BKV-figyelő

Élénk vitát generált keddi bejegyzésünk az ülőhelyek átadásáról. A poszthoz rengeteg hozzászólás érkezett, sokféle vélemény "hangzott el". TheElf becenevű olvasónk a diákok szemszögéből írja le a helyzetet. Megér még egy misét. Levelét szerkesztve, némileg rövidítve közöljük.

Látom a nagy vitát a kommentekben a helyek átadásáról, de úgy gondolom, a véleményem terjedelme okán inkább válasz posztként, mint kommentként férne bele. A kérdés ugyanis viszonylag összetettebb. Annak, hogy átadjuk a helyünket ugyanis több oka lehet.

- Érdek: nem akarjuk, hogy a másik elessen, a balesete miatt a jármű mentőre várjon, mi meg elkéssünk.

- Empátia: a másik jobban rászorul arra a bizonyos ülőhelyre mint mi.

- Kölcsönös tisztelet: ezért igyekszünk illendően viselkedni.

Három piszok jó ok. És nem kérdés, hogy egy várandós nő jobban rá is szorul, könnyen lehet baleset abból, ha ő áll. Nem kérdés az sem, hogy ebben a helyzetben az állapota miatt is illendő átadni a számára a helyet, így mindhárom okból indokolt ez.

Csakhogy a levél nem ezzel nyit. Azt sérelmezi, hogy nő áll, míg bármilyen fiú/férfi ül, és miért pont egy nőnek kellett átadnia a helyét, miért nem az adott fiúnak. Ennek kapcsán viszont máris van egy érdekes válasz. Mert könnyen lehet, hogy az a nő kevésbé volt rászorulva az ülőhelyre. Ugyanis a rászorultság nem látszik.

Aki diák volt, tudja, hogy mindig volt olyan ember, akit minden ünnepségről ki kellett vinni. Alacsony a vérnyomása, terhelésre lejjebb megy, elájulhat. (Az ájulást én megúsztam, de diagnosztizáltak ezzel). Lehet szívbeteg (ezt megúsztam). Ha valakinek ilyen egészségügyi problémája van, az elé hiába áll oda akár egy nyugdíjas, akár más, a hely bizony a fiatalt illeti meg. Részben mert ebben az összehasonlításban ő a rászoruló, részben pedig azért, mert ha felállna, de összeesne mindenki rosszul járna.

Aki ilyenkor lökdös, követelőzik, stb. az meg nem érdemi meg a helyet. Van más a buszon, aki fel tud állni. Van, akinek csak a gerince a beteg, nem emelhet. Van, aki megsérült (bordák, stb.) és kímélő életmód az előírás, de ebből kívülről semmit sem lehet látni. Sajnos ezek jelentős része népbetegség. Azaz elég gyakori ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen üljenek.

A fiatalok jelentős része eleve nem ül le, mert nagyobb társaságban beszélget, ezt csak állva tudja megtenni. Aki leült, annak minimum a fáradtsága, az út hossza, de sokszor más oka is van arra, hogy miért érzi úgy, a közös dumálás, szórakozás helyett ülve utazik.

Az egyik legjellemzőbb ok, amivel számolni kell: a diáknak nem 8 órás egy munkanapja. Az iskolai tevékenység után jön házi feladat, különórák, felkészülés, edzés, stb., ez pedig nem csak fáradtsággal jár, de időhiánnyal is. Azaz bőven rá lehet szorulva arra, hogy az utazással töltött időben valami más hasznos tevékenységet is tudjon folytatni. Ehhez pedig szintén kell az ülőhely. Egyszerűen minden más esetben lemaradna dolgokkal időhiány miatt.

Köszönjük meg a tantervek folytonos variálásának. Nem vagyok már diák (jó ideje) de pontosan látom a problémát, és ezzel nem lehet mit kezdeni. Ugyanis a rászorultságnak nem csak egészségügyi oka lehet. Ezek után már cseppet sem lehet általános társadalmi norma az, hogy a diák szinte mindenkinek adja át a helyét. Nem lehet, hiszen ő nem a "csak pár órát tanul, friss, energikus, egészséges" ember archetípusa akinél a melós is jobban rászorul, hanem más. Ezzel sajnos nem lehet mit csinálni. Nekik aznap még teljesíteniük kell.

