BKV-figyelő

Gyalogosok közé hajtott a 714-es számú 78-as trolibusz vezetője ma reggel a Kozma Ferenc utca és Báthory utca sarkán, -írja Áron nevű olvasónk. Mint az a beszámolójából kiderül, a troli vezetőjének esze ágában sem volt megállni a gyalogosok előtt, inkább közéjük hajtott. Többen hátrahőköltek és visszaugrottak a járdára, olvasónkat viszont majdnem elütötte a trolibusz. Később kérdőre vonta a troli sofőrjét, aki magyarázkodás helyett anyázással adta a tudtára, hogy nem akar az esetről beszélni. A BKV-nak és a Fogyasztóvédelemnek küldött panasz alant:

Tisztelt BKV Zrt!

A 714-es számú, 78-as vonalon közlekedő trolibusz vezetője ma reggel (2012-01-16) a Kozma Ferenc - Báthory utca sarkán belehajtott az úttesten átkelő tömegbe. Engem majdnem elütött. Többen hátrahőköltek, visszaugrottak a járdára.

A Honvéd utcai megállóba igyekeztem, hogy a 78-assal eljussak munkahelyemre. A megállóban pár perc után meg is állt ugyanez a busz. Felszálltam az első ajtón, mikor is szóvá tettem a gépjárművezető felé az esetet.

A válasz nem kívánt stílusban érkezett, emlegetve édesanyám lehetséges foglalkozását (biztosíthatom Önöket édesanyám nem 'az ősi mesterség'et űzi)! Kérem, bocsássák meg nekem, nem szeretném idézni az elhangzottakat. Miután helyet foglaltam a buszon, még a gépjárművezető kinyitotta a vezetőt az utastértől elválasztó ajtót és további obszcén megjegyzéseket tett.

Véleményem szerint, ilyen magatartás nem megengedhető semmilyen körülmények között sem! A vezető: 1. a közlekedés biztonságát veszélyeztette 2. a kulturált kommunikáció nem eszköze.

Szerintem, a BKV Zrt. nem engedheti meg magának (egyik másik vállalat sem), hogy egy rendszeresen FIZETŐ ügyfele felé ilyen magatartást tanúsítson.

Az emberhez méltó tömegközlekedés nem kizárólag a járműpark műszaki állapotától függ. Kérem, a jövőben fordítsanak több energiát az alkalmazottaik konfliktuskezelési képességeinek fejlesztésére. Ha valamelyik munkavállalójuk fáradt (mert ez is lehetséges) küldjék el szabadságra, hogy kipihenhesse magát. Az is lehetséges, hogy nem alkalmas ennek a munkakörnek a betöltésére, de másikban (pld: ahol egyáltalán nem találkozik az utasokkal) sokkal hasznosabb munkaerőnek bizonyul majd!

Igen, az is teljesen nyilvánvaló, hogy a monoton munka és a magyar közlekedési viszonyok miatt az gépjárművezetők fokozott stresszhelyzetnek vannak kitéve. Még azt is megértem, hogy rossz napja van/volt. Ez azonban nem mentség arra, hogy életveszélyesen vezessen + tiszteletlen legyen valaki!

Kérem, az ügy maradéktalan kivizsgálását!

Nagy B. Áron

Lemondásra szólítjuk fel azokat a BKV vezetőket, akik a közlekedési társaság megmentésére kifizetett fővárosi kölcsön egy részét szétosztották maguk között prémium címén.

Erkölcsileg teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a csődközelben lévő cég vezetői az alapfizetésükön kívül bármilyen juttatást felvegyenek. Elfogadhatatlan, hogy a dolgozók bérkompenzációját a BKV az anyagi helyzetére hivatkozva nem fizeti ki, de a cégvezetők ennek ellenére megkapják a negyedévente esedékes prémiumukat, a menedzserek pedig visszakapták a szolgálati autójukhoz járó üzemanyagkártyát. Addig, amíg a fizikai alkalmazottakon és az utasokon spórol a társaság, a prémiumot és a különféle jutalmakat el kell felejteni.

Érthetetlen számunkra, hogy a BKV felügyeleti szerveként működő, a közlekedési cég felett álló Budapesti Közlekedési Központ miért nem tudott a kifizetett prémiumokról, és miért a sajtóból értesültek csak az eseményekről.

