Help Sales ÁSZF

Botrányos ellenőrzés a metrónál: hogy látja a szakember?

A napokban több bejegyzésben is foglalkoztunk a metrólejárólnál szolgálatot teljesítő ellenőrökkel, biztonsági őrökkel. Erre reagált olvasónk, Menyhért, aki nyolc évig dolgozott biztonsági szakemberként a BKV-nál. Levele egy másik oldalról világítja meg az olyan helyzeteket, amelyeket a napokban mutattunk be.

Régóta figyelemmel kísérem a blogodat, így olvastam azon bejegyzéseidet is, melyek az utasok kontra jegy/biztonsági őrök konfliktusokról szólnak! Az elmúlt időszakban két poszt is megjelent - időben nagyon közel egymáshoz - a témában, ezért döntöttem úgy, hogy írok ezzel kapcsolatban.

2002 és 2010 között dolgoztam a BKV-nál mint biztonságért felelős szakember. Szerencsére azóta már jobb munkahelyem van. A metró biztonság tekintetében mindig is kritikus pontja volt a tömegközlekedésnek, főleg az által, hogy itt a legszigorúbb az ellenőrzés, és a biztonsági előírások miatt is több odafigyelést igényel!

Sajnos a metró területén dolgozó őrök és jegyellenőrök több szempontból is nyomás alatt vannak. Egyrészről napi 10-12 órákat dolgoznak, ezért műszakpótléktól függően havi nettó 80-110 ezret visznek haza. Ugyanakkor a biztonsági szolgálat nem hatóság, így intézkedési joguk nincs, de a felelősség az övék!

Ha konfliktusba keverednek egy utassal és tettlegességig fajul a dolog, akkor sajnos nemcsak az állásukkal, de adott esetben a szabadságukkal is játszanak! Ugyanakkor munkaadójuk - adott esetben a BKK - eredményeket is elvár tőlük. Így nem véletlen, hogy idővel ezek az emberek frusztráltakká válnak.

Sokan eleve alkalmatlanok lennének erre a feladatra, de vannak, akiknek nincs más lehetőségük, mások meg egyszerű pénzszerzési lehetőségnek tartják ezt a fajta munkát. Végül is, ha jobban bele gondolunk, 80-110 ezret meg lehet úgy keresni, hogy egy helyben állunk.

De ez a pénzösszeg és a legtöbb őr személyisége alkalmatlan arra, hogy a legutóbbi posztban említett esetet kezelje. Viszont a munkát el kell végezni. Nem véletlen, hogy gyakran érvényes jeggyel és bérlettel rendelkező utasokkal kerülnek konfliktusba, míg hangoskodó, csapatokba verődött fiatalokat leengednek, még akkor is ha részegek, vagy drogosak.

Az elmúlt jó tíz évben, mióta a metró biztonsági szolgálata létezik, elég sok baleset történt ebből kifolyólag. Bár kamerák mindenhol vannak, de felvételt csak néhány készít, így sokszor egy-egy ilyen esemény, vagy baleset kimenetele nincs is dokumentálva, csak az eredménye.

Arra is volt már példa, hogy az alagútba is lemerészkedtek vagy tujáztak egy szerelvény végén. A 2-es vonal Pillangó és Puskás Ferenc stadion, illetve a 3-as vonal Határ út közeli alagútszakaszai a graffitisek gyakori felvonulási területei voltak egy időben.

Az olyan bejegyzések, mint a legutóbbi kettő, pedig csak azt bizonyítják a munkaadójuk felé, hogy az őrök elvégzik a rájuk bízott munkát! Több hasonló panasz is érkezett már a céghez az utasok részéről, persze az eseteket soha nem tudták alátámasztani, ellenben az őrök kollégáik közreműködésével mindig igazolni tudták saját magukat. A legutóbbi két levél tartalmai is egészen más megvilágítást fog kapni, ha kivizsgálásra kerül.

Nyolcéves munkám alatt rengeteg olyan kivizsgált utaspanasszal találkoztam, ahol a vizsgálat végeredménye az volt, hogy az utas hamis, érvénytelen bérlettel próbálkozott, részeg volt, be volt lőve, neki támadt az őröknek, ellenben olyan esettel szinte alig találkoztam, hogy nagyobb csoport részegen próbált lejutni a metróba, nem volt érvényes jegyük és bérletük és ezért az őrök intézkedésre kényszerültek.