Tegyük hozzá: sokan nem azt várnák el, hogy adják át nekik a helyet. Hanem azt, hogy ezt kérés nélkül, automatikusan tegyék meg. Kérésre a legtöbben megteszik. Vagy ha nem teszik meg, elmondják, miért nem tudják megtenni. Ebből nincs gond. De amíg nem kérik meg őket, bizony mással vannak elfoglalva, rá vannak szorulva arra, hogy az utazási időt másra is használják.

Ha neked nem ér meg annyit az ülőhely, hogy udvariasan kérd, de ezért elvárnád azt, hogy más ne tudjon készülni, pihenni, akkor rossz hírem van: nem érdemelsz sem tiszteletet, sem udvariasságot, sem átadott ülőhelyet.

A női egyenjogúság egyenlő bánásmódot jelent, valamint a megkülönböztetés teljes hiányát jelenti. Ahol ebben komolyan hisznek a nők, ott meg is sértődnének, ha azért adnád át a helyet, azért engednéd előre, mert ők nők. Itt is felnő az a generáció, akinek ez így természetes. Ugyanis átadva a helyet azt mondod, lehet, hogy én sérülés, betegség, egyéb okok miatt rászorulok, de te még jobban rászorulsz, még hátrányosabb helyzetű vagy, csak azért mert nőnek születtél. Ez masszív diszkrimináció és általánosítás.

Ahol természetes, hogy nem akarnak diszkriminációt, ott természetes az is, hogy ez sem fér bele. Aki ebben hisz, az egyformán lesz udvarias, figyelmes nemtől, kortól függetlenül másokkal, de nem fogja csak azért átadni a helyet, mert a másik nő. Így cseppet sem meglepő az, ha egy diák szemében természetes, hogy egy nő adja át a helyét, ha az a nő nála kevésbé szorul rá.

A tanulás, a több munka, stb. pedig innen már el is döntötte a kérdést. Nem tetszik? Nem baj. Sajnos a helyzet akkor is arról fog szólni, hogy a középkorú nő aznap jóval korábban pihenhet, jóval kevesebb feladata van. Ez pedig inkább rászorultság, és fontosabb mint a nemi alapú diszkrimináció.

És nem csak a fiatalok, de az idősebbek is mások mint régen, mások mint külföldön. Ugyanis egy háborús veterán, akinek eszébe se jutna elvárni az ülőhelyet, de sokszorosan kiérdemelte azt, és láthatóan valóban rászorul, de tartja magát, nem tart igényt rá, más mint egy nyugdíjba vonult volt "párttitkár elvtársnő", aki banyatankkal lökdösődik de amint odaér mindjárt rászorul mindenre.

A nők is mások. Egy részük meg is sértődne, ha átadnák szó nélkül a helyet (és igaza lenne). A BKV, a tömeg, az elvárások is mások. Ehhez kell alkalmazkodni.

Egyik olvasónk napi szinten tapasztalja, hogy a tizenéves diákok nem adják át ülőhelyüket a kismamáknak, nőknek, időseknek. Erre mondják: sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, látni bőven ilyet is, olyat is. Nektek milyenek a tapasztalataitok? (Olvasónk levelét szerkesztve közöljük.)

Pesthidegkút, 61-es villamos. Láthatóan drága ruhákban járatott, drága elektronikával felszerelt, ránézésre szimpatikus diákok foglalják el az ülőhelyek nagy részét. A megállókban felszálló, középkorú, munkába menő nőknek nem adják át a helyet.

Nekem ez furcsa. Egy nő mellettem áll a zötykölődő járművön, én meg ülök? Le se szoktam ülni, mert úgyis lesz olyan akinek átadnám.

Ma reggeli történet. A villamos első ajtójánál, ahol hármas ülés van, ül befelé fordulva egy tizenéves fiú. Megy iskolába. Drága cipő, drága kabát. Költenek rá a szülei, szeretik. A hármasban ül még két középkorú nő. Telik a villamos, gyűjti össze a munkába, iskolába menő embereket. A fiú továbbra is ül. Már tömve a villamos, történetesen nők állják körbe a srácot. Ez rendben van így. Nem gáz.

Felszáll egy olyan öthónapos-forma kismama; kabátja kigombolva, látszik hogy várandós. Éppen a fiú előtt tud megállni. A baba pont a srác fejével egymagasságban. Tiszta helyzet. Lehetetlen, hogy megfordult volna a fejében hogy esetleg felállhatna, mert akkor biztos megmozdult volna. Annyira egyértelmű helyzet, mintha megrendezték volna.

