BKV-n utazva mindig meglep, hogy a pesti ember milyen együtt érző és milyen toleráns. Szó nélkül tűrik, hogy egy lecsúszott honfitársuk elfoglalja a helyüket a buszon, és ruházatukkal összepiszkítsák azt. De még csak ablakot sem nyitnak, inkább szagolgatják a hajléktalanokból kiáramló szagokat.

Olvasónk a minap egy összehányt, hajléktalanoktól bűzlő trolin utazott. Rajta kívül senkit nem izgatott a hajléktalanok jelenléte, a bűz, és a földön elterülő hányás. Az utazást az koronázta meg, hogy a tömött troli mögött 2 teljesen üres garázsmenetes troli ment, ugyan azon az útvonalon. Vajon miért?

Tisztelt BKV Figyelő

Régóta ismerem a blogot, de eddig nem szóltam hozzá egyetlen alkalommal sem. Most sem azért teszem, hogy panaszkodjak, mert egy fecske nem csinál nyarat, csak kíváncsi vagyok: túlérzékeny vagyok-e, vagy sem? Leírom, mi történt ma velem a BKV egyik helyi járatán, 2009. március 19-én, úgy negyed három tájban.

A 80A trolibuszról van szó, annak is a 301-es járművéről. Ez a járat a Keleti pályaudvartól közlekedik az Örs Vezér térre, naponta többször használom munkába menet, testhez áll, szellős, jobb, mint egy autó. A gyorsaságáról vitatkozhatnánk. Általában a sebességén kívül nincs semmi baj vele, lekopogom, nagyon jól szuperál, viszonylag gyakran is jár, de a mai események megérdemlik, hogy beszéljek róluk, általánosítás nélkül is.

Úgy kezdődött, hogy kimaradt egy busz. A 80/80A trolik nagy előnye, hogy 8-10 percenként közlekednek szinte mindig és mindenkor, és a Keletinél van a végállomása, ülőhellyel vár, amíg le nem telik az a tíz perc is. Ma azonban kisebb tömeg gyűlt össze a buszállomáson, látható volt, melyik a fontos járat (a 80A), és melyik nem (az összes többi).

Jó negyedóra várakozás után, amely alatt két busznak is váltania kellett volna egymást, megérkezett a troli. A nép le, a nép fel. Azután megcsapott a szag. Két hajléktalan tartózkodott a buszon, egyenletesen eloszolva a csukló előtt és mögött, körjárat lévén le se szálltak, az ájer szépen belengte az utasteret, mire felvándoroltunk. Hozzáteszem, nagyon tisztességes hajléktalanok voltak, józanok, az utasokat nem veszélyeztették, bölcs, szinte filozofikus mosollyal nézelődtek, kevés ember találkozott több emberrel, mint ők. Csak hát enyhe gyomorgörcse támadt mindenkinek a szagtól, ami időként megcsapott. Egy távolabbi ülés alatt össze volt hányva a padló, továbbá az út közepén felszállt két kukás egy nagy zsák sörösdobozzal, az ő édeskés szeszszaguk már szinte felüdülés volt az előbbihez képest.

Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy senki nem vette a fáradságot, hogy kinyisson egy ablakot. Egy olyan szép tavaszi napon, amikor az emberek pulóverben tartózkodnak az utcán, és a délutáni hőmérséklet plusz 6 fok. Komolyan, mintha az emberek vagy nem is érzékelték volna a bűzt, vagy már minden mindegy alapon elviselték. Akik a hajléktalanok mellett ültek, kicsit merev arccal néztek maguk elé, de egyébként senki jelét sem adta, hogy osztaná a véleményemet. Érdekes. Mielőtt Pestre kerültem, soha nem tűnt fel, hogy különösebben éles lenne a szaglásom.

Slussz poén, hogy végig közvetlenül ott jött mögöttünk két másik trolibusz is, a 223-as és a 210-es, az egyik elegáns „GARÁZSMENET”, a másik „UTASOKAT NEM SZÁLLÍT” felirattal.

Én maximálisan megbízom az emberekben. A BKV-t ugye 1968-ban, a trolihálózatot 1933-ban alapították. Ez a mai kép tehát a 40-75 éves folyamatos tökéletesítés csúcsteljesítménye. Igen, a BKV több évtizedes szakmai tapasztalatai és világszínvonalú, mára már több száz fős szakértő mérnökgárdájának véleménye alapján trolit közlekedtetni úgy a legmegfelelőbb, ha három busz megy egymás mögött dettó azonos útvonalon, az egyik tömött, összehányt és büdös, a többi pedig teljesen üres. Nekem csak az a benyomásom támadt, hogy még jó, hogy a forgalmisták az egyenletes közlekedés érdekében kissé rugalmasabban kezelik a paraméterkönyvet a megengedettnél, mert itt látható, hogy mi történik, ha nem.

Maradtam Tisztelettel
Egy Fizető Utas