BKV-figyelő

Az utasok hozzáállását, viselkedését firtatta a napokban a BKK egyik jegypénztárosként dolgozó munkatársa. Levélírónk is elismerte, hogy a modortalanság gyakran a tömegközlekedésben dolgozókat is jellemzi. Erre reflektál Mónika levele, akivel egy villamosvezető volt udvariatlan. (Mai levelünk korábban érkezett, nem a jegypénztáros levelére adott válasz, inkább csak a témája miatt van összefüggés.)

Mint az olvasónk leveléből is kiderül, nem az ellen volt kifogása, amit a járművezető mondott, őt inkább a hangnem, a hozzáállás zavarta. A következtetés levonható, nem bonyolult: ha kölcsönösen megadnánk egymásnak a tiszteletet, számos konfliktushelyzet elkerülhető lenne. Meggyőződésem, hogy ez az általános, ugyanakkor ezek az esetek rossz szájízt adnak.

Ma este (2013. február 18. - a szerk.), egy igen hosszú nap után a Széll Kálmán téren sétáltam a 18-as villamos felé. Nem állt még be a megállóba, ott várakozott nyitott ajtókkal, ahová beérkezni szokott. Gondoltam, hogy felszállok rá, az a pár méter mit sem számít (hiszen nyitva voltak az ajtók, kit zavarnék?).

Miután elfoglaltam a helyem, egyszer csak rám szólt egy mogorva női hang: Vééégállomás (hozzáteszem, a villamos már 5-10 perce bent állhatott). Ránéztem a hang tulajdonosára, és egy meglehetősen ápolatlan, BKV-s egyenruhában lévő "hölgy" állt előttem. Köszöntem: Jó estét. Erre az előbbi nem épp kedves hang újra megismételte, hogy: Vééégállomás. (Talán ezt szánta köszönésnek, vagy azt hitte süket vagyok?!)

Mondtam neki, hogy "nem most érkeztem, hanem a másik irányba tartok". (Egyébként sem úgy néztem ki, mint aki elaludt a járművön, ráadásul mivel elhaladtam mellette, amikor még a vezető fülkében ült, láthatta, hogy felszállok.) Erre közölte az előbbihez hasonló, ha nem durvább stílusban, hogy: "akkor le lehet szállni, és a megállóban felszállni". Mondtam neki, hogy: "ezen a pár méteren már mi múlik?", erre annyi volt a válasz, hogy szálljak le.

Megkérdeztem a "hölgytől", hogy "miért vannak nyitva az ajtók, ha nem lehet felszállni?", amit tudomásom szerint nem tilt semmi (és így utólag tovább gondolva ezt nekem honnan kellene tudnom, hiszen egy leszálló helyen állt a villamos, járda mellett, nem a sínek között?!), majd odavágta, hogy az ajtók azért vannak nyitva, hogy ő át tudjon menni egyik fülkéből a másikba. De ezt már meglehetősen támadóan mondta, úgyhogy tényleg jobbnak láttam leszállni.

Kérdezem én: stílust nem tanítanak a BKV-nál? Hogy talán az ügyfél az első, mivel belőlünk élnek? Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy le kellett szállnom. Most először, és utoljára szálltam fel ott. Nekem a stílussal, a hangnemmel van problémám. Nekem alap, ha valakit megszólítok, köszönök neki. A másik dolog, hogy ha én megadom a tiszteletet, joggal várom el ugyanezt.

Ügyfélszolgálaton dolgoztam évekig, tudom azt, hogy az én viselkedésem egyben a szervezetet is minősíti, ahová tartozom. Persze, mondhatjuk, hogy alulfizetettek, fáradtak az emberek, de a jó modor, az udvariasság, a másik emberszámba vétele nem pénz, idő vagy energia kérdése.

Én sem keresek sokat, én is elfáradok a nap végére (átlag 10-12 órát dolgozom), mégis képes vagyok az emberekre mosolyogni, hiszen hiszek abban, hogy csak így tehető jobbá ez a világ. Ha figyelünk egymásra.

A 909-es éjszakai járat vezetőjének visszatérő "vendége" volt egy zsebtolvaj. A BKV dolgozója tudatosan készült a tolvaj lekapcsolására, és a múlt héten sikerült is neki. Ahogy mondani szokás: így kell ezt csinálni. Az esetet olvasónk, Lep írta meg nekünk.

