölgy a busz alá keveredett, még a buszvezető panaszkodott, hogy neki erre nincs ideje. Vajon ilyen emberek hogyan mentek át az alkalmassági vizsgán? Egy ilyen barom miért tarthat a kezében naponta több ezer emberi életet?

Kedves BKV figyelő!

 

Ritkán járok BKV-val, de a tegnap (2008.11.04. kb. 17:09) kora esti ijedség és vita óta nincs is sok kedvem buszozni. Történt pedig a következő:

 

A busz (BPO-374) begurul a XV. ker. Hubay Jenő tér megállóba (Újpest Központ irányába), kinyílnak az ajtók, az utasok leszállnak. Középső ajtónál hölgy és ötévesforma gyereke próbálnak leszállni, gyerek már majdnem lent is van a járdán, de a buszvezető már rájuk zárja az ajtót.

 

A hölgy is kipréseli még magát, de a busz kíméletlenül elindul közben. A nő lába beakad a busz ajtajába, ami addigra teljesen becsukódott. A gyerek áll a járdán, a nő bezuhan a busz alá, cipője még az ajtó fogságában. Kapaszkodik a gyerekébe, próbál felállni, gyerek is elesik, közben egy járókelő is odaugrik, megpróbál segíteni, de a busz már gurul kíméletlenül, a gyerekébe kapaszkodó hölgyet húzza is pár centit. Én a busz elé ugrom, hevesen integetek a buszvezetőnek, próbálok artikulálni, hogy lássa rajtam, nem csak lekéstem a buszát. Végül kinyitja az első ajtót, én felpattanok és mondom a vezetőnek, hogy "álljon meg, beesett az utas a busz alá". Mire a vezető: "Beesett? És nekem mi közöm ehhez?" Mondom megint, hogy "az utas az ön busza alatt fekszik. Mire ő: "Nem érdekel. Én nem szállok le, nekem mennem kell tovább." Még egyszer elmondom neki, hogy "beesett egy utasa a busz alá, kérem, szálljon le és nézze meg mielőtt halálra gázolja". De a buszvezető hajthatatlan, neki ugyanis dolga van, mennie kell tovább, így nem ér rá leszállni megnézni, hogy mi van az utassal, nem az ő problémája ugyebár és ezt el is mondja nekünk.

 

Többször, nyomatékosan, Kategorikusan. Addigra további utasok és járókelők is összegyűlnek, és végül közös erővel rábeszéljük a sofőrt, jobban teszi, ha mégiscsak leszáll. Eközben a hölgyet és gyerekét a járókelők már kisegítették a busz alól: zokogó gyerekével már a várófülke padján ülnek. A gyerek ijedtségében anyukája kabátjába fúrja arcát, a hölgy közben sajgó bokáját fogja. Kérdezem a hölgyet, jól van-e, hívjak-e mentőt, de ingatja a fejét, szerinte nincs rá szükség. Addigra már többen is köré gyűlnek. Buszvezetőnk kegyet gyakorolva eközben leszáll, a középső ajtó felé néz, konstatálja, hogy nincs is utas a busz alatt, így tesz még felém valami megjegyzést, hogy jobban tenném, ha nem kiabálnék vele.

 

Aztán eljut a tudatáig, hogy az utas már a padon ül, odamegy, beszél vele és felhívja a diszpécserét. Én is ezt teszem, hívom a 061BKVINFO-t, és elmesélem a történteket a hüledező operátornak, aki megígéri, kivizsgálják az esetet. Még a BKV-vel beszélek, miközben látom, hogy a hölgy egy idő után feláll és erősen bicegve elindul csomagjával és gyerekével. Nemsokára buszvezetőnk is visszaszáll buszára.

 

Dühödten becsukja az addigra üres járműve ajtajait és kilő a megállóból. Már nem akadályozzuk a munkájában. Végre tényleg mehet.

 

Üdvözöl: Zebu

Utálok Budapesten ismeretlen környéken utazni, főleg éjszaka. Az utastájékoztatás borzalmas, az utas csak akkor tudja éppen merre jár, ha a törzs utasoktól érdeklődik. Olvasónk az éjszakai busz megállóját kereste az Árpád hídnál, amit szerencsére megtalált, csak nem ért vele semmit, mert a busz az eggyel előbbi megállóban állt meg. Eredmény: Egy órás szívás éjszaka.

Helló, nem nagy sztori de azért leírom.

 

Kis túlóra után szerettem volna hazajutni Újpestre, éjszaka. Árpád hídnál van ugye a csatlakozás, a 950-es busz nekem tökéletes (lett volna. Nem olyan egyszerű ott megtalálni a megállót, van ugye az 1-es villamos megállójával szemben kettő, illetve a Váci út felől kettő.

