Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Elindul, majd a piros lámpánál megáll

Sosem értettem, miért élvezik azt buszvezetők, hogy becsapják az utas orra előtt az ajtót, kiállnak a megállóból, majd a közeli piros lámpánál perceket töltenek el. Élvezik a szívatást, vagy ennyire figyelmetlenek?

Kedves BKV Figyelő!

 

Szeretném megosztani az alábbi tapasztalataimat, illetve értetlenségemet.

 

Aki ismeri az Arany János utcai trolivégállomást, az tudja, hogy az induló 72-es/73-as trolikat a Bank utca végén közlekedési lámpa engedi kikanyarodni a Bajcsy-Zsilinszky útra. Egy idő óta rendszeresen járok arra, és viszonylag gyakran fordul elő velem a következő szituáció: feljövök a metróból, már a mozgólépcsőről lelépve látom, hogy a 72-es troli megállója üres (nem kell rohanni), majd mikor elindulok a megálló felé, és jobbra pillantok, észreveszem, hogy a 72- es troli még ott áll a Bank utca végén, mert éppen pirosat kapott. Eleinte csak bosszankodtam, micsoda pech, hogy még jó darabig nézhetem az éppen csak lekésett trolit a megállótól kb. 20 méterre lévő piros lámpánál állni, és várhatok 10-15 percet a következőre (általában este járok arra). Az eszembe se jutott, hogy esetleg odaszaladjak a trolihoz, hogy a lámpánál állva nyissa ki az ajtót, gondoltam, úgyis esélytelen (mástól, aki ezt megpróbálta, hallottam később, hogy tényleg az).

 

Egy idő után viszont felismertem, hogy a trolivezetők tudatos, de számomra teljesen érthetetlen gyakorlatáról van szó. Arról ugyanis, hogy az esetek túlnyomó többségében a trolivezető akkor indul el a megállóból, amikor a Bank utca végén lévő lámpa éppen zöld (este kb. 10 másodpercig), ami azt jelenti, hogy mire odaér a 20 méterre lévő lámpához, az már éppen pirosra vált. Ezután áll kb. egy percet a pirosban. Azt az egy percet a megállóban is tölthetné, nyitott ajtókkal. Különösen bosszantó este emiatt lekésni a trolit, amikor már 10-15 percenként járnak (velem ez az elmúlt fél évben legalább 10-szer esett meg).

 

A kérdésem az, hogy szerintetek mi lehet ennek a gyakorlatnak a logikus magyarázata? A lámpát a megállóból jól be lehet látni. A lámpaciklus könnyen kiszámítható. Én, ha én trolivezető lennék, biztosan úgy indulnék, hogy nagyjából pont akkor érjek a lámpához, amikor az zöldre vált, nem pedig akkor, amikor éppen pirosra. Vagy bennem van a hiba?

 

Demorten

203 Tovább

Óvatosan ki-be kell dugdosni, maga ezt már megszokta

Ritka bunkó biztonsági őrökkel találkozott MM olvasónk. A lyukasztóba beleszakadt a jegye, a biztonságiak pedig odamentek kiröhögni, és megjegyzéseket tettek rá. MM kemény volt, és azt mondta, hogy b@sszák meg! Meg is lett a hatása, a biztonsági mint a pulikutya, szaladt segítségért.

Tisztelt BKV figyelő!

Az alábbi rövid történet a múlt héten esett meg velem, amikor is egy találkozó miatt Budapestre kellett mennem. Már több mint tíz éve ingázom nap mint nap a fővárosba (bérlettel - megvan mind gimis korom óta :) ), és talán éppen ezért is igyekszem minden szünidőmet úgy alakítani, hogy ne kelljen Pestre mennem.

Egy előzőleg vett jegytömbben még pont két kezeletlen jegyem volt, amikor is a metróbejáratnál lyukasztottam. Nem kapkodtam, nem is tolakodtak mögöttem, a jegy pedig bennszakadt az automatába. Láttam, hogy az ellenőrök figyeltek már azóta, hogy megérkeztem, ezért is könnyebben vettem fel a kontaktot velük és mutattam, hogy mi a problémám.

Rögtön ketten ugrottak oda, gondoltam hű de jó fejek, erre az egyik elkezdett röhögni, a másik meg kioktatott, hogy türelmesen és óvatosan kell bánni az automatákkal, mert érzékenyek és nem lehet csak úgy ki-be dugdosni a dolgokat, majd hozzátette: "ahogy ezt minden bizonnyal megszokta", sőt utaltak arra, hogy nyilván még sosem kezeltem ilyesmit.

