A helyi érdekű vasutakat a XIX. század robbanásszerű iparosodása és az ezzel járó városiasodás hívta életre, hogy a városkörnyéki települések személyforgalmát és áruszállítását elősegítse. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) a főváros-környéki közlekedés fejlesztésének érdekében már az 1880-as évek elején határozott a városkörnyéki vasúti hálózat kiépítéséről. A nyolcvanas évek során számos törvény, különféle engedélyezési okiratok írták elő a vasútvonal-építés feltételeit. Az első helyiérdekű vonal építéséről a BKVT 1882. április 4-ei közgyűlésén született döntés. Ennek értelmében a Közvágóhíd - Soroksár vonalszakaszon 1887. augusztus 7-én indult el a forgalom. A vonal meghosszabbításaként még november 24-én a Soroksár - Dunaharaszti vonal is megnyílt. A vonatokat kürtjelzéssel indították. 1888-ban, az első teljes üzletévben átlagosan 8 mozdony és 18 személykocsi bonyolította le a forgalmat a vonalon. Még ugyanebben az évben átadták a Kerepesi út - Cinkota vonalszakaszt (július 20.), majd a Filatorigát - Szentendre vonalat (augusztus 17.). A következő évben, 1889. december 28-án a BKVT leányvállalataként létrejött a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaság (BHÉV). A vasút-politikai elképzelések formálódása közepette a Haraszti Ráckevei Vasút (HRV) is vonalépítési engedélyt kapott. Az I. világháború előtt folytatódott a helyi érdekű vasúti vonalak fejlesztése és kiépítése. Ezek közül az egyik legfontosabb változás volt, amikor a
>> a poszt folytatódik