Ugyanakkor rengeteg olyan baleset volt már, hogy a metró alá került utasról kiderült, hogy részeg volt, vagy drogos, de ezek az esetek értelemszerűen nem kerültek a nyilvánosság elé, csak maga a baleset ténye.

Persze ilyen esetekben lehetetlenség volt megállapítani, hogy az említett személy, vagy személyek hogyan juthattak le ilyen állapotban a metróba. Soha senki nem látta őket felszállni, senki nem kérte tőlük a jegyet, bérletet. Ha egy-egy kamera mégis felvételt készített róla, csak annyi volt a válasz, hogy volt érvényes jegye bérlete, nem látszott rajta, hogy részeg vagy be van lőve.

Ennek a rendszernek a működésképtelensége már akkor látszott, mikor létrehozták, hogy ez mennyibe is kerül a cégnek, főleg úgy, hogy egy külsős alvállalkozót bíznak meg, arról már nem is merek beszélni! Az alvállalkozónak csak a megbízás számít mivel jó pénzt kap érte. Nem törekszik arra, hogy egy ilyen munkakör betöltéséhez a legmegfelelőbb embereket válogassa ki, a BKK meg teljesen rábízza a munkát az alvállalkozóra.

Félek tőle, hogy sok hasonló konfliktus és ezekkel kapcsolatos utas panasz lesz még ezzel kapcsolatban. Mindenesetre kívánom a legjobbakat, és bízom benne, hogy ezek a problémák eljutnak a közvéleményhez és hamarosan a BKK vezetősége változtatásokat fog eszközölni.

18 Tovább

"Áh, nem éri meg, nem kell a balhé"

Haverokkal, betépve, agresszívan ingyenes az utazás? - kérdezi olvasónk János. Jogos; ez is amolyan kettős mérce. Sokszor volt már szó agresszíven fellépő ellenőrökről, biztonsági őrökről; most lássunk egy példát arra, amikor őket éri atrocitás.

Április 11-én, csütörtökön este a barátnőm azzal jött haza, hogy az Arany János utcai metróállomásnál a jegyvizsgáló őrök nem engedték le arra hivatkozva, hogy elmosódott a bérletén a lejáratot jelző dátum. Hiába mutatta meg a blokkot és jól látható volt az érvényesség kezdetének dátuma, az őrök hajthatatlanok voltak.

Mivel a pénztár már nem volt nyitva ezért inkább gyalog ment a Nyugatiig és ott már felengedték a metróra. (Érdekes, ott az őrök el tudnak számolni harmincig.)

Egy nappal később péntek este történt, hogy a barátommal mentünk fel az Arany János utcai metrómegálló mozgólépcsőjén a kijárat felé, nyugodt lelkiállapotban, mivel ha igénybe vesszük a metrót, egy jegyet igazán váltunk.

Embertelen ordításra lettünk figyelmesek, a kijárat felé közeledve. Mikor felértünk a mozgólépcsővel, láttuk, hogy három, hangsúlyozom, három jól megtermett metró-biztonsági őrrel ordibál egy rendkívül agresszív, fiatal gyerek, aki láthatóan be is volt lőve: az anyázás és a "haljál meg te g..i" minden második mondata volt, mögötte gyülekeztek a kis srác haverjai, akik persze adták alá a lovat.

A történet ott csúcsosodott ki, mikor is kis barátunk telibe köpte az egyik őr arcát és intve kedves barátainak, lementek a mozgólépcsőn, némi kedves szavakkal megspékelve, rendkívül "gizdán", és győzelemittasan. Odamentem az őrökhöz, és megkérdeztem: ez mi volt? Miért hagyták magukat? Mire az volt a válasz, áh, nem éri meg, nem kell a balhé, mindennapos...

Most joggal tehetjük fel a kérdést, mért nem avatkoztam közbe. Nos, mivel úgy érzem, ha három őr nem mer lépni semmit, nem vehetem a bátorságot, hogy beszálljak közéjük. Ez van, nem vagyok Batman. De ezek az emberek se voltak azok, csak éppen tisztában vannak vele, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül.

