BKV-figyelő

Csúnya történetet mutattunk be a napokban (Durva inzultus a 2-es villamoson), amely egyik olvasónk barátnőjével esett meg a 2-es villamoson. Ugyanaz a vonal, de egészen más élmény. Attila levele következik.

A többnyire negatív hangnemű levelek mellé szeretnék egy pozitív élményt is megosztani veled, illetve a tömegközlekedőkkel. Hetente átlag 2-3 alkalommal a Jászai Mari térről 2-es villamossal haladok hazafelé, ezért azt a tényt már magam is bizonyítottnak vélem, hogy a világ egyik legszebb útvonalú járata.

Ma délután viszont (2012.11.05., hétfő), nagyjából fél 4 körül a 1340-es jelzésszámú járművet vezető, kb. 40-50 év körüli, sötétvöröses hajú vezetőnő olyan hibátlan érzékkel vette az egyébként nem kevés pályahiba okozta akadályokat, amilyennel még talán sosem találkoztam.

A jól megrakott szekérre úgy adagolta az áramot, s olyan finoman fékezgette, hogy kapaszkodás nélkül teljes nyugalommal lehetett állni rajta még a kanyarokban is, anélkül, hogy a benne utazó heringek között kialakulhatott volna bármilyen, előre nem tervezett testi kontaktus.

A le-, és felszállóknak adott kellő időt helyet cserélni, az egyébként vezetőkedvenc "gyorsulási" szakaszokon (Kossuth tér és az Akadémia között; Belgrád rakpart) nem rángatta rommá az öreg Ganz villamost, s mindehhez képest egy pillanatig sem lehetett érezni, hogy bármiféle menetrendbeli csúszásban lennénk.

Azt hiszem, erre mondják, hogy tökéletes kanyar volt, le a kalappal a vezetőnő előtt, és a többi kollégának tessék járni hozzá korrepetálásra.

Mindig öröm, ha egy témában több álláspontnak is teret tudunk adni. Egyik olvasónk néhány napja egy agresszív autóbuszvezetőről írt levelet (Csuklós busszal a biciklis ellen), aki "sajátos" magatartásával veszélyeztette egy az utcán közlekedő kerékpáros biztonságát.

Tudjuk: a buszvezetők többsége nem ilyen, tisztességesen, megbízhatóan végzi a munkáját, és tisztában van a felelősségével. A felvetett témára reagált levelében a BKV egyik járművezetője, aki a saját szemszögéből közelítette meg a szituációt.

Azt kérte, ne írjuk le a nevét, mert továbbra is a cégnél szeretne dolgozni.

Sajnos a kerékpárosok nem miden esetben tudják a KRESZ előírásait, és azt gondolják, hogy a buszsávot ők is mindenhol használhatják. De ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha ezt külön tábla jelzi. A Soroksári úton pedig semmi sem engedélyezi a kerékpárosok buszsávban történő haladását, ennek ellenére tejes nyugodtsággal tartják fel a több mint száz embert szállító tömött csuklós buszokat.

Semmi bajom a kerékpárosokkal és nem kívánok részt venni a buszos-kerékpáros harcban sem, mert primitív dolognak tartom, hogy harcoljunk egymással. De azért csúcsforglomban igazán mehetnének a járdán, ami olyan széles, hogy azon még két személygépkocsi is elférne.

Többször előfordult velem, hogy este, amikor már nem volt forgalom, minden incidens nélkül megelőztem a buszsávban szabálytalanul haladó kerékpárost, de az kicsit bosszantó, ha áll a Soroksári út és úgy kell a kerékpáros után szinte lépésben haladni abban a sávban, ami arra van kitalálva, hogy tudjanak haladni a teljesen kitömött autóbuszok.

Ha ilyenkor jelzem a dudával, hogy nem jó helyen jár, akkor én vagyok a szemét, és mit képzelek én hogy busszal a buszsávban kívánok haladni...

Én soha nem szorítottam le kerékpárost és nem is fogok, mert esélytelen lenne az életben maradásra. De ezúton kérem kerékpáros útitársaimat, hogy ha jön mögöttük a busz, legalább álljanak félre, amíg elmegy, és utána ők is nyugodtan tudnak a buszsávban kerékpározni. A segítséget előre is köszönöm.

Néhány éve kezdtem biciklizni Budapesten. Eleinte tartottam a forgalomtól; buszok, villamosok jönnek mennek, a körút keskeny, a sebességhatár csak papíron 50 km/óra. Aztán rájöttem, hogy a legkevésbé a buszoktól kell félni, hiszen vezetőik profik, tapasztaltak, óvatosak. Nem is lehetne ez másképp, hiszen hatalmas a felelősségük.

