Kedves BKV figyelõ!
A történetem ma (05.01) esett meg velem Budapesten a Népstadion metrómegállóban. Miközben a barátomra vártam felfigyeltem egy vak férfira. A metrómegállóban ott álltak jól nekitámaszkodva a lyukasztónak a BKV-ellenõrõk de egyikőjük sem volt hajlandó segíteni. Inkább félrenéztek hogy nehogy segíteni kelljen neki. A vak férfi a fehér botjával a Déli felé szeretett volna közlekedni. Én miközben megdöbbenve vettem észre hgy ellenõréknek fontosabb a beszélgetés úgy hogy hárman voltak és legalább emberségből segíthetett volna bármelyikük a vak férfinak. De nem tették.
Én karon fogtam a férfit levezettem a metróhoz, az ellenõrõk lehajtott fejjel tűrték ezt:(
Megjegyezném, hogy hiába lett a Metró átépítve szomorú de nem gondoltak sok emberre, mikor az átépítés megtörtént a vakokra és a mozgássérültekre sem. De néha egy kismama is nehezen közlekedik lefelé.
Ennyit szerettem volna írni, remélem hogy kirakjátok és az ellenõr urak és a hölgy magára ismer. Én szégyelltem magam helyettük.
Üdvözlettel: Barna Szilvia
Utolsó kommentek