BKV-figyelő

Hello Figyelő - újra!

Nem gondoltam volna, hogy néhány napon belül újra jelentkezem nálatok, de kénytelen vagyok újfent megtenni, mivel kedvenc közlekedési böszmeségünk újabb zseniálisat húzott. Párbeszéd egy karszalagos és egy becsületesen utazni szándékozó utas között.

Ezúttal a Hősök teréről szerettem volna eljutni az Oktogonra, és mindezt a kisföldalatti segítségével gondoltam megvalósítani. Terveim között szerepelt, hogy ehhez vételezek egy darab menetjegyet a Hősök téri pénztárban - ami eddig folyton nyitva volt. Egy darab ötszáz forintos papírpénzt kerítettem a kezembe, ahogy beléptem az állomás területére, és mutattam az ott ácsingózó - gondolom átképzett - ellenőrnek,
monván, hogy én most jegyet vennék.
- Azt most csak a kollégánál, a pénztár zárva van - jön a válasz, én meg jól meglepődöm, hogy délután negyed hatkor miért is, de ez már nem derül ki. Fordulok a kollégához:
- Jó napot kívánok! Egy vonaljegyet szeretnék venni - nyújtom a pénzt.
- Csak szakaszjegyet tudok adni - és már venné is ki a kezemből az 500 magyar forintot.
- De én az Oktogonig akarok közlekedni, odáig meg nem jó a szakaszjegy, ha jól gondolom, hiszen az a negyedik megálló.
- Hát, ha bevállalod azt az egy megállót, akkor jó - mondja széles mosollyal az arcán.

Érdekes esetbe futottam (ismét) a minap, ennek történetét szeretném megosztani - ha érdemesnek találtatik - a nagyérdemûvel is:

2007.10.29-én (hétfõ) 13:10 körül hirtelen feltörő vágyat éreztem, hogy a BKV Vörösmarty utcai szentélyébe lépve a földalattin utazzam. Tettem ezt rendes (más olvasatban: balek) honpolgárként, érvényes bérlettel a zsebemben. Rosszul kezdõdik, mi?

A jegykezelõ automaták között elsétálva (nem õrizte egy ellenõr sem) megálltam a peronon és vártam, hogy kedvenc tömegközlekedési szolgáltatónk (áldassék a neve) enyhe sörhasamat (tömeg) eljuttassa a Bajza utcáig (közlekedés). Az egyik oszlopnak dõlve az élet értelmén (és egyéb fennkölt dolgokon) merengtem, hirtelen visszarántottak a nagybetûs Magyar Valóságba.

A visszarántás értendõ szó szerint: kabátom bal ujját hátulról megragadva és erõbõl rántva megérkezett fõvárosunk második számú kedvence: a jegyellenõr. A szemkontaktust ellenõrünk vállmagasságból megteremtette, kihúzta magát a neki megadatott teljes 165 centire, majd feldúlt arccal a baráti sörözések hangulatát idézve megszólított: "na, _mutasd_ a jegyedet!"

Hiába kutattam kihagyó emlékezetemben, sehogy sem tudtam felidézni, hogy ezzel az úrinak kevéssé nevezhetõ (nálam jó 10 évvel fiatalabb) emberrel hol is ittuk meg a pertut, esetleg a múlt ködébe veszõ zsenge ifjúságomban merre is õriztünk együtt disznót, de ugye, ahogy öregszik az ember, úgy felejt egyre többet. Bérletemet elõhalászva meg is érdeklõdtem tõle, hogy hol tegezõdtünk így össze, de a helyet ellenõrünk sem tudta megmondani. A mások által már rendesen felbosszantott ifjú csak annyit jegyzett meg, hogy: "nem tetszik? Járj autóval, _köcsög_!"

Sziasztok!

Ma este hazafelé sietvén a Hősök terén 21:52 környékén a következő történt:

Lemegyek, ellenőr sehol. Hamar kiszúrtam, hogy a térképnél áll két fiatallal, gondoltam, büntit kapnak, vagy nem tudom. Azonban kiderült, hogy azt mutatta meg a fiatal külföldi párnak, hogy melyik az Oktogon, majd a jegyautomatánál megmutatta, milyen jegy kell oda, aztán a forgalmi ügyelethez irányította őket, ahol mondta az ellenőr a hölgynek, hogy az Oktogonig mennek, majd onnan kezdve aranyos jelbeszéddel megállapodtak a két darab jegyben :) Ezután megmutattam neki a bérletemet, mire mosolyogva közölte, hogy ő nem olyan szigorú. Helyben közöltem vele, hogy öröm a normális ellenőröket látni, mert a többség sajnos nem az. Mire mondta, hogy ez így van de ő azért igyekszik, ma is jónéhány babakocsit hurcolt le a megállóba. Ezután kérdeztem meg az időt, ami ekkortájt volt 21:52. Szóval ha van jófejellenőr díjatok, akkor neki kérnék egyet, fene tudja, másokkal milyen volt, én ezt a 3 percet láttam a napjából, de már 3 perc is remek élmény, ha az emberhez normálisan állnak.

Csak az a kár, hogy az ilyesmi élményszámba megy :(

Szép estét!
Yumi