BKV-figyelő

A sok negatív cikk közé most beteszünk egy pozitív észrevételt is. Mi is szeretjük látni, hogy vannak még emberséges, normális BKV dolgozók. Szerencsére még ők vannak többségben.

Kedves BKV-figyelő!

 

Régebben volt már, csak most jutott eszembe, de gondoltam megosztom egy pozitív élményem. Nem, nem írtam el, nem vagyok részeg, tényleg pozitív. Mármint a BKV-vel kapcsolatban, mert amúgy veszteség ért.

 

Gondolom vagyunk páran olyan állatok mint én, akik nem bírnak vigyázni az ernyőjükre. Hiába, szinte alig használok ilyet, csak időjáráscsinálás céljából szokott nálam lenni (ha nálam van, tuti nem esik). Elhagytam már legalább ötöt, nagy ellátója vagyok utastársaimnak, legutóbb egy nagyon frankó, szép nagy, kétszemélyes, elegáns Samsonite-ot hagytam el amit még anno államvizsgára menet kellett vennem hirtelen, mert elkapott egy vihar a városban. Mikor elhagytam, aznap előtte már háromszor visszamentem érte, na de ez már klinikai eset, nem ide tartozik. Ellenben a nap egyik főszereplője volt, sokat ökörködtünk vele, kedves képeken szerepel. A Deákon a 2-es vonalán a fülkés padoknál magam mögé fektettem és ott felejtettem mikor felszálltam az Örs felé. A Keletinél vettem észre, visszamentem, de addigra már magáévá tette valaki. Adtam az illúziómnak és felmentem a forgalmi ügyeletre, hátha valaki volt olyan rendes, hogy leadta, nekem ez jutott volna eszembe ha találtam volna egyet. Az ügyeletes, egy kedves nő türelmesen meghallgatott és rögtön intézkedett. Felhívott MINDEN állomást, előbb az Örs felé, utána a Déli felé. Senkinél nem adták le.

 

Figyelmes, kedves és maximálisan segítőkész BKV alkalmazottal találkoztam, pozitív élmény volt. Végül - mivel nem Pesten lakom, és az illúzióm az utastársakban nem tért vissza - nem telefonáltam be a talált tárgyak osztályára, ahogy javasolta sajnálkozva, valójában el is felejtettem, pár nappal később kellett volna. Az aki megtalálta és leadta annak ennek ellenére nagyon köszönöm. Ha nem adta le, az tudja hova dugja és meddig.

 

Béla

Sosem értettem, miért élvezik azt buszvezetők, hogy becsapják az utas orra előtt az ajtót, kiállnak a megállóból, majd a közeli piros lámpánál perceket töltenek el. Élvezik a szívatást, vagy ennyire figyelmetlenek?

Kedves BKV Figyelő!

 

Szeretném megosztani az alábbi tapasztalataimat, illetve értetlenségemet.

 

Aki ismeri az Arany János utcai trolivégállomást, az tudja, hogy az induló 72-es/73-as trolikat a Bank utca végén közlekedési lámpa engedi kikanyarodni a Bajcsy-Zsilinszky útra. Egy idő óta rendszeresen járok arra, és viszonylag gyakran fordul elő velem a következő szituáció: feljövök a metróból, már a mozgólépcsőről lelépve látom, hogy a 72-es troli megállója üres (nem kell rohanni), majd mikor elindulok a megálló felé, és jobbra pillantok, észreveszem, hogy a 72- es troli még ott áll a Bank utca végén, mert éppen pirosat kapott. Eleinte csak bosszankodtam, micsoda pech, hogy még jó darabig nézhetem az éppen csak lekésett trolit a megállótól kb. 20 méterre lévő piros lámpánál állni, és várhatok 10-15 percet a következőre (általában este járok arra). Az eszembe se jutott, hogy esetleg odaszaladjak a trolihoz, hogy a lámpánál állva nyissa ki az ajtót, gondoltam, úgyis esélytelen (mástól, aki ezt megpróbálta, hallottam később, hogy tényleg az).

