BKV-figyelő

Tisztelt BKV ügyfélszolgálat, Tisztelt BKV figyelő, Tisztelt Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület!

Az alábbi történetet szeretném megosztani Önökkel, illetve a lent feltett kérdéseimre választ kapni írásban.
Mások okulására szeretném ezt az esetet a nyilvánosságra hozni, hogy, ezzel is a közösségi közlekedés fejlődését elősegítsem, s annak színvonala emelkedjen. Mert ha nincsenek ilyen esetek, egyre több utas elégedetten veszi igénybe a BKV szolgáltatásait.

Nem nagy történet a következő, de azért sok mindent elárul arról, hogy milyen is a közösségi közlekedés hazánkban.  Hétvége, szombat dél környéke, Örsvezér tere a helyszín pontosabban metróállomás. Metrózni akartunk a kedvesemmel, s meg is kíséreltük a felszállást egy járműre. Viszonylag közel a bejárathoz, tehát a "kukac" utolsó szerelvényébe akartunk belépni, elkezdett becsukódni a metró ajtaja pont akkor amikor a jármű belsejébe szerettünk volna lépni. Nem tolakodtunk, nem furakodtunk, minden pityegés, figyelmeztetés, csodálatos dallam lejátszása nélkül kezdtek el csukódni az ajtók. Kedvesemet jól oldalba taszajtotta, én próbáltam visszatartani, mondjuk úgy, visszafeszíteni, ám nem ment, neki végül is sikerül visszafelé kilépnie a két ajtó közül, az én lábamra az ajtó rázáródott, azt nagy nehezen sikerült kirángatnom, ám a kezemben volt két szatyor, azok odapréselődtek az ajtók közé. Abban a pillanatban, amikor záródott az ajtó, más is járt így, mint mi, csak jóval előrébb. S akkor aztán álltunk ott, mert nem tudtuk, mi lesz, elindul a metró az odazárt szatyrokkal, vagy esetleg kinyílnak az ajtók? Tekintettel arra, hogy szinte a szerelvény legvégénél voltunk, így az épp a peron végénél lévő korlátnál lábat lógató két "békávés" kolléga jól láthatta, hogy mi történt (nem tudom, látták-e pontosan mi is volt, de hogy észlelték, az egészet, tuti, ugyanis jó magyar szokáshoz híven a másodperc törtrésze alatt kisebb tömeg verődött össze körülöttünk, tőlük úgy 5-10 méternyire). Természetesen semmit, de semmit nem tettek, azon kívül, hogy ők is csatlakoztak a bambán bámulókhoz. A jármű belsejében felugorott egy fiatal lány, s megnyomta a vésznyitót vagy vészjelzőt, ám erre sem történt sok minden.
Végül is eltelt így kábé két perc, mire végül is kinyílt az ajtó, s szabadultunk, vagyis a zacskóink. Az ijedtségen kívül , baj nem történt, de történhetett volna.


És akkor a kérdéseim:

Miért lehetséges az, hogy minden figyelmeztetés nélkül egyszer csak elkezdenek záródni az ajtók?  Miért záródnak zsilipszerűen az ajtók, magyarán, bármilyen ellenállást legyőzve? S miért nem nyílnak ki azonnal, mikor teljesen nem záródtak? (Hisz ugye a csomagom, meg a tartalma közötte volt.) Ha esetleg a lábamat csukja oda, akkor is így marad kb két percig? Vagy esetleg még csak ki sem nyílik, s a Pillangó utcai megállónál tudok szabadulni?
Mi a kötelessége azon kollégáinak akik ilyen esetet látnak? Mit kell és mit lehet tenniük hasonló szituációban? Mi tartott kb két percig? Miért van az, hogy vészjelzést kap a kocsi vezetője, s mégsem történik semmi? Illetve pontosan hogyan is működik a metró vészjelző berendezése, mi a kötelessége, teendője a jármű vezetőjének riasztáskor? Van-e esetleg valamilyen külső megfigyelő, kamerarendszer, melyen az állomás dolgozói ellenőrzik, figyelik, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő?

A fenti kérdések merültek fel bennem, bennünk a hétvégi intermezzo kapcsán. Viszont azt mindenesetre megértettem (tapasztalati úton ugye...), hogy hogyan lehetséges az, hogy az öreg nénikét odazárjuk, két villamoskocsi közé zuttyan, s 200 méteren keresztül vonszoljuk, lásd a 14-es villamos esetét. 

Tisztelettel és köszönettel:

Füzes Erzsébet
több éve hűséges bérlet vásárló

Tisztelt Füzes Erzsébet!  
 
Köszönjük, hogy levelével megtisztelte Társaságunkat.  Önnek okozott kellemetlenségekért elnézését kérjük.
 
Levele alapján azonnal intézkedést kezdeményeztünk, annak érdekében, hogy a jövőben hasonló esetet ne tapasztaljon szolgáltatásunk igénybevétele során. Az illetékes telephely vezetője az érintett járművezető figyelmét felhívja az utasorientált magatartás fontosságára és a szabályok betartására.
 
Köszönjük, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánunk Önnek.
 
Budapest, 2007. oktober 3.
                                   
Üdvözlettel:
 
Szüts Katalin
ügyfélszolgálat-vezető