BKV-figyelő

1,263,516,000 forint. Ennyit fizetett a BKV 2006 és 2008 között tanácsokra. Amikor ezt tegnap olvastam, egyből kinyílt a bicska a zsebemben. Egy veszteséggel üzemelő cégnek, ami Budapesten lassan közutálatnak örvend, honnan van ennyi pénze tanácsadásra?

Hétfőn megint a BKV-val és a vigyorgó szóvivőasszonnyal volt tele a média. Büszkélkedtek a Moszkva téri ellenőrzéssel és a sikerével. Mennyivel több jegy fogy, mennyivel több a bevétel, és mennyivel kevesebben bliccelnek már, mert üldözik őket. Felmerült bennem a kérdés: Talán nem a közpénzeket meglovasító menedzsmenti tagokat kellene üldözni? Szemét dolog a bliccelés, de ha az utasok által befizetett pénzeket is elherdálják, akkor ne csodálkozzanak, hogy üres a kassza, nincs pénz buszokra és takarításra.

Ha bliccelőkről van szó, akkor a BKV mindig egy példát hoz fel. Ha senki nem bliccelne, évente kb. 150 új autóbuszt lehetne venni. Persze csak akkor, ha a beszerzést nem az Alfabusz és Antal Attila intézi, akkor jóval kevesebbet.

Ezzel a kampánnyal a BKV azt szeretné elérni, hogy véres szemmel nézzünk a bliccelőkre, hogy utáljuk meg őket. Meglopnak minket és miattuk kell 20 éves, soha fel nem újított buszokon utaznunk. Nemes a cél, de é inkább nézem véres szemmel imádott politikusainkat, és a menedzsment tagjait, akik valószínűleg jobban megkárosítják a céget, mint az a néhány szerencsétlen bliccelő.

Felmerült már benned a kérdés, hogy az alvállalkozóknak kifizetett, tanácsadásokra elherdált, zsebekbe csúsztatott pénzekből évente hány új buszt lehetne venni? Ha a drágábbik fajtát nézzük, és csak a tanácsadást számoljuk (hisz erről van most pontos adatunk) ez évente legalább 21 új csuklós, klímás busz lenne. És ez csak a tanácsadás!

De ezt a pénzt nem kell buszokra fordítani. Lehetne belőle hálózatot fejleszteni, felújítani járműveket, korszerűsíteni, növelhetnénk belőle a fizető utasok komfortérzetét, de még takarításra is jutna belőle. Persze csak akkor, ha a pénz nem fontosabb, mint az utas.

A biztonsági őrök miért nem az Akácfa utcából kijövő alkalmazottak zsebeit ellenőrzik, a mi bérletünk helyett?

Minden szolgáltató arra törekszik, az ügyfelei elégedettek legyenek, és kevés legyen a beérkező panasz. A BKV erre magasról szarik tesz. Bezárja a pénztárakat, nem tölti fel az automatákat, és már a fontos csomópontokon sem árulnak bérletet, illetve jegyet. Végülis a BKV monopol helyzetben van. Miért foglalkozna az utassal?

Ha végigvesszük, hogy a két fő metróvonalon merrefelé vannak P+R parkolók… elég siralmas a kép. A Déli-pályaudvar melletti parkolót eladták építési teleknek, a KöKi mellett és a Határ útnál ugyanez éppen folyamatban van. (Külön borzalom, mi van a KöKinél: autók sűrűn a sárban, dzsuvába, mert azért akad néhány autós, aki a BKV ellenére mégis inkább letenné az autóját.)

Örs Vezér? Hát, volt ott egy parkoló, de rátették az Árkádot. Újpest Városközpont? Ne nevettess. P+R egyedül Újpest Városkapunál van, persze ez is kicsi, az autók sűrű kupacban állnak a füvön, a bokrok/fák alatt is.

És most nagyon ravasz kérdés következik: találd ki, melyik az a metróállomás, ahol semmi lehetőség sincs BKV jegyet, ne adjisten bérletet venni? Úgy van: Újpest Városkapu.