 

Egy idő után viszont felismertem, hogy a trolivezetők tudatos, de számomra teljesen érthetetlen gyakorlatáról van szó. Arról ugyanis, hogy az esetek túlnyomó többségében a trolivezető akkor indul el a megállóból, amikor a Bank utca végén lévő lámpa éppen zöld (este kb. 10 másodpercig), ami azt jelenti, hogy mire odaér a 20 méterre lévő lámpához, az már éppen pirosra vált. Ezután áll kb. egy percet a pirosban. Azt az egy percet a megállóban is tölthetné, nyitott ajtókkal. Különösen bosszantó este emiatt lekésni a trolit, amikor már 10-15 percenként járnak (velem ez az elmúlt fél évben legalább 10-szer esett meg).

 

A kérdésem az, hogy szerintetek mi lehet ennek a gyakorlatnak a logikus magyarázata? A lámpát a megállóból jól be lehet látni. A lámpaciklus könnyen kiszámítható. Én, ha én trolivezető lennék, biztosan úgy indulnék, hogy nagyjából pont akkor érjek a lámpához, amikor az zöldre vált, nem pedig akkor, amikor éppen pirosra. Vagy bennem van a hiba?

 

Demorten

Nagy vitát tartottunk néhány hete a Deák térről, amikor egy utast nem engedtek a kijárat felé a BKV biztonsági őrei. Sokan lehülyéztétek az utast, és kioktattátok, nem az nem kijárat. Hivatalosan nem is az, de ki lehet arra menni, legalábbis a BKV szerint

Tisztelt Dénes Balázs!

Köszönjük, hogy észrevételével megtisztelte Társaságunkat.  Őszintén sajnáljuk, hogy szolgáltatásunk igénybevétele során kellemetlenséget okoztunk Önnek, melyért ezúton szíves elnézését kérjük.

Tájékoztatjuk, hogy ahol munkatársaink Önt ellenőrizték az nem kijárat, nem aluljáró, hanem a 2-es és a 3-as metróvonalhoz vezető elosztó csarnok. Munkatársaink ezért kérdezik meg az úti célt, és ezzel a kérdéssel nem akarjuk senki személyiségi jogait csorbítani. Felhívtuk a levelében említett bejárati ellenőrzést végző biztonsági szolgálat munkatársainak és az esetlegesen a helyszínen szolgálatot teljesítő jegyellenőrök figyelmét, hogy az Utasok hivatkozása alapján (valamelyik kijárat igénybevételére való jelzés) természetesen a jegykezelésre való felhívást mellőzzék. Reméljük a továbbiakban hasonló eset, nem fordul elő.

Köszönjük, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánunk Önnek.

Budapest, 2008. július 25.

Üdvözlettel: Szüts Katalin, ügyfélszolgálat-vezető
 

Írtunk már a 2-es villamos pótlásáról egyszer, kétszer, háromszor. Panaszkodtunk a 2-es villamos vezetőire, hogy épp akkor indulnak el a megállóból, mikor a pótlóbusz a lámpánál áll. A 2-es villamos egyik vezetője keresett meg, hogy bemutassa, a visszapillantó tükörből nem látni semmit, és menetrend szerint indulnak.

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Küldök két képet. Az első a mi (2B villamosvezetők) munkalapunkat mutatja, amin feketén - fehéren le van írva, hogy mikor kell érkeznünk, illetve indulnunk Havas utca és Jászai Mari tér végállomásról. Az egy nagyon szép dolog, amikor épp befut a pótló busz a Havas utcába, én meg akkor csukom be az ajtót, amikor épp a pótlóról szállnak le az utasok. De azt senki sem veszi figyelembe (a panaszkodók között), hogy:

 

1.) A Havas utca az egy egyvágányú végállomás, s a csúcsidőben gyakran előfordul az, hogy amíg pl én várom a buszról átszállókat, addig a Havas utca váltója előtt kénytelen a másik villamosnak várakoznia - utasokkal. Ugyanis ott nem tudjuk letenni az utasokat sem. Azaz amíg a végállomáson mindenki kényelmesen felszáll, addig a másik villamoson örjöngenek az utasok, hogy nem szállhatnak le.

 

2.) A 2B nem a Jászai és a Havas utcából áll. Vannak még megállók közöttük. Ha pl az utasok visszatartják az ajtókat a Havasnál, akkor bukom a Március 15.-ei lámpát (60mp a fázis ideje). Ha a Március 15nél is azért bukom a lámpát, mert a még az út túl oldalán futót is megvárnám, akkor a következő lámpánál már 90 mp-t buktam. S egy 10 perces menetidejű vonalnál ez már durva!

