BKV-figyelő

A BKV-figyelőt rengeteg kritika éri a publikált észrevételek miatt. Többen panaszkodnak arra, hogy a blogon csak a negatív észrevételek jelennek meg, pozitívak sosem. Mivel a blog teljesen interaktív (tehát az olvasók észrevételeire épül), arról is ti döntötök, mit olvasnak mások, és ezek közül mennyi észrevétel pozitív. Sajnos nagyon kevés pozitív észrevételt kapok e-mailben, és ami jön, az is rövid, így önálló postként nem felhasználható. Most egy csokorba szedtem őket, és egyszerre olvashatjátok az elmúlt hetek terméseit:

Tisztelt BKV!

2008. november 19-én, délután utaztam a 47-49V busszal (az Etele tér és a körtér között), amit egy szőke hajú, hölgy vezetett. A busz száma: 04.47 volt.

Buszvezetőjük szerintem cégük egyik példaképe lehetne. Minden elismerésem azoké a nőké, akik munkahelyükként a BKV-t választják, az Ikarus kormányát tekergetik. Nem könnyű munka ez, rengeteg odafigyelést, és energiát igényel. Munkatársuk az összes női vezetés, és szőkenős viccet 10 perc alatt megcáfolta, ugyanis gyorsan, pontosan és biztonságosan vezetett, odafigyelt az utasokra.

Minden olyan utast megvárt, aki a busz felé futott, a felszálló utasokat nem sürgette az indulásjelző szabálytalan használatával. A busz után szaladó utasok bevárásával is tudta tartani a menetrendet, egy perc késést sem szedett fel. Tehát, teljesen utasbarát volt.

Kérem, hogy munkatársukat részesítsék munkáltatói dicséretben, és ezzel ismerjék el munkáját, ösztönözzék arra, hogy továbbra is ilyen utasbarát módon végezze munkáját.

Kérem a fejleményekről tájékoztassanak!

M.

A BKV-nál szerencsére nem csak droidok dolgoznak, hanem olyan rendes és tisztességes emberek is, akik feladatuknak érzik az emberek segítését, tájékoztatását és felkarolják még a rászorulókat is. Olvasónk is egy ilyen buszvezetővel találkozott, pozitív élményeiről rövid levelében mesél:

Tisztelt BKV-Figyelő!

Egy olyan tapasztalatom miatt ragadtam billentyűzetet, mely sajnos még soha nem esett meg velem. Eddig:

2008.10.27-én, 17:00 és 17:30 között utaztam a BPO-238-as rendszámú 8-as autóbusszal Gazdagrét felé. A Kálvin téren a buszvezető szép estét és kellemes utazást kívánt és ezt az út során többször bemondta az új felszállók részére. Gazdagréten további kellemes estét, jó egészséget, kézcsókot a hölgyeknek kívánt. Egész utazás alatt a megállókat érthetően bemondta, végig udvarias, nyugodt volt, biztonságosan vezetett, különös tekintettel a már hónapok óta húzódó útfelújításra, pedig eme cselekmények manapság a 8-as buszon nem megszokott cselekvések sajnos.

Ám nem is emiatt döntöttem úgy, hogy megosztom Önökkel tapasztalataimat, hiszen ezek alapvető emberi tulajdonságok, melyek egy buszvezetőtől értelemszerűen elvárhatók.

A Zólyomi úti megálló után a zebra előtt egy vak úr várakozott átkelésre. A sofőr megállt a zebra előtt, de a vak úr nem mert elindulni, mert szemből folyamatosan haladtak el az autók. Erre a buszvezető nem indult el, hanem kiszállt a buszból és átsegítette a vak embert. Visszatérvén megköszönte a türelmünket és folytattuk utunkat.

Milyen jó lenne, ha mindenki ilyen példásan viselkedne! Jó érzés volt látni, hogy vannak még kis hazánkban ilyen rendes emberek! Kérem Önöket, jutalmazzák méltóképp az autóbusz vezetőjét!

Tisztelettel: Eilinger Csaba

Amikor a lenti levelet elolvastam, azt hittem, hogy a BKV gerillamarketingjéről van szó. Biztonsági őröket így szerintem utas még nem dicsért, mint ahogy Gergely olvasónk. Persze én csak rosszmájú voltam, hiszek benne, hogy vannak olyan emberek, akik bíznak a biztonságiakban, és örülnek nekik.

Tisztelt BKV vezetés!

Örömmel tapasztaltam a minap, (bár gépkocsival utazom többet inkább), hogy a Szentendre-Békásmegyer HÉV vonalon biztonsági őrök szállnak fel a szerelvényekre!

Jó ötletnek tartom, fontos, hogy a mai világban biztonságba érezzük magukat mi utasok és természetesen gyermekeink is. Az őrök fellépése, megjelenésük profinak látszott, és ami meglepő volt számomra udvariasak is voltak.
Tovább haladtam, majd leszálltam a HÉV-ről a Batthyányi téri végállomáson és folytattam utamat metróval.

Itt is örömmel tapasztaltam a biztonsági őrök jelenlétét, valamint azt, ahogyan a jegyellenőrök munkáját is segítik. De azért sajnos látszik még, hogy a Balkánon vagyunk. Ugyanis a következő történt:

jegyellenőrök kérték a jegyeket-bérleteket az előttem levő utazótól aki trágár hangnemben közölte mi a f... sznak kéred, majd jött a biztonsági őr aki szerencsétlen kérdezte ,hogy mi a probléma, ezután a kedves utazó válaszként megjegyezte mi a f...sz közöd van hozzá te köcsög.

Nem irigylem az ellenőrök, és a biztonsági őrök munkáját, ezt a hangnemet én biztos nem tűrtem volna el. Egyszóval pozitív élménnyel gazdagodtam, bár nem vagyok nagy BKV-s utazó!

