BKV-figyelő

Kedves BKV-figyelő!

 

Problémám tudom, nem érint nagy tömegeket, de nekünk napi kellemetlenség és elég megalázó helyzeteket teremt. Igazán egyszerű megoldása lenne, de én egyedül ehhez kevés vagyok, hátha együtt többre megyünk!

 

Rendellenességgel született fiam után emelt családi pótlékban részesülünk, és mint ilyen, a gyerek egy Fővárosi Közgyűlési határozat alapján ingyen közlekedhet a BKV járművein. 

 

Ez eddig nagyon örvendetes. Be kellett szereznünk az Államkincstártól egy igazoló papírt. Ez egy A4-es formátumú, pecséttel ellátott dokumentum, ahogy kell. No most ezzel kell nap mint nap utaznia a gyereknek,  többször átszállnia és előhalászni a táskájából, vagy a zsebéből.

 

Érthető módon nem az eredeti papírt adom oda, hanem készítettünk másolatot, ami így is hamar elrongyolódik. A probléma: az ellenőr –valójában jogosan- követeli az eredeti papírt, és naponta meg kell küzdeni velük, hogy nem adhatom oda az eredetit, mert nem tudok havonta újat igényelni az államkincstártól!

 

A BKV Ügyfélszolgálat kedves javaslata szerint készíttessek hiteles másolatot. Ez tök jó, de akkor már jobban járok, ha megveszem a bérletet, szerintem olcsóbban jövök ki anyagilag.

 

Megoldási javaslat: miért nem lehet az eredeti papír alapján havonta egyszer kiadni egy rendes bérletszelvényt, amit a gyerek természetesen beletenne a diákigazolványába és békében fel tudja mutatni az ellenőröknek, akiknek amúgy sincs semmi közük, milyen baja van a gyereknek. 

 

Kérlek, segítsetek, mert napi frusztráció az amúgy is önértékelési gondokkal küzdő kamasznak ez a mindennapi harc.

 

Köszönettel: Kleyer Éva

Tisztelt BKV Figyelő!

Korábbi kommentjeimben többször utaltam rá, hogy vidéki vagyok, így nem használom rendszeresen (de azért így is gyakran) a BKV-t, ezen kívül, elképzelhető, hogy a közeljövőben én is fővárosi polgár leszek.

De mivel még nem ott élek, hanem vidéken, továbbá bejártam már távoli országokat is, hadd osszam meg a T. Utazóközönséggel a pozitív és negatív tapasztalataimat összefoglalva. Egyrészt azért, hogy az illetékesek figyelmébe ajánljam, mit és hogyan lehetne jobbá tenni, sokszor teljesen ingyen. Másrészt, hogy a notórius hőbörgő (bár legtöbbször jogosan) utasoknak is legyen némi világképük ezekről a dolgokról, és lássák, hogy a BKV-nál nem csak jobb, hanem rosszabb is lehet. Éppen ezért, nem vagyok egyik oldal felé sem elfogult. Hát akkor lássuk, a teljesség igénye nélkül.

I. Amin lehetne változtatni, hogy jobb legyen

1. Egyes járatok (pl kis forgalmú buszok, villamosok, trolik) esetében bevezetni a Pécsi Tömegközlekedési Rt. gyakorlatát: "Munkanapokon 19 órától, szabad- és munkaszüneti napokon egész nap FELSZÁLLÁS CSAK AZ ELSŐ AJTÓN." Ugyanez egyes "jelentéktelenebb" járatokon állandóan érvényes. Hogy ez miért jó? Egyrészt, mert ezekben az időszakokban/viszonylatokban nem járnak ellenőrök. De nincs is rájuk szükség, a sofőrök nagyon lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Mindenki elöl száll fel (hátsó ajtóknál a jól bevált és az utasok által teljesen elfogadott késleltetett ajtónyitás van), bérlet bemutat, jegy kezel (sofőrnél is váltható, igaz, pofátlan áron). Ha ez nem történik meg, esetleg valaki hátsó ajtón fellóg, addig nem indul a busz, amíg előre nem megy az illető, és meg nem mutatja a bérletét. Tehát bliccelés kizárva. A másik, hogy Pécsen nem lehet találkozni részeg hajléktalannal, aki a buszban alszik és összevizeli az ülést. Nem mondom, hogy nappal nincsenek ezek az arcok, de éjszaka mégis nagyobb eséllyel mennének - ha lehetne, de nem lehet. Egyébként a csak az első ajtón rendszer működik a Volán társaságoknál is, mindig és mindenhol. Mielőtt felhördülne valaki, hogy de Bp-n mekkora a tömeg, tessék elolvasni az első mondatot újra.

