BKV-figyelő

Olvasónk férjével, és két gyermekével utazott a 160-as buszon. Már a felszálláskor feltűnt nekik, hogy a busz vezetője nem igen tud vezetni, ugyanis úgy állt be a megállóba, hogy a padka és az ajtó között körülbelül egy métert hagyott. Leszálláskor ugyan ezt tapasztalták, ezért olvasónk férje előre ment, hogy levegye a gyerekeket a buszról, csakhogy a vezető csengetett, és rájuk zárta az ajtót:

Tisztelt BKV-figyelő!

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki így járt, de a helyzetre való tekintettel mégis úgy éreztem, megosztom a történetet.

2011. december 22-én a Kubik utcai megállóban szálltunk fel férjemmel, valamint egy 2, valamint egy 4 éves gyerekkel a 160-as autóbuszra. Vagyis, inkább másztunk, mert a kedves sofőr úgy állt be, hogy az ajtó - nem a leghátsó - kb. egy méterre volt a szegélytől. A gond nem is ez, hanem, hogy a Csillaghegyi megállóba érve a beállás szintén nem sikerült, a kb. egy méter akkor is megvolt a busz, és a megálló között.

Férjem ment elsőnek, kézenfogva 4 éves fiunkat, elég nagy probléma elé nézve az egy méteres távolság miatt. A sofőr még meg sem várva, hogy ők leérjenek, rátapadt a csengőre, majd azonnal csukni kezdte az ajtót. Engem, karomban a 2 éves fiammal odacsukott, férjem épp, hogy le tudta rántani a másik gyermekünket. Az előttünk lévő ajtónál egy idős hölgy járt ugyanígy, és csak a szerencsén múlt, hogy nem történt semmi gond. Nem tudom, ilyen emberek egyáltalán hogyan vezethetnek buszt?

A busz 11:33-kor indult a Batthyány térről, az eset Csillaghegyen történt 12:08-kor. A jármű rendszáma BPI-188 volt.

Panaszommal felkerestem a BKV-t is, remélem, valamikor megtörténik az is, hogy arra alkalmas személyek vezetik a buszokat, amiken egyébként elég sok ember utazik.

Remélem, más nem jár így.

Az országszerte ismert Credo márkájú autóbuszokat gyártó vállalkozás, a Kravtex-Kühne cégcsoport bemutatja új fejlesztésű, elővárosi autóbusztípusát, a Credo Econell 12-t, amely készen áll a Volán társaságok üzemanyag-költségeinek letörésére. A 40 fejlesztő-mérnök közreműködésével, tizenkét hónap alatt kifejlesztett Econell egy vadonatúj járműkoncepció, amely alacsony tömege, rendkívül hatékony és környezetbarát motorja révén képes akár évi egymillió forint megtakarítására is. A teljes egészében magyar fejlesztésű, árarányosan pedig 85%-ban magyarnak tekinthető termék az európai piacon is egyedülálló paraméterei révén akár külföldön is piacképes lehet.

A Kravtex-Kühne csoport egy 100%-ban magyar tulajdonú gépipari vállalkozás, amely győri és mosonmagyaróvári telephelyein fő profiljaként tíz éve fejleszt és gyárt autóbuszokat. A tavaly csaknem hétmilliárd forintnyi konszolidált árbevételt elérő cégcsoport közvetlenül 470 munkavállalót foglalkoztat, ám beszállítói révén közel 2000 család megélhetését biztosítja. 1999 óta csaknem 900 darab Credo márkájú, magyar buszt gyártott, és jelenleg is piacvezetők az új autóbuszok magyarországi értékesítésében. Kiemelt partnereik, a Volán társaságok mindegyike üzemeltet már Credo buszt, amelyek naponta közel félmillió utast juttatnak célba. Mára az ország minden szegletében közlekednek a Credo márkájú járművek.

A most bemutatkozó Credo Econell 12 egy kétharmad részben alacsonypadlós, tizenkét méter hosszúságú elővárosi autóbusz, amelyet 40, mosonmagyaróvári és győri kötődésű mérnök tervezett. A Szombath Imre főkonstruktőr vezette csapat célja az volt, hogy olyan terméket hozzanak létre, amely egyedülálló paraméterei révén mind a hazai, mind az európai buszpiacon rövid időn belül siker-típussá válhat. Ennek érdekében a hagyományos, 22,5 coll-os kerékméretű buszok tágas és utasbarát kialakítását ötvözték a 19,5 coll-os kerékméretből adódó alacsony tömeggel, amelynek eredménye egy eddig ismeretlen kategória az elővárosi buszok palettáján. A Credo Econell 12 egy kompromisszumoktól mentes, modern és komfortos jármű, amely azonos körülmények között, versenytársainál jóval olcsóbban képes üzemelni.

