BKV-figyelő

Bár eleinte nem örültem, hogy a BKV a Kisföldalatti állomásaira is humanoid beléptető kapukat tett, mára már annyira megszoktam, hogy hiányoznak a sárga ruhás szekusok. Igaz, hogy eleinte sok utast megvertek, és egy kicsit túllépték a hatáskörüket, valami hasznuk mégis csak volt, mert a metrón és a földalattin drasztikusan csökkent a hajléktalanok száma. Most újból szabad a bejárat:

Kedves BKV-figyelő!

A BKV beléptetős ellenőrzést vezetett be a 4-es és a 6-os villamosok végállomásain, valamint az Etele téren (időnként jelennek meg). A szóvivő a rendszer bevezetésekor büszkén nyilatkozta a TV-ben, hogy több embert nem kellett felvenniük, mert átcsoportosítással oldották meg az új rendszert.

Ez egyrészről jó, mert takarékosak, és ezt becsülöm bennük. A cégen belül nagyon elfolyik a pénz, de legalább ezzel takarékoskodnak. Azt viszont elfelejtette mondani a BKV embere, hogy ezzel drasztikusan csökken a biztonságiak száma a többi vonalon.

Kevesebb biztonsági van az éjszakai buszokon, a metrókon és a földalattin. A hajléktalanok és a fizetni nem akaró brazilok száma pedig napról napra nő. Kitapasztalják merre mozognak a biztonságiak, és ahol nincsenek, ott felszállnak a járművekre. Amikor a BKV bevezette ezt a rendszer, nem értettem vele egyet, főleg a sok utasverés miatt, de az utóbbi időben összeszedték magukat, és valami hasznuk is volt. Most ismét szabad utat kapnak a bliccelők és a hajléktalanok?

Péter

Tisztelt BKV-figyelő!

Közismert, hogy kedvenc tömegközlekedési monopol-szolgáltatónk az élmények széles tárházát kínálja a gyanútlanul utazni vágyók számára. Főszerepben: a biztonsági szolgálat magasan képzett, kulturált munkatársai.

Történt, hogy tegnap (2008.10.06) délután 12:40 körül munkámból adódóan a körútról a Bajza utcába kellett mennem. Autó helyett a kisföldalatti reális alternatívának tűnt. Alá is ereszkedtem a BKV oktogonnál lévő sátáni szentélyébe, hogy utazási vágyamat a sárga vakond gyomrában kellőképpen kiélhessem. Törvénytisztelő polgárként tettem mindezt érvényes bérlettel a zsebemben, hiszen az emberi jóérzés is megkívánja, hogy a létminimumon tengődő BKV-vezetők gyermekeinek szájától ne vonja el blicceléssel az életet jelentő falatokat egy férfiember.

A purgatórium bejáratánál természetesen teljes mellszélességgel jelen voltak korunk cerberusai: azok az egyenruhába öltözött kultuszhívők, akik a "biztonsági szolgálat" álnevet kapták az alvilággal kötött szövetség jutalmául. A jegykezelő automaták előtt(!) jó egy méterrel álló házőrzőnek bemutatom vörös dátumpecséttel ellátott, drága menlevelemet (kelt: az úr 2008. évének szeptember havában, a 27. napon), mely Isten és ellenőr előtt egyaránt tanúsítja, hogy a szentélybe joggal beléphetek. Az őr mordulása után - mely távolról emberi hangra emlékeztetett - előresétáltam, s lassan átadtam magam eme XXI. századi alvilág semmihez sem hasonlítható hangulatának.

Csendes merengésemből egyszerre két esemény riasztott fel: egyrészről a lassan beérkező sárga vakond, másrészről a vállamat nem túl finoman lökdöső második számú cerberus. Kérdő tekintetemre az öregedő "Mr. Biztonsági Szolgálat" a következő felszólítást intézte hozzám:

- mutass valamit!

Első gondolatom az volt, hogy egy rögtönzött néptánc-bemutatóval örvendeztetem meg a produkcióra vágyó alvilági lényt, de ezt kellő gyakorlat hiányában azonnal elvetettem. Felmerült bennem, hogy esetleg egyszerűbb kártyatrükkökkel szórakoztassam, de nem úgy nézett ki ez az egyenruhás kultuszhívő, mint aki vevő rá. Értetlen zavaromat látva konkretizálta igényét az alvilág őrzője:

- jegyedet - mondotta távolról alkoholra emlékeztető lehelettel, miközben a szemében a gonoszság kis szikrája kezdett csillogni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de így, a harmincon jóval túlhaladva számomra valahogy idegen a tegeződő stílus ilyetén használata. Bérletemet ismételten előhalászva ezt meg is említettem az alvilág őrének.

