BKV-figyelő

Milyen lenne már, ha a BKV-figyelő blogon folyton csak a fikázás menne, egy normális, pozitív észrevétel sem jelenne meg? Válasz: Nagyon egyoldalú lenne az egész. Azt meg mi nem szeretnénk. Itt egy pozitív észrevétel:

Kedves BKV-figyelő!

Ma hajnalban (július 30. 1-2 óra közt) elég kellemes meglepetésben volt részem. Felszálltam a 950-es járatra, ahol szokás szerint több biztonsági szolgálatos úriember, illetve 2 fehéringes, kulturált kinézető, csuklóján karszalagot viselő ellenőr utazott.

Felszálláskor kérték a jegyet, mire felmutattam nekik a 10-es gyűjtőjegyemet. A biztonsági szolgálat embere hátraküldött, hogy vegyek jegyet az ellenőrnél. persze megjegyeztem, hogy egy vagyont fizettem a gyűjtőért, de elindultam. a következő ajtónál az ellenőr a "jó estét, mi a probléma?" kérdéssel üdvözölt, mire óvatosan megkérdeztem: "nem jó ez a jegy? Mert akkor kérek egyet". És itt jött a meglepetés, mert kivette a kezemből, elsétált a lyukasztóig, érvényesítette, majd jó utazást kívánt.

Én meg csak ültem bambán és hallgattam a beszélgetésüket. A biztonsági őr ki volt akadva, hogy "Mióta fogadjuk el a 270 forintos jegyeket?", mire az ellenőr leintette, mert állítólag erről tájékoztatták őket, mert sok utaspanasz meg minden. Összegezve, nem értem akkor, hogy mi van a jegyekkel, de örültem, mert teljesen jófej volt az ellenőr, még egyszer köszi neki :)

P. Tibor

Kedves Figyelő!

A mai napon (2008.08.05.) kb. 13 óra körül érkeztem Margit hídhoz, a 17-es villamoshoz. Az a látvány fogadott, hogy a villamosvezető az utasokat a buszmegállóba tereli, azzal az indokkal, hogy a Kavics utca előtt egy terepjáró beparkolt a villamos elé. Nem voltam rest, elmentem a tett színhelyére gyalog, igaz volt 3 darab pótló busz. A képeket ott készítettem. Mint később, az ott álló vezetőtől kiderül, 12.24 óta állt ott, és 13.49 kor indult újra a forgalom.

Üdvözlettel: TA-TB

Olvasónk tájékoztatót kért a családi jegyről, melyet meg is kapott, csakhogy a pénztárban mondták meg neki, hogy amire ő hivatkozik, az nincs is. Újból felkereste az ügyfélszolgálatot, ahol beismerték, hogy félretájékoztatták az utast, és feleségével, és 4 éves gyermekével együtt nem tekinthetők családnak, nem vehetnek családi jegyet.

Tisztelt BKV-figyelő!

Kisfiam, a feleségem és én szerintem egy család vagyunk. A BKV szerint azonban nem. Pontosabban nem biztosak benne...

Idén januártól több ponton módosult a családi jegy használatának feltétele. Odáig világos, hogy a "családi jegyet 1 vagy 2 felnőtt (18 éven felüli személy), legalább 1, de legfeljebb 7 fő, 14 éven aluli gyermekkel együtt, egy kocsiban történő utazásnál veheti igénybe". Ebben az "újdonság" csak annyi, hogy a gyermekek számát 1-ben minimalizálták, ugyanis a korábbi években létezett ún. hétvégi családi jegynél csak a maximum volt megadva (így elvileg gyermek nélkül is lehetett vele utazni). Az új feltételnek mi megfelelünk, hiszen én és a feleségem bőven 18 éven felüliek vagyunk, a 4 éves gyermekünk pedig 14 éven aluli. A következő mondat azonban egy kicsit megkavarja a dolgot, hiszen abban az áll, hogy "a gyermekek 14 éves korig, érvényes magyar diákigazolvánnyal használhatják". Értelemszerűen óvodás gyermekünknek még nincs diákigazolványa, tehát ennek a feltételnek nem felel meg.