A BKV utasainak, valamint dolgozóinak nevében arra kérjük az érintett vezetőket, hogy fizessék vissza a felvett prémiumot, majd ezután távozzanak a cégtől.

Noémi 2008-ban bliccelt egy budapesti villamoson, emiatt 2010-ben csekket kapott a BKV egyik ügyvédi irodájától. Ez azért érdekes, mert a jogszabály egyértelműen kimondja, hogy az elévülési idő egy év. Olvasónk akkor megkereste a BKV-t, akik igazat adtak neki, elismerték, hogy a követelés jogtalan és ígéretet tettek arra, hogy a pótdíjkövetelést törlik a rendszerből. Csakhogy az ügyet a BKV-nak a mai napig nem sikerült lezárni. Olvasónk január 4-én otthon felejtette a bérletét, amit később be akart mutatni a BKV-nál, de ezt a 2008-as pótdíj miatt nem tehette meg. Íme az ügyfélszolgálatnak küldött levél:

Tisztelt BKV Zrt.!

A mai napon (2012. 01. 12.) megkíséreltem a 01. 04-ei bérlet nélkül utazásom miatt bemutatni a december 15-én megvásárolt bérletemet. Mélységes megdöbbenésemre azonban ezt nem tehettem meg, egy 2008-as, állítólagosan ki nem fizetett pótdíjra hivatkozva. Megdöbbenésem oka, hogy a jogszabályok szerint már 2010-ben is elévült 2008-as pótdíjam ügyében 2010 júniusában panaszt nyújtattam be (108P), melynek jogosságát a BKV Zrt. akkor elismerte, és kijelentette, hogy a pótdíj valóban elévült.

Felháborítónak találom azt, hogy a 3 és fél éves pótdíj miatt, ami így már háromszorosan elévült, felszólító levelet a mai napig nem kaptam, ráadásul a BKV a hibát már másfél éve elismerte, én 2012. 01. 12-én nem tudtam érvényes bérletemet bemutatni, ismét előröl kell kezdenem annak bizonyítását, hogy a BKV Zrt. jogtalanul követel tőlem tartozást. Mindezt egy alkalmazott adminisztratív hibájából (2010-ben), továbbá abból fakadóan, hogy a BKV több éve, nevezetesen a 2008-ban Szabó Máté országgyűlési biztos által kiadott jelentés óta sem tesz SEMMIT azért, hogy ügyfeleivel jogszerűen és etikusan járjon el.

Mindent elölről kezdve:

A probléma tárgya egy 2008-ban villamoson történt pótdíjazás, aminek egy éves elévülési ideje (a metróval és a HÉV-el ellentétben) még csak nem is kérdéses: „Az ombudsman is elismeri – erre jelentése is utal –, hogy egy 1981 óta érvényben lévő minisztertanácsi rendelet értelmében az egyéves elévülési idő csak az autóbuszon, trolibuszon, és villamoson utazókra vonatkozik”.

„ 3§ (2) A személyszállítási szerződésekből eredő igények egy év alatt évülnek el.” (20/1981. (VI. 19.) MT rendelet a közúti személyszállítási szerződésekről). „Noha a BKV Zrt. – panaszbeadványokra adott válaszaiból, valamint sajtóközleményeiből - kiolvasható gyakorlata szerint pótdíjköveteléseit a polgári jog általános, 5 éves elévülési idején belül érvényesíti, rá kell mutatnom arra, hogy e gyakorlata – álláspontom szerint – nem felel meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. Az autóbusszal, trolibusszal, villamossal díj ellenében végzett személyszállításra alkalmazni kell a közúti személyszállítási szerződésekről szóló 20/1981 (VI. 19.) MT rendelet (Kszr.) szabályait. E rendelet 3. § (1) bekezdése szerint a személyszállításnál a szerződő felek jogaira, kötelezettségeire, valamint a szerződés teljesítésére a Polgári Törvénykönyv vállalkozásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a rendeletben foglalt kiegészítésekkel. A rendelet 3. § (2) bekezdése a Ptk.-ban meghatározott általános elévülési időhöz képest annál jóval szigorúbb rendelkezést tartalmaz, amely szerint „[a] személyszállítási szerződésekből eredő igények egy év alatt évülnek el” (…) A fentiekre tekintettel megállapítottam, hogy a BKV Zrt. a jogállamiság elvével és az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott azzal, hogy a személyszállítási szerződésekből eredő követeléseit a Kszr.-ben meghatározott 1 éves elévülési időn túl is érvényesítette, illetve érvényesíti jelenleg is.”(Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 3078/2008. sz. ügyben).