Ezt a hatékonyságot igazolja az a 900 darab, már átadott Credo autóbusz is, amelyek napi forgalmi körülmények között adnak számot rendkívül alacsony üzemanyag-felhasználásukról. Sokatmondó adat, hogy a már jelenleg is üzemelő, 900 darab Credo autóbusz, évi 70.000 kilométeres, átlagos futásteljesítménnyel és a mai dízelárakkal számolva évente több mint egymilliárd (!) forintnyi üzemanyagot takarít meg az üzemeltetők hasonló paraméterekkel rendelkező, ám elöregedett járműveihez képest.

Mint ismeretes, napjainkban több mint 2000, 17 évnél is öregebb, korszerűtlen és környezetszennyező autóbuszt üzemeltetnek a hazai közlekedési társaságok. Ezeknek a járműveknek a cseréje évek óta esedékes, ám érdemi lépések mindeddig nem történtek kiváltásukra. Hisszük, hogy a Credo Econell 12 kifejlesztése áttörést hoz a hazai autóbuszpark megújításának folyamatában, hiszen nem csupán egy új magyar busztípus született, hanem olyan kategóriát teremtettünk, amely mind a Volán társaságok szakmai elvárásainak, mind az elővárosi közlekedésben résztvevő utazóközönség igényeinek is teljes mértékben megfelel, -áll a gyártó közleményében.

A fenti képet olvasónk az Astoria buszmegállóban készítette. Mint az a felvételen is látható, a megállóba másodikként beálló Ikarus nem tudott szabályosan megállni, így ahelyett, hogy megvárta volna, hogy az előtte álló busz befejezze az utascserét, inkább ajtót nyitott. Az utas nem tudta eldönteni, hogy a buszvezető bunkó vagy bamba volt, az minden esetre biztos, hogy a korlát melletti ajtónyitás nem szabályos, nem biztonságos és nem is utasbarát:

Kedves BKV-figyelő!
 
Ma délután (2011.12.08) 13:23-kor az Astoriánál a 173-as (és egyéb járatok) megállójába (Rákospalota irányában) a képen látható csuklós Ikarus másodikként állt be, amivel nem lenne gond, mert MM-es a megálló. Viszont mivel a buszsáv fel volt bontva egy kb. 20 méteres szakaszon, és ez a felbontás a megállóba is belelógott, az első busz nem a tábla vonalában állt meg, hanem több, mint egy egész busznyival hátrébb. A képen látható busz szorosan mögé állt be, de így a csukló mögé eső két ajtó egy vonalba került a járda szélére helyezett korláttal. Ebből kifolyólag a buszról leáradó tömeg vagy toporgott és próbált utat találni a busz és a korlát között, vagy átbujkált a korlát alatt.

Egyéb információm nincs, mert siettem és csak e fotó erejéig kaptam elő gyorsan a telefont, már mentem is tovább. Nem tudom eldönteni, hogy a vezér ennyire bunkó, vagy ennyire bamba volt.

Olvasónknak, Péternek valószínűleg nem a tegnapi volt a legszerencséesebb estéje. A KÖKI buszvégállomáson az orra előtt ment el a 68-as busz, az alternatívaként választott 202E vezetője pedig az orra előtt csukta be az ajtót, és tovább gurult a piros lámpa felé. Ez még nem elég, a hirtelen jött viharban teljesen szétázott:

Kedves BKV-figyelő!

A minap, nem is olyan régen, egészen pontosan fél 6 magasságában jöttem hazafelé, és bár hasonló BKV és buszimádó beállítású vagyok mint te, de valahogy nem értettem ami történt.