András nevű olvasónk a napokban volt tanúja az alábbi esetnek. A történetben szereplő buszvezető szakértelmét levélírónk sem vitatja, a hozzáállása viszont felvet kérdéseket.

2012. október 30-án egy 97E jelzésű, csuklós Volvo buszon utaztam, ami 18:05-re érkezett be az Örs vezér terére. Rendszáma FJX-190 volt. A buszt egy ősz fickó vezette, aki a gyógyszergyár előtt eszeveszett tempóba kezdett és lassítás nélkül ért a kanyarokba. Mondanom sem kell az utasok csak úgy csüngtek a kapaszkodókon.

Ez így ment egészen addig a kereszteződésig, ahol a busz találkozik a 3-as villamos vonalával. Ugyanis itt a buszt beérte egy kerékpáros, akit az utolsó kanyarban majdnem eltiport a vasbehemót. A bringás kérdőre vonta a sofőrt, idézem: "Te állat! 70-nel vetted be a kanyart! Leért a busz alja!" Itt hagy jegyezzem meg, majdnem derékszögű kanyarokról beszélünk.

A lényeg, hogy a bringás mondta volna tovább a magáét, de buszvezető közbevágott, mégpedig olyan alpári módon, hogy azt már nem idézném, mert nem tűrné a nyomdafestéket. A szócsata után a bringás tovább haladt, a sofőr pedig a piros jelzés ellenére követte a kerékpárost a kereszteződésbe, és támadó, morgó hangot kiadva többször ráhúzta a kormányt.

Szerencsére a bringás balra kanyarodva elmenekült, a busz meg jobbra fordult, igaz már jócskán átlógott a másik sávba, ahol az út többi részén előszeretettel haladt a záróvonalat semmisnek véve.

Kérem továbbítsák a levelem oda, ahova kell, és remélem levelemmel hozzájárultam ahhoz, hogy az ilyen embereket eltüntessék az utakról, főleg a tömegközlekedési eszközök volánjai mögül.

Betartatlan menetrendekkel, késő buszokkal, egymás nyomában, üresen közlekedő buszjáratokkal foglalkoztunk szerdai, "Mi elvárjuk a pontos közlekedtetést, ha önök elvárják a pontos összeget" című bejegyzésünkben, olvasónk, Márk levele nyomán.

Nem a posztban említett konkrét esetet idézi fel mai bejegyzésünk, de rávilágít arra, milyen okai lehetnek egy járat késésének, illetve a járművek feltorlódásának. Az említett posztra reagál egy névtelenséget kérő villamosvezető levele, amelyet azért fontos megjelentetni, hogy ugyanannak a jelenségnek lássuk a másik oldalát is.

Egy teljesen más viszonylatot szeretnék megemlíteni. Ez a 3-as, 62-es villamos ahol - mint azt tudni lehet - az utasok nagy része a Nagy Lajos király útján (Erzsébet királyné útja-Örs vezér tere között), illetve Örs vezér tere és Kőbánya alsó vasútállomás között közlekedik. Ezen a szakaszon csúcsidőben 3 percenként jön egy villamos.

Egy szituáció: tegyük fel, én a 3-as villamost vezetem, és adott időben elindulok a végállomásról (Mexikói út), a menetidőm a Mexikói úttól a Bosnyák térig 8 perc, amit a legideálisabb esetben lehet megtenni utasok nélkül, utasokkal ez az idő minimum 10 perc.

Azonban ha a Kerékgyártó utcánál egy idős néni/bácsi az indításjelzés megszólalása után száll fel a villamosra, a Bosnyák térre nem tudok a lámpán bemenni, ami további 1,5 percet jelent (3,5 perc késésnél járunk).

A Nagy Lajos király útján végighaladva minden megálló kritikus hely, mert ha az indításjelzés megszólalása után valaki nem hagyja záródni az ajtót és egy jelzést elbukok abban az esetben a késés további 1,5-2 perccel nő, mivel ilyen időközönként ad szabad jelzést a lámpa legtöbbje, és egészen 4-6 másodpercig szabad (ajtózáródási idő: 3 másodperc).

Tegyük fel, további két lámpát bukok, akkor hol is tartunk, (3,5+2x1,5=6,5perc) és mg csak az Örsön járunk. Ha nem ugrálnak fel a villamosra az indításjelzés megszólalásakor, hanem a következő villamosra szálnak fel, ami 3 perc múlva érkezik, akkor is 3 perccel hamarabb érnek az Örs vezér terére. Ha viszont valaki előtt becsukódik az ajtó, akkor én vagyok a .... nem részletezném mi, és hogy kimet emlegetik.

Szintúgy engem szidnak az Örsön és az órájukat mutogatják, holott a késéről nem hiszem hogy én tehetnék, illetve a villamoson utazók sem fogják elérni a HÉV-et, illetve vonatot, egyebet.