Az már csak hab a tortán, hogy nem ez az első ilyen ellenőrfenyítés amit láttam, jó lenne ezt már nyílt kérdésként kezelni. Pár éve a 32-es buszon még pofon is csattant, "csicskának nézel?" felkiáltással megütötte egy hasonló illető az ellenőrt. Természetesen az ellenőr és társai ott sem mertek intézkedni, mivel kevesebben voltak mint a pofozkodó baráti köre.

Kezdem úgy érezni hogy jegy és bérlet csak a nádszál vékony nőknek, kismamáknak, és az olyan becsületes hülyéknek kell, mint én és a barátom vagyunk, sőt adott esetben egy-egy ilyen atrocitás után még villámhárítóknak is jók vagyunk, csak, hogy legyen kiken levezetni a feszültséget, illetve tudják gyakorolni egyenruha adta hatalmunkat!

Lefogadom, egy nappal korábban (mikor barátnőmet ugyanitt nem engedték le a metróba, mert elmosódott volt a bérletén az egyik dátum) is hasonló atrocitásban lehetett részük.

Mindenesetre itt a kérdés adott, hogy mire fizet ki az ember 350 forintot egy jegyért vagy adott esetben 10 500 forintot egy havi bérletért. Elég, ha összeszedi az ember a haverokat, jól betép, ordítozik és máris ingyen utazik!

Egyik barátomat jó egy éve egy ilyen hangoskodó társaság verte meg lent a metróállomáson úgy, hogy az állomáson tartózkodó biztonságiak végignézték. Minek ilyen alapon a biztonsági szolgálat? Csak pénzkidobás az egész. Remélem kérdéseimre a BKV-figyelőn keresztül válasz kapok.

14 Tovább

"Majd meglátjuk, ki nevet a végén" - egyenlőtlen harc a biztonsági őrrel

Az utaspanaszok kivizsgálása során sosem derül ki a teljes igazság. A utas mond valamit, az érintett tömegközlekedési dolgozó pedig annak az ellenkezőjét, a végeredmény pedig az esetek többségében nulla. Ezért fontos, hogy a panaszokat az utasok minél részletesebben írják le; úgy, ahogy olvasónk is tette. Íme.

Az alábbi levelet küldtem a BKK ügyfélszolgálatának egy (újabb) ellenőr-incidens kapcsán, ami ezúttal velem esett meg. Bár velem személy szerint még soha nem történt ilyen, lévén jó nevelést kapott, érvényes bérlettel MINDIG rendelkező, minden utazási feltételnek megfelelő utas voltam mindig is, mindezek felett pedig ápolt kinézetű, kis termetű egyedülálló fiatal nő lévén a fellépésem sem tud fenyegető lenni.

Ma mégiscsak sikerült egy orknak engem, a jellegtelen szürke kis egeret kipécéznie. Pénzt végül nem tudott nyerni belőlem - nem volt miért megbüntetnie -, ezért a velem szemben tanúsított viselkedésével állt bosszút. Majd meglátjuk, ki nevet a végén... Íme.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Panaszt szeretnék bejelenteni a 2013. április 14-én 17:00-kor a Klinikák metrómegállónál szolgálatot teljesítő, SZ-2064506 szolgálati számú női biztonsági őr ellen. Előrebocsátom: a tárgynapra érvényes és az előírásoknak megfelelően kitöltött teljes árú bérletszelvénnyel és bérletigazolvánnyal rendelkezem, minden, a 2013. január 1-én életbe lépett "A Budapesti Közlekedési Központ Zártkörűen Működő Részvénytársaság Üzletszabályzata" c. dokumentumban előírt utazási feltételnek megfeleltem az eset idején is, csakúgy mint eddig egész életem során. (Kérésükre szíves örömest be is mutatom a releváns dokumentumokat.)

A bérletszelvényt - ahogy 25 éve mindig - ugyanabban a BKV jegy- és bérletpénztárban vettem, a vásárlást igazoló blokkot megőriztem. A bérletigazolvány száma jól olvasható, a szelvény nem sérült. Viselkedésem egy civilizált, jó nevelést kapott, magasan kvalifikált emberhez méltó volt az Önök munkatársával szemben, a bérletet már a(z esetleges) kérést megelőzően felmutattam - ahogy mindig. Nem volt tehát ok incidensre (legalábbis részemről).