Egy pozitív tapasztalatomat szeretném megosztani blogjukkal. Történt ugyanis múlt csütörtökön hajnalban, fél 2-kor az éjszakai 909-es járat Kistorony park megállójában, hogy a buszsofőr egy zsebtolvajt kapott el.

Az ajtónyitás után közvetlenül egy kapucnis alak az előttem ülő fiatal srác kezéből kikapta mobilját és villámléptekkel az ajtó felé indult. A sofőr láthatóan készült az eseményekre, ugyanis a nyitás után egyből zárta az ajtókat, így a zsebes a záródó ajtóknak csapódott.

Ezután a vezető a rendőrség hívása közben kiszólt a gyereknek: "Megismertem a pofádat, már harmadszorra próbálkozol nálam." A rendőrség kihívása után megismételte ezt, és kiegészítette azzal, hogy elege van a srácból és direkt olyan buszt kért ki, aminek gyorsan csukódik az ajtaja.

Számomra a történet érdekessége, hogy a sofőr nem belegyepesedett a zsebes tevékenységébe, hanem bevetve saját, rendelkezésre álló eszközeit egy picit szebbé tette a világot. Gratulációmat és elismerésemet ezúton szeretném neki továbbítani!

Heves vitát váltott ki a blog olvasói közt a január 21-én megjelent "Majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!" című bejegyzésünk. Ahogy már sokszor, ezúttal is fontos hangsúlyozni, hogy a blog szerkesztőjeként nem foglalok állást, nem teszek igazságot, de minden oldal álláspontjának teret biztosítok. Bejegyzésünkre ezúttal a BKV Zrt. reagált.

A BKV figyelőn megjelent "Majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!" című bejegyzésre az alábbi tájékoztatást adjuk:

Az ügyben érintett járművezetőt meghallgattuk. A bejelentés és a járművezető elmondása tartalmilag két pontban különbözött. Az első különbség, hogy a járművezető úgy emlékezett, hogy az utas a kettes ajtónál próbált felszállni, a bejelentő az eset leírásában az első ajtót említi. Ez azért fontos, mert a hölgy nem tudta, hogy a külső ajtónyitóval hogyan lehet nyitni az ajtót, így a járművezető azt a vezetőfülkéből nyitotta. Azonban míg az első ajtót lehet külön nyitni a vezetőfülkéből, a többi ajtót külön-külön nem – csak jelzésre.

A másik lényeges különbség az volt, hogy nem hangzott el a "Majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!" kijelentés. Ezt a levélben említett "idősebb" utas is alátámasztotta, miután sikerült vele felvennünk a kapcsolatot. Az utastárs elmondása szerint a rosszindulatú panasszal ellentétben a járművezetőnk kommunikációjában, magatartásában nem használt sértő hangnemet, durva kifejezéseket, a "kollektív büntetésre", az utastér fűtésének lekapcsolására pedig utalást sem tett.

Azonban a tanú is úgy emlékezett, hogy bejelentőnk az első ajtón próbált felszállni a járműre.

Fontos információ az is, hogy az Ikarus 435-ös típusú járművek fűtését a járművezető az általa használt kezelőszerveken keresztül az utastérben és a vezetőfülkében nem tudja külön-külön szabályozni, így nem is tudta volna az utastér fűtését lekapcsolni, ellentétben a panaszos állításával.

Mivel azonban járművezetőnk nem az érvényben lévő ajtókezelési rend szerint járt el (az autóbuszon tartózkodott és az utas ajtókat nem zárta vissza), ezért írásbeli figyelmeztetésben részesítjük. Hangsúlyozzuk, hogy nem a panaszos által leírt állítólagos udvariatlan állítása miatt, hanem az ajtókezelési rend elmulasztása miatt részesül figyelmeztetésben.

Ennek során figyelembe vettük azt, hogy a járművezetőnk immár 15 éve áll Társaságunk alkalmazásában, mint forgalmi járművezető, és ez idő alatt utaspanasz, bejelentés nem érkezett személyére. Mindezek mellett járművezetőnk munkavégzését – kiemelten a szolgáltatói magatartás vonatkozásában – célirányosan ellenőriztetni fogjuk, szabálytalanság feltárása esetén a Társaságunknál érvényben lévő Kollektív Szerződés szerint fogunk vele szemben eljárni.

Őszintén sajnáljuk, hogy a Tisztelt bejelentő szándékunk ellenére kellemetlen tapasztalatot szerzett szolgáltatásunk igénybe vétele során.