 

Megnéztem mindegyiket, biztos ami biztos, bár úgy emlékeztem az 1-es megállójával szemben van a megálló. És valóban, a táblán egyértelműen ott állt, 950-es busz. Leültem a megállóban, rajzolgattam a következő projektem terveit, jött is a busz... és el is ment. Megállt a Váci úton, attól a megállótól kb. 200 méterre. Esélyem nem lett volna elérni, még futva se, táskában laptop etc. Megkérdeztem a leszálló utasokat, igen, 950-es volt.

 

Megnéztem még egyszer a táblát ahol megállt, de oda semmi ilyesmi nem volt kiírva, teljesen más buszok, csak, jól tudtam. Jobb híján elindultam gyalog haza, túl hideg volt még egy fél órát (ennyi a köv. busz) várni. Gyöngyösinél felszálltam. Azt hiszem miközben gyalogoltam (beugrottam a benzinkútra valami kajáért) elment még egy busz, így ez a kis kaland +1 óra volt nekem hajnalban. Ja és mi a versenyszférában nem kapunk 13. havit. Köszi, BKV!

 

Ez van, megszoktuk. Sajnos.

1,263,516,000 forint. Ennyit fizetett a BKV 2006 és 2008 között tanácsokra. Amikor ezt tegnap olvastam, egyből kinyílt a bicska a zsebemben. Egy veszteséggel üzemelő cégnek, ami Budapesten lassan közutálatnak örvend, honnan van ennyi pénze tanácsadásra?

Hétfőn megint a BKV-val és a vigyorgó szóvivőasszonnyal volt tele a média. Büszkélkedtek a Moszkva téri ellenőrzéssel és a sikerével. Mennyivel több jegy fogy, mennyivel több a bevétel, és mennyivel kevesebben bliccelnek már, mert üldözik őket. Felmerült bennem a kérdés: Talán nem a közpénzeket meglovasító menedzsmenti tagokat kellene üldözni? Szemét dolog a bliccelés, de ha az utasok által befizetett pénzeket is elherdálják, akkor ne csodálkozzanak, hogy üres a kassza, nincs pénz buszokra és takarításra.

Ha bliccelőkről van szó, akkor a BKV mindig egy példát hoz fel. Ha senki nem bliccelne, évente kb. 150 új autóbuszt lehetne venni. Persze csak akkor, ha a beszerzést nem az Alfabusz és Antal Attila intézi, akkor jóval kevesebbet.

Ezzel a kampánnyal a BKV azt szeretné elérni, hogy véres szemmel nézzünk a bliccelőkre, hogy utáljuk meg őket. Meglopnak minket és miattuk kell 20 éves, soha fel nem újított buszokon utaznunk. Nemes a cél, de é inkább nézem véres szemmel imádott politikusainkat, és a menedzsment tagjait, akik valószínűleg jobban megkárosítják a céget, mint az a néhány szerencsétlen bliccelő.

Felmerült már benned a kérdés, hogy az alvállalkozóknak kifizetett, tanácsadásokra elherdált, zsebekbe csúsztatott pénzekből évente hány új buszt lehetne venni? Ha a drágábbik fajtát nézzük, és csak a tanácsadást számoljuk (hisz erről van most pontos adatunk) ez évente legalább 21 új csuklós, klímás busz lenne. És ez csak a tanácsadás!

De ezt a pénzt nem kell buszokra fordítani. Lehetne belőle hálózatot fejleszteni, felújítani járműveket, korszerűsíteni, növelhetnénk belőle a fizető utasok komfortérzetét, de még takarításra is jutna belőle. Persze csak akkor, ha a pénz nem fontosabb, mint az utas.

A biztonsági őrök miért nem az Akácfa utcából kijövő alkalmazottak zsebeit ellenőrzik, a mi bérletünk helyett?

Olvasónk végre talált egy olyan BKV sofőrt, aki a hajléktalan láttán nem csak a vállát vonogatta, hanem fellépett ellene. Sőt! Még választási lehetőséget is adott az utasnak. Vagy a helyszínen dobják le a csövest és kiáll a busz takarításra, vagy beviszik a garázsba és majd ők „elintézik”.

Kedves BKV-figyelő!

Pozitív észrevételemet szeretném veletek megosztani egy sofőrrel kapcsolatban.  Október 18.-án este a Ferenciek terén felszálltunk a kedvesemmel a hetes buszra, hátulra. Először nem értettük, hogy miért nincs ott annyi ember, majd minket is megcsapott a szag. Hátul a hármas ülésen egy férfi "aludt" (bormámorban) és valami borzalmas szagot árasztott. Egy ideig bírtuk de amikor elkezdett magára hányni akkor előre mentünk mi is. Persze a szagot ott is érezni lehetett. Az utasok szóltak a sofőrnek, hogy ez most már tényleg tűrhetetlen mert a figurát nem lehet lerakni a buszról. Ugyanis kissé nagyobb darab volt és senkinek nem volt gusztusa hozzányúlni.