Először köpni-nyelni nem tudtam, majd nyugodt hangon válaszoltam, hogy valóban nem, mivel bérlettel utazom évek óta, de jelen esetben sem tartom magam hibásnak a jegy elszakadásáért (ha csak az nem az, hogy minek akartam érvényesíttetni :)). Az, amelyik először röhögött, ráharapott a bérlettel utazom szavakra és kérte, hogy mutassam meg. Mondtam, hogy nem hordom magamnál egy évtized havibérleteit, erre föl meg már az igazolványomat akarta látni. Kérdeztem hogy mégis minek, erre ő tök durván és sértődötten fenyegetőzni kezdett, hogy ne tiszteletlenkedjek. Igen, én is kicsi vagyok, vékony vagyok és törékeny, meg fiatalabbnak nézek ki, mint amennyit éltem már, de azért basszák meg, ne kötekedjenek velem.

Itt gőzöltem csak be és jóval hangosabban azonnal kértem a felettesüket meg új jegyet. Akkor még az egyik habogott valamit, hogy hát van ott még jegy a tömbben, de akkor elindultam a forgalmi ügyelet ablaka felé. Erre a kiröhögős azonnal készséges üzemmódra váltott, elém ugrott, kihívta a bent ülő nőt, annyit mondott, hogy "a kishölgynek bennszakadt a jegye, kéne egy másik".

A nő némi sóhajtozás (jaj már megint munka van) után eljött az automatáig, kinyitotta, kiborult belőle egy rakás szemét is (azt hittem, megkérnek hogy keressem meg, melyik az én jegyem része :D), aztán a szemetet a földön hagyva egy másik automatánál lyukasztott nekem egy lila(!) vonaljegyet és mindhárman további kellemes utazást kívántak.

MM

30 Tovább

A bérletárusításon spórol a BKV

Amikor tegnap ismerőseimnek megmutattam a BKV levelét, melyet Csaba olvasónknak küldtek, a "szánalmas, vicces, k. anyjukat" szavakkal jellemezték. Olvasónk kérdőre vonta az ügyfélszolgálatot, mert két hetes egyesített bérletet csak egy helyen árulnak Budapesten, az Akácfa utcában. Az ügyfélszolgálat szerint a BKV anyagi helyzete rossz, ezért így spórolnak a kiadásokon. A post végén linkajánlóként megtalálod, milyen hülyeségekre költött eddig a menedzsment több száz millió forintot.


Csaba észrevétele:

Helló!

Csak egy kicsit felháborító a dolog, de szerintem a tipikus "utasközönség van értünk és nem fordítva" mentalitást tükröző eset: hétvégén kedvesem anyukája érkezett Pestre, hogy 2 hetet töltsön itt, miközben Dunakeszi-Palatinus strand viszonylatban szeretett volna nap, mint nap közlekedni. Természetesen ki is néztük ennek leggazdaságosabb módját (2hetes BEB bérlet + MÁV 2 hetes bérlete így már csak a fele szakaszra).

Sajnos már a BEB bérlet vásárlásakor megbuktunk, ugyanis az Örs vezért téren próbálkoztunk a beszerzéssel vasárnap, de ott közölte velünk az amúgy nagyon kedves fiatalember, hogy 2 hetes BEB bérletet már pedig CSAK ÉS KIZÁRÓLAG az Akácfa utcai pénztárban lehet megvenni.

Két dologra nem tudott válaszolni:

1. Miben különbözik a havi és a 2 hetes BEB bérlet, ami miatt a havit mindenhol meg lehet venni, a 2 hetest pedig egy, azaz 1 db pénztárban egész Budapesten.

2. Nyitva van-e az Akácfa utcában a pénztár hétvégén? (ez azért sem mellékes, mert pl. sajtszagra költsön el az ember még egy kis pénzt a BKV-nak, hogy odamegy hétvégén tömegközlekedve és nincs ott senki…)

Az egészben a felháborító, hogy ugye akinek szüksége lenne 2 hetes bérletre (én úgy gondolom nagyrészt vidékről érkezett, vagy külföldi turisták) valószínűleg nehezen találnak el az Akácfa utcába + mi indokolja azt, hogy ugyanabból a termékből a normál bérletpénztárakban az egyik fajta kapható a másik nem. Ez olyan, mintha mindenhol lehetne 1,5%-os tejet kapni, de a 2,8%-osnak külön lenne 1 db bolt az egész városban…

Az már csak hab a tortán, hogy mikor a MÁV 2 hetes bérletet próbáltuk beszerezni, akkor azzal a MÁV csökevénnyel találkoztunk, hogy 2 hetes bérletet a MÁV csak minden hó 4-ei kezdettel ad ki, azaz csak a hónap első két hetére vehetsz bérletet, a második kettőre nem…