Ma arra vitt dolgom. Jegy volt nálam, de visszafelé venni is akartam. Nem sajnáltam az időt, bejártam rendesen a környéket. Nem kicsi közlekedési csomópont ez, van ott autóbusz pályaudvar - nem is kicsi, ugye ide lett kiköltöztetve az Árpád-hídtól egy csomó járat - és van itt vasúti megállóhely is. Szóval tényleg van itt minden. Csak BKV jegyárusító hely, esetleg egy nyomorult úgysem működő automata… az nincs.

Gondoltam, megkérdezem a Volán pénztárban. Vagy a MÁV pénztárban. Hisz mindkettőből van, az előbbiből kettő is. Nos, mindkét ablakban kint lóg a tábla, rajta nagy betűkkel, hogy ‘BKV jegyet nem árusítunk!’. Mondtam már, hogy volt időm? Odamentem és megkérdeztem az egyik pénztáros hölgyet, mit javasol, hol találok a környéken BKV pénztárat? - Hát, az Újpest Városközpont vagy a Gyöngyösi úti metrómegállóknál már van - közölte zavartan. Persze az, hogy hogyan jutok el odáig jegy nélkül, az már az én problémám.

Tessék észrevenni a helyzet fonákságát: Van egy P+R. Van egy metróállomás. Van egy Volán pályaudvar. Van egy MÁV megállóhely. Van infrastruktúra. Van két Volán pénztár. Van egy MÁV pénztár.

Mi hiányzik? Nem, nem a BKV-jegy. Hanem az üzleti kultúra. Az, hogy a vevőkért vagyunk, nem pedig azért, hogy halálra szívassuk őket.

JoeP

A bérletpénztáros olyan élőlény, akit semmilyen körülmények között nem szabad megzavarni, még akkor sem, ha a munkaideje felét pihenőidőnek használja. Ha mégis piszkálnák (pl. turisták) akkor összeszedi minden bátorságát és üvöltözni kezd csúnyán, magyarul, mert azt a turista úgysem érti. És mi van, ha van ott egy magyar?

Kedves Drága BKV figyelő!
 
Ezen a héten, szerdán történt velem a következő eset.
 
A Keleti Pu. közelében lakom, így ha BKV-val utazom a pályaudvar jobb sarkánál kialakított ideiglenes kék bódéban szoktam jegyet vásárolni. Már, ha van valaki a bódéban, ugyanis az esetek többségében, valami cetli van kitéve, ami arról tájékoztat, miért nem tudok jegyet venni. Majdnem ez történt szerdán is. 11 óra 36-kor érkeztem az elárusító helyhez ahol két fiatal lány várt. Mikor közelebb mentem, hallottam, hogy a két hölgy más nyelven beszél.
Tehát vélhetően turisták voltak.

Az elmaradhatatlan cetli újból kint volt. Azonban azt írták rá, hogy technikai okok miatt nyitás 11-kor. A jegyárus, egy idősebb hölgy hátul maszatolt valami edénnyel.  Kb. 5-6 perc telt így el, amikor feldúlva érkezett meg. Talán azzal a szándékkal, hogy dolgozni kezdjen. Kb. ez történt. Na, mi van, mit akartok? Két lány angolul, két tíz napos bérletet kérünk. Jegyárus, azt az anyátokat nektek, nem hagytok békén.

Két lány: sorry?  Válasz: Anyátokat sorry! Idejöttök nyaralni és engem b*szogattok. Lányok: sorry, I don’t understand, nem értitek? Válasz: Hát azért, mert ti beszélitek a ti nyelveteket én meg az enyémet.

Jegyárus kiadta a kért cuccokat. Lányok el.

Gondolhatod, mennyire földbegyökereztem a gyökértől. Kértem két jegyet, és amikor visszaadta a maradék pénzt, megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy a külföldiek annak alapján ítélik meg az országunkat, amit itt tapasztalnak.

Engem nem érdekelnek a külföldiek üvöltötte jegyárus. Éppen átvettem valamit de nemtudtam rákoncentrálni rendesen, mert ezek itt szarakodtak az ablaknál. A felhozott érv, már-már majdnem meggyőzőtt, mikor újabb kérdéssel rukkolt elő a bennem lévő gonosz. Mondja kedves, a bkv-nál feltétel, hogy a dolgozóknak ne legyen az IQ-juk 60 felett? Ezen egy kicsit gondolkodott, majd újból üvölteni kezdett, hogy neki itt dolgozni kell és nincs ideje semmire és mindenki csak basztatja. Ekkor már úgy üvöltött a mikrofonon keresztül, hogy a járókelők is felfigyeltek kicsi afférunkra.

Még megkockáztattam egy biztosan érti mit mondok című kérdést, de erre az volt a válasz, hogy én nem foglalkozom a külföldiekkel! Éreztem, hogy ebből a helyzetből a távozás lehet az egyetlen kiút.

A matróna még idejében kapcsolt, hogy én valójában most inzultáltam őt. Elkezdett kiabálni, azzal az ízes magyarsággal, amit csak a vonattal dolgozni járó bkv-sok tudnak.

Nem számolt vele, hogy eddigi éveim zömét a hetedik és a nyolcadik kerület utcáin és terein éltem és nem tolerálom, ha trágárságokat üvöltenek a képembe.

Közelebb léptem és jól érthetően közöltem vele, ne üvölts te köcsög parasz, mert elszállíttatlak bódéval együtt. Ekkor egy kicsit meglepődve tekintett le rám. Majd még egy köcsögöt dobtam rá és sietősen távoztam utamra.
 
Kicsit szégyellem magam, hiszen ezzel sikerült alulmúlnom jegyárust, de bevallom jólesett! 

Vasárnap délelőtt a MÁV helyett kénytelen voltam a hasonlóan kiemelkedő színvonalú szolgáltatást nyújtó Volánbusz szolgáltatásait igénybe venni. Bár a blog BKV-val foglalkozik, muszáj bemutatni, hogy nem csak a BKV, a Volán pénztárban is érheti meglepetés az embert:

Tisztelt Volánbusz Ügyfsz!

2008. október 12-én 8.39-kor Érden lévő jegypénztárukban próbáltam jegyet venni az utazásomhoz, mert az állomáson lévő három jegyautomata közül egyik sem működött. A váróteremben, a mosdónál lévő első ablakoz mentem a jegypénztárhoz. Az ablak másik oldalán egy nő ült, kezében és szájában egy Fornetti süteménnyel, asztalon morzsák, kajamaradék és tömérdek fémpénz.

Hosszú perceket álltam az ablak előtt, mire jelzést adott, hogy mondhatom, mit szeretnék. Jó reggelt kívántam neki, és jó étvágyat, amire a reakciója egy „Monnyad!” volt, amit a süteménnyel megtömött száján ejtett ki. Fiatal vagyok, a hölgy sem volt annyira idős. Én magáztam, köszöntem, ő letegezett, és még csak vissza sem köszönt. Nem probléma.

Kértem a jegyet, mondtam neki mettől meddig kérem, és jeleztem, hogy van egyesített bérletem. Száját ezután egy „kéccáz” szó hagyta el. Ekkor eszembe jutott, hogy a kedvezmények felsorolásakor elfelejtettem említeni, hogy diákigazolványom van, ezért az 50%-os kedvezményt az egyesített bérlet mellé, még szeretném igénybe venni.

Pénztárosunk ezen nagyon kiakadt, és kioktató szövegbe kezdett. Elnézést kértem, hivatkoztam arra, hogy korán van még nekem, és arra is, hogy bíztam benne, hogy fiatalos kinézetem miatt ezt észreveszi. „Mikor kell mondani? Mér most mondod?” „És ha kinyomtatom a jegyet?”. Harmadszorra kértem elnézést,  mire mondta, hogy egy százas lesz. Ekkor már süteménnyel csak félig tömött száján még mindig kioktató szöveget mondott, amivel már nem foglalkoztam.

Az ablak alatt lévő nyíláson beadtam neki az útközbe kiszámolt 100 forintot apróban, három darab 20-ast, három 10-est és két 5-öst. Az ablak alatt bedugott pénzt a többi közé húzta, majd kiszámolt belőle 75 forintot, és jelezte, hogy ez kevés. „Ez csak 85”, mondta, majd: „Ja nem, csak 75”. Egyre jobb, mondtam magamban, majd a vitát elkerülendő adtam neki még egy ötvenest. Vissza természetesen egy 10-essel kevesebbet adott, így 35 forinttal sikerült lehúznia, amiért csak azért nem reklamáltam, mert így is elvett az időmből rengeteget, és perceken belül indult a buszom.