Magam ritkán járok külföldön, így a személyes tapasztalatom is kevés arról, hogy más nagyvárosokban milyen a tömegközlekedés. Kommentek között sűrűn olvashatók külföldön élő magyarok észrevételei, tapasztalatai, amiknek én nagyon örülök. Rékuc, a blog másik szerkesztője jelenleg Stockholmban él, és írt egy szép kis beszámolót nektek.

Mint újdonsült stockholmi lakos, érdeklődve figyelem a tömegközlekedést és folyamatosan párhuzamokat vonok a BKV-val. Ez nem mindig lehetséges, mert bár Stockholmban is kb. 2 millióan élnek, egészen más a város felépítése: egy része kemény sziklára, másik része apró szigetekre épült, ezáltal a kiterjedése is nagy és egészen különleges kihívásokkal kellett megküzdenie a közlekedési vállalatnak, amikor a múlt század során kiépítették a tömegközlekedési rendszert.

A közlekedés két nagy tengelyen folyik: metró és autóbusz. Ezen kívül megemlítendő még a helyi vasút, amelyből többfajta is van, és a hajózás azokra a szigetekre, ahova nem vezet híd. De a legtöbben metróval és/vagy autóbusszal utaznak nap mint nap.

A metró

Három fő metróvonal van: a piros, a zöld és a kék. Mindhárom vonal több ágra bomlik a külvárosokban, ami nagyon praktikus megoldás, hiszen ha csak a belső részeken mozgunk, akkor bármelyik zöld (vagy kék vagy piros) szerelvényre felülhetünk csak a külső állomásokon kell ügyelni, hogy melyik zöld vonalon utazunk.

Metrószerelvény az Universitetet állomáson

A metróban beléptetőkapu üzemel, jegyet és bérletet automatákban, trafikokban és az ügyfélközpontban lehet vásárolni. Nagy pozitívum, hogy sem az állomásokat, sem a szerelvényeket nem pakolták tele óriásplakátokkal és egyéb reklámmal az elviselhetetlenség határáig. A padló is reklámmentes.


A buszokról

Sokféle busz közlekedik a hatalmas kiterjedésű városban: piros 'normál' és kék expressz buszok. Eddig Volvo, MAN és Scania gyártmányút láttam. Nagyon kényelmes, komfortos szekerek, az ülések rendesen párnázottak. Gyönyörű tisztaság uralkodik, a nap ellen védő függönyöket sem tépték le, nem koszolták össze. Annak ellenére, hogy a buszok nem járnak gyakran (csúcsidőben 10 perc a követési ideje a leggyakoribb járatoknak), soha nincs tömeg a buszjáratokon. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a vonalakat a budapesti 7es buszcsaládhoz hasonlóan osztották be: egy-egy területre sok járat megy, csak az utolsó néhány megálló és a végállomás van eltérő helyen. Ezzel a legyezőszerű hálózattal sikeresen megszüntették a tülekedést. Még csúcsidőben sem látni álló embert a buszon. Ami érdekes, hogy a svéd közbiztonság nem a legfantasztikusabb: nagyon magas a fiatalok körében elkövetett bűnözés: vandalizmus, kisebb rablások, verekedés. Ezért minden buszon dómkamerák figyelnek a rendre, és a sofőr kis LCD képernyőn figyelheti, hogy mi történik a buszon. Az SL teljes területén videofelvétel készül az utasokról, pardon nincs. De nem is tüntetnek ellene; az utasok belátják, hogy saját védelmük érdekében történik mindez.

SL Volvo busz

Jegyek, bérletek

A metróhálózat egészére érvényes 1 órás jegy 30 korona (720 forint). Ez a városhatáron belül a buszokra és helyi vasutakra is érvényes. Bérletből 1 napos (2700ft), 3, 7 és 30 napos létezik, utóbbi 18.630 forintba kerül* és az egész városra érvényes. A bérlet egy kis kartonfecni, hátán mágnescsíkkal, ezt a beléptetőkapuban nyíló kis résen kell lehúzni és nyílik is. A bérlet elejére a lejárati dátumot nyomtatják, ezt felszálláskor a buszsofőrnek kell felmutatni. Érvényes jegy és bérlet nélkül tehát sehol nem lehet utazni. A buszokra ezért csak elsőajtós felszállás van, ismétlem: kb. a budapestivel azonos lakossszám mellett ez nagyon jól működik. Minden állomáson van egy peronőr, akitől lehet jegyet vásárolni, valamint ha sok poggyásszal érkezel, megsérült a bérleted stb, segít kézzel kinyitni a kaput és beenged.