Sajnos még nem sikerült a BKV-nak írnom a kérdéssel kapcsolatban, de megteszem és megírom majd a választ is, ha kapok:)

Üdv: csabsz

Szüts Katalin szívszorongató válasza:

36 Tovább

Kétszer indították el a vak fiú alatt a mozgólépcsőt

Vasárnap reggel a Sláger rádióban egy vak fiú történetét mutatta be a műsorvezető, amit egy hallgatójuk írt le, aki szintén látássérült. A fiú kutyájával a leállított mozgólépcsőn szeretett volna a felszínre menni, előírásszerűen. Felfelé haladt, amikor minden figyelmeztetés és értesítés nélkül kétszer is elindult a mozgólépcső, az utasok hiába állították le. A forgalmista később mindent letagadott.

Megkerestem a műsorvezetőt, és megkértem, hogy küldje tovább a bemutatott levelet, mert én hasonló észrevételekkel is foglalkozom. Kérésemnek a műsorvezető tegnap este eleget is tett:

Kedves Krisztina!

Ma reggel hallottam a HÉTKÖZNAPI hősök című rovatát a rádióban. Én most egy olyan különleges történetet szeretnék megosztani, amely talán elüt a megszokottól. Itt, ebben a nagyon hasznos rovatban emberekről esik szó. Én most egy olyan hősről szólnék, aki nem ember, mégis tán olyan dolgot tett, ami felkeltheti az emberek figyelmét.

Magam születésem óta nem látok, és egy derék vakvezető kutyával rovom útjaimat. Mondhatom, őbenne olyan segítőtársat kaptam, aki nagyon sok mindenben megkönnyíti életemet. Most azonban nem az én kutyám hősiességéről szeretnék szólni, bár megtehetném, hiszen hétköznapi hősök ők. Van egy nagyon jó barátom, aki hasonló cipőben jár, semmit sem lát, és ő is egy gyönyörű DON nevű golden retrieverrel közlekedik már évek óta. Hogy miért írom nagy betűkkel DON nevét, az hamarosan érthető lesz.

Tamás is, hozzám hasonlóan dolgozik, hisz mindketten úgy gondoljuk, hogy vakságunk ellenére teljes életet akarunk élni, ehhez pedig hozzá tartozik a munka is. Múlt csütörtökön reggel hű társával dolgozni indult, Ez a nap is olyan volt, mint a többi, forgalom tülekedés, stb. Miután DON-al metróznak, ezért olyan mozgólépcsőt kellett használniuk, amely le volt állítva, azaz nem mozgott. Magam is így teszek, ha mozgólépcső közelébe kerülök kutyámmal, hisz a működő lépcső nagyon balesetveszélyes a kutya számára, mert lelépéskor becsípheti a lábát. Tamás és DON tehát elindult a nem működő lépcsőn. Már jó ideje haladtak, amikor a lépcső hirtelen megindult alattuk, nyilván nem magától, hanem azért, mivel a szolgálatban lévő forgalmista nem vette észre, hogy ők felfelé haladnak, és, mivel a csúcsidő kezdődött, amikor minden lépcsőnek üzemelnie kell, beindította azt. Tamás hatalmasat esett, mire egy utas leállította a lépcsőt. Ismét elindultak, mivel már nem sok volta feljutáshoz. Ám azonban újbóli indulásuk után a lépcső megint elindult.

Felértek, és folytatták útjukat a közeli irodába, ahol Tamás dolgozik. Tamás út közben semmit sem vett észre, amíg a lépcsőtől az irodáig értek. Mikor megérkeztek, azért biztos, ami biztos alapon megvizsgálta a kutyát, hogy érte-e sérülés. Ekkor kellett szembesülnie a döbbenetes valósággal: a kutya két lába is vérzik. Több körmét is leszakította a lépcső, amikor kétszer is elindult. Egy látó kollégájával azonnal a közeli állatorvoshoz mentek, aki ellátta DON két vérző lábát. Azt mondta Tamásnak, hogy rosszabbul is végződhetett volna a dolog, mivel ha a kutyus újperceit szakítja le a lépcső, nyugdíjazni kellett volna őt, így nem dolgozhatna tovább Tamásnak. Megnyugtatta azonban az orvos Tamást, hogy a kutya lassan, de biztosan meg fog gyógyulni. Elmentek a metró forgalmi irodájára, és természetesen panaszt tettek az ügy miatt.

A forgalmista meghazudtolta Tamást, amikor kétségbe vonta, hogy a kutya ténylegesen balesetet szenvedett, noha a kutya lábai ekkorra már be voltak kötözve.

