BKV-figyelő

Tisztelt Figyelő!

 

Szerda délután indultunk a Baross utcából két barátommal, és barátnőmmel a Déli pályudvar felé. Hogy mivel? Hát riksával. A riksa három kerekű bicikli szerű alkotmány, amelyen elöl ül a vezető, aki teker (jelen esetben én) és hátul az utas, vagy utasok (jelen esetben a barátnőm) aki(k) nem teker(nek). Másik két barátom egy-egy riksát vitt üresen. Az útvonalunk: Baross utca-József krt.-Kőfaragó u.-Gyulai P. u.-Rákóczi út-Erzsébet híd-Attila út-stb.

 

 

A körúton kisebb dugó fogadott minket, ezért nagy örömmel fordultunk le róla, ám ezután következett a Rákóczi út. A riksa aránylag alacsony sebességéből adódóan biztonságosabb vele a busz-sávon közlekedni, mint attól jobbra, ezért a már előbb említett jobb szélső sávot választottuk. Tudom, hogy szabálytalan, de biztonságosabb.

 

Igyekeztünk úgy közlekedni, hogy ahol csak lehet lehúzódtunk (pl a Károly körútnál) és elengedtük a buszokat. Ennek ellenére volt, hogy csak araszolásra kényszerítettünk egy-két buszt, még az Erzsébet hídon is.

 

Meglepődve tapasztaltam a buszvezetők előzékenységét, egy rossz szó, egy dudálás, de még egy mogorva arckifejezés sem történt, aminek nagyon örültem. Amikor behúzódtunk egy-egy utcába, hogy elengedjük a mögöttünk araszoló buszt, többen mosolyogva bólintottak, vagy intettek köszönés képpen.

Ez úton szeretném megköszönni a szerda késő délután Rákóczi út-Erzsébet híd útvonalon közlekedő számos buszsofőrnek, hogy egyenrangú közlekedési partnernek tekintettek, és nyugalmukkal, előzékeny közlekedési stílusukkal biztosították mindannyiunk biztonságos közlekedését. Köszönöm!

Remélem annak ellenére, hogy nem egy véres sztorit írtam le egy renitens sofőrről, vagy egy széteső elképesztően koszos buszról felkerül a blogra, mert gondolom a jó példát is meg kell mutatni, ami követhető, és irányadó.

Kedves BKV-Figyelő!

 

A balhé első jelére menekülő BKV-s biztonsági emberekről szeretnék beszámolni.

 

Október 5-én 0 óra után pár perccel az Astroriánál, ha jól emlékszem a csepeli éjszakai buszon, verekedés tört ki. Már felszálltak az utasok, köztük egy csomó kukásmellényes biztonsági ember is, amikor egy nagydarab ember összeakadt egy párral. A párt a BKV-s biztonságiak le akarták szállítani, de azok nem mozdultak, erre néhány utas úgy gondolta: majd ők rendet tesznek.

 

A verekedés pillanatok alatt kitört, több felvonásban zajlott, egy nagydarab és a társa többször lelökte a párt megállóba. A balhé első jelére az egyik biztonsági ember azonnal leszállt a buszról és eltűnt. A többiek egy darabig nézték a verekedést, majd ahogy az egyre hevesebbé vált, újabb biztonsági ember oldalgott el. Végül egy "biztonsági szolgálat" feliratú  mellényt viselő nő maradt egyedül közvetlenül a verekedők mellett, miközben a verekedésbe újabb utasok avatkoztak be.

 

A sofőr, látva egy kínálkozó alkalmat, zárta az ajtót, és indult volna. Az éppen becsukódó ajtó azonban a dulakodás közben betört. A szóváltás, a verekedés a megállóban folytatódott:ütésváltás, szitkozódás, fenyegetőzés, fojtogatás. A betört üvegű busz a megállóban maradt, rendőrök jöttek, a folytatást már nem vártam meg.

 

A lényeg: az utasok között kialakult verekdésbe csak további utasok avatkoztak be, a biztonsági szolgálat a balhé első jelére menekült. Pedig az Astoriánál kb. egy tucat BKV-s biztonsági őr volt aznap este, mégis komolyabb, hosszabb verekedés alakulhatott ki egy BKV járaton. Ráadásul, ha nincs biztonsági szolgálat, nincs az egész eset, mert a konfliktus abból alakult ki, hogy leszáll-e a pár vagy nem.

 

Persze megértem az őröket, hiszen valójában nem tehettek volna sokat. A verekedők össztömege körülbelül kétszerese volt az övékének. Senkinek sem álma, hogy biztonsági őr legyen a BKV éjszakai buszon, és mindenki épen akar hazatérni a műszak végén. De akkor minek ez az egész? Miért kell a "biztonság" szót használni? Akkor valljuk be őszintén: csak a jóhiszeműekkel, gyengékkel, piás kamaszokkal, hajléktalanokkal szemben tudnak eljárni, valódi biztonságot teremteni nem tudnak, nem is akarnak.