Az egyik középkorú nő áll fel, megjegyzi hangosan, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket. A srác csak ül. Kismama is ül, most a középkorú nő áll. A fiú győz. Lehet hogy sokkal egyszerűbb a dolog. Például a szüleivel csak autóval járt kiskorában.

Ez a fiú még nem tudja, milyen jó udvariasnak lenni a nőkkel. Csak úgy, önmagáért. Mindenhol. Amúgy ha valami, hát a nőkkel szembeni figyelmesség nagyon visszajön, sokszorosan. :)

Beérve a munkahelyemre gyorsan elmeséltem pár munkatársamnak, mit láttam, mondták, hogy ez mindenhol így van.

Írhatnék bevezetőt Zsuzsi leveléhez, de felesleges.

Jól kicselezett a magyar bürokrácia. Két héttel ezelőtt pénteken (január 25.) az érvényes, felsőoktatásban tanulóknak kedvezményes Budapest bérletemmel együtt elhagytam a diákigazolványomat. Míg előbbit nem volt nehéz pótolni, addig az utóbbi hiánya már jelentős problémát okozott számomra.

Jelen rendszer szerint ugyanis már nem a felsőoktatási intézményedben kell igényelni a diákigazolványt, hanem valamelyik kerületi okmányirodában. Én ezt meg is tettem, ahol kaptam egy fényképes igazolást arról, hogy új diákigazolványt igényeltem.

Ezzel a dokumentummal befáradtam az egyetemem Központi Tanulmányi Hivatalába, ahol tájékoztattak, hogy nem áll módjukban ez alapján nekem ideiglenes igazolást kiállítani, azt a Neptunon (egységes tanulmányi elektronikus rendszer) keresztül tudom igényelni egy kérvény segítségével, miután szintén a Neptunban igényeltem az új diákot és befizettem az 1400 forint költséget. (A Neptunon keresztüli befizetés úgy működik, hogy a gyűjtőszámlára kell utalni a megfelelő összeget, amit általában 2-3 nap alatt írnak jóvá a saját Neptun egyenlegemen.)

Tehát ott tartunk, hogy az okmányirodában kapott dokumentum alapján a Neptunban igényeltem az új diákigazolványt (hétfőn, január 28-án), még aznap elutaltam a pénzt, amit az utalástól számított 2. munkanap (szerdán, január 30-án) folyósítottak a Neptun egyenlegemre, ahol még ugyanazon a napon befizettem a díjat és leadtam a kérvényt egy ideiglenes diákigazolványra.

Eközben egy hallgatói jogviszony igazolással, az okmányirodában kapott dokumentummal és az ideiglenes diákigazolványt igénylő kérvénnyel, valamint természetesen egy érvényes, felsőoktatásban tanulóknak kedvezményes Budapest bérlettel használtam a BKV-t és megbüntettek (csütörtökön, január 31-én).

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a kedvezményes bérletet csak diákigazolvány vagy a 362/2011. (XII. 30.) kormányrendelet szerinti igazolás ellenében használhatom, mondjuk azt, hogy bár el nem fogadom, de lenyelem, hogy megbüntettek. Igazolás bemutatása esetén 2000 forintra.

Neptun kérvényemet az ideiglenes diákigazolványra azonban csak a következő héten hétfőn (február 4-én) fogadták el, amely igazolást át is vettem és a mai napon (február 6-án) bemutattam a BKV Akácfa utcai irodájában.

Mi a problémám? Az, hogy a fentiekben említett 2000 forint bírság csak a 2 munkanapon belül bemutatott igazolás esetén érvényes díjszabás, ezt meghaladóan a bírság nem kevesebb, mint 16 000 forint. Az ügyintéző hölgy szerint pedig nekem legkésőbb szombaton (február 2-án) be kellett volna mutassam az igazolást.

Igazságtalannak érzem, hogy befizetném a szerintem már amúgy is jogtalanul kiszabott büntetést - hiszen jogosan illet meg a kedvezmény, amit igazolni is tudok, érvényes BKV bérlettel rendelkezem, okmányirodában és Központi Tanulmányi Hivatalban töltöm az időmet, hogy pótoljam diákigazolványomat -, aminek az ára időközben önhibámon kívül a nyolcszorosára emelkedik a rugalmatlan bürokrácia miatt.