A dolgot tisztázandó, 2008. január 21-én e-mail-ben állásfoglalást kértem a BKV ügyfélszolgálatától, hogy akkor most mi hárman (mint család) igénybe vehetjük-e a családi jegyet vagy sem. Még azon a napon a BKV ügyfélszolgálat vezetőjének aláírásával a következő választ kaptam, idézem:

Tájékoztatjuk, hogy a családi jegy (2 napos) a feltüntetett dátum alapján két egymást követő napon érvényes az éjszakai járatok kivételével. A családi jegyet 1 vagy 2 felnőtt (18 éven felüli személy), legalább 1, de legfeljebb 7 fő, 14 éven aluli gyermekkel együtt, egy kocsiban történő utazásnál veheti igénybe. A gyermekek 14 éves korig, érvényes magyar diákigazolvánnyal használhatják.

A felnőtt kíséretében utazó gyermek iskolai tanulmányok megkezdéséig, bármely személyi azonosításra alkalmas igazolvány (igazolás) felmutatásával díjmentes utazásra jogosult. Önök a családi jegyet igénybe vehetik, mivel gyermekük nem 14 éven felüli, és annak a feltételnek miszerint "1 vagy 2 felnőtt (18 éven felüli személy), legalább 1, de legfeljebb 7 fő, 14 éven aluli gyermekkel együtt, egy kocsiban történő utazásnál veheti igénybe" megfelelnek.

Ennek fényében azóta többször is utaztunk hármasban a családi jeggyel. Néha találkoztunk BKV ellenőrökkel is, akik mindig szó nélkül elfogadták a családi jegyünket.

Június 28-án, szombaton úgy terveztük, hogy felmegyünk a Budai hegyekbe kirándulni, és vasárnap a több kerülettel arrébb lakó édesapámat is meglátogatjuk. Logikus volt, hogy ezt ismét egy családi jeggyel tesszük meg. Hátizsákkal a hátunkon beálltunk a Határ úti metróállomás jegypénztárához, és kértünk egy családi jegyet. A jegypénztáros ránézett a fiamra, majd megkérdezte, hogy hány éves. Mondtuk, hogy 4. Erre megállapította, hogy mivel még nincs 6 éves, nincs diákigazolványa, ezért nem vehetjük igénybe a családi jegyet. Ekkor én természetesen a BKV ügyfélszolgálatának fenti állásfoglalására hivatkoztam, hiszen az pont ezt a kérdést tisztázta. A pénztáros közölte, hogy nekik ezt nem így oktatják, így nem ad jegyet (értsd: nem is vásárolhatok). Többszöri kérésemre sem volt hajlandó kiszolgálni. Erre odamentem az állomáson szolgálatot teljesítő jegyellenőrökhöz, hogy szerintük utazhatunk-e családi jeggyel. Erre ők azt mondták, hogy szerintük igen, és azt tanácsolták, hogy az automatából vegyem meg a jegyet, ha a pénztáros ilyen makacs. Mivel nem volt nálunk egy zsáknyi százas, amit az automata elfogad, ezért inkább nyomtunk két jegyet. A Deák téri állomáson dolgozó jegyellenőröktől is megkérdeztem, hogy ők elfogadták volna-e a családi jegyet. Erre azt mondták, hogy ők igen, bár megfogtam őket a kérdéssel, és lehet, hogy más ellenőrök másképp tennének.

Másnap újra írtam a BKV ügyfélszolgálatának, hogy változott-e valami a januári állásfoglalásuk óta. Legnagyobb meglepetésemre ugyanattól az ügyfélszolgálati vezetőtől, aki a januári választ szignálta most egy homlokegyenesen más válasz jött, idézem:

Egy kis sztori:

A droidzóna újabb lakója dugta ki okos kis fejecskéjét a Népligetnél. Tegnap, vagyis 4-én hétfőn este fél tíz fele egy 5-6 fős - talán angol - fiatal srác várta a metrót (fejenként 60 kg). Az egyik rálépett arra a bizonyos biztonsági sávra. Igazán galád tett, tényleg. A kis pondró.

Erre a hangosbemondóba egy kellemes női hang csendült fel, mint karácsonykor a csengő, hogy megjött a Jézuska: - Sikerül magadtól is lejönni arról a gumiról vagy lemenjek és segítsek?