Ha lett volna időm, valószínű a helyszínen panaszt tettem volna a lenyúlás és az asztalon lévő kupi miatt, és bár a táplálkozása nem zavart, teli szájjal szerintem ügyféllel nem beszélünk, főleg nem ilyen hangnemben.

Ugyan ezen az állomáson van egy bérletpénztáros hölgy, aki minden bérletvásárlásomkor különbözű címletekkel próbál megrövidíteni. Az elején apróban kezdte, az elmúlt hónapban már egy 500-ast felejtett el visszaadni. Mindig jelzem neki, hogy kevés a pénz, mindig elnézést kér, és szó nélkül visszaadja.

 

Várom visszajelzésüket!

Vajon kinek jó, kinek éri meg, hogy a központban bezárt BKV-pénztár mellé, két, alvállalkozó által működtetett pénztárat helyez ki? A BKV több része, már így is alvállalkozók kezében van, amik nem csak silányabb szolgáltatást nyújtanak, valószínűleg a beszervezések drágább is volt, mint ha a BKV maga végezné el a kiszervezett munkát. Hiába a több pénztár, több olyan feladatot nem látnak el, amiért mégis a BKV pénztárat kell felkeresnünk, amikből sajnos egyre kevesebb van…

Tisztelt BKV Zrt!

Budapesten egyre több helyen tűnnek fel az alvállalkozók által üzemeltetett, a köznyelv által csak "kutyaólnak" hívott bérlet, és jegypénztárak. Ez egyfelől jó, mert a jegy és bérletárusítást kiterjesztik, másfelől rossz, mert olyan helyen is nyílik alvállalkozói pénztár, ahol BKV pénztárat zártak be, valószínűleg azért, hogy az alvállalkozónak adjanak teret.

Sajnos társaságuknál egyre több az alvállalkozó. Alvállalkozó cég biztosítja a biztonsági őröket, tartja karban az automatákat, üzemeltetnek autóbuszjáratokat, és már a jegyet is alvállalkozótól vesszük. Sajnos az ilyen cégek messze nem nyújtanak olyan szolgáltatást, mint önök régen. Bár a társaságuknál lévő ellenőrökre, buszvezetőkre és pénztárosokra is érkezik panasz, ez messze nem éri el azt a szintet, amit a különböző alvállalkozók által biztosított szolgáltatások miatt kapok.

Épp néhány napja, hogy blogomon megjelent egy észrevétel, melyben az olvasó az alvállalkozó pénztárosra tett panaszt, mert hamis, lézernyomtatóval készített bérletet akart eladni neki. Nem elég, hogy a pénztáros okirathamisítást követ el, társaságukat károsítja meg. Úgy hiszem ilyet még a BKV-nál dolgozó pénztárosok sem engedtek meg maguknak.

Az alvállalkozó emberei véleményem szerint azért engedik el ennyire magukat, mert tisztában vannak vele, hogy sokkal nehezebb őket megtalálni, és felelősségre vonni, mint egy BKV-s dolgozót, és az őket alkalmazó cégek is védik őket.

Nem tudom milyen megfontolásból, de a Boráros téren az önök által működtetett jegy, és bérletpénztárat, bezárták. Központi helyen volt, mert a téren lévő összes járathoz közel volt. E pénztár helyett, önök a HÉV megállóban, és a 23-as busz megállójában kutyaól pénztárakat nyitottak, mely nem csak felesleges (hisz ott a pénztár az aluljáróban, amit bezártak), Budapest képét is rombolja. Ilyen csodálatos pénztárat nyitottak még a Bocskai úton, és a Móricz Zs. körtéren is, ahol szintén van jegypénztár.

Kérem önöket, adjanak tájékoztatást arról, hogy miért döntöttek a jegy és bérletértékes alvállalkozóknak kiadása mellett, és mennyire takarékos, bezárt BKV jegypénztár mellé, két, alvállalkozói bódét nyitni.

Levelemről másolatot küldök Hagyó Miklósnak, és a héten Beleznay Évát, Budapest főépítészét is megkeresem, hogy a fent említett, városképromboló pénztárakkal kapcsolatosan, foglaljon állást, és mondja el véleményét azokról. Levelem mellé fényképet csatoltam a bezárt, és a két nyitott pénztárról.

Üdvözlettel: G. Mihály, BKV-figyelő blog.