A BKV-s ügyintéző javaslata: fizettessem ki az egyetememmel. Az egyetemmel, akitől - kis túlzással - naponta több milliárd támogatást von meg a kormány - ez nyilván már más téma.

Nem tudom, miért éppen a diákokkal szúr ki a rendszer, 16 000 forintból már repülőjegyet vehetnék Nyugat-Európa szinte bármelyik pontjára, ahol meg sem kottyanna egy ekkora összeg kifizetése, de a szívem Magyarországhoz köt - no meg a tanulmányi szerződés...

A szituáció a következő: olvasónknak volt érvényes diákbérlete, illetve az ennek használatához szükséges diákigazolványa, de nem írta rá a szelvényre a diákigazolvány számát. A nála lévő korábbi bérletekkel azt is tudta bizonyítani, hogy nem bliccelő, mindig volt érvényes bérlete. Katát ennek ellenére pótdíjazták.

Elöljáróban jegyezzük meg: az ellenőr eljárása jogos volt. A BKV honlapján olvasható utazási feltételek szerint "ha a bérletszelvényen nincs feltüntetve a megfelelő igazolvány sorszáma, vagy a feltüntetett sorszámú igazolványt az utas ellenőrzéskor nem tudja felmutatni, az érvényes jegy vagy bérlet nélküli utazásnak minősül és pótdíjazást von maga után. (...) A bérletszelvényre az első utazás megkezdése előtt a tulajdonosnak tintával, olvashatóan rá kell írnia a bérletigazolvány, teljes árú bérletek esetében a bérletigazolvány, személyi igazolvány és kártya formátumú vezetői engedély közül választott igazolvány, tanulók esetében a diákigazolvány számát."

Ugyanakkor olvasónk felvetésén is érdemes gondolkodni. Őt az zavarja, hogy a hiányzó igazolványszám miatt egy kalap alá vették azokkal, akik jegy vagy bérlet nélkül, illetve érvénytelen igazolvánnyal utaznak, noha ő kifizette a bérletet, diákigazolványa érvényes volt. A kérdés az, nem gyakorolhat-e méltányosságot a BKK például azzal, hogy az ellenőrök hagyják ráírni a helyszínen az igazolvány számát. Esetleg nem szabható-e ki alacsonyabb összegű bírság ilyen esetben.

Íme, Kata levele, aztán természetesen várom a véleményeket.

Nem tudom, az én esetem mennyire szokványos, de gondoltam leírom, legalább valahol hangot adhatok a véleményemnek. Ma reggel (2013. január 24. - a szerk.) a 138-as buszon, amikor diákként éppen diákmunkába mentem (egyetemista vagyok, vége a vizsgaidőszaknak, pihenés helyett munka), egy ellenőr odajött hozzám a buszon. Magabiztosan előszedtem a bérletem és a diákigazolványom rajta az összes matricával.

Az ellenőr elkérte mindkettőt, majd amikor a kezében volt közölte, hogy nincs a bérleten a diákigazolványom száma. Mondtam neki, hogy ráírom, közben pedig megmutattam a nálam lévő 50 bérletet, hogy mindig becsületesen megveszem, nem bliccelek, hadd írjam rá. A válasz: már késő. Kezdte is írni a büntetést, majd egy 16 000 forintos (ez diákmunkásként 4 napi fizetésem) csekket a kezembe nyomott, holott volt bérletem és érvényes diákigazolványom is.

A büntetés írása közben még dicsekedett is vele, hogy ma már mennyi diákot megbüntetett és közben egy köteg büntetést lobogtatott.

Kicsit felháborítónak tartom, hogy miért a diákokra szakosodnak az ellenőrök és a becsületes embereket miért büntetik meg? Holott van egy csomó ember, aki potyára utazik. Én veszek bérletet és még fizethetem a büntetést is. Aki becsületes, arról lassan az utolsó bőrt is lehúzzák, aki pedig nem dolgozik, nem vesz bérletet, potyára utazik, attól meg kb. elnézést kérnek, hogy egyáltalán számon merték kérni, hogy van-e bérlete és SOHA nem büntetik meg.

Szomorú...Nagyon szomorú. Tanultam a leckéből, de ezek után bármelyik bérletellenőrzéskor félni fogok, hogy megint milyen ürüggyel szednek ki újabb pénzeket belőlem.