Kijövet a Köki Terminálból láttam, hogy a 68-as busz mellyel kéne mennem épp elment, ezért jobbra fordultam, hogy lássam elérem-e a 202E-buszt, amivel még eltudom érni az Újköztemetőnél. Látván, hogy a sofőr indítja a motort gyors futásba kezdtem le a lépcsőn, át az úttesten, átfutva a busz előtt majd, mikor a busz első ajtajához értem meglepődésemre az orrom előtt becsukódott. Volt már ilyen sokszor, és általába mindig megvártak, ami minden normális embernél elvárható. Integetek, de hiába a busz megindult, majd 20m után meg állt a sarkon lévő piroslámpánál. Ekkor a 4.ajtónál állva megnyomtam az ajtónyitó gombot, jelezvén, hogy ha nem nagy kérés, nyissa már ki az ajtót. Közben arcal a visszapillantó felé integettem, hátha észrevesznek. Mivel ez nem történt meg, előresétáltam az első ajtóhoz, jelezvén ott is, hogy legyen szives kinyitni az ajtót. BKV-s emberünk arcal a nyitott ablak felé fordult, hogy ő mitsem törődik velem. Én kopogtam az ajtón és kértem h legyen olyan kedves és nyissa ki, közbe integettem mint egy naív teletabi...

Sok eredményt nem értem el, így mig zöld volt a gyalogátkelőn a lámpa, elindultam a 68-as megállója felé, majd a vezetőfülke ablakához fordulva illedelmessen megköszöntem (ami mellesleg nyitva is volt), és integetve elköszöntem sofőrünktől. A következő kereszteződésig míg eljutottam, a busz is eljutott, ahol ismét pirosat kapott, így amikor harmadszor is keresztezte utamat lelkesen integettem "új barátomnak".

Mindez csak azért bosszant, mert utána várakozás közben egy hirtelen eső tombolt végig, és sikeres módon bőrig áztam. A buszt, mivel lekéstem, 10 percel később értem haza és még most is szárad a ruhám, csak nem értem, hogy ez valakinek 2mp-ébe telt volna és még nem is a menetidőből vette volna el. Tudom, hogy megállón kívül nem szabad felvenni utast, de azon a 20m-en egy centivel sem távolodott el a járdaszigettől a busz, tehát erre se foghatom az esetet, főleg, hogy az utolsó ajtó még a megálló területén volt.

Örömmel venném, ha ennek híre, hogy legközelebb ne forduljon elő hasonló másokkal. Utólag jöttem rá, hogy csak egyet felejtettem el mondani a sofőrnek, hogy Boldog Mikulást neki és családjának!

Üdvözlettel: Péter

Olvasónk a 196-os buszon egy mogorva, kiabálós buszvezetővel futott össze. Történt, hogy egy utastársa leszálláshoz készült, ám az ajtónál lévő leszállásjelzők közül három egyáltalán nem működött. Az utas így hiába jelezte a leszállási szándékát, az ajtók nem nyíltak ki. Előreszaladt a buszvezetőhöz, aki olvasónk elmondása szerint gusztustalan, lekezelő stílusban kezdett kiabálni. Részletek a levélben:

Tisztelt BKV-figyelő!
 
A következő történetemet szeretném megosztani:
 
2011. november 23-án 15:45-környékén történt a következő eset. A BPO-567 rendszámú 196-os busszal utaztam Újpalota irányából. Már felszállásnál feltűnt, hogy a kettes ajtóval valami gond lehet, mert a felszállók nem tudták gombnyomással kinyitni, csak a fent utazók parancsának engedelmeskedett az ajtó.
 
Majd néhány megálló múlva egy középkorú hölgy szeretett volna leszállni, de az ajtó feletti fény nem gyulladt fel. Kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Az történt, hogy az összes többi ajtó kinyílt, ez pedig nem. Majd a busz becsukta ajtajait és indulásra készült. A hölgy előrefutott és jelezte a hosszú hajú szőke szemüveges férfi vezetőnek, hogy hiába jelez, nem nyílt ki az ajtó.

A vezető erre kiabálással reagált, amit én a csuklóban utazva is kiválóan hallottam. A lényege az volt, milyen utasok vannak, akik nem tudják megnyomni a gombot, és különben is működik a gomb, mások is le tudtak szállni előtte. Természetesen mindezt gusztustalan, lekezelő stílusban adta elő. Felmerül bennem, mi szükség van ilyen emberre a buszvezetők között. Miért így képviseli a cég arculatát az utasközönség felé.
 
Később megfigyeltem, hogy csak az ajtó melletti oszlopon található 2 nyomógomb, illetve a külső nyomógomb nem működött, az összes többi igen.