Nikolett semmi rosszat nem akart, csak felszállni a végállomáson várakozó buszra. Véletlenül az összes ajtót kinyitotta, emiatt a buszvezető - olvasónk állítása szerint - kollektív büntetést mért az utasokra: az indulásig nyitva hagyta valamennyi ajtót. Csak egy gombnyomás lett volna visszazárni őket.

2013. január 13-án, délelőtt hazafelé indultam barátomtól. Az Örs vezér terén vártam a 169E jelzésű buszt, pár perc múlva meg is érkezett, ám amikor beállt, minden ajtaját csukva hagyta. Láttam, hogy a sofőr egy idős bácsival beszélget. Azt hittem - mivel már sokszor előfordult ilyen -, hogy pár percig csak áll a megállóban majd elhajt és egy másik busz fog beállni a helyére és az viszi el az utasokat.

Az első ajtónál vártam, amikor láttam hogy az idős bácsi mutogat, hogy nyomjam meg a gombot. Megnyomtam a gombot, felszálltam a buszra és egy szakállas, barna hajú, szemüveges, középkorú férfi állt előttem, lenéző tekintettel csóválva a fejét: ő volt a sofőr.

Rögtön megjegyezte gúnyos és kioktató hangnemben: "Jó, hogy az első ajtónál nyomta meg a gombot, látja most minden ajtó kinyílt maga miatt. Tudja, azért volt zárva az összes ajtó, mert fűtöttem a buszt". Elnézést kértem tőle, mondtam, hogy nem tudtam, azt hittem, nem szállít utasokat. Erre a szavamba vágott idézem: "Tudja mit, nem érdekel, majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!"

Teljesen ledöbbentett, amit a férfi mondott; közöltem vele, hogy szerintem nekem nem kéne tudnom, hogyha az első ajtót kinyitom, a többi ajtó is automatikusan kinyílik, de már nem is figyelt rám, mintha ott sem lettem volna, az idős férfival beszélgettek tovább.

Leültem egy székre, gondolkoztam, de egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot. Azért mert az egyik utas - jómagam - felidegesítem akaratlanul is a sofőrt, ezért a többi utast is "bünteti"? Azokat, akik havonta megveszik a méregdrága bérleteket vagy jegyeket, erre meg egy idegbeteg vezető miatt - ha úgy dönt - fűtetlen busszal kell utazniuk télen?

A sofőr komolyan gondolta, amit mondott, az utasokra tényleg "kollektív büntetést" szabott ki, a maradék 8 percben minden ajtót nyitva hagyott és nem fűtött; mondanom sem kell január közepén nem volt valami kellemes.

Mellesleg, könnyű ocsmány, lekezelő hangnemben beszélni egy 160 centis, 20 éves lánnyal. Nem emeltem fel a hangomat - vele ellentétben -, elnézést kértem a "nagy" hibáért amit elkövettem, (szerintem neki egy gombnyomás, hogy újra bezárja az ajtókat...), tehát szerintem szükségtelen volt ez az egész kollektív büntetés és minősíthetetlen viselkedés, amit a sofőr produkált.

Tehát üzenem a BPI-917 rendszámú, 169E jelzésű busz vezetőjének, aki az Örs vezér teréről 9:54-kor indult Pécel felé - ha netán olvasná ezt az oldalt -, hogy legyen szíves, ne a becsületesen fizető utasokon töltse ki az esetleges magánéleti problémáit, pszichológiai gondjait.

Ha ennyire nem szereti az embereket, nagyon pályát tévesztett, keressen egy olyan munkát, ahol nem kerül kapcsolatba emberekkel, vagy szedje össze magát, és adja meg a kölcsönös tiszteletet embertársainak.

Már-már tipikusnak mondható Szabolcs esete, aki december 25-én hosszas tortúra után, lényegében véletlenül tudott jegyet venni. Ráadásul - mint utóbb kiderült - sokkal gyorsabban és egyszerűbben megoldható lett volna a helyzet.

Egy elég friss "élményemet" szeretném megosztani, ami lehet, sokaknak nem akkora probléma, nem akkora katasztrófa, de nekem és édesanyámnak elég negatívum volt ez. Ma este 18 óra körül a Mexikói úton szálltunk le a 3-as villamosról, és igyekeztünk a kisföldalattihoz.

