A teljes cikk az indexen olvasható el.
Önnek új villamosjegye érkezett
Reggeli élmények az 56-os villamoson
Tisztelt Hölgyem, Uram!
Ma, 2007. november 8.-án reggel, úgy 7:50 körül az érkező 56-os villamos második kocsijába szálltam fel a Móricz Zsigmond körtéren.
A Bocskai úti megállót alig elhagyva olyan hirtelenséggel álltunk meg, hogy az álló utasok egymásra estek, magam egy csúszó kapaszkodót szorítva egy ülésköznyit repültem előre. Mire sikerült feltápászkodnunk, addigra a fékezés oka is nyilvánvalóvá vált: minden bizonnyal már tilosban indultunk el, miközben a Kosztolányi Dezső tér felől érkezők szabad utat kaptak. Ha nincs a hirtelen fékezés, akkor lett volna egy kocc, vagy csatt - így "csak" támolygó utasok, kereszteződésben ragadt villamos, ami Petőfi híd felől érkezők útját teljes egészében elállta.
A manőver után egy legalább egy bocsánatkérés, esetleg egy "nem sérült meg senki?" jól esett volna, de hiába, villamosvezetőnknek erre nem futotta.
Levelem megírására mégis inkább az ezek után történtek inspiráltak: a következő megállónál (Főv. Művelődési ház) a kocsi egyik ajtaja nem nyílt ki.
A zsúfolásig telt villamoson az itt leszállásra várakozók csak nehezen jutottak el a legközelebbi ajtóig, s hogy a villamos ez idő alatt ne induljon el, egyikük megnyomta a vészcsengőt. Na ekkor elszabadult a pokol, a villamosvezető néhány másodperc múltán megérkezett, habzó szájjal, üvöltve tudakolta, hogy ki is merészelte megnyomni a vészcsengőt... A utasok persze hasonló hangnemben közölték, hogy ugye nem nyílt ki az ajtó és ugye voltak, akik emiatt nem tudtak leszállni, és hát bizony ők merészelték. Villamosvezetőnk elnézést most sem kért, sőt valakit le akart szállítani azzal, hogy akkor most jegyzőkönyvet kell felvenni, de három példányban ám, mert ugye a villamos elektronikusan rögzítette az eseményt. Talán nem meglepő, hogy senki nem óhajtott leszállni.
Egyre nagyobb zűrzavar kerekedett, az utasok gyalázták a vezetőt (elsősorban a Bocskai úti mutatványát emlegették), a vezető válogatott trágársággal szidta az utasokat, s csak néhány perc szócsata után indultunk tovább. A biztosítékot nálam mégis az verte ki igazán, amikor a Bártfai utcához érve, minden látható ok nélkül, vélhetően inkább csak bosszúból, két, a Bocskai útihoz hasonló fékezéssel állt meg. Itt leszálltam, így emberünk további ámokfutását már nem kellett elszenvednem.
A történtek mérhetetlenül felháborítanak, két kisgyermek édesapjaként sem családom, sem magam, sem a BKV utasaként, sem a közlekedés autós-gyalogos résztvevőjeként nem kívánok, kívánunk egy ilyen ámokfutó jóvoltából balesetet, esetleg komolyabb sérüléseket szenvedni, megnyomorodni, meghalni! Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.
Arra kérem a bkvfigyelo.blog.hu olvasóit, hogy ha ezzel a járattal utaztak, legalább egy e-mailben erősítsék meg a történteket a BKV felé, hogy ilyen vezetők ne veszélyeztethessék családunk, gyermekeink, barátaink és magunk testi épségét!
Tisztelettel, de határozottan kérem az illető munkaviszonyának azonnali megszüntetését! Ha szükséges, ehhez kész vagyok akár személyesen vallomást tenni, tanúskodni.
A szerelvény második kocsijának száma: 4045 - ebben utaztam.
Kérdés, kérés esetén állok szíves rendelkezésükre.
Üdvözlettel:
Molnár István
A BKV Afrikába megy
A BKV is benevez a Budapest és Bamako közötti 8700 kilométeres ralira. A közlekedési vállalt a fővárosi forgalomban is használt Volvo busszal indul januárban Afrikába.
Saját csapattal képviselteti magát a BKV a Párizs-Dakar rali magyar kiadásán. A cég egy busszal nevezett a Mali fővárosába tartó autóversenyre.
A közlekedési vállalat szerdán jelentette be, hogy részt vesz a január 12-én a Kossuth térről induló Budapest-Bamako ralin. A hivatalosan 8760 kilométeres útat egy Székesfehérváros gyártott Alfa-Volvo busszal igyekszik majd teljesíteni a cég egyik sofőrje. Az afrikai túrára akkreditált buszvezető 1998-ban budapesti versenyt nyert trolibuszvezető kategóriában, és idén is versenyben volt a legjobb a felszíni járművezető címéért.
Kiricsi Karola, a BKV szóvivője az Indexnek azt mondta, hogy a verseny nem okoz pluszkiadásokat a vállalatnak. A sivatagi útra alkalmassá tett városi buszt a gyártó cég, az Alfa Busz adja a túrához. A fővárosi közlekedésben is jelentős szereppel bíró Volvo speciálisan kialakított példányán egy 14-15 fős csapat utazhat végig a versenyen.
Forrás: index.hu
jegy- és bérletárusítás
Kedves BKV Rt.!
A minap - a médiában olvasottakhoz hasonlóan - magam is döbbenten tapasztaltam, hogy a jegy és bérletpénztáraknál kilométeres sorok kígyóznak. Természetesen erről senki nem tehet, hiszen Önök szerint miért nem veszi meg a kedves utas a bérletét pl. halottak napján, hiszen Önök nyitva tartanak, ráadásul teljes kapacitással. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezettem meg a következőket (amellett, hogy rossz nyelvek azt mondják, szolgáltatni akkor kellene, amikor van rá igény...):
- a Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden mind a két automata rossz volt (a Blaha Lujza téren meg már hetek óta az, de feltehetően ez senkit nem érdekel).
- előbb említett Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden, a 4 ből mindössze 2 pénztár üzemelt, minek is több :)
- ami azonban a legmegdöbbentőbb volt számomra, az ma délelőtt 10 óra 10 perckor fotóztam ugyanitt. Nem tudom, ki készíti a pénztárosok beosztását, de vajon normális? :)
Részemről - a belvárosi parkolóház bérletem elkészültétől a BKV szolgáltatásainak igénybevételétől sajnos kénytelen vagyok eltekinteni, különös tekintettel a metró területén zajló már-már hisztérikus jegyellenőrzésekre. (Javaslom tegyenek egy sétát a Blaha Lujza térre, ahol már intézményesült a tömeges sorbanállás a lefelé működtetett egy darab mozgólépcsőnél).
További kellemes közlekedésszervezést kívánva,
Molnár Ákos
Új BKV kampány: "Járj autóval, köcsög"
Érdekes esetbe futottam (ismét) a minap, ennek történetét szeretném megosztani - ha érdemesnek találtatik - a nagyérdemûvel is:
2007.10.29-én (hétfõ) 13:10 körül hirtelen feltörő vágyat éreztem, hogy a BKV Vörösmarty utcai szentélyébe lépve a földalattin utazzam. Tettem ezt rendes (más olvasatban: balek) honpolgárként, érvényes bérlettel a zsebemben. Rosszul kezdõdik, mi?
A jegykezelõ automaták között elsétálva (nem õrizte egy ellenõr sem) megálltam a peronon és vártam, hogy kedvenc tömegközlekedési szolgáltatónk (áldassék a neve) enyhe sörhasamat (tömeg) eljuttassa a Bajza utcáig (közlekedés). Az egyik oszlopnak dõlve az élet értelmén (és egyéb fennkölt dolgokon) merengtem, hirtelen visszarántottak a nagybetûs Magyar Valóságba.
A visszarántás értendõ szó szerint: kabátom bal ujját hátulról megragadva és erõbõl rántva megérkezett fõvárosunk második számú kedvence: a jegyellenõr. A szemkontaktust ellenõrünk vállmagasságból megteremtette, kihúzta magát a neki megadatott teljes 165 centire, majd feldúlt arccal a baráti sörözések hangulatát idézve megszólított: "na, _mutasd_ a jegyedet!"
Hiába kutattam kihagyó emlékezetemben, sehogy sem tudtam felidézni, hogy ezzel az úrinak kevéssé nevezhetõ (nálam jó 10 évvel fiatalabb) emberrel hol is ittuk meg a pertut, esetleg a múlt ködébe veszõ zsenge ifjúságomban merre is õriztünk együtt disznót, de ugye, ahogy öregszik az ember, úgy felejt egyre többet. Bérletemet elõhalászva meg is érdeklõdtem tõle, hogy hol tegezõdtünk így össze, de a helyet ellenõrünk sem tudta megmondani. A mások által már rendesen felbosszantott ifjú csak annyit jegyzett meg, hogy: "nem tetszik? Járj autóval, _köcsög_!"
Utolsó kommentek