Vajon milyen lelkivilága lehet annak a buszvezetőnek, aki minden nap abban éli ki magát, hogy munkába siető embereket szívat meg azzal, mert nem áll meg a megállóban? Olvasónk minden praktikát bevetett, de a sofőr még ekkor sem vette észre magát.

Kedves BKV figyelő!
 
Sokszor megesett már ez a sztori, kb. most lett elegünk a kollégáimmal. Kökiről a 98-as busszal közlekedünk és a Gyömrői úton a Csaba utcai megálló közelében van a munkahelyünk.

Ez ugye nem a leggyalogosbarátabb környék, tekintve hogy a Gyömrői út főleg XVIII. kerületi felén főleg cégtelephelyek

vannak. Azt csak mellékesen jegyzem meg hogy ha az ember NETÁN hazafelé menne a város irányába, 2 buszmegállónyit kell sétálni a következő gyalogosfelüljáróig, ahol átjut a Gyömrői út másik oldalára, lényegtelen hogy a cégünk telephelyével pont átellenben van a buszmegálló, csak nem lehet átjutni, maximum életünk kockáztatásával, mert ugye senkinek nem érdeke hogy a Gyömrői út forgalmát ESETLEG zebrákkal lelassítsa.

Ezt az elvet bőszen követi viszonylagos rendszerességgel nem kevés BKV buszsofőr, akik a 98-as buszt vezetik. Ugyanis több ízben nem állnak meg a Csaba utcai megállónál, hiába jelez az ember. Nem pofára megy a dolog, ezt onnan tudom, hogy többünkkel is megtörtént már, a gond az, hogy ha nem áll meg a busz, a következő megálló a Csévéző utcánál van, mintegy negyedórányi (!) visszafelé gyaloglásra. Ez mondjuk reggel, amikor munkába siet az ember, nem annyira kellemes élmény. A jelenség kiküszöbölése céljából különböző trükkökhöz vagyunk kénytelenek folyamodni.

Pl.: Bármelyik ajtón is szálltunk fel, 2-3 buszmegállóval a Csaba u. előtt az első ajtóhoz megyünk, hogy szem előtt legyünk a sofőr számára. Széles, jól látható karlendítéssel nyomjuk meg a leszállásjelző gombot azonnal ahogy a Vajk u.-i megállóból kikanyarodott a busz. Ám van, hogy ez sem segít, mert a bambula sofőrök egyszerűen nem veszik észre A: hogy valaki jelzett, B: hogy ott van egy megálló, meg kéne állni.

Nálam egy fokkal hevesebb vérmérsékletű kolléganőm már rendszeresen ugrásra készen (mint egy kiéhezett kutya) tapad rá a vezetőfülke ablakára azután hogy megnyomja a gomot, árgus szemekkel figyelve hogy a sofőr lassít-e az ominózus megállóhoz közeledve, mert ha nem, akkor Micike Öl. Kitép. Lezúz.

Az utóbbi pár hétben nem történt hasonló eset, nem tudom, minek köszönhető a dolog, talán már tettek panaszt ezügyben, vagy én mindig olyan sofőrrel utazom, aki az utat is tudja(micsoda szerencse), de azért nem lehetünk elég óvatosak, első ajtó, időben jelez, szúrós tekintet kombinációt nem szabad elhagyni, különben a BKV önként gondoskodna a reggeli egészségügyi sétáinkról többször, mint szeretnénk.