Ezúttal azonban sajnos kollégájuk épp engem választott ki kötekedés céljára. (Gondolom, a jól ismert okból: kistermetű, 50 kilós fiatal nő egyedül - ideális áldozat.) A szóban forgó "hölgy" (sajnálatos módon megjelenése és beszédmodora erre a titulusra érdemtelenné tette, de legalább egyikünk legyen udvarias a másikkal, még ha ez egyoldalú is, így maradok ennél) azonban ki akarta rántani a kezemből, amikor már indultam volna lefelé a mozgólépcsőn.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a fent idézett Üzletszabályzat értelmében "kérésre köteles" vagyok átadni a dokumentumot, így ha nehezen is, de az ágáló és kapálódzó, szemmel láthatóan konfliktust óhajtó kolléganőjükkel sikerült megértetnem, hogy várjon egy kicsit, nyugodjon meg, mindjárt kihalászom a bérletszelvényt a tokjából, és átadom neki, amint abbahagyja a rángatást. Így is tettem, és átnyújtottam a szelvényt.

Természetesen megpróbált belekötni: hosszasan rázogatta, forgatta, a fény felé tartotta (elállva ezzel a mozgólépcsőt a többi utas elől, de gondolom idáig már nem terjedtek értelmi képességei), és természetesen nem tudott kifogásolnivalót találni a hibátlan, helyesen kitöltött, érvényes és eredeti bérletszelvényben. Emiatt - gondolom - roppant dühös lett, hiszen hozni kell a napi kvótát pótdíjazából...

Így - jobb híján - máshol nem találva fogást, kigúnyolta a beszédemet: egyszer azt találtam mondani két szó között, hogy "ööö", erre ő folyamatosan "ööö"-zve minden szó között gúny tárgyává tett; emelt hangon, arrogánsan, hovatovább bunkó módon kommunikált velem, noha én végig udvariasan, magázva, a provokációiba nem belemenve, a hangomat még csak föl sem emelve beszéltem vele.

Nem gondolom, hogy ez megfelelő magatartás egy szolgáltató képviselője részéről egy Fizető Ügyféllel szemben. (Még akkor sem, ha a másik fél is így viselkedne - de ez esetben még csak ez sem állt fenn.)

Mivel a nyakában lógó igazolvány a rajta szereplő szolgálati számmal - a korábban már hivatkozott Üzletszabályzatban szereplőekkel ellentétben - nem volt "jól látható", így megkértem, hogy legyen szíves megmutatni. Erre eltakarta azt, először a táskája vállszíjával, majd az ujjával letakarta a számot, és elkezdett minősíthetetlen modorban üvölteni velem, hogy "Mi a gond? Ööööö, na mi a gond? öööö??? Naa? Naaa???"

Természetesen - mivel kettőnk közül a jelek szerint én vagyok az intelligensebb és jólneveltebb - ebbe a provokációs kísérletbe sem mentem bele, továbbra is szépen, halkan ismételtem, hogy szeretném látni a szolgálati számát, mert jogom van ahhoz, hogy láthassam. Semmi mást nem mondtam.

Ezek után - a szolgálati számot mind elől, mind az igazolvány hátulján gondosan letakarva - az arcomba tolta (nem megmutatta, szó szerint az arcomba tolta, durván, három centire az orromtól) az igazolvány hátulján szereplő jogi szöveget, mely szerint ők jogosultak az ellenőrzésre (amit én egy másodpercig sem vitattam - mindössze a szolgálati számát szerettem volna látni).

Válaszoltam - továbbra is nyugodtan és halkan: ha igazam van, nem lehet kihozni a sodromból -, hogy köszönöm, láttam, szeretném továbbra is a szolgálati számát látni. Erre ismét visszatolta az arcomba a jogi szöveget, továbbra is letakarva a szolgálati számot. "Naaa, elolvasta már???"

Ekkor egy férfi kollégája lépett oda hozzánk, és elkezdte magyarázni, hogy én köteles vagyok kérésre átadni a bérletszelvényt. Válaszoltam neki, hogy semmi gond, megtettem, vissza is adta, de szívesen megmutatom neki is - meg is tettem. Hozzátettem, hogy a probléma nem itt van, hanem ott, hogy szeretném a kolléganője szolgálati számát látni, de ő ezt nem teszi lehetővé, noha kötelessége lenne, mert az utasnak joga van ellenőrizni, hogy valóban a BKK munkatársával van dolga.