Nem vette jó néven, ezért szinte természetesnek tűnik, hogy pont addig nézegette a bérletemet, amíg a szerelvény ajtajai becsukódtak. Ezután kaján mosollyal a képén, teátrális mozdulattal kívánt "jó utazást", az elhaladó szerelvényre mutatva.

Ismét megmutatta a BKV, milyen ésszerű döntéseket tud hozni a pénzünkből. Valaki úgy gondolta, hogy a működő jegyautomaták mellé jegyárust kell tenni, bérletárust nem. Ezzel alapjában semmi baj sincs, csak ha már ott van(nak), miért nem árul(nak) bérletet is? Azt már meg sem merem kérdezni, automatából miért nem lehet bérletet venni.

Ma aktuálissá vált, hogy új "havi" bérletet vegyek. Le is mentem a legközelebbi, emberekkel és pénztárral felszerelt metróállomásra, amely az elég frekventáltnak számító Hősök terén van. Elképedve tapasztaltam, hogy bár 3 BKV-s (illetve alvállalkozó) ember dolgozik az állomás területén, ebből egy sem tud bérletet adni.

 

A "peronőr/jegy" bódéban ugyan jegyvásárlásra lett volna lehetőség (akár 10 db-os gyűjtőjegyre is, mely kb. 2300 Forint, azaz nagy értékű), bérletet nem tudtam venni. Ezen felül egy automata is található az állomáson, amiből szintén nem lehet bérletet venni.

 

Tehát az egyenleg:

 

- Dolgozók száma az állomáson: 3 fő (egy peronőr/jegyárus + 2 biztonsági őr, jegyellenőr) - Jegyvásárlási lehetőségek az állomáson: 1 automata és 1 peronőr - Bérletvásárlási lehetőségek: 0

 

Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy nem lehet bérletet kapni, de nekem erősen úgy tűnik, hogy a peronőr bőven elbírná a pluszfeladatot, a "bérletpénztár" előtti sorokat pedig talán lehetne csökkenteni. Egyáltalán, 2008-ban teljesen elképesztő, hogy van olyan, hogy "jegypénztár" és "bérletpénztár". Az is elképesztő, hogy nem lehet kártyával fizetni, illetve nem lehet automatából bérletet venni. A legelképesztőbb azonban az, hogy a balkáni színvonal mellett kb. 8300 Ft-ot kérnek egy havi bérletért.

 

John

Blogolni veszélyes, ezt tegnap az Index is megírta. Vannak olyan országok, ahol börtönbe zárják vagy megkínozzák azokat, akik le merik írni a véleményüket. Tegnap a Földalatti vezetője ismert meg, majd csukta rám az ajtót azért, mert nem szeret. Na a hülyeséget félretéve, itt a tegnapi esetemből készült levél a BKV-nak:

Tisztelt BKV!

Egy tegnapi (2008. június 28) esetemről szeretnék beszámolni önöknek, mely a Földalattin történt. A Deák Ferenc térről szerettem volna eljutni az Oktogonra, amihez a fent említett járművet használtam. 18:10 körül érkezett egy szerelvény a Deák térre (az utastérben található pályaszám: 23-as), amelyre igen sokan vártak, nagy volt a tumultus. Mivel tudtam, hogy ma a Hősök tere közelében Santana koncertet tartanak, a mögöttem álló 5 embert előreengedtem, ugyanis biztos voltam benne, hogy én szállok le hamarabb. Az utasokat azért engedtem előre, hogy az Oktogonon ne kelljen tolakodnom, ne tartsam fel a szerelvényt, amíg leszállok.

Az 5 előreengedett ember felszállása után én kíséreltem meg a felszállást /az első ajtónál/, azonban a járművezető megnyomta az indulásjelzőt és zárta az ajtókat úgy, hogy csak az egyik lábam és a fél testem volt bent. A rám csapódó ajtót kézzel próbáltam visszatolni, szerencsémre az ajtónál álló egyik úr segített, így be tudtam szállni. Miután ez sikerült, a járművezető visszanyitotta az ajtókat. Szerencsére a rám csapódó ajtótól semmilyen sérülésem nem történt, ám a baleset pillanatában erős fájdalmat éreztem mind két kézfejemen. Az utóbbi időben egyre sűrűbben tapasztalom, hogy a járművezetőjük –legyen az busz, villamos vagy metróvezető- az indulásjelzőt az utasok sürgetésére használja, és nem arra, amire eredetileg használniuk kellene.

Kérem, kérdezzék meg a járművezetőjüket, miért indította be az indulásjelzőt akkor, amikor még nem szálltam fel a járműre, miért zárta be az ajtót, amikor látta, hogy a fél testem még a kint van.

A földalattit természetesen érvényes bérlettel vettem igénybe, melyet a Deákon a 2-es metró szintjén lévő ellenőrnek, illetve az Oktogonon visszafelé a biztonsági őrnek is megmutattam. Száma: 002452.