BKV-figyelő

Egy olyan tipikusan magyar szokásról szólnék, amely legalább akkora vitát generálhat, mint a nyugdíjasok viselkedése a BKV járművein, vagy az iskolások hátizsákjaival történő kalandok.

Ez pedig egy olyan magyar szokás, amit sehol a világon nem tapasztaltam, a megállókban ugyanis a magyar közösségi közlekedők többsége az ajtók elé áll, abban reménykedve, hogy hátha lesz majd odafent ülőhely.

Természetesen elismerem, hogy egy BKV-járművön jobb (kényelmesebb) ülni, mint állni. De biztosan ti is megfigyeltétek már, hogy amikor egy-egy jármű beérkezik a megállóba, a tisztelt utasok 90 százaléka odanyomakodik az ajtók elé, megnehezítve a leszállók dolgát.

Aztán amikor elfogytak a leszállók, nyomás fel a buszra, érdekes, ilyenkor senkinek sem fáj a lába, a nyugdíjasok is Ben Johnsont megszégyenítő fürgeséggel vágtatnak fel, forgolódnak egy kicsit, mint a tojógalamb, aztán uzsgyí, a legjobb helyre landolnak.

Amúgy ebből tragédia is lehet, kódolva van. A minap a 11-es busz Mechwart téri állomásán láttam hasonló jelenetet. Igen ám, de a középső ajtón egy nagydarab erős ember szeretett volna leszállni, csakhogy az ajtó előtt már tömörültek az emberek (kétharmaduk nyugdíjas.) Emberünket ez nem zavarta, lelépett a buszról, a lendületével elsodort két tolakodót, az egyikük hátraesett, s ha nincs ott valaki, aki elkapja, még a fejét is beverhette volna a betonba. Heveny káromkodások innen is, onnan is, pedig a nagydarab csak szerette volna befejezni a közlekedést aznapra.

Ezért jó az, ami külföldön van: csak az első ajtón lehet felszállni. Londonban például szép sorban állnak az emberek és mindenki feljut. Amúgy létezik ott az úgynevezett off-peak időszak (reggel 7.00-9.30 és 16.00-18.30), amikor minden jegy drágább. Ezzel azt akarják elérni, hogy akinek nem feltétlenül fontos ebben a csúcsidőszakban közlekednie, ne menjen. Ezt kellene bevezetnie a BKV-nak is. És a nyugdíjasoknak is FIZETNI ebben az időszakaban. Akkor kevesebb lenne a cekkeres nénike, meg az újságot olvasó bácsika, s akiknek valóban fontos, hogy ebben az időszakban eljussanak A-ból B-be, könnyebben megtehetnék. A piac meg a patyolat pedig 11 óra után is elérhető.

Ami pedig az ajtók előtti tömörülést illeti, ahhoh az agyakat kellene átkódolni, nem is kicsit.

Jg

Kedves BKV-figyelő!

Mint újdonsült siket, sok nehézséggel találkozok a BKV-n. A legnagyobb problémám a metróajtó. Sosem tudom,hogy mikor záródik be. Van ott vmi lámpának látszó tárgy,de elég halovány és csak belülről,hogy a kivül lévő fény kényelmesen el tudja nyomni. Esélyem sincs tudni,hogy mikor fog kettépaszírozni az ajtó.

Ezenkivül ha ismeretlen helyre megyek,hiába tervezem meg az útvonalat az még nem jelent semmit. Ha villamossal közlekedek,az még a jobbik eset. Ott ki tudom számolni,hogy melyik megállónál kell leszállni. De a busz! Csak néhányon van kijelző,úgyhogy esélyem sincs tudni,hogy hol vagyok. (Amin pedig van kijelző,sokszor nincs jól beállítva és mást mutat,mint ahol vagyunk.)A megállókat számolni is felesleges,mert ott nem állnak meg,ahol nincs utas,tehát 2-3 megállóval arébb is lehet,ahova érkezek.mint amit én kiszámoltam. Hogy ne csak negatívumokat mondjak,meg kell említenem,hogy nekem még sosem volt problémám az ellenőrökkel. Mindig bólintanak köszönésképp,ha felmutatom a SINOSZ-igazolványt (mi azzal közlekedhetünk), mert így tudják,hogy nem hallok. Olvastam panaszt arról,hogy mi van,ha a BKV-ellenőrök hozzáérnek az utashoz. Velem ilyen egyszer fordult elő.

Egyszerűen nem vettem észre,hogy ott vannak a tömegben és értelemszerűen nem hallhattam,ha szólnak. Egy ellenőr utánam jött,és megérintette a vállam. Csak így tudta közölni,hogy álljak már meg. Nincs a homlokomra írva,hogy nem hallok de pl. indonéz turista esetében sem tudta volan máshogy közölni,hogy kíváncsi a jegyemre. Jó persze nem akart megverni és miután felmutattam az igazolványom,megköszönte és visszament a helyére.

Ha valaki tud jó megoldást a számomra,kérem,írjon. Köszönöm.

Szia,

Ezt a 2 képet ma (II. 19) délután lőtem kifelé a szentendrei úton, na így tűnnek el a táblák... Embernek agya, mint egy marék molylepkének... Kb. olyan mintha lopnék egy kocsit és azzal grasszálnék, hátha nem tűnik fel senkinek.

üdv, RQ