Ezt még a BKV Zrt. egykori vezérigazgatója, Kocsis István is elismerte (http://www.jogiforum.hu/hirek/19909). Fel sem tudom fogni, hogy gondolják, hogy ennyire egyértelmű jogi helyzetben, amikor ráadásul hibájukat már elismerték, ismét nekem kell órákat azzal eltöltenem, hogy a BKV jogszerűtlen eljárását bizonyítsam.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy bár nem csak én, de még édesanyám is tisztán emlékszik arra, hogy a kérdéses 2008-as bérletbemutatás megtörtént, ám természetesen ezt se 2010-ben, se 2012-ben nem tudtam bizonyítani, az igazoló szelvény hiányában. Igazán sajnálom, hogy bíztam annyira 2008-ban és 2010-ben is a BKV működésében, hogy nem kell minden cetlit megőriznem. Ezt a hibát többé nem követem el, mindazonáltal ebben az ügyben is ajánlom figyelmükbe az ombudsman fentebb hivatkozott jelentésének vonatkozó részletét. A mai probléma után azonban azt gondolom, jogos kételyeim merülnek fel a BKV Zrt. adminisztratív munkájának precizitását illetően.

Remélem nem gondolják azt, hogy ismét én fogok időt eltölteni azzal, hogy a BKV különböző irodáiba rohangáljak, így kérem küldjenek nekem egy bankszámlaszámot, melyre az utólagos bérletbemutatás 2000 forintos összegét elküldhetem. Továbbá kérem 2010-es panaszom dokumentációjának fénymásolatát, illetve kérem hogy indítsanak vizsgálatot a panasz dokumentációját végző alkalmazott ellen, aki elmulasztotta a büntetés elévülését az adatbázisukban is feltüntetni.

Válaszukat várva,

Üdvözlettel: Cs. N.

Olvasónk, György egy terjedelmes levelet küldött nekünk a BKV válsággal kapcsolatosan. Levelében kitér a jegyárbevételekre, a cégen belüli feszültségekre, a kormány és a főváros hibáira és a finanszírozási problémára is. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az írás olvasónk véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyenlő a szerkesztő véleményével. Amennyiben az írás valamely részével nem értetek egyet, írjatok bátran kommenteket!

Napról-napra egyre többet és többet hallani-olvasni a Budapesti Közlekedési Vállalat egyre súlyosabb helyzetéről. Mindenki tudja: A BKV már csődben van. Több tízmilliárdos és a százmilliárdhoz gyors ütemben közeledő adósságállomány esetében – amit nem hogy lehetetlen visszafizetni, de a kamatok törlesztése is komoly gondokat okoz – nyugodtan kijelenthető ez. Hát még akkor, ha szemügyre vesszük a cég járműveinek, illetve infrastruktúrájának állapotát. 30-40 éves metró kocsik, hasonló korú buszok, second-hand villamosok, nagy részben 20 évnél idősebb konstrukciók csörögnek-zörögnek a szétfoszlóban levő vonalakon és ez a roskatag fővárosi tákolmány már nem képes lépést tartani Budapest utazóközönségének dinamikus utazási szokásaival, illetve puszta méretével sem.

A helyzet pattanásig feszült, erre pedig több mellékes - ám koránt sem mellékesként kezelendő - körülmény is súlyosabb plusz terheket ró. Itt van például a BKV-vezetők megdöbbentő és egyébként a közállapotokat figyelembe véve jogosan felháborító mértékű prémiumai, amik sok esetben több milliós extra juttatásokat jelentenek. Elmondható, hogy ennél arcátlanabb bónuszokat szinte csak a magánszférában és a szintén szándékosan válságba taszított pénzügyi rendszerben találhatunk… Mindezen kívül a BKV halálhörgései nap, mint nap hallhatóak a különböző híradásoknak köszönhetően. A metró kocsik most már kiszámítható rendszerességgel kezdenek el füstölögni, ha sokat közlekedünk a városban, akkor minden nap láthatunk az úttest szélére kényszerűségből leparkolt (értsd: lerohadt) buszokat, a járatok esnek-kelnek, késnek, kimaradnak, a forgalmi rendnek nevezett káoszban a tömegközlekedésre szorulóknak legalább félórányi plusz utazási idővel kell kalkulálniuk ahhoz, ha rendben és pontosan oda szeretnének érni az úti céljukhoz.

