BKV-figyelő

Olvasónk automatából szeretett volna jegyet venni fém kétszázassal, de nem sikerült neki, mert a gép folyton visszaköpte a pénzét. Tegnap öt automatát választottam ki a város 5 pontján. Én sem jártam szerencsével, csak a Móriczon tudtam jegyet venni.

Kedves BKV-figyelő!

Nem tudom, hogy volt-e már téma a blogon, hogy a jegyárusító automatákat nem fogadják el a fém kétszázast. (Konkrétabban a Móricz körtéri automatákkal jártam pórul ma.)

Ez az érme 5 hónapja van forgalomban, és bár biztosan nagy munka a város összes automatáját átállítani, ezt nyilván az illetékesek is tudják, és (egy ideális világban) még akkor el kellett volna kezdeni ezzel foglalkozni, amikor már lehetett tudni az új érme paramétereit, de a forgalomba helyezésig még sok idő volt.

Van-e információ arról, hogy mikor fog változni a helyzet?

Üdv, BB

Kedves BKV-figyelő!

Józsefvárosban időközi polgármester választás lesz vasárnap. A hétvégén az SZDSZ kampánybusza és óriásplakátos kocsija járta a kerületet, amelyből a "mosolyogj Józsefváros" és Kóka János kampánydala a "Kék! kék! kék! a szíve" szólt.

Befejeződött a nyomozás a Széna téri verekedő BKV-ellenőrök ügyében, az ügy iratait a rendőrség vádemelési javaslattal megküldte az ügyészségre. Az ellenőrök 2008. december elején ledobtak egy utast az éjszakai buszról és megverték, megrugdosták.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóirodája úgy tájékoztatott, hogy az ügyben a II. kerületi kapitányság tavaly indított eljárást csoportosan elkövetett garázdaság elkövetése miatt. A nyomozás befejeződött, a kerületi rendőrkapitányság az ügy iratait szerdán vádemelési javaslattal megküldte a II-III. kerületi Ügyészségre.

Mint arról az Index beszámolt, Sz. Z. budapesti lakos tavaly december elején hajnalban a 6-os éjszakai járaton vitába keveredett a buszon dolgozó ellenőrökkel-biztonsági őrökkel, akik nem fogadták el menetjegyként azt a csekket, amit 20 perccel azelőtt kapott bírságként.

Olvasónk egy ájulás szélén lévő utasra lett figyelmes az Árpád hídnál a metrómegállóban. Az utas segítségére sietett, aki csak egy pohár vizet kért, ám ezt nem volt egyszerű beszerezni. Az állomáson álló ellenőröktől és biztonsági őröktől próbált segítséget kérni. Az előbbi kijelentette, hogy ő nem mozdul a helyéről, neki ott kell dolgoznia, utóbbi észre sem vette, hogy meg lett szólítva, később mégis segített:

Lépegetek ki a minap a metró szigorúan ellenőrzött katakombájának kijárata felé az Árpád hídnál, amikor valami nagyon fehéret látok. Egy asszony arca az; idősödő nő, aki mindjárt elájul. Az emberek kötelességtudóan kikerülik, a tőle karnyújtásnyira álló BKV-ellenőrök érdekes mintázatot találtak az állomás homlokzatán, azt bámulják; a szerencsétlen már a falat támasztja.

Odaugrom, karomat a karja alá tartva fölteszem a szokásos nagyon hülye kérdést, hogy rosszul van-e. Jaj, nyögi, bizony nincs ám jól, nagyon kéne egy pohár víz. Különös balett-táncba kezdek, fél kézzel a hölgyet tartva, fél lábbal a legközelebbi, ruházata alapján egy biztonsági őr, egy BKV-s és egy kidobóember keverékét megtestesítő ifjúhoz próbálok lépkedni, lehetőleg nem vonszolva partneremet, egyensúlyozva elmaradhatatlan, súlyos válltáskámat, szabad kezemmel integetve az ontológiai problémákon merengő fi képe előtt, hátha észrevesz. Na most gondoljanak bele, a közelmúltban lebénult az arcom, Bell-féle bénulás, hülyén beszélek egy kicsit, a szemem meg, az egyik, tágra volt még meredve. Fegyencszívecs, legyenh/-fíves. Pöszítem.

Gábor nevű olvasónk egy hosszú levelet (amolyan szájbarágót) írt az időalapú jegyrendszerről. Miközben a BKV igen rossz megítélésben van a szolgáltatásait igénybevevők körében, folyamatosan botrányok övezik, addig a lentebb leírt egyszerű lépéssel sem szándékoznak a becsületesség felé nyitni. Fenntart egy idejét múlt, igazságtalan és sokak számára aránytalanul költséges rendszert. -Írja Gábor. Levele egyébként érdekes és tanulságos, érdemes végigolvasni:

Hogyan károsíthatja meg a BKV nap, mint nap a fizető utasait? És mi lehet rövidtávon a megoldás.

A bérlet nem mindenkinek alternatíva, ezért sokak egyszeri utazási jogosultságot, jegyet vesznek. A sokfajta jegytípusból a vonaljegy esetében azonban a fizető utasokat komolyan képes megkárosítani a közlekedési vállalat! Hogyan?

Az árával? Drága a Budapesti vonaljegy, akár európai viszonylatban is nézzük?

Nem.

Ha nem drága, akkor mégis hogyan szenvedi el a kárt az utas?

Az utas, a vonaljegy vásárlását követően a BKV utazási feltételeiben megszabott módon köteles a járművön vagy a metró területére lépve érvényesítenie a jegyét és ezt az utazása során minden átszálláskor, meg kell tennie, attól függetlenül mennyi időt és távolságot szándékozik utazni.

Az utas így egy megállóra is 300 forintot fizet ki a cégnek, és akkor is ennyi a díj, ha egy vonal teljes hosszát, egy irányba végállomástól végállomásig végigutazza.

Belátható, hogy ez igazságtalan és ezt a fejlett országok is felismerték már, azaz az utas érdekvédelmi szervezetek, de még maguk a közlekedési vállalatok is, így többféle módszert alkalmaznak az arányos tarifák fizettetésének megteremtése érdekében. Elterjedt módszer az utazási idő vagy a megtett távolság alapján fizetendő díj alkalmazása, vagy ezek kombinációja.