Erre ő szólt már rá a "hölgyre", hogy "mutasd meg neki", mire a "hölgy" a BKK munkatársához méltatlan, borzasztóan modortalan és pofátlan kommentek kíséretében végül - a korábbiakhoz hasonló módon - az arcomba tolta a számot is. Ezután tudtam azt felírni. Én további megjegyzéseket nem tettem (sőt azelőtt sem), ő viszont igen.

Kolléganőjük személyleírása: 50-60 év közötti, 165-168 cm magas, világos vállig érő egyenes hajú (amelyet hátul összekötve hordott), átlagos testalkatú, fémkeretes szemüveges, beesett arcú, kissé fogatlan, amely a beszédén is hallatszik. Nem ellenőr volt, hanem a BKK-nak vagy annak alvállalkozójának biztonsági őre (zöld karszalaggal). Az eset helyét, idejét, és kollégájuk szolgálati számát a levél elején megadtam.

Sajnos nincsenek illúzióim az esettel kapcsolatban: a "jól bevált" gyakorlat szerint a BKV valószínűleg ismét mindent tagadni fog, ahogy eddig is tette minden egyes esetben, amelyek nyilvánosságra kerültek, azt válaszolva, hogy megkérdezték az érintett munkatársat (ez vagy igaz, vagy nem), aki állítása szerint mindenben a szabályoknak megfelelően járt el (naná, okosan egyedülálló utast választott, hogy ne legyenek tanúk, a kollégái meg úgyis őt fogják igazolni, ahogy mindig - függetlenül attól, hogy mi az igazság).

Ha lenne tanúm vagy hangfelvételem, ergo a BKV nem tudna az arcomba hazudni, akkor jobb esetben annyit közölnének, hogy "szóbeli figyelmeztetésben részesítették kollégájukat" (megintcsak vagy igaz, vagy nem, de még ha igaz lenne is, egy szóbeli "enyje" nyilvánvalóan semmit nem ér, és nem nevelné szolgáltató képviselőjéhez méltó modorra kollégájukat).

Rosszabb esetben - ismét - elhárítják majd a felelősséget, mondván, hogy az alvállalkozó alkalmazottja nem az ő munkatársuk, így nem tartoznak érte felelősséggel. (Pedig dehogynem: az ő képviseletükben jár el.)

Nagyon sajnálom, hogy a "hölgy" elfelejtette, hogy bizony az én munkámból, az én pénzemből, az én adómból van állása és fizetése, és ilyen minősíthetetlen viselkedésre ragadtatta magát eltartójával szemben, minden ok nélkül. Ismétlem: minden utazási feltételnek megfeleltem, halkan, udvariasan, személyeskedések és megjegyzések nélkül kommunikáltam, kizárólag a lényegre szorítkozva, és kérésre (még ha modortalanul is hangzott el) minden látni kívánt dokumentumot átadtam.

Nagyon sajnálom azt is, hogy a 21. században, az Európai Unióban ilyen mentalitás még egyáltalán létezhet (sőt mi több: hallgatólagosan elfogadott!) egy szolgáltatást végző cégnél, ugyanakkor az az általános elv még mindig nem nyert teret, hogy az Ügyfélnek mindig igaza van. (Különösen akkor, ha tényleg.)

A fenti esetet elküldöm majd a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak is, érdeklődve arról, hogy meddig marad még az a tarthatatlan állapot, hogy az Utasnak, a Fizető Ügyfélnek semmilyen eszköz nincs a kezében, amikor a BKK, BKV és alvállalkozói munkatársainak áldozata lesz. Akik - mellesleg -köztudottan előszeretettel pécéznek ki hozzám hasonló egyedülálló nőket, vagy gyerekeket, fogyatékosokat, mozgáskorlátozottakat, időseket, kismamákat...

Nem reménykedem tehát az érdemi eljárásban, de levelemet megküldöm a BKV-figyelő és Tékozló Homár blogoknak is, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon az eset. Szolgálati számmal együtt.

11 Tovább

"Nekem szóltál, öcsém? Ha nem tetszik valami, le lehet szállni!"