Az esztétikai és higiéniai állapotokról pedig nem lehet beszélni negatív előjelű szuperlatívuszok nélkül. Felszállni egy akármilyen, tetszőlegesen kiválasztott járatra igen edzett gyomrokat igényel, a buszok és villamosok - főleg a mostani téli időszakban, de nyáron sem sokkal jobb a helyzet - kívül-belül mocskosak, nem különösképp kirívó eset az, amikor az ablakokon lehetetlen ki- vagy belátni a rárakódott, egybefüggő mocsoktól. Leszakított kapaszkodók, rozsdamart utastér, ronggyá foszlott ülések, menet közben vészjelző módon nyikorgó, recsegő-ropogó hangok adják a mélybalkán életérzést, mely esetleg egy Albániai, isten háta mögötti faluban talán még életszerű lehetne, de Budapesten, egy állítólagos világvárosban, Európa közepén inkább hisszük magunkat egy háborúkkal lekaszált fekete-afrikai ország tessék-lássék módon létrehozott mentesítő járatán, ami valljuk be, az abszurdnál is abszurdabb életérzést eredményez az öntudatosabb utasok körében.

Továbbá belső feszültségektől sem mentes a BKV. A dolgozók - sofőrök, szerelők, ellenőrök, egyéb személyzet – túlhajszoltak, munkavégzésük nem más, mint egy merő stressz, kapják a pofonokat mind a vezetéstől, mind az utasoktól, mind a médiától, a városi legendák szerint csillagászati méretű fizetésük - mihez képest az? - ezt aligha kompenzálja. A terhek egyre növekednek, ezzel együtt az elégedetlenség és keserűség egyre kézzelfoghatóbb, aminek a vége előbb-utóbb az utolsónál jóval nagyobb erejű sztrájk lehet, csőd ide, csőd oda.

Felmerül a kérdés, hogy vajon ezért kell nekem fizetnem havi közel tízezer - ez az aktuális nettó minimálbér több mint 10%-a! -, illetve vonaljenként 320 forintot? A költői és kissé demagógnak ható kérdés az, hogy hová folyik el a napi több milliós utas közönség pénze?

A helyzet tehát nem csak elszomorító, hanem kimondottan nyomorúságos és mindezeket figyelembe véve teljesen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a BKV nem csak csőd közeli, hanem kimondottan csőd állapotban van. A főváros és a kormány egymással marakodik, hiszen egyik sem tudja, vagy akarja felvállalni az időről-időre esedékessé váló több tízmilliárdos konszolidáció terhét, most pedig úgy tűnik, hogy a Tarlós úr által vezetett kompániának komoly szakítópróbát kell kiállnia Orbánék és legfőképpen a pénzügyminiszter ellenében, akik a jelek szerint nem törik magukat azon, hogy megmentsék az egyébként valóban menthetetlen állapotba került tömegközlekedési céget.

A BKV-t egyebek mellett finanszírozó MKB világossá tette, hogy a közeljövőben leveszi a kezét a cégről és amennyiben az állam nem nyújt további garanciákat, egyszerűen befagyasztja a hiteleket, ezek nélkül pedig egykettőre leállhat a fővárosi tömegközlekedés és a kedves utasok megértését megköszönve mindenki hoppon maradhat.

Jelen állás szerint a kormány nem igazán siet a főváros és ezen keresztül a BKV megsegítésére, ami azon kívül, hogy a jelenlegi gazdasági konjunktúrában pusztán könyvelői szemmel talán még érthető lenne, mégiscsak kevéssé elfogadható hozzáállás, hiszen ezzel a szemléletmóddal a kormány gyakorlatilag hadat visel nem csak a BKV, de a budapestiek ellen is. Ez pedig elhibázott kormánypolitika, mivel a BKV-csőd könnyedén lehet az Orbán-kormány trójai falova.

