BKV-figyelő

Nem találtak se automatát, se nyitva lévő pénztárat a turisták, ezért jegy nélkül engedték utazni őket a földalattin. Minden állomáson leszálltak, de jegyet nem tudtam venni. Később a leszállásnál ellenőrök várták őket, akik lecsaptak rájuk, pont úgy, ahogy néhány nappal később Tony Wheelerre is. Az utas panaszt írt, később visszakapta a pénzt:

A történetem a következő. Július 5-én, vasárnap a Blaha Lujza téri metrókijáratnál két tanácstalan külföldire lettem figyelmes. Megkérdeztem, miben segíthetek, erre elmondták, hogy megbüntették őket, és a panaszkönyvbe szeretnének írni. Az alábbi történetet körmölték a panaszkönyvbe.

"My friend and I tried to purchase tickets using automatic machines at "Széchenyi fürdő" around 16:00. Both machines rejected cash and credit cards. When the controllers had no tickets to give us, the controllers [told] us to get on the train anyway, even though we had no tickets. Then, we tried again the machines at Bajcsy-Zs., and cash and credit did not work, either.

Sosem értettem, hogy a földalatti vezetői hová sietnek. Beállnak az állomásra, nyitják az ajtókat, és már szól is az indulásjelző, a szabályszerű le- és felszállásra alig 2-3 másodpercet adnak. Ha pedig valaki az ajtók között marad, mindig az "Indulásjelző megszólalása után nincs le-, felszállás szabályra hivatkoznak, ami betarthatatlan.

Olvasónk kisfiával utazott vasárnap a földalattival. Éppen a babakocsit tolta ki a peronra, amikor a vonatvezető jelzett, és rácsukta az ajtót a babakocsira és a benne ülő 11 hónapos gyerekre. Az ajtó később kinyílt, anyuka a gyerekkel együtt a peronon landolt. Később megpróbált panaszt tenni, de senki nem segített neki.

Tisztelt Gál Mihály!

Szeretnék egy esetről beszámolni, bár nem vagyok feljelentgetős típus, de mindennek a legalja, ami történt kicsi fiammal és velem vasárnap 12.10 perckor, a Vörösmarty téri kéregalatti végállomásánál.

Az állatkertbe tartottunk, éppen kiszállni készültem 11 hónapos, babakocsiban üldögélő Misó fiacskámmal, amikor a tisztelt vezető rácsukta a gyermek fejére az ajtót. Ahelyett, hogy kiszállt volna, nemes egyszerűséggel kinyitotta az ajtót, majd tovább hajtott. A hirtelen kinyílt ajtó pedig azt eredményezte, hogy a gyermek babakocsistól (könnyű szerkezetű, könnyen mozgatható kocsiról van szó), anyukástól együtt arccal a peron kövére zuhant. ha nincs a helyszínen két kedves, KÜLFÖLDi hölgy, a gyermek még percekig a földön feküdt volna. Én első ijedtségemben bekopogtam (dörömböltem) azon a kis ajtón, ahol az ügyelet üldögél, majd előadtam - elkiabáltam, hogy mi történt.

A MillFav-on lehetetlen szabályosan közlekedni. Beáll a vonat az állomásra, nyílnak az ajtók, az utasok még el sem kezdtek leszállni, de már szól az indulásjelző -amivel az utasok nem foglalkoznak, mert abszurd az egész- és ha nem igyekeznek az ajtók között maradhatnak. Nem egyszer csukták már rám így az ajtót. Tudjátok mit reagált erre a BKV? "Az indulásjelző megszólalása után ne kíséreljük meg a le- és felszállást mert balesetveszélyes!" Anyád! Gondoltam magamban, akkor mégis hogy szálljak fel? Egy ismerős hasonló története következik:

Főhősünk, aki Mefi, nagyon ritkán szokta szidni a Budapest Transport Limited (Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság) szolgáltatásait, mert ismeri a rendszer gyenge pontjait, tudja, hogy sokszor egyáltalán nem az történik, ami látszik. Utoljára a tavalyi év nyarán volt rá példa, hogy mégis megtette, most ismét ez következik.

Utálom a pofátlan hajléktalanokat. Azokat, akiknek semmi úti céljuk nincs, csak felszállnak a buszok, villamosokra és utazgatnak unalmukban. Azokat sem szeretem, akik illemhelynek használják a BKV járműveit vagy a megállóhelyeit. Olvasónk is egy olyan hajléktalannal találkozott, aki a földalatti vonalán a Vörösmarty utcai állomáson bokáig letolt nadrággal végezte a dolgát. A lenti levél is bizonyíték arra, hogy normális biztonsági őrökre minden metróállomáson szükség van.

Hello!

A budapesti tömegközlekedés rendszeres használójaként tisztában vagyok a körülményekkel. A széteső, koszos buszokat, az oxigénmentes 4-6-ost, a sci-fi regénynek beillő menetrendet megszoktam, ezekre nem is panaszkodnék. Inkább vannak az utasokkal problémáim, akik beállnak az ajtóba, nem engedik bezáródni az ajtót, stb, ellenőrökkel, egyéb BKV alkalmazottakkal számottevő összetűzésem nem volt, a blogon is meglepődve olvasom néha a történeteket.

Vajon miért nem lepődöm meg azon, hogy a BKV egyes pénztáraiban csak jegyeket árulnak, bérletet nem? A földalatti turisták által is igen látott Hősök terei állomásán sem árulnak bérletet, csak jegyet a pénztárban. Ha valakit beültetnek egy ablak mögé mennyivel kerülne többe, ha egy köteg jegy mellé egy köteg bérletet is adnának neki, ha már úgyis ott ül. Hol van ebben a logika?

Tisztelt BKV!

A mai napon (2009. 03. 11.) egy Nyíregyházáról érkező menetrendszerinti távolsági járatról szálltam le a Hősök terén.

A földalattival terveztem a Deák Ferenc térig utazni, amikor eszembe jutott, hogy lejárt a bérletem. Az állomás bejáratánál álló ellenőrtől/biztonsági őröktől megkérdeztem, hogy van-e itt pénztár. Készségesen útbaigazítotottak, és megmutatták a bejárattól zárt kordonnal elérhető pénztárat, ahol szerettem volna megvenni a rendszeresen vásárolt 30 napos tanulóbérletemet. Ekkor meglepetésként és hidegzuhanyként ért az a tény, hogy ott nem lehet kapni egyáltalán bérletet, mert az csak jegypénztár, legközelebb az Oktogonon van ún. "bérletpénztár". Két lehetőségem maradt: vásárolni egy vonaljegyet 290 Ft-ért, amivel eljuthatok az Oktogonig, hogy ott bérletet vegyek, vagy egyéb módon megoldani az eljutást az Oktogonig. Mivel tudtommal nem vonják le az aznap felhasznált - bérletárusító helyig eljutást biztosító - jegy árát a bérletvásárláskor, ezért úgy döntöttem, hogy a sétát választom.