Valószínűleg minden szülőt felháborítana, ha gyereke babakocsijára rácsuknák a troli ajtaját. Nem helyes, de érthető ilyenkor az utas feldúltsága. Az viszont semmiképp nem javít a helyzeten, ha a vezető ahelyett, hogy megmagyarázná a történteket (pláne, hogy meg is tudja), modortalanul vág vissza az utasnak.

Andrea történetéhez annyit fűznék még hozzá: sem az utas, sem a járművezető részéről nem elfogadható a támadó fellépés. Megannyi példa bizonyítja, hogy nyugodt hozzáállással a konfliktusok többsége orvosolható.

16 hónapos a kislányom, sajnos nagyon nehéz babakocsival közlekedni. Sokszor kerülő utakon megyek inkább, ahol tudom, hogy alacsony padlós járművek közlekednek és bevárom őket a megállóban. De például, ha metrózni kell, inkább gyalog megyünk és ölbe viszem.

Sajnos a sofőrök nem túl figyelmesek a kismamákkal. Persze nehezebb és lassabb egy babakocsival le-föl szállni, és általában nem hogy nem segítenek, de rendszeresen "rácsöngetnek" az emberre. De hogy pozitív tapasztalatot is említsek, egyszer előfordult, hogy a trolivezető beleszólt a mikrofonba, hogy legyenek szívesek segítsenek a babakocsival.

De a mai eset (április 5. - a szerk.) nagyon felháborított. A 353-as számú, alacsony padlós 70-es trolira szálltunk (volna) fel, amely 12:50-kor indult a Kossuth térről. (A menetrend is megér egy külön misét, negyed óra leforgása alatt elmegy két 70-es és egy 78-as alacsony padlós jármű, utána negyven percig semmi.)

Mivel a nagy Ikarus trolikra egyszerűen nem bírom felemelni a babakocsit, így kénytelen voltam 30 percet várni az esőben a gyerekkel. Közben megérkezett a férjem is a megállóba, így már mindegy lett volna, de éppen a fenti jármű érkezett meg. Leszálltak az utasok, felszálltak az ott várakozók, majd mi is a második ajtóhoz soroltunk, erre a babakocsi orrára, az orrunk előtt a vezető becsukta az ajtót.

Hirtelen nem is tudtuk, mit tegyünk, én kopogtam az ajtón, meg kiabáltam, a férjem kezében meg a babakocsi. Nagy nehezen újra kinyílt az ajtó, felszálltunk, a férjem pedig valóban elég feldúltan és hangosan a sofőrfülke felé szólt, hogy jó lenne ha egy kicsit figyelne és nem csukná oda a babakocsit. Na erre a vezető kijött a fülkéből: "Nekem szóltál, öcsém? Ha nem tetszik valami, le lehet szállni!"

A férjem mondta, hogy igen: nem tetszik, hogy félóra várakozás után az esőben még ránk is csukják az ajtót, mire a vezető: "ja, azt én honnan lássam a fától?" Visszament a fülkébe és elindultunk. Sehol egy legalább elhaló "elnézést kérek, nem láttam magukat a fától". Vagy valami hasonló. Kicsit másként hangzana, nem?

De még nincs vége. A babakocsi-tárolóhely melletti két ülésen ült két ellenőrnő. Azért tudom, hogy ellenőrök voltak, mert a Kossuth téri megállóban ott álltak mellettem, számolgatták a papírjaikat, rendezgették a sárga csekkeket, pakolásztak a kis oldaltáskájukban - elég egyértelmű volt.

Mikor elindultunk, az egyik megjegyezte, hogy nem ilyen hangon kellene a vezetővel beszélni. Mondtam, hogy talán igaza van, de az is érthető, ha feldúltak vagyunk, amikor félóra esőben várakozás után még rá is csukják a babakocsira az ajtót. Persze, értem, a sofőr nem tehet a menetrendről, azért nem is rá haragszom, de azért igen, mert figyelmetlen volt.

De hogy én nem tudom, hogy a sofőröknek milyen nehéz munkájuk van, stb.,stb. Mondtam, értem én, hogy védi a mundér becsületét BKV-dolgozóként, de ha kifogásolja az én stílusomat, akkor miért nem szólt ő oda a sofőrnek, hogy nyissa ki az ajtót, mert lemaradt egy babakocsis anyuka? Mire a hölgy: "honnét veszem én azt, hogy ő BKV-dolgozó?" Mire mondtam, hogy láttam a megállóban őket, és tudom, hogy ellenőrök, de tényleg mindegy és nem is számít.