Abban az esetben, ha valamikor április környékén valóban bekövetkezik a Budapesti tömegközlekedés-apokalipszis, szó és szám szerint milliós tömegek fogják ezt a kormányt hibáztatni, hiszen Tarlósék - egyéb, érdemi lehetőségek hiányában - mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a füstölgő metró kocsi romok között, tűzoltók és köhögcsélő utasok által körülvéve a Parlament felé mutassanak. Miattuk történt, ők hagyták csődbe vinni a BKV-t, emberek! Miattuk nem tudtok eljutni a munkahelyekre, elvinni a gyerkőcöket a bölcsibe, óvodába, iskolába, ezért és miattuk állt le az egész főváros!

A kormány épp olyan érdekes és kiszámíthatatlan játékot játszik a BKV-val, ahogyan azt az IMF esetében is teszi és egy olyan játszmát folytat, amiben végül saját magának ad majd mattot. Mert ha a BKV leáll, akkor az bizony a kormány felelőssége lesz, akárki akármit mond majd. A közlekedési vállalat a fővárosra mutogat, az pedig Orbánékra és a magukra hagyott, életüket totálisan felborítva érző utasok márpedig úgy fogják érezni, hogy a kormány nem tett meg minden tőle telhetőt az ügy megoldása érdekében. Ez pedig komoly felháborodáshoz, netán demonstrációkhoz vezethet, olyan mértékű tüntetésekhez, amik akár a jelenlegi vezetés elbukásához is elvezethetnek.

Nem hinném, hogy éppen a kormány akarná ezt önmaga számára elérni, akkor azonban teljességgel érthetetlennek tűnik az a hozzáállás, amit ezekben a válságos időkben tapasztalhatunk választott képviselőinktől. Csupán egyetlen oka lehet annak, hogy hagyják a BKV-t a szakadékba zuhanni, ez pedig az, hogy a csőd apropóján totálisan át kívánják alakítani a fővárosi tömegközlekedési rendszert - a BKV kihagyásával és eltemetésével. Felkészülhetünk arra, hogy a beláthatatlanul mély krízissel talán egy időben húzzák ki a kalapból a nyuszit: Jön a bizonyos körzetekre feldarabolt, regionális közlekedési rendszer, amit netán magánvállalkozók (értsd: külföldi érdekeltségű befektetők) fognak majd üzemeltetni, a mindenkori korrupció és protekcionalizmus dögletes szagától körüllengve. Ennek értelmében a BKV elrohasztása és totális tönkretétele nem egyéb, mint egy jól megfontolt, kitervelt privatizációs eljárás, aminek már megint mi, utasok, és választópolgárok isszuk meg a levét.

De mivel ez egy igen kockázatos és túl sok kiszámíthatatlan tényezőt magában foglaló forgatókönyv, kevéssé hihetjük azt, hogy valóban ez lenne a kormány célja. A következő alternatíva azonban még borzongatóbb és még messzibbre vezet, ezáltal talán még hihetetlenebb. Mi van akkor, ha az egész helyzetet egészen mások idézik elő és az egyre közeledő tömegközlekedési katasztrófa nem más, mint egy rafinált eszköz annak érdekében, hogy a mindenféle főáramlattal dacosan szembemenő Orbán-kormányt egy ilyen fővárosi krízissel kényszerítsék végképp térdre és távozásra.

Mindenki jól tudja, hogy jelenleg Magyarország rendkívül komoly össztűz alatt áll, az egész Európai Unió, a Világbank, a teljes gazdasági világ rossz szemmel nézi az úgynevezett nem ortodox gazdaságpolitikánkat, ezzel együtt pedig mind kívánatosabbnak tartják egy kormányváltás kivitelezését. Jól látható az is, hogy ez egyelőre nem megy a már bevált módszerekkel. Az apátiába, közönybe fásult magyar társadalmat nem lehet kitartó, százezres vagy milliós demonstrációkra sarkallni, mindenki el van foglalva  a saját túlélésével, és csöppet sem érdekli őket - ütőképes mértékben – az, hogy bizonyos ellenzéki vonulatok mit szeretnének elérni. A sikeres kormányváltás záloga egy sokkal-sokkal nagyobb skandalum, semmint a benzinárak emelkedése, vagy egy vita az IMF-el. Lehet, hogy a közéletben ezek sarkalatos témák, de a hátköznapok embere, az úgynevezett csendes többség ez ügyekben sem mutatja meg magát, pusztán azért, mert ezek a témakörök - szerinte – nincs közvetlen hatására a saját kis életére. Ezért aztán az utcára sem fog kivonulni. Ehhez valami több kell, egy olyan pont, ami nem hogy érint mindenkit, de még fájdalmas is lehet.

