BKV-figyelő

Köszönöm annak az 56 fővárosi képviselőnek, akik annak idején megszavazták vezérigazgatói kinevezésemet. Köszönettel tartozom elsősorban a fővárosiaknak, valamint a szakembereknek, a Zrt. dolgozóinak és azoknak a tulajdonosi jogokat gyakorló fővárosi képviselőknek is, akik az elmúlt hetek politikai támadásai ellenére sem felejtették el az elmúlt, több mint egy év eredményeit. Azoknak, akik látták, értékelték munkámat és észrevették azt is, hogy a BKV Zrt. és a budapestiek érdekében szakítottam az eddigi struccpolitikával.

A tizennyolc éve minden esztendőben milliárdokkal alulfinanszírozott és átpolitizált közszolgálati cégnél, munkámmal, vezetői elképzeléseimmel az utolsó utáni pillanatban elkezdődött a rendszerváltás.

A fővárosi közgyűlésben viszont tizennyolc év után még ma sem attól hangos a ház, hogy a finanszírozási probléma egyedüli megoldását adható Zrt. tulajdonosa hogyan kompenzálja anyagilag az általa megrendelt közszolgáltatást. Köztudott tény, hogy nem az én elvárásom volt a nullszaldós BKV. Nullszaldós úgy, hogy a tulajdonos hosszú évek óta még az inflációt követve sem emelte a támogatást, és idén már hitelt sem vehet fel a vállalat.

Nem mindenkinek érdeke egy működő BKV Zrt. Az általam irányított átvilágítása és pénzügyi konszolidációs programja a közlekedési vállalatnak rengeteg érdeket sértett. Mondhatnám úgy is sok ember "üzleti lábára" léptem. Tévedtem, a teljes tulajdonosi kör szemléletváltása nélkül egy ember nem érhet el döntő változásokat, még közérdekből sem.

Nem remélem már azt, hogy mindenki - politikai érdekén felülemelkedve - elismerje munkámat. Viszont remélem, hogy a tényeket ismerve mindenki elgondolkodik.

Átgondolják például azt, hogy tavaly a vezetésemmel - sok érdeket sértve - a BKV Zrt. nem csökkentette volna közel 11 milliárd forinttal a veszteségét, akkor azt az idei közel 9 milliárdos hiánnyal összeadva hányszor 10% -os járatritkításra lenne szükség ahhoz, hogy a BKV Zrt. közösségi közlekedési eszközeinek ne csak kijelölt útvonalai legyenek, hanem azokon közlekedni is tudjanak.

Elgondolkodnak azon, hogy hosszú évek óta vezetésem alatt lett átlátható a 4-es metró költségvetése, szerződései. A DBR Projektigazgatóságának teljes körű átvilágítását is a többi közt a mostanság sokat támadott AAM Tanácsadó cég végezte. Ragaszkodtam hozzá, hogy a metró költségvetésének folyamatos növekedése megálljon, például a Fővám tér esetében is. Vallom, hogy elveimhez képest nem hibáztam, de ismétlem: tévedtem.

Egy ideje már szakmailag próbáltak ellehetetleníteni, nem sikerült. Tizennyolc év alatt nem tapasztal lendülettel független szakértők hada vizsgálta, vizsgálja az utóbbi hetekben minden, személyemet és a BKV Zrt-t érintő politikai támadások valóságtartalmát.

Elérkezett az a pillanat, amikor szavaim a támadások ellenére nem magyarázkodásnak hatnak, így nyugodtan elmondhatom véleményemet.

Aki rászokott az elsőzésre az a Libegőnél vigyázzon, mert még véletlenül megnyeri a híres Varga „megasztár” István nagysikerű CD-jét.

„A BKV Zrt. márciusban 4 hétvégén át ajándék Varga István CD-vel kedveskedik a libegő utasainak. A libegő alsó végállomásán minden óra első jegyvásárlója kap egy ajándék Varga István „Veled utazom” Megasztár CD-t, ha a BKV Zrt. ügyfélszolgálatán felmutatja a vásárláskor kapott és pecséttel ellátott képeslapot.”

(BKV-közlemény, részlet)

Tisztelt BKV-figyelő!

Amikor néhány hónappal ezelőtt a jegyellenőrök "kigyúrtabbakká" váltak, mintha a felvételi feltételek közé került volna a "félelmet keltő fizikum", akkor már gyanítani lehetett, hogy nem véletlenül történt ez így. Tegnap késő este pedig barátnőm látta is, mit jelent a gyakorlatban az új személyzeti politika.

Az eset a Deák téri metrómegállóban történt, 2008. március 5-én, 22:05 körül. A Deák téri aluljáróban a járókelők kiabálásra, üvöltözésre lettek figyelmesek, a metrókijáratnál az egyik ellenőr egy nő karját szorongatta, és üvöltött vele, azért, mert az állítólag meglökte. A helyzet, azon túl, hogy sokkolta a járókelőket, abszurd volt, tekintettel az eltérő fizikai adottságokra. Az ellenőr perceken át annyira szorította a nő karját, hogy az folyamatosan sikoltozott a fájdalomtól. A jelenet végén elengedte a nőt, aki futva indult el, az ellenőr pedig utána rohant, miközben azt üvöltözte, hogy "Fussál csak, fussál!" Barátnőmnek az is feltűnt, hogy az ellenőr végig úgy helyezkedett el, hogy a térfigyelő kamerák látóterén kívül maradjon.

Nem hiszem, hogy különösebb kommentárt kéne fűzni az esethez. Ez az eljárás nem áll arányban azzal, ha valakinél épp nincs jegy. Ez a történet nem is erről szól, nem arról, hogy a bliccelőkkel mit kell tenni - hanem arról, hogy így megalázni és megfélemlíteni nem lehet senkit sem.

Vagy ez valami új stratégia?

Üdvözlettel, Bence

„Imádom” mikor fáradtan a munkából hazafele ülök a metrón, a buszon, vagy a villamoson, bambulok az ablakon kifele, nem várok mást jobban, mint hogy hazaérjek, és megkopogtatják a vállamat ilyen szöveggel: „Tezsvírem, két pár zokni egy százasé’?” ; „Két pillanatragasztó egy százas” stb.

Másik ami nagyon zavaró tud lenni, azok a metró területén lévő árusok. A képen is egy ilyen példányt lehet látni. Nem elég, hogy tiltott helyen, de még tiltott virágot is árul, sőt az metró szorgos ellenőrei is tettek rá magasról!