De mivel egy darab jegyünk volt, így előtte venni akartunk még egy jegyet a jegyautomatánál, mivel a pénztár zárva volt. A jegyautomata "természetesen" rossz volt, nem üzemelt. Még gyorsan visszaszaladtam a nyitva lévő kisbolthoz, hátha árulnak jegyet...de ott az "elfogyott" választ kaptam.

Na, hát akkor indulás le az ellenőrökhöz, biztosan tudnak majd nekünk segíteni valahogyan. Lementünk, megkérdeztük, hogy lehet-e itt valahol jegyet kapni még? Erre az a válasz jött, hogy a fenti automatát nézzük meg, mondtuk nekik, hogy nem jó. Aztán azzal folytatták, hogy akkor keressünk egy kollégát. Jó...

Felmentünk vissza, szerencsére pont jött szembe egy szimpatikus "kolléganő", aki azt mondta, hogy a lenti két úrnál talán van jegy... Jó, vissza le, hogy egészen biztosan nincs-e náluk jegy. Nem volt... Ők mosolyogva, jó kedvűen ácsorogtak ott, és egyre nagyobb hülyeségeket beszéltek. Továbbra is az automatával erősködtek, meg azzal, hogy itt ma "jegyes ember" nincs.

Aztán mondom nekik, hogy a lenti automatát meg lehet-e nézni. Az egyik azt mondta, hogy megnézi. Épp, hogy elment odáig, és máris csóválta fejét, hogy nem jó. Továbbra is mosolyognak, örülnek "maguknak", és véletlen sem segítenének, hogy ugyan merre menjen az ember, hogy ha egy büdös jegyet szeretne venni.

Hát, mondom, akkor irány fel ismét, valamit kitalálok. Pont bent állt egy busz, kis tanácskozás után, felugrottam, hátha a buszvezetőnél lesz. Volt nála, 400 forint/db. Vettem is 3 darabot, hiszen nálunk csak egy volt, visszafelé megint kell majd kettő.

1200 forintért máris utazunk pár megállót úgy, hogy ilyen könnyen lehetett jegyet venni és mindenki nagyon segítőkész volt. A nagy f****, ugyebár...

Végül, még azt hozzátenném, hogy amikor lementünk és végre átjutottunk a "roppant segítőkész" két úriemberen, az automata felé vettem az irányt, ami csodák csodájára jó volt. Viszont érdekes módon, előtte 10 perccel, amikor még nem nézhettem meg, akkor még rossz volt, az egyik kőkeményen dolgozó úriember szerint. Hát nagy lóf**** az ő pi*****ba is.

És bár időre mentünk, szerencsére pont odaértünk ahova kellett, de mi van, hogy ha ez miatt késsük le? Ez miatt, hogy mi a Mexikói úton pö**öltünk 20 percet, az amúgy 2 perc helyett? Persze nem sérült meg senki, nem bántottak senkit, nem egy olyan "story" ez, de elég felháborító az a dolog, hogy 20 percet kell ott szenvedni, ilyen semmirevaló emberekkel, már elnézést.

Mert az a két ember nem tudom mit képzelt magáról, de, hogy ha két krumplis zsák áll ott, az is többet segített volna, az is biztos. A másik, hogy hogy okés, hogy rossz egy automata, a kettő közül, bár szerintem ez sem elfogadható, de oké, rossz az egyik, az is okés, hogy december 25-én zárva a pénztár, ez érthető, ezzel nincs gond.

Az is okés, hogy a két bumburnyáknál sem volt jegy, az is okés, hogy nincs "jegyes ember", de akkor miért hazudnak, hogy rossz a lenti automata, amihez még oda is gyalogolt a barom, és miért nem enged oda? És ha épp nem áll bent busz, vagy nincs a vezetőnél jegy? Akkor ott rohadjon meg az ember?!

És persze lehet azt mondani, hogy miért csak egy jegy volt nálunk, de szerintem nagy baromság lenne ilyen hülyeséggel rákontrázni a dolgokra... Hiszen jó pár lehetőségnek KÉNE LENNIE, egy állomáson, egy viszonylag forgalmas állomáson ahhoz, hogy az ember jegyet tudjon venni.

És igen, ilyenkor az ember felháborodik és elmondja dühösen, újra és újra azt, hogy ezért vegyek én jegyet vagy bérletet? Ezért fizessek ki 400 forintokat, vagy több ezreket bármelyikre is...