Erre szó nélkül mindketten leszálltak a következő megállónál, és elmentek hátrafelé a Thália színház irányába, nem álltak meg a megállóban. Hát elég furcsa nem? Miért tagadta le, hogy ellenőr. Szégyellték? Vagy esetleg azt, hogy ahelyett, hogy dolgoztak volna, ültek a meleg troliban (mellesleg megjegyzem a kisgyerekeseknek fenntartott ülőhelyeken)?

Mi tagadás, eléggé felzaklatott az eset, de nagyon különösnek tartottam a két ellenőr hölgy viselkedését.

Fotó: delpestibusz.hu

37 Tovább

Sértegette az utast az agresszív ellenőr

Ildiék húsvéthétfője nem telt túl jó hangulatban. Levele alapján teljesen feleslegesen kerültek összetűzésbe az ellenőrrel a HÉV-en. Hivatalos panasz lett a vége.

A mai (2013. 04. 01. 17:20) Pomáz-Békásmegyer HÉV járaton az ellenőr viselkedése felháborított. Leszálltunk egy megállóval korábban, mert nem is figyeltük hol járunk a szép, nyugis, napsütéses időben, majd sietve visszaszálltunk a vonatra, mikor láttuk, hogy nem annál a megállónál járunk, ahol le kellett volna szállnunk.

Még jót nevettünk a kis bakinkon, amikor jókedvünket egy ellenőr és egy gyanús külsejű biztonsági őr (gondolom az lehetett, mert ez nem látszott egyértelműen rajta) agresszív hangszíne törte meg, akik felszálltak utánunk azon az ajtón, amin mi, és az ellenőr fennhangon kérte, hogy mutassuk meg a jegyünket, bérletünket.

Mivel van érvényes BKV-bérletünk, ami Budapest közigazgatási határán belül használható, ezért kértünk kiegészítő jegyet (amit tudtunkkal a HÉV-en az ellenőrnél is válthatunk) Pomáz állomásról. Miután kifizettük az összeget, és lassacskán megkaptuk a jegyet, az ellenőr "beszólt", hogy olyan nehéz lett volna kifizetni a 250 forintot?

Nem is értettük ezt a kérdést, de ő folytatta, hogy nem kéne leugrálni a HÉV-ről, és másik ajtón felszállni, mert akadályozzuk a biztonságos utazást. Majd minősíthetetlenül kezdett velünk beszélni, hogy képzeljük azt, hogy bliccelünk... Nagyon kiakadtunk, mert tudjuk magunkról, hogy nem szoktunk bliccelni, még soha nem fordult elő, hogy a BKV-val összetűzésbe kerültünk volna.

Közben vitatkozott velünk és sértegetett bennünket, fennhangon bliccelőknek nevezett bennünket a többi utas hallatára, lejárató szöveget fogalmazott meg ellenünk, mire kértük, hogy igazolja magát, mert szeretnénk panaszt tenni ellene. De kétszeri felszólítás ellenére sem adta oda az igazolványát, csak nevetett rajtunk és kötekedett velünk.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az ellenőrön sem karszalag, sem igazolvány nem volt látható (legalábbis látható helyen). A biztonsági őrnek látszó tag pedig némán figyelte az esetet.

Mikor leszálltunk a következő megállónál, odaszólt nekünk, hogy ha egy nagyértékű fényképezőgépre van pénzünk, akkor a 250 forintos jegyre miért nem telik. Mit nem enged meg magának??? Néztünk rá, hogy normális-e, hogy ilyeneket mond nekünk, kikérjük magunknak a hengnemet, és a drága géppel készítettünk is felvételeket az ellenőrről és társáról.

Ezután pedig a forgalomirányítóknál tettünk panaszt, jegyzőkönybe vetettük az esetet. Sajnos az irodában nem tudtak segíteni abban, hogy ki lehetett az ellenőr. Nagyon felháborít, hogy így viselkedtek velünk, pedig annyi illetéktelen ember utazik nap, mint nap a tömegközlekedési eszközökön, akikkel persze senki nem csinál semmit, a becsületes embert pedig sárba tiporják!

11 Tovább

BKV-figyelő

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek