BKV-figyelő

Az előző interjúban az ellenőri munkáról kérdeztelek, arról, hogy miért lesz valaki ellenőr, és hogy milyen egy ellenőr élete. Most leginkább a munkáltatódról és az ellenőrökre vonatkozó szabályzatról foglak kérdezni.


Az előző interjú óta változott valamit a helyzet? Gondolok itt például a zsebbe kerülő pénzekre.

Változott. Most már, főleg APEH-zargatás miatt kötelező nyugtát adni a jegy mellé (azóta jegyet sem vagyok hajlandó eladni, még ha mellettem zárva is van a bérletpénztár) illetve a BKV megerősítette a belső ellenőrzést. Az a boszorkányüldözés, amire számítottam, egyáltalán nem következett be. Vagy nem tudtak még hozzávetőlegesen sem azonosítani, vagy nem is tartották annyira fontosnak. Egy kollégám elött felfedtem, hogy nyilatkoztam, és ő most úgy érzi, jó lenne, ha más nézőpontból is szemléltethené a helyzetet.


A blogon többször is részleteket mutattunk be abból a füzetből, melyből ti tanultok. Többet nevettem rajta, mint amennyit okosodtam. Szerinted nem elavult ez a szabályzat?

A szabályzat nem elavult, hanem alkalmazhatatlan. Nem utcai alkalmazásra tervezték, pláne nem a pesti utcákra. Magán a tanfolyamon is megkülönböztetik a hivatalos, és a valós, életben alkalmazható verzióját a szabálynak. (Pl: Egy egyedül, jegy nélkül utazó hét éves gyerek ugyan a szabályok szerint pótdíjazható, de amikor szóba került az eset, elhangzott egy furcsa monológ: „Nem pótdíjazzuk. Nem ijesztjük meg. Megkérdezzük, segíthetünk-e a porontynak, aki eltörpül a táskája mellett, és aztán lépünk kettőt hátra.”)


Mit gondolsz arról, hogy az ellenőrök többsége (főleg a metró biztonságiak) szabálytalanul viselik a karszalagot és az azonosító kártya sincs a helyén. Szándékosan rejtegetik az azonosító számukat szerinted?

Nagyon nagy valószínűséggel (60%) munka közben mozdul el a kitűző, nem kell feltétlenül rosszra gondolni, ha nem látható. 39,9%-nyi arányban viszont feltételezhető a rosszindulatúság, a félelem az azonosíthatóságtól. És biztos van olyan ok is, amit még én sem tudok elképzelni.


A BKV-nak valaki már jelezte, hogy nem hajlandó olyan ellenőrnek megmutatni a bérletét, aki a saját munkaköri kötelesességeinek nem tesz eleget. Ha ennyire erőltetik a szabályok betartását, akkor szerintem jogosan követeli ezt ő is. Erről mi a véleményed?

Van a szabályoknak egy ésszerű szintje, amit elvárhatunk egymástól, utasok és ellenőrök. A karszalag felkaron NEM marad meg 10 másodpercnél tovább. A kitűző jól látható elhelyezése mellkason (Ugye nem ragaszkodunk feltétlenül a bal oldalhoz?!) viszont teljesíthető és elvárható.


A felszínen dolgozó ellenőrök nekem sokkal rendesebbeknek tűnnek, mint azok az ellenőrzést végző személyek, akik a metró bejáratánál kérik a jegyet. Szerinted miért lehet ez?

A két terület tulajdonképpen három:

Felszínes ellenőrök: A legsokrétűbb feladatot látják el a három csoportból, alkalmazkodóképesség és hálózatismeret kell a dologhoz. (NAGYON zárójelben: elvileg.) Tényleg mi találkozunk a legtöbbféle értékszelvénnyel és jeggyel. Nekünk a járművezetőkkel is kell kommunikálnunk, nem csak az utasokkal.

Metrós ellenőrök: Peronoznak és kijáratoznak. Ugyanolyan ellenőrök, mint a felszínesek, csak van egy tudásanyag-rész, ami számukra szükséges egyedül. Tudniuk kell, melyik Metró-állomáson milyen kódot pecsétel a jegykezelő. Specializálódott (és az átlagnál jobban fizetett) csoport az övék, de ki vannak téve egy olyan dolognak, amit én utálok: Hosszú ideig egy helyben kell állniuk, és ezt ráadásul neonfényben. Továbbá számukra kötelező az egyenruha.

Biztonsági őrök: Amit elvárnak tőlük, az annyi, hogy meg tudjanak különböztetni egy kezelt jegyet egy kezeletlentől, felismerjék az érvényes bérletet, elrettentőek tudjanak lenni, és egy helyben álljanak 14 órát. Az első kettőhöz való hozzáállásuk nagyon sok vita és panasz tárgya a szolgálaton belül is. Kevesen vannak, akik nem érzik őket szégyennek a „szakmára” nézve. A múltkor játszottunk egy kicsit egy kollégámmal, és elkeserítő eredményre jutottunk. A több mint tíz biztonságiból, akivel találkoztunk, senki nem ismerte fel a 1996-os bérletem érvénytelenségét, ha egyáltalán kérte. És amikor ezt szóvá tettük nekik, hőbörögtek egy sort, hogy miért zaklatjuk őket.