 

Üdvözlettel: XY

Tisztelt BKV!

 

2008. október 1-én,  20 óra 30 perckor a 41/19-es villamost pótló buszra nem szállhattam fel szájkosár nélkül 23 cm marmagasságú igen fegyelmezett kutyámmal. (Történetesen autóm elromlott és éppen nem volt nálam szájkosár (nem is tudom honna szereztem volna este fél kilneckor a Batthyány téren), viszont szerettem volna ennek ellenére hazajutni valahogyan.)

 

Biztos vagyok benne, hogy a buszvezető már látta maga előtt, amint olyan tömött lesz a villamospótló az uszkve 2 megállóra, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, és ilyen állapotok között fogja kutyám végigharapni valamennyi utas bokáját.

 

Ilyen vasfegyelem mellett, ugyanakkor egyik villamosvezető kollégájuk éppen a héten kérte meg az utasokat, hogy legyenek szívesem megtolni a villamost (!!!), mert az benn rekedt ki tudja milyen okból a Lánc-híd alatti alagútban. 

 

Ha a két esemény utasbiztonsági szempontjait vesszük figyelembe, az üres buszon nem utazhat kistestű kutya szájkosár nélkül, de az alagútban téblábolhatnak az utasok a 270,-ft-os viteldíjért!? 

 

Úgy tűnik az említett villamosvezetőnek kevesebb felelősségérzete volt mint a vasszigorú buszvezetőnek, ugyanis ha valamelyik utas elesik és a villamos alá kerül, vagy netán a több száz kilós villamoskocsi megmozdítása közben esetleg sérvet kap, annak következményét fogja-e viselni? 

 

A kérdés már csak az, hogy ezentúl a viteldíjért kötelező lesz részt venni a jármű mozgatásában is, cserébe a BKV is részt vesz az utasok megfelelő testedzésében? Kutyával is gyalogolni kell és kutya nélkül is kutyagolni kell...

 

Tisztelettel: dr. Seres Márta

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Szeptember 29-én, hétfőn este 18 óra körül utaztam az 1-es villamoson a Lágymányosi híd és az Lehel utca között. Az Ajtósi Dürer sorig az utolsó, majd onnantól az első kocsiban, ugyanis olyan atrocitás ért, ha nem szállok át másik kocsiba, lehet, hogy élve már nem szálltam volna le a villamosról.

 

A Lágymányosi hídnál az indulás előtt felszállt egy hajléktalan férfi a villamosra, aki egy 4-es helyre lepakolt, majd még két ülést elfoglalva leült. Zavaró volt a szaga, és a jelenléte, de nem foglalkoztam vele. 

 

Az első néhány megállóban elkezdtek gyűlni az emberek. Egyre többen lettek, az ülőhely is elfogyott. Valahol a Népliget környékén felszállt egy terhes nő is, akinek rajtam kívül nem sokan szándékoztak átadni a helyet, ezért felálltam, és megkértem, hogy üljön le. Leült, majd a hajléktalan férfihez mentem, és megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e véletlenül, hogy 6 adófizető, bérletes utas helyét foglalja most jelenleg. Kulturált kérdésemre, egy igen tiszteletteljes „K*rva anyád” választ kaptam, amit egy a hátam mögül érkező „Ha nem tetszik valami, le lehet szállni te g*ci” kísért. Sajnos nem vettem észre, hogy mögöttem a hasonló hajléktalan férfiből áradó szagokat már jól tűrő, roma fiatalemberek foglalták szintén a bérleteseknek fenntartott ülőhelyet.

 

Megkértem őket, hogy ne szóljanak bele, mert beszélgetni próbálok az úrral. Nem anyáztam, kulturáltan feltettem neki egy kérdést, melyre még teljesértékű választ nem kaptam. Jeleztem feléjük, hogy nem kívánok vitatkozni. Be sem tudtam fejezni a mondanivalóm, az egyik kultúrlény közbe is vágott, és fenyegetni kezdett. Én nem voltam neki elég, már a családom kiirtásával fenyegetőzött. Hogy nyomatékosítsa bennem, hogy nem beszél félre, a zsebében lévő bicskára mutogatott, aminek szerencsére csak az akasztóját láttam. Már nem akartam emelni a hangulatot, ezért úgy gondoltam, jobb ha kicsit hátrébb megyek a kocsiban, de nem hagytak békén. Jöttek utánam és fenyegettek. 