Délután, a munka végeztével a kutya Tamást bekötözött lábbal vitte haza, úgy, hogy közben minden létező akadályt kikerültetett vele, a legapróbb úthibát is megállással jelezte. Hogy miért hős ez a derék állat? Egyrészt azért, mivel amikor a baleset megtörtént, egyetlen hangot sem adott ki, hanem vitte tovább tamást vérző lábbal is. Pedig biztos, hogy fájdalmai voltak, biztos, hogy nagyon legyengítette a hatalmas vérveszteség, amit szenvedett. Úgy dolgozott DON, mintha semmi sem történt volna. hazafelé is, bekötözött lábbal, mindent megtett, hogy hű gazdáját, akinek élete van rábízva, hazavezesse. Tamáséknak egy hét kényszerszabadság lesz, hiszen az állatorvos szavai szerint csak akkor mennyen a kutyával, ha feltétlenül szükséges.

Ez a történet két okból is tanulságos. Egyrészt szól arról a hihetetlen közönyről, ami a mai magyar embereket jellemzi. Egy ember sem ment oda az utcán, amikor Tamásék a metrótól a munkahelyre mentek, hogy szóljon, hogy vérzik a kutya lába. Mondom, egyetlen ember sem. másrészt azonban szól ez a történet arról a hihetetlen szolgálatkészségről és szeretetről, amit ezek a kutyák éreznek a rájuk bízottak iránt. Igen, ők valódi hősök, akik a mi szemeink az utcán, akik erejüket megfeszítve végzik nemes és tiszta hivatásukat. Mi a legkisebb problémánál is gyakran elkeseredünk, gyakran feladjuk. DON viszont nem adta fel, hanem még vérző lábbal is vitte vak gazdáját, és nemcsak hogy vitte, hanem ráadásul a lehető legtökéletesebben vigyázott arra, akinek ő a szeme, ő a mindene. Sokan talán gyanakvással tekintünk a kutyákra. Talán azért, mivel a médiában mindig azt halljuk, hogy a kutya ezt vagy azt az embert megtámadta, szétmarcangolta. Biztos, hogy hatalmas tragédiák ezek, de hiszem, hogy nem a kutyák a hibásak, hanem azok az emberek, akik hozzá nem értő módon bánnak ezekkel a derék teremtményekkel, akik elvileg az ember leghűségesebb társai az állatvilágban a lovak mellett. Azért írtam le ezeket a sorokat, hogy ne csak a negatívumok jussanak el az emberekhez. Sokkal jobb lenne, hogyha inkább ilyen hírek jutnának el a médiába a kutyusokkal kapcsolatban, mint amit DON is tett. Tamással, és még jó néhány kutyával közlekedő sorstársammal együtt azt szeretnénk, hogyha végre az emberek megbecsülnék ezeket a derék állatokat, akik a szemeink. Magam kilenc éve közlekedem derék társammal. Együtt élek vele, ismerjük egymás minden rezdülését. Nem tudom, mi lett volna hasonló helyzetben, de biztos, hogy az én társam sem adta volna fel.

Tamás nem tud arról, hogy ezt a történetet megírom, de biztos vagyok abban, hogy örül ennek, hisz ő is, hozzám hasonlóan tudja, hogy vakvezető kutya nélkül mi csak félkarú óriások vagyunk, akik nehezen tudunk csak boldogulni az utcán, ha ők nincsenek mellettünk. De hála a Teremtőnek, ők mellettünk vannak, és vigyázzák minden léptünket, és mindenben a társaink.

179 Tovább

Fröcskölt, majd köcsögözött

Kedves BKV figyelő!

Az alábbi eset történt meg velem a mai (július 23.) reggel: A Fehérvári úton várakoztam a villamosra, az eső szakad. A peron tele munkába igyekvő emberekkel. Érkezik a villamos igen nagy sebességgel és telibe fröcsköl mindenkit úgy derékmagasságig... Szépen felöltözött hölgyek csuromvizesen szállnak fel a járműre.

Előremegyek a vezetőhöz, mondom neki, hogy telibe kapott mindenkit a várakozók közül. Erre tájékoztat, hogy nem tudja kikerülni a tócsákat. Igen, a villamos kötöttpályás jármű. Válaszolok, hogy akkor lehetne lassabban is megközelíteni a megállót. Válaszképpen egy "Köcsög!" indulatszóval elhagyja a megállót.

A BKV járművezetőinek oktatásakor vajon nem merül fel az, hogy esős időben célszerű a sebességet csökkenteni abból a célból, hogy a sínek és a padka közt felgyülemlő vizet ne az utasokra fröcskölje a villamos?

Üdvözlettel: Peti

66 Tovább

BKV-figyelő

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek