BKV-figyelő

Az elmúlt időben kevés időm volt "interjúkat" készíteni, így a blogot inkább az utasészrevételekre építettem. Beköszöntött a nyári szünet, időm is több lett, és nekiálltam interjúalanyokat keresni. Eddig egy buszvezetőt és egy villamosvezetőt találtam, lentebb egy buszoshoz feltett kérdéseket és válaszokat találtok. Akit érdekel, miért robbannak le folyton a buszok, miért nincs alkatrész, és milyen ma Budapesten buszt vezetni, az mindenképp olvassa végig.

Hamarosan a villamosvezetőt faggatom ki. Ha van olyan kérdésed, amit szívesen feltennél neki, írd meg a villamos szakmai topicba, és a következő "interjú" végén felteszem neki. Az eddig elkészült anyagokat a blog jobb oldali sávjában megtalálod.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: Miért lettél buszvezető? Mi kell ahhoz, hogy valaki buszvezető lehessen?

Szüleim mesélték, hogy a csattogós lepkével is buszost játszottam: a kertben megálltam minden fánál. Kétféle buszvezető létezik: aki a pénzért, és aki a szíve miatt választja ezt a hivatást. Az egyik kategóriának semmi nem kell, hogy buszvezető legyen, végig kell ülnie az oktatást, és meg kell állnia a megállókban. Azt veszem észre sajnos, hogy ezekből az emberekből van egyre több a cégnél. A második kategória már nehéz kérdés. Van, aki a vezetés élménye miatt, van, aki az emberek kiszolgálása miatt, és van, aki a buszok miatt jön a céghez. Én azt hiszem mind a három miatt lettem buszvezető.

Mikor kerültél a BKV-hoz? Szeretsz itt dolgozni?

2005-ben jöttem ide. Szeretek, mert szeretem a társaságot, az embereket. Akkor a legjobb, ha pótolni, sűríteni kell valami miatt egy vonalat. Tudom, önző vagyok, mert ez az utasnak nem jó, hiszen esemény volt, de ilyenkor kiélhetem azt, amit csak úgy hívnék, hogy udvariasság vagy kedvesség. Ezekben az esetekben van ezekre a legnagyobb szükség, és ilyenkor a "legnyitottabbak" ezekre az utasok.

A buszvezetői munka nem lehet könnyű. Egész nap ülni egy zárt fülkében, kis pihenőkkel. Mindig azt figyelni, hogy mindenkinek jó legyen, ne kapj utaspanaszt. Te hogy bírod?

Hát klausztrofóbiásoknak nem könnyű, az biztos. De hál' Istennek nekem semmi problémám nincs. Szeretek vezetni, szinte "honvágyam" van, ha egy-két hétig nem vezetek buszt. Az utas egy roppant kiszámítható ember. Ha rámosolyogsz, visszamosolyog, ha köszönsz neki, visszaköszön, a mondod a megállókat, átszállási lehetőségeket, mosolyog és csodálkozik. Persze vannak kivételek, de ugye, a kivétel erősíti a szabályt. Egyetlen dolgot nem könnyű elviselni, ezek az állandó torlódások. (Az oktatóm mondta még, hogy a dugót nem ismeri a buszvezető a munkaidejében, mert az a borosüveget zárja le.) Olyan vonalon járok, ahol mindkét irányban lassú a haladás a vonal felétől feléig, de a maradékon szerencsére "kiélem" magam.

Látom, hogy állandó felvétel van. Ez minek köszönhető? Sok embert rúgnak ki, vagy elmennek maguktól?

Ez a hivatás olyan, mint Európa: öregszik. Ezt gondolom, bárki megtapasztalhatja, aki csak buszra száll. Sokkal több a nyugdíjas korú, mint a fiatal. Ez azért lehet, mert a cég minden fillért rendesen elszámol, nem úgy, mint az alvállalkozói, vagy bármelyik maszek cég. Ezért jobban "pörög" a nyugdíj, de ez csak a közép és öregkorúakat érdekli. A fiatal inkább most keres többet, hogy kiélhesse magát, gyűjtögetni ráér "ősszel". Persze sokak ki is lépnek, mert elegük lesz, nem bírják idegileg. Ezt helyesnek vélem, mert ezt a hivatást csak úgy lehet elvégezni, ha valakinek van hozzá elég lelkiereje és türelme.

Néhány napja (hete?) levelet írtam Hagyó Miklósnak, amiben kértem, hogy a 30-as villamos vonalán egy váltót javítasson meg, ugyanis a villamosvezetőknek kézzel kell váltaniuk, ami megnöveli a menetidőt, és esős időben olajos sárral fröcsköli össze a villamosvezető ruháját. A válasz megjött, a problémával a BKV foglalkozik.

Örülök, hogy Hagyó Úr is észrevette, hogy egy társaságnak a blogon megjelent fontos utasészrevételek mellett nem szabad szó nélkül elmennie, foglalkozni kell vele. A levélben az aláhúzott részt a blog szerkesztője emelte ki.

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Köszönöm, hogy ismét továbbította hozzám az egyik Önhöz érkezett írást. Szeretném, ha tudná: időről időre figyelemmel átolvasom a bkvfigyelo.blog.hu felületén megjelent írásokat, észrevételeket, s bár tartalmukkal nem mindig értek egyet, őszintén örülök, hogy létezik és működik a fórum. A tényszerű utasvéleményekre, utaspanaszokra és azok kezelésére egy korszerű közösségi közlekedési szolgáltatónak mindig is oda kell figyelnie. Ezt a városvezetés a BKV Zrt. menedzsmentje számára alapkövetelményként határozta meg. Különösen ennek tükrében tartom fontosnak a blogbejegyzések és vállalati reflexiók nyomon követését.

Remélem, Szerkesztő úr elnézi nekem, hogy a vállalat menedzsmentjének hatáskörébe tartozó szakmai és technikai kérdések megválaszolására a jövőben sem vállalkozom.

Magam is kíváncsian várom a BKV válaszát.

Budapest, 2008. július 7.

Üdvözlettel:  Hagyó Miklós sk.

A mai napon egy újabb opciót építettem a blogba, hogy az utasbejelentések még egyszerűbbek és gyorsabbak legyenek. Indítottam egy új postot, ahol bárki regisztráció nélkül tehet bejelentést. Ezeket mi összesítjük és továbbítjuk az illetékesek felé.

Miket várunk ide?

Elsősorban olyan bejelentéseket várunk, amelyek rövidségük miatt nem érnek meg egy önálló cikket. Koszos buszmegálló vagy busz, hiányzó menetrend, bunkó ellenőr, stb. Ha találkoztál valamelyikkel, írd meg bátran, és listaszerűen továbbküldjük a BKV illetékeseinek. Ha sikerül kitakaríttatnunk néhány koszos buszt és megállót, már megérte.

A bejelentés az e-mail írásnál is egyszerűbb. Kattints a lenti „bejelentés” gombra, és a megjelenő postban írd meg problémád komment/hozzászólás formájában. Bővebb információt a gombra kattintva találsz!

Az új opció jelenleg Béta üzemmódban fut, teszteljétek, használjátok, és véleményezzétek bátran. Várjuk az ötleteket is, szeretnénk a ti javaslataitok alapján fejleszteni a blogot.

 

 

Tisztelt Hagyó Miklós Úr! Tisztelt BKV Zrt. Ügyfélszolgálat!

Más európai nagyvárosokhoz hasonlóan Budapesten is javasolnám az elsőajtós felszállás bevezetését az autóbuszokon. Felháborítónak tartom, hogy a BKV Zrt. tűri, hogy hajléktalanok piszkítsák be a járműveket, ahol fizető utasok próbálnak kulturáltan utazni, felháborít továbbá az is, hogy fizetni nem hajlandó utasok veszik el a helyet (ülő és állóhelyet egyaránt) azoktól, akik több ezer forintot fizetnek havonta a bérletért (vagy borsos, 270 Forintos áron vonaljegyet váltanak). A BKV jelenlegi állapotában nem nevezhető „közösségi közlekedésnek”  az olykor embertelen utazási körülmények miatt. Kérném Önöket, hogy a paraméterkönyv bevezetésével együtt vezessék be az elsőajtós rendszert is. Ehhez szeretnék építő jelleggel, külsősként tanácsokat adni, melyeket remélem, megfogadnak.

Ha bárkinek megemlítem az elsőajtós rendszert, egyből a 7-es buszt hozzák elő: véleményük szerint ezen a vonalon megvalósíthatatlan a rendszer, az első napokban megbukna. Mindig ki kell emelni, hogy az elsőajtós felszállást nem a túlzsúfolt, hanem a kihasználatlanabb járatokon célszerű bevezetni. A túlzsúfolt járatokra a rendszer bevezetése helyett kulturált biztonsági őröket kell elhelyezni. (Csuklós busz esetén kettő (kocsiszekrényenként egy) szóló autóbusz esetén egy őrt). A biztonsági őr felszállás után elkéri az utas bérletét, jegyét, és amennyiben ezekkel nem rendelkezik, kizárhatja az utazásból. A Rendőrség bevonásával elkerülhetők lennének a mindannyiunk által jól ismert verekedések, orr betörések.

Elsőajtós felszállás

A rendszer lényege, hogy a járművekre csak érvényes utazási igazolvánnyal rendelkező utasok szállhatnak fel. Felszálláskor a busz vezetőjének a bérletet meg kell mutatni, kérésre át kell adni. A jeggyel rendelkező utasok a vezetőfülke oldalára elhelyezett (a jármű belsejéből előrehozott) illetve az ajtó melletti kapaszkodón elhelyezett lyukasztón érvényesítik a kezeletlen menetjegyüket. Az utasnak felszálláskor ügyelnie kell arra, hogy a többi felszállót ne akadályozza. Felszállás után a jármű belsejébe kell menni, helyet kell hagyni a többi felszállónak is.

Az autóbusz többi – csak leszálláshoz használt - ajtaján nagy matricákkal fel kell tűntetni: „Leszállás. Felszálláshoz kérjük, fáradjon az első ajtóhoz.” Amennyiben a járművezető látja, hogy az egy, kettő vagy három leszálláshoz használt ajtó valamelyikén utas szállt fel, hangos utastájékoztató rendszeren keresztül meg kell kérni, hogy fáradjon előre, mutassa meg jegyét vagy bérletét. Amennyiben ennek nem tesz eleget, leszállásra kell felszólítani, és fel kell hívni a figyelmét, hogy a jármű addig nem megy tovább, míg le nem száll. Az első hónapokban kellemetlen lesz, de biztos vagyok benne, hogy a fizető utasok a járművezető mellé fognak állni, és segíteni fognak neki a szabályok érvényesítésében. Budapest lakosai pár hónap, maximum fél év alatt megszoknák a rendszert, és bizonyára megértenék, hogy ez közös érdekünk. A bliccelők kiszűrésével a cég jelentős plusz bevételre tehet szert, melyből fejleszthetik a meglévő vonalakat, járműveket, és talán tisztább körülmények között fogunk tudni utazni.

Korábban is volt kísérlet az első ajtós felszállás bevezetésére Budapesten: volt olyan időszak, amikor este 8 óra után az első ajtóhoz kellett menni. Ez a próbálkozás megbukott. A bukás oka a rendszer kiforratlansága volt, a buszvezetők hanyagsága, mely párosult az ellenőrzésük hiányával. Törekedni kell arra, hogy az elsőajtós felszállás technikai háttere biztosítva legyen. Ez alatt nem csak a fent elhelyezett tájékoztató matricákat kell érteni, de ide tartozik az is, hogy nagyobb méretű tükröket kell felszerelni, hogy a buszvezető szemmel tarthassa a hátsó ajtókat. Illetve a leszállásra kijelölt ajtók záródását automatizálni kéne. Ez persze minden buszon drága lenne, de kezdetnek elég lenne az újabb járműveken (pl. Localo, Solaris trolibuszok, stb.) megvalósítani ezt. Az elsőajtós rendszert nem szabad időponthoz kötni, ez ugyanis igazságtalanná teszi a rendszert (t.i.: az elöző megállóban még lehetett bliccelni, sőt egész nap lehetett bliccelni, 20.02 perckor meg már nem).

Amennyiben önök a „fontolva haladás” hívei, a rendszert fokozatosan is be lehet vezetni, pl. úgy, hogy eleinte csak a trolibuszokon ellenőrizné a sofőr a jegyeket. A trolibusz ugyanis az utas számára is könnyen elkülöníthető járműtípus, így könnyebb az alkalmazkodás az új szabályokhoz.

A BKV-figyelő és olvasói a rendszer bevezetéséhez további támogatást is nyújtanak, akár szakmai tanácsok, utas vélemények, akár egyszerű hírközlő formájában.

 

Köszönöm, hogy levelem elolvasták. Várom megtisztelő válaszukat!