Kiszáltt a sofőr, szintén nem egy kis darab, elkiabálta magát, hogy lehet választani, vagy letesszük a buszról a fazont, vagy mindenki leszáll, mert a busz higiéniailag alkalmatlanná vált a további utazásra vagy megyünk tovább és majd ők megoldják a garázsban. Végül mentünk tovább. Tulajdonképpen nem akarom tudni, hogy mi lett a részeggel a garázsban, de nem lennék a helyében.

Nekem szimpatikus volt, hogy a sofőr kiszállt és nem csak ment tovább mintha mi se történt volna.

Rabyn

Olvasónk autótóról BKV-ra váltott a magas benzinárak miatt. Egy ideig, ugyanis mostanra eljutott odáig, bármennyibe is kerül az üzemanyag, inkább kifizeti, csak ne kelljen többet tömegközlekednie. De vajon miért döntött így? Ennyire közönyösek az emberek? A hajléktalanok, és a gombás lábú csövesek elriasztották? Alant minden kiderül:

Sokat agyaltam mostanság azon, hogy mi lenne a legjobb megoldás a munkába járásra. Alapvetően két lehetőségünk van, azaz vagy autóval jövünk, vagy BKV-val. Egy ideig az előbbit választottuk, de aztán jött a hirtelen 300 fölött benzin ár, így mondhatni letettem a kocsikulcsot.

De mostanra eljutottam oda, hogy inkább fizetem a drága (bár most éppen kicsit olcsóbb) benzint, mert a BKV járatain olyan állapotok uralkodnak, hogy néha azt gondolom, valahol Albániában ülök egy külvárosi járaton.

A történethez hozzátartozik persze, hogy két trolival kell bejárnunk dolgozni, legalábbis ez a legközvetlenebb összeállítás. Összesen 16 megálló. Ezt még akkor sem sikerült soha megtenni kevesebb, mint negyven perc alatt, ha minden troli megjött szinte azonnal. Autóval akkor érek be ennyi idő alatt, ha az összes útvonalat elrontom és mindenhol dugó van. Egyébként főleg mióta megnyitották az M0 új szakaszát, gyakorlatilag húsz percre csökkent ez az idő.

De valójában nem emiatt döntöttem úgy, hogy mégis autózás lesz a dologból. Rájöttem, hogy nem szeretném, ha Feleség BKV-n utazna terhesen. Kezdetnek egyszer csak felismertem, hogy az embereket nem érdekli, hogy egy terhes nő áll a trolin. Észreveszik, konstatálják, hogy terhes - aztán minden megy tovább ahogy addig. Pedig nem veszélytelen a babára nézve állva utazni - ahogy a sofőrök vezetnek, amilyen a közlekedési morál, amilyen állapotban vannak az utak, egyáltalán nem. Még nekem is nehéz néha állva maradnom a nagy kapaszkodásban, ahogy gödörből butykába, butykából gödörbe teker a busz, nem még hogy egy terhes nőnek. És mi van, ha nekiüti a hasát a korlátnak?

Arról nem is beszélve, hogy milyen lelkesen tudnak kedves embertársaim marakodni egy-egy helyért. Lökdösődnek, nincsenek tekintettel senkire. Tudom, persze, ember embernek farkasa, ugye...

Egyébként az elején szimplán azt hittem, hogy biztosan még csak én látom Feleségen, hogy terhes, lehet hogy más csak azt gondolja, hogy "hmm, kicsit felszedett hasra ez a nő". De azért mára már 7 hónapos terhes - ne mondja azt nekem senki, hogy nem látszik.

Azonban nem csak ez számít. Ahogy olvasgatom a BKV-figyelőt, egyre többször találkozom olyan posztokkal, ahol gombás lábú hajléktalanokat, levizelt üléseket emlegetnek. Hát, akarja a fene, hogy egy ilyen után üljön le Feleség, vagy egy ilyen után fogja meg a kapaszkodót.

Még egy dolog, bár mi még nem tartunk itt, de igen jellemző: sokszor láttam, hogy anyukák babakocsival próbálnak felszállni a trolira - na, ilyenkor nem tolongtak a vállalkozó kedvű, segítőkész emberkék. Még a szándékot sem láttam senkiben.

Szóval a vége az lett, hogy inkább autózunk munkába és haza, és inkább elviselem az autóban ülő kellemetlen egyedeket, mint a közösségi közlekedés eme díszpéldányán uralkodó állapotokat...