A végállomásra érve az utaslétszám csökkenése miatt le lehet faragni a késéből 2-3 percet, a csúcsidőben a végállomási tartózkodási idő 5-8 perc között van, 6 perc késésnél nem tudok elmenni wc-re szorongatom egész visszaúton, ami azért nem kellemes; és mint az a sok balesetből, ami ezen a szakaszon van, kiderül, nem kis felelősség.

Teljesen megértem a többi utas bosszúságát, de mint mindennek ennek is két oldala van.

Nekem sem öröm becsukni valaki orra előtt az ajtót, és ezt éjszaka, amikor 15-20 percet kellene várni a következő villamosra nem is teszem meg, de csúcsidőben azért gondolkozzunk már egy kicsit!

Ha én kések, az előttem levő pontosan megy, előttem nagy luk, több utassal nagyobb az esély a még nagyobb késésre, a seggembe meg jön 3-4 villamos tök üresen, és a lámpabukás miatt az indításjelzéskor felugró egy ember miatt késik az összes többi is, és ugyanakkor ér a céljához a felugró utas, mintha a következővel jött volna.

Vajon milyen érzések kerítik hatalmába az embert, ha azt látja, hogy a buszvezető nem tudja kezelni az egyébként nem kezelhetetlennek tűnő problémát? Mennyire készülnek fel a BKV dolgozói egy "válsághelyzetre"? Képes-e garantálni az utasok biztonságát egy pánikba esett járművezető? Ezek a kérdések ötlöttek fel Richárd levelét olvasva, aki meglehetősen bizarr szituációba keveredett a minap a BPI-571-es rendszámú buszon.

A mai napon szomorú tapasztalatokat szereztem a 130-as járaton közlekedve, midőn menet közben a buszon kinyílt a hátsó ajtó, én hátul tartózkodtam és néztem a sofőrt: észreveszi-e, hogy így közlekedünk. De mivel nem csökkentette a tempót, gondoltam odamegyek és figyelmeztetem rá, hogy nyitva van a busz hátsó ajtaja.

Sajnálatos módon ő ezt szépen lerendezte: "nem látod, b..zmeg, hogy telefonálok?". Gondolom, valamikor egy másik életben már lecimbiztünk vagy valami, hogy így reagált. Már ekkor legyintettem, és megvolt a véleményem arról is, aki ezt a sofőrt a pszichiátriai vizsgán továbbengedte.

Majd továbbutaztunk, közben ő többször is telefonos segítséget kért, gondolom a diszpécsertől, hogy mitévő legyen, mert ilyen még vele nem történt. Na, de eztán jött a lényeg mert amit a vásárcsarnokig művelt vezetés címszó alatt, az szinte minden utas véleménye szerint minden kritikán aluli volt.

Mint aki elvesztette maradék türelmét is - nem tudom mitől lett hirtelen olyan idegállapotban -, szinte reszketett, tiszta vörös lett az egész arca és végig ledudált minden gyalogost a zebrákról (nem is olyanokról beszélek, akik még le sem léptek a járdáról, hanem olyanokról akik már rég az úttesten voltak). Ledudálta az autókat is, amelyek a zebra előtt megálltak.

Arról nem is beszélve, hogy úgy átment a vásárcsarnok előtti piros lámpán, ahogy elő van írva, majd a tetőpont az azt követő zebra volt, ahol megint ledudálta a gyalogosokat, sőt majdnem bele is ment az ott közlekedők közé.

Ezt követően már az utasok is hangosan kezdték kérdőre vonni a sofőrt, hogy mit csinál, mert ez most már sok. Erre ő úgy nyilvánult meg, hogy kicsapta az ajtót és trágár káromkodások közepette leordított mindenkit, aki mert szólni neki. Arra hivatkozva, hogy ő az ajtó miatt ideges.

Hát nem hiszem hogy ez indok lenne arra, hogy így közlekedjen valaki, veszélyeztetve mások testi épségét. Arról nem is szólva, hogy ki szeretne egy idegbeteg sofőr társaságában utazni.

FRISSÍTÉS!

Több olvasónk is jelezte, hogy ezzel a rendszámmal 2001. óta nem közlekedik busz. Három eset lehetséges:

- a levél beküldője elírta a rendszámot,

- kamu a sztori, valakinek ez a hobbija,

- szándékosan megvezették a blogot - lejárató szándékkal.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a BKV-figyelő elsősorban fogyasztóvédelmi blog, amely utasészrevételekkel, utaspanaszokkal foglalkozik. Lehetetlen minden sztorit ellenőrizni, kénytelenek vagyunk megbízni az olvasóink által küldött levelek igazságtartalmában. Aki szándékosan meg akarja vezetni a blogot, az kárt okoz, ezzel a bizalommal él vissza, ellehetetlenítni a munkánkat.