BKV-figyelő

Gyakran gondolkodtam rajta én is, hogy csak akkor működik-e a jegyek és bérletek hatékony ellenőrzése, ha az ellenőr/biztonsági őr eleve azt feltételezi, hogy az utas bliccelni, lopni, csalni akar. Szerintem nem.

Hallani történeteket boldogabb országok boldogabb városaiból, ahol az ellenőr abból indul ki, hogy van érvényes jegyed/bérleted, ha mégsincs, igyekszik segíteni, és a pótdíjazás csak ezután következik, ha a korábbiak nem jártak sikerrel.

Ezek a gondolatok foglalkoztatták PP monogramú olvasónkat is az egyik éjszakai járaton.

Egy rövid történetet és egy hozzá tartozó gondolatmenetet szeretnék megosztani veletek. December 17-én éjjel jön az 1:00 órás 901-es, Óbuda felé menő éjszakai busz. Tök hideg is van, meg az eső is esik, és vágom, első ajtós felszállás.

Busz megáll, lépek fel, nyúlok a farzsebembe, de a "Biztonsági Szolgálat" feliratú mellényes őr közben alig akar felengedni, kezével támasztja a vezetővel szemben lévő kapaszkodót. Persze tudom, hogy van bérletem, úgyhogy eszembe sem jut nem felszállni, és épp mire nekimegyek a kezének, a bérletet is látja, szóval elengedi a kapaszkodót.

Tök apróság, de végigfut az agyamon, hogy miért egyből a rosszat feltételezi, hogy az ember jogosulatlanul akar utazni? Miért nem abból indul ki, hogy ő a vendéglátó, aki a szolgáltatást adja, hogy tessék felszállni és közben bemutatni a bérletet, vagy ha nincs, akkor tessék jegyet venni itt helyben? Miért az a kiindulási alap, hogy tessék összehúzni magad picikére, és még ha van is jegyed, érezd, hogy ki itt a góré?!

Pláne, hogy ha nincs jegyem, és nem is veszek, akkor úgysem indul el a busz, ergo a világon semmi vesztenivalója nincs? Mondom, történni nem történt semmi extra, de ettől függetlenül is folyik a kommunikáció...

Közben a busz elindul, és pár megállóval odébb a középső ajtónál száll le valaki, erre a vezető ugye az első és a középső ajtót is kinyitja. Szállnak fel elöl, de közben egy fiatalabb nő pár csomaggal a középső ajtónál is próbálja feltuszkolni magát a buszra. Feltesz két zacsit, nyúl a következőért, mikor is az ennél az ajtónál álló, szintén biztonsági szolgálatos, csak épp nőnek tűnő lény ráförmed, leszúrós, agresszív hangnemben, hogy "Első ajtós felszállás van!!" – mire a nő megszeppen, és visszalép.

Közben a sofőr feláll, és felháborodottan hátraszól a biztonságis nőnek, hogy "Miért kell ezt csinálni? Miért nem engedi felszállni?" És itt döntöttem el, hogy fogok írni nektek: a biztonságis nő röhögve annyit szól vissza a sofőrnek, hogy "Én csak azt mondtam, hogy első ajtós felszállás van, nem azt, hogy nem jöhet fel!"

Nagyon gáz. Elhiszem, hogy nem keresnek sokat, de nem izgat, ez nem jog arra, hogy a hatalmával visszaélve jópofiból, egófényezésből, vagy szimpla rosszindulatból parasztkodhasson az alárendeltekkel. Pláne hogy mint az ábra is mutatja, ezek a biztonságisok még a sofőrt is leugathatják, ha olyanjuk van.

Ha én lennék a sofőr, éreztetném, hogy végeredményben én vagyok a góré, mert a busz akkor megy, ha én akarom, de nem csoda, hogy nincs erejük meló közben még ezeket az őrparasztokat is nevelni. És ne jöjjön azzal senki, hogy a szabály az szabály: a középső ajtónál sem sokkal nehezebb csekkolni a jegyet, mint az elsőnél, főleg ha ott is áll egy őr.

