BKV-figyelő

Kedves Cseh Dorottya!

Szeretném veled közölni ,hogy a kutyám hátsó lába sérült nem a mellső, ahogy te mondtad, de a cikkben nem ez az egyetlen hiba. Először is nem szidtam a kutyámat próbáltam nyugtatni és szerintem ha annyira érdekelt volna az állat sorsa segítettél volna nem pedig szidalmazol,mert csak, hogy tudd volt ember, aki segített és nekik köszönöm. A második hiba:nem volt semmilyen vértócsa és nem rángattam ahogy te írod. Nem mondom, hogy nem vagyok hibás mert nagyon sajnálom amit csináltam de szerintem neked nincs jogod emberileg ahhoz, hogy engem szidalmazz mikor te semmit se segítettél és az én dolgom a kutya sorsa is. De vegyük a tényeket amikkel nem menteni próbálom magam a tettem alól hanem csak megérthetőbbé tenni mert nem szeretném ha bárki azt hinné, hogy nem szeretem a kutyámat. Tehát: 15 éves vagyok egy 28 kilós kutyát ha akarok sem tudok felemelni és nem volt nem működő mozgólépcső amin veszély nélkül lejutottam volna így nem adatott más lehetőség.

Mikor megtörtént a baj nagyon  megijedtem sírva próbáltam valamit tenni a kutyámért, akit nagyon szeretek és soha nem bántanám. Elvittem az első állat orvoshoz  és a segítségét kértem. Jelen helyzetben csak ennyit tudtam tenni érte. Ezt csak azért írtam, hogy az emberek akik szeme elé fátylat húztál tisztán láthassanak, ami téged illett nagyon rosszul esett amit írtál,ahogy szidtál és főként, hogy egy állatkínzó kutyatulajdonosnak állítasz be. Amennyiben van még valami amit hozzáfűznél azt kérlek ne ide írd ki hanem küld el nekem e-mailban a larucc@citromail.hu-ra, (észrevételeket inkább komment formájában várjuk. szerk.) ha másnak is van más meglátása, amit közölni szeretne velem írjon nyugodtan. Köszönöm.

Kedves BKV-figyelő!

Az alábbiakban egy felháborító esetet szeretnék megosztani Veled, ami az utas figyelmességével elkerülhető lett volna.

Tegnap (jún. 16.) 5 óra tájban a hármas metróról szálltam éppen le és besoroltam az egy szem mozgólépcsőn felfelé tartó tömegbe, amikor éktelen nyüszítésre, kutyasírásra kapta fel mindenki a fejét. Ahogy közeledtünk láttuk, hogy egy fiatal lány a mozgólépcső aljától egy méterre (a zöld fémterelők mellett) hasán fekvő vizslája fölé hajol, aki akkor már csak csendben sírt, és még szidja is: látod, mit csináltál? Elindul, meghúzza a pórázt, a kutya botorkálva követi, de ezt már csak egy pillanatra látom, ahogy a kutya mellső lába alatti vértócsát is.

Hihetetlen számomra, hogy azt a legegyszerűbb elemi, kutyás könyvekben kihangsúlyozott, de józan ésszel is kikövetkeztethető szabályt, miszerint ha kutyánkkal utazunk, a mozgólépcsőn a fel és leszállásnál fel kell emelni, nehogy a lépcső leszakítsa a becsípett ujjait, valaki ne legyen képes betartani! Kisgyereket sem hagyunk mezítláb botorkálni a mozgólépcsőn, hadd ugorjon át az eltűnő sávon, majd jól felfogja, mit kell tennie. (Nemrég volt róla hír, hogy egy gyerek szandálját tönkrevágta a mozgólépcső, mit tenne akkor a csupasz lábbal?)  Akármekkora a kutya, 1-2 másodpercre szedje össze magát az illető, ha meg bernáthegyije van, meg kell kérni a kezelő személyt, hogy állítsa le a mozgólépcsőt egy időre (a vakvezető kutyáknál is ezt kellene tenni amúgy). Vagy nem kell kutyával utazni.

Az a szörnyű, hogy szegény kutya lett a vesztese ennek a felelőtlenségnek, és nem a gazdája, aki szemmel láthatóan szerette, csak fel sem fogta a hibát - na majd az állatorvos a helyére teszi  a gazdát, sajnos csak így utólag. Remélem nem veszítette el a körmeit a vizsla.

A továbbiakban pedig: nem szabad azt gondolni, hogy majd a kutya észleli a veszélyt, és tudja, mi lesz vele, ha becsípi a fog, ezért majd kapkodja a lábát. Akárcsak a gyerekeknél a szülőé, itt a gazda felelőssége, hogy ne történjen ilyen baleset. Mégis hányszor látni hasonlót, amikor csak a jószerencse akadályozza meg a súlyos sérülést! Tessék felemelni a kutyát arra az egy pillanatra!

Köszönöm, hogy elmondhattam!

Üdvözöl és további jó munkát kíván rendszeres olvasód:

Cseh Dorottya (Dee)