 

 

 

Mellesleg az Eötvös térnél az útátjáróban (ahol mindig a villamosnak van elsőbbsége, melyben egy lámpa is segít) rendszeresen ragadnak benn autók, s turista buszok, van, hogy 1 percnél is több ideig. (kb 100 méterre mondjuk mindig állnak rendőrök, de még sosem néztek errefelé)

 

Most lehet mondani, hogy ez a kb 2-3 perc nem sok. De annak lehet, hogy sok, aki időben fenn ült a villamoson, s a Jászain átszállna pl a Körúti villamosokra, s vagy a Nyugatiban éppenhogy eléri a vonatát, vagy sem. Vagy mondjuk a Margit hídnál a fél óránként közlekedő Szentendrei HÉV-et. Most ezek kiragadott példák, de azért ezen is ellehetne gondolkozni a rendszeresen panaszkodóknak. Ugyanis egy járművezetőnek nem az a dolga, hogy jótékonykodjon, hanem az, hogy mindig pontosan betartsa a menetrendet.

 

Félre értés ne essék, amikor nem kell sietni (tehát nem csúcsforgalomban), akkor bevárom az utasokat, de amikor szinte egymást toljuk a vonalon, akkor ne problémázzon senki sem azon, hogy 10 méterrel előtte becsukta a "szemét BKV-s" az ajtót. 3 perc múlva úgyis jön a következő! S különben is! 1 ember késett. 60-80 ember pontosan fenn volt az utastérben. De ez is kb olyan, mint amikor egy lakos panaszkodik a Vállalatnál, hogy hangos a HÉV, s lelassítatja: egy ember panaszkodik, miközben a többség.

 

 

 

 

A másik képen pedig azt szeretném bemutatni, hogy mi is az, amit a villamosvezető lát a Havas utcai megállóban, a tükörben. Kb ennyit. De ezt csak érdekességként mutatom.

 

Na, akkor ennyit mára!

Már mi is megírtunk, hogy a 2-es villamos sosem várja be a villamospótló buszról átszálló utasokat. Akkor egy kisebb változást véltünk felfedezni, a villamosok nagy része mindenkit bevárt, aki át akart szállni. Csaba ezt másként tapasztalta:

Kedves BKV Figyelő!

 

Napi rendszerességgel járok munkába a kettes villamossal a Kossuth tértől a Haller utcáig. A 4-es metró építése miatt egy közbülső szakaszon villamospótló autóbuszokkal lehet csak közlekedni annak ellenére, hogy az eredeti tervekben még a villamosforgalom zavartalan működését ígérte a főváros az utasoknak. De sebaj: megszoktuk már, hogy az Audival közlekedő városvezetőket nem érdekli napi több ezer ember utazási problémája, így maradt a pótlóbusz.

 

És itt kezdődik a probléma. Több heti tapasztalatom azt mutatja, hogy tízből kilencszer pont az ember orra elől megy el a villamos illetve a pótlóbusz. Napszaktól és forgalmi viszonyoktól függetlenül csupán elvétve fordul elő, hogy az ember "át tud szállni" egyik járműről a másikra anélkül, hogy az orra előtt zárná be az ajtót.

 

A Boráros térről a busz módszeresen akkor indul el, mikor a villamos az átszálló utasokkal megérkezik és ajtótnyit. Itt körül-belül 30-50 másodperc empátiára lenne szükség. A Czuczor utcai ideiglenes végállomáson a villamos az esetek többségében akkor sem várja meg az éppen érkező pótlóbuszt, ha nem jön szemből szerelvény, aminek át kellene adnia a helyet. Itt általában 20-30 másodpercen múlik, hogy ez ember lekési a járatot.

 

A Havas utcai ideiglenes végállomáson elsősorban a busz szokta otthagyni az utasokat, pedig a jelenlegi forgalmi helyzetben (is) volna lehetősége egy lámpaváltást várakozni, hogy az érkező villamosról át tudjanak szállni az utasok. Megint csak 30-40 másodperc empátia hiányzik.

 

Jól látszik, hogy nem új menetrendre, hanem egy kis empátiára, vagy ha az nincs, felsőbb utasításra lenne szükség, hogy a járművek várják be egymást az ésszerűség határán belül.

 

Csaba