Ebben az ellenőri szabályzatban olvastam, hogy külföldi utast (turistát) megbüntetni csak a legvégső esetben szabad. Nem szabad kihasználni a tájékozatlanságát. Többször látok a Deákon turistákat kezeletlen jeggyel a kezükben, épp büntetik őket. Mégis, hogy lehetséges ez?

Azért, mert, valljuk be, ezzel negativan diszkriminálnám a magyart. Ha én kimegyek külföldre, legyen az Berlin, München, Bécs, vagy bármely nagyváros, hol lesznek tekintettel olyan kifogásra, hogy turista vagyok? Maradok azon az állásponton, hogy a szabály nem-ismerete nem mentesít a szabály alól. És azért is, mert őket könnyebb megvágni, akár legálisan, akár zsebre, mint a magyarokat. (Talán a talján a kivétel. Náluk is a kultúra része a potyázás. Vagy inkább nemzeti sport?)


Szerinted van értelme az éjszakai ellenőrzésnek?

Egy szóval: NINCS. Bővebben? A forgalmasabb járatokon van jelentősége a biztonságiak jelenlétének(elrettentő funkció). A kevésbé forgalmasokon pedig pihennek csak. Oda elég lenne egy-két droid is, kalauzként működve. Kvázi ugyanazt csinálnák, mint most, csak több buszt fognának le.


A BKV szerinted mindent megtesz azért, hogy segítsen az ellenőröknek? Gondolok itt például az együttműködésre és a támogatásra.

Persze. Kapunk karszalagot, kitűzőt… de félre a viccel. A cégnek érdeke, hogy az ellenőrök el tudják végezni a munkájukat, ezért néha tesz egy-egy béna kísérletet arra, hogy a parlament törvényt módosítson, és nagyobb jogkört adjon nekünk.


Szerinted mennyire hibás a BKV abban, hogy az ellenőri munka (főleg a metrós ellenőrzés óta) ennyire népszerűtlen?

Vegyük sorra a tényeket: Ez a legalacsonyabb presztízsű munka egész Budapesten, mindenképpen a legstresszesebbek egyike, és a fizetés sem az eget verdesi, hanem a béka fenekét. Mégis, aki idekerül, az vagy magáévá teszi a cég álláspontját a bliccelőkről, vagy gyorsan ki is lép. De a munkáját igyekszik jól elvégezni, (vagy jól sumákolni), tisztában van a munkája népszerűtlenségével, a konfliktusokat tudatosan vállalja, és többnyire képes is kezelni. Ezzel szemben a biztonsági őrök semmilyen hivatástudatot nem mutatnak, ami nem is csoda: egy gép munkáját végzik. Csak ők folyamatosan szem előtt vannak. Hogy ez mennyire a BKV hibája? Már rég meg lehetett volna oldani a beléptető-kapukat (meg az M0-ást, meg a…), ha nem a négyes metróval szarakodna a főváros. Meg lehetett volna jobban válogatni a felvett embereket. Ki lehetett volna őket alaposabban képezni. Komolyabb szankciókat lehetne alkalmazni velük szemben. Mennyit használna? Nem tudom.


Mi a véleményed a sztrájkról? Részt vettél benne?

Mondanám, hogy a panaszok javát mi kapjuk a nyakunkba, de ki más is vihetné el helyettünk a balhét… :-) Elképesztő egyébként, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy a sztrájk miért volt, és miért lesz, ha lesz. Jellemző vélemény, hogy csak azért állt le 12.000 ember másfél napra, hogy egyetlen emberrel kicsesszen. Sztrájkoló utassal találkozok néha, de az hatásos érv, hogy akkor jöjjön velem, és sztrájkoljunk hármasban: Ő, a járművezető és én.


A BKV paraméterkönyvei sorra buknak el. A szervezetlenség a kapkodás és az esztelenség szavakkal tudnám jellemezni. Lehet, hogy járatritkításra szükség van, de nem lehet így az irodából eldönteni, hogy melyik járatra mikor van szükség, még akkor sem, ha utasszámlálásra hivatkoznak. A dolgozók hiába próbálnak segíteni, azzal hordják le őket, hogy ők nem értenek ehhez. Mi erről a véleményed?

Az ellenőrök legendásan idegenkednek az olyan feladatoktól, mint az utasszámlálás, és hasonló felmérések, ezért csak pár BKV-fanatik foglalkozik egyáltalán a kérdéssel. Nem tartozok közéjük. Igyekszem jól elvégezni a munkámat, de ez a része nem tud megragadni annyira, hogy 5 percnél többet foglalkozzak vele heti szinten. Tény: ha ritkábban járnak a buszok, zsúfoltabbak lesznek, és ezáltal kevésbé ellenőrizhetőek.