Szóval nagyon gáz, hogy ilyenek történnek egy átlagbuszon egy átlag éjszakán, frankón fel kéne venni valakit a BKK-nak, aki az anyukájuk helyett is jómodorra tanítja az alvállalkozó alvállalkozóit is. Mekkora királyság lenne már, ha csak egyetlen napon is, de minden BKV-s (BKK-s, alvállalkozó) úgy igazából kedves lenne az utasokhoz? Csak ki kéne próbálni...

Lehet, hogy utópisztikus, de meggyőződésem, hogy hatalmas jó érzésű flash söpörne végig a fővárosi embereken, és a BKV a hatalmas méreteivel ezt tényleg meg tudná tenni.

Olvasónk akár meg is sérülhetett volna, szerencsére nem történt baj. Gyakran látni, hallani hasonló esetet; túl azon, hogy felelőtlenség és veszélyes ilyet csinálni, teljesen érthetetlen is. Olvasónk az alábbi levelet írta a BKV-nak. 

Tisztelt BKV!

2012. december 18-án, a 18:14-kor a Podmaniczky utcánál megálló 73-as troli söfőrje volt oly' kedves, hogy nemes egyszerűséggel rámzárta a trolibusz ajtaját. (A második ajtónál, tehát biztos, hogy látott.) Persze, ez a legjobbakkal is megeshet, ám az Ő esetében a "legjobb" szó bármilyen formában erős, túlzó kifejezés.

A kollega kedvesen megvárta, míg az ismerősöm felszállt, majd a kezemet csukta oda. Majd gondolom, észrevehette, hogy nem záródik jól az ajtó, ezért még kétszer odazárta, biztos, ami biztos alapon. A harmadik próbálkozása előtt szerencsére volt még annyi időm, hogy ki tudjam rántani a kezemet.

Persze, nyavalyoghatnék, és elmehetnék hamis látleletért az orvoshoz, hogy mennyire megzúzódott a kezem, de nem teszem meg... volt már, ami jobban fájt. Csak mondjuk, a kabátom tiszta kosz lett (mert ugye a takarírás nem megoldott egy járaton sem meglátásom szerint) és a megállóban lévő többi utas előtt elég kellemetlen volt a jelenet.

Nagy szerencséjük, hogy nem vagyok egy kigyúrt állat, mert szerintem más ember biztosan betörte volna az ajtó üvegét dühében. (Teszem hozzá, jogosan.)

Tehát ezúton szeretném megköszönni az illető kollega lelkiismeretes, odaadó munkáját és Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neki és kedves Családjának!

(Gondolom, elég pontosan leírtam, hogy hol és mikor történt az eset, hogy be tudják azonosítani és át tudják adni Neki a jókívánságaimat - Persze, ha érdekel egyáltalán ott valakit).

Üdvözlettel: Egy utas, aki mindig lyukasztott... Eddig."

Akadálymentesnek tekinthető-e az az alacsony padlós busz, amire csak az első ajtón lehet felszállni? Babakocsival ez nem megy, erre hívta fel a figyelmet Andrea, akinek ez rendszeres nehézséget jelent. Talán a BKK kitalál valamit a probléma megoldására.

A babakocsis kismamák egyik gondjára szeretném felhívni a figyelmet, hátha a BKK kicsit utánanéz a dolognak, és megpróbál kitalálni valami megoldást.

Nem mondok újdonságot azzal, hogy babakocsival tömegközlekedni Budapesten elég szép kihívás, több okból, de most egy orvosolható problémára fókuszálnék. A 93-as busz egyike azoknak, ahol elvileg gond nélkül tudnék babakocsival is közlekedni, mert kiszámítható, melyik az alacsonypadlós. Elvileg. A gyakorlatban viszont a 93-as egyike azoknak a vonalaknak, ahol csak elől lehet felszállni. Jelzem, hogy a babakocsis ajtó a leghátsó.

Tehát amikor a Kossuth téri piacra jellemző tömött buszmegállóban állok (hozzáteszem, nem csúcsidőben, mert olyankor inkább nem megyek sehova, de az idősek is nyilván csúcsidőn kívül mennek bevásárolni), akkor a következő a helyzet: helyet csinálok magamnak nagy nehezen a busz hátuljánál, hogy időben fel tudjak szállni a babakocsis ajtón. De az nem nyílik, mert ugye elöl kell felszállni.

Oké, akkor Superman üzemmód. Megpróbálok eljutni a busz elejéhez, keresztül a tömegen, hogy szóljak a sofőrnek, megmutassam a bérletem, az emberek persze közben úgy néznek, mint a büdös bogárra, hogy hova tolakszom azzal kocsival, meg hogy milyen bunkó vagyok.

Mire a középső ajtóhoz érek, elkezd villogni, hogy mindjárt zár (szerencsémre ott pont leszállt valaki). Mivel ez az alacsonypadlós óránként jár, nyilván gyorsan felszállok, előrekiabálok a sofőrnek, hogy nyissa már ki a hátsó ajtót, hadd szálljak fel inkább ott, mert innen a kocsi nem fér se jobbra, se balra, az emberek szintén nem férnek el tőlem, se föl, se le.

Nem hallja, vagy nem akarja, ezt nem tudom, az emberek csak bámulnak, de persze senki nem továbbítaná az üzenetet... nem baj, majd ha gyerekük lesz, vagy ha az unokát akarják megbuszoztatni, majd rájönnek, gondolom én. Az egy óra múlva jövő következő buszt tuti nem várom meg, hogy odafagyasszam a gyereket a mínusz kettőben a babakocsihoz, tehát maradunk. Viszont ott állok az út közepére kényszerítve, és "én vagyok a hibás", mert nem lehet tőlem elférni.

Tudom, hogy a sofőröknek is ezer dologra kell figyelniük, és sok a megkötés, de így az akadálymentes busz ugyanúgy nem akadálymentes, mint a magaspadlós, Ha már sok emberből úgyis hiányzik annyi empátia, hogy segítsenek a felszállásnál (kevés az ilyen, inkább mindenki jól végignézi, ahogy felszenvedem magam és a kocsit, ami legjobb esetben is 20 kiló a gyerekkel együtt), legalább magam hadd tudjam megoldani a felszállást az olyan buszokon, amit elvileg akadálymentesnek neveznek... És ez más vonalakra is érvényes lehet.

Nem tipikus problémával fordult hozzánk Gábor. Mivel nem átlagos testalkatú, nem tud felszállni az első ajtón, márpedig a BKK épp most vezeti be ezt a módszert több újabb járaton. Olvasónk ott tart, hogy nem vesz bérletet. Más kérdés, hogy így aztán biztosan nem jut majd fel a buszra. Az alábbi levelet juttatta el a BKK-nak.

Szeretnék bejelentést tenni a számomra és a hozzám hasonló adottságú emberek számára hátrányos megkülönböztetésről. A BKK által újból bevezetett első ajtós felszállás hátrányosan különböztet meg átlagos termetű embertársaimtól.

A súlyom jelenleg 180 kg, nem tudok felszállni az önök által forszírozott első ajtós megoldással. A járművezetővel vitatkozhatnék, de semmi kedvem ezt minden nap négy alkalommal eljátszani és nem is ő tehet erről a helyzetről.

A megoldásra kompromisszumként javasolnám hogy az összes busz első elválasztó korlátját szereljék le. Vagy a hátsó ajtót jelöljék ki erre a célra. Netán ezt a buta ötletet, ami egyszer már nem jött össze, felejtsék el véglegesen.

Mivel úgy érzem, a BKK egyoldalúan módosította az utazási feltételeket, ezért december elsejétől a 30 éven keresztül tartó bérletvásárlási szokásomat megváltoztatom. NEM vásárolok jegyet és bérletet, míg ezt az áldatlan helyzetet meg nem oldják pozitívan.