Kérdem én: megéri egyáltalán bérletet venni, ha úgy is ugyanannyi büntetést fizetek, mint aki nem vesz? 5 hónap alatt (hetente kétszer járok arra, körülbelül 20 000 forintot fizettem bérletre) és egyszer sem volt ellenőrzés. Most először volt és ugyanannyit fizetek, mint aki nem vett, sem az 5 hónap alatt, sem most bérletet. Ez csak szerintem felháborító?

A napokban több olvasónk is jelezte, hogy forgalomszámláló diákok kérték a jegyet, bérletet a BKK/BKV egyes járatain. Fontos tudni, hogy ők nem ellenőriznek, nem is tehetik, mindössze felmérést végeznek, és a legtöbb, amit megtehetnek, hogy érdeklődnek. Arról is több levél és hozzászólás érkezett, hogy a számlálóbiztosok a fentiekkel nem feltétlenül vannak tisztában; némelyikük kissé túlreagálta a megbízását. Róbert levele következik.

Egy esetet szeretnék megosztani veled és az utazókkal, ami ma reggel történt a 3-as metrón. Jogászhallgató vagyok, és reggel, amint mentem az egyetemre, a Nyugatinál felszállt a metróra néhány fiatalember, majd miután becsukódtak az ajtók, egyikük hangosan megszólalt: "Jó reggelt, jegyeket bérleteket!"

Mindenki meglepődve, egyesek megszeppenve kezdték kapargatni a zsebeiket, és amikor hozzám ért, megkértem, hogy igazolja magát, mert semmi fényképes igazolványa nem volt. Erre felmutatott nekem egy "számlálóbiztos" feliratú kitűzőt, majd ismét felszólított, hogy mutassam be a bérletemet.

A felháborodásom abból fakad, hogy tizenéves létére olyan követelőző hangnemet használt, amire nem tudtam mit reagálni, mint a visszakérdezés. Felkértem, hogy igazolja magát, de ő azt mondta, hogy minek. Újbóli felkérésre egy nyomtatványt mutatott fel, amire olyasmi volt ráírva, hogy egy cég (talán a Közlekedés Zrt?) utasszámlálást végez, és ezért van e procedúra.

Mondtam, hogy ez még mindig nem jogosítja fel arra, hogy bérlet vagy jegy bemutatására szólítsa (!!) fel az utasokat, mire a Nagyvárad téri megállónál le is szállt választ nem adva. A Deák téren a diszpécsernél panaszt tettem, de a hölgy meglepődve vette tudomásul, hogy a fiatalember mit tett. A panasz megtétele után természetesen bemutattam az érvényes bérletemet, amit egy akkor beérkező ellenőr is nyugtázott.

Később, délután, hazamenet az egyetemről, ismét jelentkeztek a fiatalok, de most egy még fiatalabb legény jött hozzám azzal a kérdéssel, hogy "Megkérdezhetem, hogy milyen bérletet tetszik használni?" Ebből szűrtem le a konzekvenciát, hogy valóban felmérés történik, és a helyes, megfelelő magatartással elhangzó kérdést kaptam másodszorra.

A baj az volt a reggel, hogy a fiatalember utasítást adott az utasoknak, hogy mutassák be a bérletet, nem kérdést tett fel, hanem utasított! Ebből esetleg lehetne azt feltételezni, hogy ha netán egy bliccelő utast talál, akkor azt még meg is bírságolja? Ha a BKV Zrt. tudott az eseményről, akkor miért nem hozta az utazóközönség tudomására a felmérést?

A tevékenységben résztvevő diákok (feltételezem) amennyiben előzőleg tájékoztatáson vettek részt, akkor milyen tájékoztatást kaptak arra vonatkozóan, hogy miként viselkedjenek az utasokkal? Ha helyes tájékoztatást kaptak, akkor miért viselkedett az ominózus fiatalember követelőző hangnemben, mert véleményem szerint jogtalanul járt el amiért olyan magatartást tanúsított, mint egy hivatalos jegyellenőr.

Ezt úgy is értelmezheti a jog, mint szándékos megtévesztés. Megjegyzem a szándékos megtévesztés súlyosbító körülménynek számít. Úgy gondolom, hogy az ominózus fiatalember egy bocsánatkéréssel tartozik a megtévesztett utasok részére, mivel meg nem engedett magatartást tanúsított az eset kapcsán.