 

Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás, viszont abban a pillanatban úgy e voltam szarva, mint még életemben sosem. Átfutott az agyamon az összes olyan eset, amikor hasonló márkájú emberek lincseltek meg hozzám hasonlóakat. Nem akartam közéjük kerülni. Én jót akartam, segíteni az utastársaimnak, persze senki nem kelt a védelmemre, még csak szóban sem. Leszállni nem akartam, mivel már sötétedett, inkább két kocsival előrébb mentem, ott legalább a villamosvezetőnek tudok szólni, ha baj van.

 

Annyira ideges voltam, és annyira remegtem, hogy a rendőrség hívása csak akkor jutott eszembe, mikor ezek a férgek már leszálltak a villamosról, így nem tettem feljelentést. Nyári tapasztalatom egyébként az, hogy rendőrségre telefonálni vicc. Augusztusban több mint 15 perc kellett, mire kapcsoltak valakit, mindenki foglalt volt…

 

A történet tanulsága egyébként annyi, hogy a BKV járművein nem az a nagyobb ember, akinek bérlete van, hanem az, akinek kilós aranylánc lóg a nyakába, és aki TESCO-s szatyorban hordja az életét.

 

XY

 

(Név, elérhetőség kérésre nincs megjelenítve)

Amíg az utasok nem állnak ki egymás mellett, és nem védik meg egymást, addig ne várjunk komolyabb változást. Maradnak a hajléktalanok, és a marad a lincshangulat.

Kedves BKV-figyelő!

 

Már előre látom a kommenteket, hogy aki BKV-val jár, az nem lehet sikeres. De ha egyszer olcsóbb is, meg gyorsabb is...

 

No de a történet maga. Párommal a 11. kerületben lakunk, ő Budaörsön dolgzik, én a Keletinél. Ebből kifolyólag (és mert becsületesek vagyunk), havi több, mint 20.000 ft-tal járulunk hozzá a BKV bevételéhez. Pár nap múlva lejár a bérletünk, és gondoltam, hogy ma reggel úgyis be kell mennem a munkahelyemre,de a délelőttöm szabad, és megveszem a bérleteket, DE...

 

Elfelejtettem Kézpénzt vinni magammal. Mivel ebben a csodás városban csak 3 helyen (Nyugati tér, Moszkva tér és ÖVT) lehet bankkártyával fizetni, a Keletiből elmetróztam a Moszkva térre ( a Nyugati nem esik útba a fentebb leírtak miatt, az Örsön meg csak a HÉV-gombában lehet bankkártyával fizetni, de csak a bérletet, környékit nem, mert ők mégiscsak egy HÉV-pénztár! Ha környéki kell, akkor zarándokolj el a tér tulsó eldugott szögletébe, ott megveheted, de csakis szigorúan kp-ért. Így maradt a Moszkva tér.) 

 

11-re értem oda, az bankkártyás ablaknál fizetett egy hölgy, majd az előttem lévő diáknak tűnő lányt már elhajtotta a pénztáros, hogy már pedig itt műszaki hiba van, és 11 és 12 között nem működik a kártyás fizetés. Ha annyira kell neki a bérlet, menjen a téren levő OTP-automatához, vegyen fel pénzt és jöjjön vissza. Az az érvelés, miszerint a leányzó (sem én mellesleg) nem akar fizetni a pénzfelvételért, nem érdekelte különösebben és minősíthetetlen hangnemben elzavarta. Én már meg sem próbáltam, és távoztam. 

 

Az esettel kapcsolatban azonban felmerül bennem pár kérdés:

 

1. Miért 11:02-kor kerül ki a "Technikai zavar 11-12"-es (nyomtatott, fóliázott, nem hirtelenjében rittyentett) tábla? Ha valóban zavar, akkor az egyáltalán nem biztos. hogy 12-re megoldódik. És 11 után még vígan fizettek annál az ablaknál!

 

2. Feltételezem, hogy a pénztáros inkább ebédszünetre ment. (Ha ez az eset állna fenn, akkor miért nem ül át valaki egy egyik csak kézpénzes ablakból? 

 

3. Miért nem működik több pénztárban legalább egy kártyaolvasó terminál?! Könyörgöm, a XXI. században vagyunk, de még az olyan forgalmas helyeken, mint a Keleti vagy a Móricz (ahol egyébként a gomba kritikán aluli)?!  Manapság szinte már a sarki boltot üzemeltető Juliska néninek is van, a BKV-nak, mint egy "aprócska" vállalatnak nem telik (vagy inkább nem érdekli) erre a kényelmi szolgáltatásra.

 

Minden esetre, ha holnap nem felejtem el a pénzt, akkor kézpénzért megveszem a Keletinél, mert bérlet az kell. De legalább ma metróztam egy órát.

 

Üdv: Petra