Jelen levelemet mellékelten elküldtem az esélyegyenlőségi ombudsmannak.

Grafika: BKK

Vajon milyen érzések kerítik hatalmába az embert, ha azt látja, hogy a buszvezető nem tudja kezelni az egyébként nem kezelhetetlennek tűnő problémát? Mennyire készülnek fel a BKV dolgozói egy "válsághelyzetre"? Képes-e garantálni az utasok biztonságát egy pánikba esett járművezető? Ezek a kérdések ötlöttek fel Richárd levelét olvasva, aki meglehetősen bizarr szituációba keveredett a minap a BPI-571-es rendszámú buszon.

A mai napon szomorú tapasztalatokat szereztem a 130-as járaton közlekedve, midőn menet közben a buszon kinyílt a hátsó ajtó, én hátul tartózkodtam és néztem a sofőrt: észreveszi-e, hogy így közlekedünk. De mivel nem csökkentette a tempót, gondoltam odamegyek és figyelmeztetem rá, hogy nyitva van a busz hátsó ajtaja.

Sajnálatos módon ő ezt szépen lerendezte: "nem látod, b..zmeg, hogy telefonálok?". Gondolom, valamikor egy másik életben már lecimbiztünk vagy valami, hogy így reagált. Már ekkor legyintettem, és megvolt a véleményem arról is, aki ezt a sofőrt a pszichiátriai vizsgán továbbengedte.

Majd továbbutaztunk, közben ő többször is telefonos segítséget kért, gondolom a diszpécsertől, hogy mitévő legyen, mert ilyen még vele nem történt. Na, de eztán jött a lényeg mert amit a vásárcsarnokig művelt vezetés címszó alatt, az szinte minden utas véleménye szerint minden kritikán aluli volt.

Mint aki elvesztette maradék türelmét is - nem tudom mitől lett hirtelen olyan idegállapotban -, szinte reszketett, tiszta vörös lett az egész arca és végig ledudált minden gyalogost a zebrákról (nem is olyanokról beszélek, akik még le sem léptek a járdáról, hanem olyanokról akik már rég az úttesten voltak). Ledudálta az autókat is, amelyek a zebra előtt megálltak.

Arról nem is beszélve, hogy úgy átment a vásárcsarnok előtti piros lámpán, ahogy elő van írva, majd a tetőpont az azt követő zebra volt, ahol megint ledudálta a gyalogosokat, sőt majdnem bele is ment az ott közlekedők közé.

Ezt követően már az utasok is hangosan kezdték kérdőre vonni a sofőrt, hogy mit csinál, mert ez most már sok. Erre ő úgy nyilvánult meg, hogy kicsapta az ajtót és trágár káromkodások közepette leordított mindenkit, aki mert szólni neki. Arra hivatkozva, hogy ő az ajtó miatt ideges.

Hát nem hiszem hogy ez indok lenne arra, hogy így közlekedjen valaki, veszélyeztetve mások testi épségét. Arról nem is szólva, hogy ki szeretne egy idegbeteg sofőr társaságában utazni.

FRISSÍTÉS!

Több olvasónk is jelezte, hogy ezzel a rendszámmal 2001. óta nem közlekedik busz. Három eset lehetséges:

- a levél beküldője elírta a rendszámot,

- kamu a sztori, valakinek ez a hobbija,

- szándékosan megvezették a blogot - lejárató szándékkal.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a BKV-figyelő elsősorban fogyasztóvédelmi blog, amely utasészrevételekkel, utaspanaszokkal foglalkozik. Lehetetlen minden sztorit ellenőrizni, kénytelenek vagyunk megbízni az olvasóink által küldött levelek igazságtartalmában. Aki szándékosan meg akarja vezetni a blogot, az kárt okoz, ezzel a bizalommal él vissza, ellehetetlenítni a munkánkat.