BKV-figyelő

Budapest a dohányos kultúrát nézve siralmas. Az emberek tesznek egymásra. A buszmegállóban cigiznek, egymás arcába fújják a füstöt, és a busz ajtajában szívják a cigit, az utolsó másodpercig. A csikkek szétdobálására már ki sem térek.

Egyre kevesebben vannak azok a dohányosok, akik odafigyelnek az emberekre, és még a csikket is a kuka csikkgyűjtőjébe teszik. Sajnos hiába. A hajléktalanok egyre pofátlanabbak. Már nem csak a földről szedik fel az eldobált csikkeket, hanem a kukában összegyűjtött dekket is kiborítják a földre, és abban kotorásznak.

Móricz Zsigmond körtér, valamikor pénteken:

Olvasónk végre talált egy olyan BKV sofőrt, aki a hajléktalan láttán nem csak a vállát vonogatta, hanem fellépett ellene. Sőt! Még választási lehetőséget is adott az utasnak. Vagy a helyszínen dobják le a csövest és kiáll a busz takarításra, vagy beviszik a garázsba és majd ők „elintézik”.

Kedves BKV-figyelő!

Pozitív észrevételemet szeretném veletek megosztani egy sofőrrel kapcsolatban.  Október 18.-án este a Ferenciek terén felszálltunk a kedvesemmel a hetes buszra, hátulra. Először nem értettük, hogy miért nincs ott annyi ember, majd minket is megcsapott a szag. Hátul a hármas ülésen egy férfi "aludt" (bormámorban) és valami borzalmas szagot árasztott. Egy ideig bírtuk de amikor elkezdett magára hányni akkor előre mentünk mi is. Persze a szagot ott is érezni lehetett. Az utasok szóltak a sofőrnek, hogy ez most már tényleg tűrhetetlen mert a figurát nem lehet lerakni a buszról. Ugyanis kissé nagyobb darab volt és senkinek nem volt gusztusa hozzányúlni.

Kiszáltt a sofőr, szintén nem egy kis darab, elkiabálta magát, hogy lehet választani, vagy letesszük a buszról a fazont, vagy mindenki leszáll, mert a busz higiéniailag alkalmatlanná vált a további utazásra vagy megyünk tovább és majd ők megoldják a garázsban. Végül mentünk tovább. Tulajdonképpen nem akarom tudni, hogy mi lett a részeggel a garázsban, de nem lennék a helyében.

Nekem szimpatikus volt, hogy a sofőr kiszállt és nem csak ment tovább mintha mi se történt volna.

Rabyn

Mióta ingatlanspekuláció takarékosság miatt bezárták a Lipótot, sokkal több hülye bóklászik az utcákon, és tömegközlekedik. Ezek az emberek, akik mások miatt az utcára kerültek, nem véletlenül kerültek ebbe az intézetbe. Felügyeletre szorultak többek között azért, mert nem szedték megfelelően a gyógyszereiket. Vajon most ki vigyáz rájuk? Olvasónkat a napokban a trolin fenyegette meg egy észlény:

Tisztelt BKV-figyelő!

Elég régóta olvasom már a blogodat és meg kell hogy mondjam hogy nekem bizony tetszik. Jó néha van színvonal ingadozás, de mindig ügyesen korrigáltad. Na jó elég a könnyfakasztó dicséretekből ím amiért írok:

Pár hete elegem lett. Elegem lett ebből a szemét szar bandából akik semmi másra nem képesek, csak arra, hogy széjjellopják az embereket, tenni nem tesznek értük semmit. Egy hete ugyanis betelt a pohár. Elegem lett, hogy nem tudok úgy felszállni a trolira, hogy épp aktuálisan senki ne akarjon megölni, pénzt koldulni, elkérni a lakáskulcsomat vagy éppen rajta keresni a volt feleségét. Merthogy mindegyikre volt eddig példa.

A pohár az előző hétvégén telt be, mikoris csoportosan felloholtunk Pestre( Középsulis vagyok) és úgy döntöttünk, hogy a Keletihez visszafelé a 76-os trolit választjuk. Hát rosszul tettük. Bár láthattam volna előre a rossz végkifejletet, hiszen hetente járok fel Pestre(rokonok stb.) és mindig mikor erre a trolira szállok, valaki mindig belém köt. Ez volt eddig a legdurvább.

Naplószerűen: Felszállunk a trolira. Már távolról látszott, hogy ez a jó kis legalább 15 éves Ikarus nem fogja a legkomfortosabb utazási igényeket kielégíteni, de már hozzászoktam Pesthez. Miután felszálltunk pár haverom le akart ülni a szövetülésekre, de szóltam nekik, hogy nem biztonságos, hiszen sokat utazom BKV-n és volt már hogy ültem pisiben/kutya(vagy milyen) szarban. Szal nem ültek le. Álltunk a trolin, egyszer csak felém fordul a kettes ajtóval szemben ülő hajléktalan és pisztolyt formázva a kezéből, rámszegezve megszólít: Meg foglak ölni! Mondom oké értem én a viccet hát jólvan... A haverok sejtettek valamit mer eléggé be voltak fostosodva.

