BKV-figyelő

Rengetegen szoktak a blogokon és a fórumokon szájkaratézni a bicskanyitogató sztoriknál, hogy "Ha én ott lettem volna, biztos a szart is kitaposom belőle", de amikor cselekedni kellene, inkább minden utas ül csendben, kibámul az ablakon, megpróbál tudomást sem venni arról, mi folyik körülötte. Olvasónk sem szólt rá arra a néhány taknyos kölyökre, akik idős utasokkal keménykedtek, pedig megtehette volna:

Hello!

Egy eléggé "bicskanyitogató" történetet szeretnék megírni, hátha mások tanulnak majd az esetből és esetleg erélyesebben lépnek fel majd hasonló helyzetben, mert sajnos kevés olyan ember van, aki ilyen esetben tesz is valamit... Nem kapcsolódik közvetlenül a bkv-hoz, de mivel ott esett meg, leírom, aztán majd eldöntöd, hogy érdemes-e kitenni az oldalra. Címet nem írok, találj ki te :)

A Ferenciek terén szálltam fel a 7-es buszra ma délután, ahol egyébként is viszonylag sok a paraszt és a nemkívánatos személy, de ez főleg az éjszakai órákra koncentrálódik. A tömeg miatt a forgóban foglaltam el pozíciómat. Velem együtt felszállt 5 fiatal (13-16 éves) srác (egyikük lány) és a busz elejébe mentek. Eddig nem is volt semmi gond. A Móricznál aránylag sok hely szabadult fel, mire 3 srác hátra jött és helyet foglalt közülük 2 az egyik dupla ülésen. Az előttük lévő dupla ülésen 2 öreg bácsi ült.

Megérkezett a BKV válasza olvasónk panaszára. Az utas látta, ahogy egy kerekesszékkel közlekedő utastársa éppen a villamosra próbál meg felszállni, de a járművezető rázárta az ajtót, így a megállóban maradt. Olvasónk panaszt tett a cégnél, a lenti válaszból kiderül, hogy a járművezetőt "cselekedetéért anyagi jellegű felelősségrevonásban részesítették."

Tisztelt BKV-figyelő!

Ez év június 13-án írtam Önöknek levelet, "Kerekesszékkel utazni" címmel. Az eset nem velem, hanem a szemem előtt történt. A panaszomat eljuttattam a BKV részére is. Közel két hónap után választ is kaptam, amelyben elnézést kértek, leírták, hogy vizsgálatot indítottak és a járművezetőt anyagi jellegű felelősségrevonásban részesítették. A BKV kérésének eleget téve mellékelten küldöm a részemre eljuttatott levelet. Íme:

Nem panasz, nem dicséret, még csak nem is észrevétel a lenti, inkább egy szívhez szóló történet, olvasónkról, édesanyjáról:

Ülök a villamoson, bambulom a szememmel már sokadszor befogadott látványt, végül is minden nap oda-vissza megteszem ugyanezt az utat, semmi újdonságot nem rejt már számomra, otthon-munkahely, munkahely-otthon távolság. Büdös város, rozzant járatok, amik képesek megállótól megállóig minden tilos jelzést mutató lámpát megtalálni, miközben mi szaunázunk, szabadulunk a veseköveinktől, a hullámokban megcsapó szagmintákat próbáljuk elemezni, miközben összes kezünkkel kapaszkodni próbálunk még ülve is és kémleljük, hogy vajon hol jutnánk le időben, ha kigyulladna a jármű alattunk. Néha még elmélkedem azon, hogy vajon ennyi pénzért hol máshol is kaphatnánk ilyen exkluzív szolgáltatásokat, de csak hogy vigyorra húzódott képpel vonjam le a következtetést: megéri. Szóval csak a jól megszokott fíling, egy napomból összesen három órát adhatok át a színtiszta belső elmélkedésnek, amíg semmi értelmeset nem tudok tenni, csak utazgatok, mint akinek nincs jobb dolga. Talán teret kaphatna lassan valamiféle izmus az életemben, mivel a meditálás részét már sikeresen tudom alkalmazni bármilyen zajtól függetlenül.

A 19-es villamoson egy srácot azért akartak megbüntetni az ellenőrök, mert bérletére a diákigazolványának száma nem volt ráírva. Ahelyett, hogy tollat adtak volna neki, hogy pótolja a hiányosságot, szájbarúgással fenyegették, illetve barátnőjét is meg akarták büntetni, akinek egyébként minden rendben volt a jegyével. A levél végén szavazz!

Kedves BKV-figyelő!

Nemrég, mialatt utaztam a 19-es villamoson a Batthyány tér felé, a Clark Ádám téren felszállt egy köpcös, nyakában messziről látszó, vastag fuxot viselő figura. Valahogy megéreztem, hogy ellenőr lesz, elvégre évek óta jegy nélkül járok - illetve gyűjtőjegyet hordok magamnál és ha a helyzet rákényszerít, lyukasztok - néhány másodperc múlva villantotta is fel a karszalagot. Picit becsináltam, mert nem lyukasztottam jegyet, így mikor elkezdtek közeledni felém, felálltam és indultam az ajtó felé, hogy leszállok. Hamar kiderült azonban, hogy nem kellett volna ilyen forrón ennem a kását, mert már megtalálták maguknak a napi betevőt.

Olvasónk a 3-as villamossal utazott egy hete, ahol egy figyelmes villamosvezetővel találkozott, aki leszállt, és segített egy vak utasnak (várakozónak). Többit leírja az utas:

Kedves BKV-figyelő!

Egy rövid sztorit szeretnék csak megosztani veled. Mostanában sok bejegyzés volt a blogon, hogy a BKV sofőrök mennyire nem figyelnek oda kismamákra, öregekre, rokkantakra. Tegnap (08- 12.) viszont kellemes dolgot tapasztaltam a 3-as villamoson. Az Éles saroknál szálltam fel a járműre.