Ugye nem magyarok lévén nem értették, hogy mi a stájsz csak röhögtek az ormótlan hangú nőn, aki sipákol. Erre a mellettük ülő úr szólt, hogy a hangosba ezt és ezt mondták, jöjjön már le a srác, mert balesetveszélyes. Srác megértette - külföldieknél az angol szó csodákra képes - és abbahagyta öngyilkos mutatványát. Mindenki boldog lett, madarak röppentek be az alagútba és a világ újra megmenekült. Na de.

Ekkor tűnt fel egy kopasz szimpatikus bácsi és nagyon nagy hast viselő barátja: - Melyik unta meg az életét? Mi?

Bácsi válaszol:

- A srácok nem magyarok, nem értették a hangosbemondót, de szóltam nekik már minden ok. És ekkor történik az, ami miatt a BKVs secusok kurva anyját. De tényleg. Odalép a srác elé a droid a tipikus mivanmivanmivan távolságba, ökölbe szorított kézzel és elkezd vele ordibálni. Mondanom sem kell, hogy nem angolul és nem Kazinczy magaslatokban. Majd, mint, aki végre dugott egy jót két év után hátat fordít és kisétál.

Namármost, nekem tényleg félnem kell a BIZTONSÁGI szolgálatot teljesítő embertől? Attól, aki pont azért kapja a fizetését, hogy semmi, de semmi se történjen, ami kicsit is törvénysértő vagy bármi egyéb. Na ne már.

Másik. Sajna nem tettem panaszt ott helyben mivel este 10 környékén a forgalmi ügyeletes helyén a kopasz bácsi terpeszkedett, na meg egy igen kellemes hölgy társaságában voltam, így nem sikerült kellőképpen felspannolnom magam.

Asszem ennyi. Szumma: kellene vennem egy biciklit vagy egy kocsit.

rrideg

Néhány napon belül ez már a második olyan eset, amiben forgalmisták vakok alatt indítják be a mozgólépcsőt. Az emberek ennyire tesznek egymásra, vagy direkt csinálják?

Tisztelt BKV-figyelő!
 
A napokban olvastam hasonló esetről, ezért gondoltam, hogy én is megírom, ami velünk történt.
 
Szándékosan nem írok időt, sem helyszínt, ugyanis nem célom embereket kirakatni az állásukból, vagy figyelmeztetésben részesíteni; inkább csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy az említett eset ezekszerint egyáltalán nem egyedi. Én magam látássérült személy vagyok, de nincs vakvezető kutyám. A napokban egy ismerősömmel utazgattam a BKV járművein, aki rendelkezik ilyen kutyával.
 
Az egyik felszín alatti állomásról szerettünk volna a felszínre jutni, amikor megtörtént velünk az eset. A kijárathoz közeledve megállt a kutya, mert látta, hogy jár a mozgólépcső (tapasztalt vakvezető kutya egyszerűen nem hajlandó felmenni működő mozgólépcsőre). Álldogáltunk lent és próbáltuk kérni az embereket, hogy valaki szóljon a személyzetnek, hogy állítsák meg fél percre a lépcsőt, amíg felszaladunk rajta.
 
Néhány perc várakozás után ez meg is történt (a kutya addigra már a nyakunkba is felmászott, annyira félt a helyzettől), viszont amikor meglátta, hogy állt a lépcső, határozott léptekkel megindult felé. Pillanatok alatt feljutottunk, ám amikor a legfelső lépcsőfokon álltam, éreztem hogy megindul alattam a lépcső. Ösztönösen léptem előre egy nagyot és természetesen húztam magammal a velem közlekedő személyt is.
 
Csak azért nem estünk el, mert nekem volt egy szabad kezem, amivel kapaszkodhattam, ám a társam nem is tudott volna kapaszkodni, hiszen jobb keze felém volt és fehérbot volt benne, bal kezében pedig a kutya hámja. Látszólag senkinek nem tűnt fel az eset és mi sem szándékoztunk cirkuszolni, de ha a kutyával bármi történt volna, biztos hogy nem hagytuk volna annyiban a dolgot. Éppen azért a pillanatért állítottuk meg a lépcsőt, amikor végülis mégis járt, mert újra elindították?
 
Kérdem én: mekkora veszteség érte volna a BKV-t, ha még 5 másodpercig áll az a lépcső? Mindketten jól közlekedő vakok vagyunk, pillanatok alatt felszaladtunk a lépcsőn; még tömeg sem volt (dél körül történt az eset), hogy a torlódásra lehetett volna hivatkozni.