További sok sikert
Koch Gergely

Ha BKV utasokat most két részre osztom. Vannak azok, akik a lenti történet után anyáztak volna egyet, hogy a vezető miért nem tájékoztatott, és vannak azok, akik örülnének egy hasonló garázslátogatásnak. Még nem baj, ha nem érted, hogy miről van szó. Itt a levél:

 

Kedves BKV-Figyelő!

 

A sofőröket ért sok kritika miatt gondoltam érdekes lehet egy ellenpélda. A 9:20-as 150E járattal tartottam a Fehérvári út felé, hogy ott a 4-es villamosra szálljak. Megjegyzem, nagyon értékeltem a BKV járatnyújtását, épp jól jött. Utazás közben elmélyülten olvastam, a megállókra nem figyelve, úgyis a végállomásig megyek. Nos, a Fehérvári úton a figyelmes sofőr nem próbált megzavarni a műélvezetben azzal, hogy a végállomásra felhívja a figyelmemet a hangosbemondójával, vagy a motor leállításával. Az olvasásból akkor néztem fel, mikor a busz már fordult át a másik oldalra, ahol a visszafelé irány első megállója van, de nagy meglepetésemre nem álltunk be a megállóba. Érdeklődésemre közölte, hogy már le kellett volna szállnom, és hogy legközelebb a garázsban állunk meg. Ez nagy jótét egy olyasvalakivel, aki még sosem járt a buszgarázsban, csak a régi 41-es vonalán láthatta számtalanszor a sok buszt benn, és hiába vágyódott közelebbről is megismerni a helyet, a határozott "idegeneknek belépni tilos" elriasztotta.

 

Nagy várakozással tekintettem hát az ingyenes garázslátogatás elé, és az érintett buszmegállóknál szorongva gondoltam arra, hogy talán kitessékel a sofőr, de nem tette, állhatatosan eljuttatott a garázsba. Sajnos meglehetősen sietős volt a dolgom aznap, nem maradhattam, és a sofőrnek (akinek e gesztusa talán a blogban való szereplés szándékának jele) ezúton üzenem, hogy szerencsére így sem késtem el.

 

flugi

Pontos dátum, járatszám és a beküldő neve kérésre nem szerepel a levélben, így elkerülhetjük, hogy a rendes buszvezetőt utas orientált magatartása miatt megbüntessék.

Örömmel olvasom, hogy nem csak turistákat lehúzó, hanem turistáknak segítő ellenőrök is vannak a BKV-nál. Olvasónk az első látszatra visszataszító ellenőröket egyből megszerette, amikor látta, mennyire együttműködőek, és segítőkészek:

Kedves BKV-figyelő!

Történetem csütörtökön (2008. 09. 18.) reggel játszódik (f10 körül) a Ferenciek terén. A lefelé menő mozgólépcsőnél egy fiatalabb, nem különösebben szimpatikus fiatalember zenét hallgatva, rágózva, illetve egy idősebb, kimondottan antipatikus úriember végzi ellenőri munkáját. Előkaparom bérletem, mutogatom, persze nem érdekli őket. Mielőtt rálépnék a lépcsőre (mögöttem senki), látom, hogy a felfele jövő lépcsőről leszállva két idősebb, kínai úr megszólítja a fiatalembert, szemmel láthatóan segítséget kérve. A blogon olvasott rémtörténetek hatására gondoltam, megkérdezem, hogy segíthetek-e, mivel a srác jelezte, h nem nagyon tud angolul, de azért mondják. Mikor odamentem felajánlani, hogy fordítok, mindhárman nagyon megörültek, a srác külön meg is köszönte (ezen már meglepődtem). A két úr pénzt szeretett volna váltani, elmondtam, hogy hol találnak váltót, illetve szerettek volna Budapest Kártyát is.

Én nem tudtam, hogy lehet olyat kapni, ezért megkérdeztem a srácot, aki mondta, hogy a fehér kioszknál, ami BKV-jegyeket árul és ott van 3 méterre, de azért odamegy, és megkérdezi, hogy biztos van-e (itt már nem hogy meglepődtem, de már-már csodálkoztam). Visszajött, mondta, hogy valóban lehet venni kártyát, de nem mennék-e oda a két úrral, hogy biztos ne verjék át őket. Mondtam, hogy sajnos nem tudok, mert vonathoz megyek és az ugye időben indul, meg amúgy is pénzt váltanak előtte, azt meg nem tudom megvárni. Erre a legmeglepőbb fordulat állt elő: megkért a srác, hogy mondjam egy a két úrnak, hogy váltsanak pénzt, és ha megvan, menjenek vissza hozzá, ő elkíséri őket Budapest Kártyát venni, akkor nem lesz semmi gond, nem verik át őket.

A két kínai úr igen örült, hogy ilyen kedves az ellenőr (azt nem fordítottam le, hogy azért megy velük, h ne verjék át őket, csak annyit, h segít a vásárlásnál), ők ketten biztos úgy mennek haza, hogy itt nagyon kedves és segítőkész emberek vannak. Az ellenőr srácnak nem került nagy megerőltetésébe, hogy jó képet alakítson ki a BKV-ról, mindannyiunknak kb. 4 percet vett el az életéből a történet (najó, az ellenőrnek a vásárlással lehet, hogy még plusz 5-öt, de összesen akkor is kevesebb, mint 10 perc).

Ilyen egyszerűen lehetne jó színben feltüntetni a tömegközlekedést, ahelyett, hogy direkt szívatnák a turistákat. Az meg, hogy az ellenőr a saját kollegájáról tételezi fel, hogy átverné a külföldit, sokat elmond a BKV-ról, de nem az ellenőrt minősíti.

D. N.