Tudjuk, hogy a kormány finanszírozási mozgástere finoman szólva is korlátolt, a folyamatos leminősítések és a rendkívül rossz nemzetközi sajtó keményen leapasztotta a forrásokat, ebből következően mindenre egyre kevesebb pénz jut. A kormány sokkal komolyabb problémákkal van elfoglalva – államadósság, egészségügy, tömeges elszegényedés, a szociális háló összeomlása, stb. – mint a BKV finanszírozása, ami egyébként is a főváros feladata lenne. Azonban a főváros is pénzügyi csődhelyzetben van, magas az eladósodottsági szint, itt ugyanúgy apadnak a források, jóformán semmire nincs pénz, hát még egy olyan pénznyelő szörnyetegre, mint a BKV. Az egész nem más tehát, mint egy felülről – a kormánytól független – vezérelt hadművelet, mely éppenséggel a kormány bukására játszik. Ne feledjük, hogy a jelenlegi BKV-válság katalizátora az MKB volt! Ők pedig miért is ne lehetnének hazai játékosai egy sokkal nagyobb erőnek, ami most minden fronton támadás alatt tartja az Orbán-kormányt? Teljesen egyértelmű, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer tapsikolna örömében, ha a lázongó szellemű jelenlegi vezetés idő előtt távozna és a helyükre egy velük sokkal barátságosabb klientúra kerülne.

A BKV összeomlása és a tömegközlekedés egyik napról a másikra való megszűnése egészen biztosan népharagot váltana ki – nem azonnal, de napokon belül biztosan – és ez az elementáris erejű felháborodás ilyen-olyan átjátszó csatornákon keresztül már alkalmas lehet arra, hogy távozásra kényszerítse a most regnáló garnitúrát.

Talán igaz, talán nem, de mindenképpen elképzelhető ez a forgatókönyv. A beszűkült mozgásterű főváros és kormány számára nincsenek felhasználható források, mert erre már tényleg nincs keret és a mostani ellenséges hozzáállás mellett bizonyos, hogy nem is teszik ezt lehetővé azok, akik érdekeltek egy esetleges kormányváltás kivitelezésében.

Körösztös György

Olvasónk, november 15-én a Csepeli HÉV-en utazott. A szerelvényen kalauzok, közterület-felügyelők és biztonsági őrök teljesítettek szolgálatot. Voltak olyan utasok, akik ennek ellenére blicceléssel próbálkoztak, persze nem jártak sikerrel. Az egyik nő például lejárt nyugdíjas igazolvánnyal kísérelte meg az utazást, de azt a kalauz nem fogadta el, pótdíjazni kezdett. A megbüntetett hölgy segítségére egy másik nő sietett, aki provokálta az ellenőrt, majd megpofozta. Rendőri intézkedés lett a vége:

Kedves BKV-figyelő!

Csepeli lévén rendszeresen utazom hévvel, szerencsés esetben csak naponta kétszer, egyszer befelé és egyszer kifelé. 2011. novemeber 15-én a Boráros térről 16.41 órakor induló szerelvény első kocsijában ülve különös eseményeknek voltam szem- és fültanúja.
 
A héven ellenőrök dolgoztak közterület felügyelők és hév biztonsági őrök kíséretében. Jelenlétük nem volt meglepetés, már a hévre felszállva lehetett tudni, hogy ellenőrzés lesz, lévén ott álltak a szerelvények mellett, a kék egyenruhák pedig már messziről virítottak. Ennek ellenére természetesen voltak, akik a blicceléssel próbálkoztak. Számomra felért egy állatorvosi lóval, mert utasként is csak döbbenten figyeltem egynémely utastársam viselkedését.
 