Egy 2 perc után(biztos a drog miatti fáziskésés eredményeképpen) közli velem hogy nem vicc volt ő tényleg ki akar engem nyírni. Mondom oké...ekkor már én is eléggé féltem, gondoltam mit fog szólni kedves édesanyám, ha csak a halálhírem fog hazamenni helyettem.

Itt a tél, éppen ezért egyre több hajléktalant lehet látni a városban és a BKV járművein. Néhány napja annak, hogy az első vitaindító post megjelent ebben a "fertőzős" témában a blogon, mely akkor nagy port kavart. Az eset nem volt egyedi, nyáron is sok hasonló emberrel találkoztunk a buszokon és a villamosokon. Nem csak én, mások is:

Nagyításhoz klikk a képre!

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Szeptember 29-én, hétfőn este 18 óra körül utaztam az 1-es villamoson a Lágymányosi híd és az Lehel utca között. Az Ajtósi Dürer sorig az utolsó, majd onnantól az első kocsiban, ugyanis olyan atrocitás ért, ha nem szállok át másik kocsiba, lehet, hogy élve már nem szálltam volna le a villamosról.

 

A Lágymányosi hídnál az indulás előtt felszállt egy hajléktalan férfi a villamosra, aki egy 4-es helyre lepakolt, majd még két ülést elfoglalva leült. Zavaró volt a szaga, és a jelenléte, de nem foglalkoztam vele. 

 

Az első néhány megállóban elkezdtek gyűlni az emberek. Egyre többen lettek, az ülőhely is elfogyott. Valahol a Népliget környékén felszállt egy terhes nő is, akinek rajtam kívül nem sokan szándékoztak átadni a helyet, ezért felálltam, és megkértem, hogy üljön le. Leült, majd a hajléktalan férfihez mentem, és megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e véletlenül, hogy 6 adófizető, bérletes utas helyét foglalja most jelenleg. Kulturált kérdésemre, egy igen tiszteletteljes „K*rva anyád” választ kaptam, amit egy a hátam mögül érkező „Ha nem tetszik valami, le lehet szállni te g*ci” kísért. Sajnos nem vettem észre, hogy mögöttem a hasonló hajléktalan férfiből áradó szagokat már jól tűrő, roma fiatalemberek foglalták szintén a bérleteseknek fenntartott ülőhelyet.

 

Megkértem őket, hogy ne szóljanak bele, mert beszélgetni próbálok az úrral. Nem anyáztam, kulturáltan feltettem neki egy kérdést, melyre még teljesértékű választ nem kaptam. Jeleztem feléjük, hogy nem kívánok vitatkozni. Be sem tudtam fejezni a mondanivalóm, az egyik kultúrlény közbe is vágott, és fenyegetni kezdett. Én nem voltam neki elég, már a családom kiirtásával fenyegetőzött. Hogy nyomatékosítsa bennem, hogy nem beszél félre, a zsebében lévő bicskára mutogatott, aminek szerencsére csak az akasztóját láttam. Már nem akartam emelni a hangulatot, ezért úgy gondoltam, jobb ha kicsit hátrébb megyek a kocsiban, de nem hagytak békén. Jöttek utánam és fenyegettek. 

 

Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás, viszont abban a pillanatban úgy e voltam szarva, mint még életemben sosem. Átfutott az agyamon az összes olyan eset, amikor hasonló márkájú emberek lincseltek meg hozzám hasonlóakat. Nem akartam közéjük kerülni. Én jót akartam, segíteni az utastársaimnak, persze senki nem kelt a védelmemre, még csak szóban sem. Leszállni nem akartam, mivel már sötétedett, inkább két kocsival előrébb mentem, ott legalább a villamosvezetőnek tudok szólni, ha baj van.

 

Annyira ideges voltam, és annyira remegtem, hogy a rendőrség hívása csak akkor jutott eszembe, mikor ezek a férgek már leszálltak a villamosról, így nem tettem feljelentést. Nyári tapasztalatom egyébként az, hogy rendőrségre telefonálni vicc. Augusztusban több mint 15 perc kellett, mire kapcsoltak valakit, mindenki foglalt volt…

 

A történet tanulsága egyébként annyi, hogy a BKV járművein nem az a nagyobb ember, akinek bérlete van, hanem az, akinek kilós aranylánc lóg a nyakába, és aki TESCO-s szatyorban hordja az életét.

 

XY

 

(Név, elérhetőség kérésre nincs megjelenítve)

Amíg az utasok nem állnak ki egymás mellett, és nem védik meg egymást, addig ne várjunk komolyabb változást. Maradnak a hajléktalanok, és a marad a lincshangulat.