Egy úriember azzal kezdte, hogy nincs sem jegye, sem bérlete, ezért megoldásként azt ajánlotta, hogy következő megállónál leszáll, úgyhogy ne büntessék meg, hanem felejtsék el az esetet. Az ellenőr – egy 20-30 közötti lány – erre azt felelte, hogy ez nem így működik. Felírja az adatait és lehetőséget biztosít a férfi részére, hogy 8 napon belül bemutasson egy, a mai napra érvényes bérletet. A férfi ezen teljesen felháborodott, és bár átadta a személyi igazolványát, hogy felírják az adatait, amikor arra került volna a sor, hogy aláírja az átvételt, közölte hogy ne tud írni. Ennek ellenére az ellenőr hölgy átadta neki, és közölte vele, hogy akkor 8 napon belül mutassa be a bérletet, és a viszont látásra.
 
Itt azonban még nem ért véget a dolog. Nem telt bele egy perc, egy idősebb nővel került szembe, aki nyugdíjasnak mondta magát 63 éves lévén, de nem rendelkezett állandó bérlettel csak egy olyannal, amely – ahogy azt az ellenőr fennhangon közölte is vele - már 2011. márciusában lejárt. A hölgy azonban egyre csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy érvényes. Végül az ellenőr tájékoztatta, hogy nem adja vissza a bérletet, viszont a magát nyugdíjasnak valló hölgynek lehetősége van arra, hogy 8 napon belül igazolja a jogosultságát (vagyis hogy tényleg nyugdíjas) és akkor meghosszabbítják azt (vagy valami ilyesmi). Ezen a nyugdíjas hölgy teljesen kiakadt, és elkezdte mondani a magáét. Egy 30 körüli, hosszú, szőke hajú nőben támogatójára is talált, mivel az elkezdett beszólogatni az ellenőr lánynak nem éppen nyomdafestéket tűrő szavakkal, és közben adta a nyugdíjas nő alá is a lovat. Az ellenőr erre felszólította, hogy ne avatkozzon bele. Itt egy kicsit elveszítettem a fonalat, mivel a nyugdíjas nő megkaparintotta valahogy az ellenőr szolgálati igazolványát, és  csak abban az esetben volt hajlandó azt visszaadni, ha visszakapja saját március óta érvénytelen – de szerinte érvényes – bérletét. Az ellenőr ezt megtagadta és követelte vissza az igazolványát, és ekkor... a hosszú, szőke hajú 30-as nő, aki eddig csak beszólogatott és uszította a nyugdíjas nőt, lazán előrehajolt és egy hatalmasat lekevert az ellenőrnek minden előzmény nélkül.

Az ellenőr csaj mondanom sem kell ezen kiakadt, sikoltozni kezdett, és kiabált, hogy megütötték. A közterület felügyelő és a biztonsági őrök azonnal ott termettek és lefogták az anyázó, szőke hajú fúriát, miközben az ellenőr csaj kezdett idegösszeomlást kapni, sírt és sikoltozott. A hab a tortán, hogy a kocsi vége felől dúvadként tört előre egy másik ellenőr, és ha nincsenek ott a hév biztonságiak valamint a közterület felügyelő hogy lefogják, akkor tuti hogy lehajítja a vonatról a szőke pofozkodós csajt, amiért megütötte a FELESÉGÉT!
 
Eléggé eldurvult a dolog, rendőri intézkedés lett a vége. A legfurább, hogy a szőke pofozkodós csaj olyan büszkén vigyorgott utána végig, mintha valami nagy hőstettet követett volna el, holott ő volt aki provokált, és ütött. Mindig is tudtam, hogy vannak buta emberek.
 
Mielőtt megjegyezné valaki, hogy miért nem lépett közbe egyetlen utas sem: Szerencsére a biztonsági őrök a helyzet magaslatán álltak, és pillanatok alatt közbeavatkoztak. Ami pedig szintén elismerésre méltó, hogy csak 1-2 utas (bár szerintem ez is sok) értett egyet a szőke fúriával és támogatta a tettét, a többség elítélően nyilatkozott.
 
Eddig sem vágytam rá – és nem csak a közutálat miatt – hogy BKV ellenőr legyek, ezek után azonban még annyira sem (ahogy hallottam a biztonsági őrök beszélgetését, nem ez volt az első utas általi támadás a héten).